Most jött a Fővárosi Nyomozó Ügyészség bejelentése, Pócs János ügyéről
Pócs János körül egyre nehezebb úgy tenni, mintha minden csak néhány hangos Facebook-videóról és politikai szócsatáról szólna. A Fővárosi Nyomozó Ügyészség ugyanis elrendelte a fideszes képviselővel kapcsolatos feljelentés kiegészítését. Ez még nem nyomozás, és főleg nem jelenti Pócs bűnösségének megállapítását, viszont azt igen, hogy a hatóság további adatokat akar begyűjteni, mielőtt eldönti: elutasítja a beadványt, vagy hivatalosan is nyomozást rendel el.
A döntés azért különösen kellemetlen Pócs számára, mert a feljelentés nem egyszerűen egy sértő politikai mondatról szól. Lakatos Ádám gyermekvédelmi aktivista olyan dokumentumokat adott át az ügyészségnek, amelyek szerinte azt a gyanút vetik fel, hogy pénzzel befolyásolhattak embereket bizonyos nyilvános megszólalásokért, lejárató tartalmakért vagy videókban történő szereplésért. A feljelentő összesen 35 dokumentumot adott át a hatóságnak.
Egy hónapig vizsgálják, van-e alap a nyomozásra
Kovács Katalin, a Fővárosi Nyomozó Ügyészség szóvivője szerint becsület csorbítására alkalmas hamis hang- vagy képfelvétel készítésének vétsége és más feltételezett bűncselekmények miatt rendelték el a feljelentés kiegészítését. Erre egy hónapos határidő áll rendelkezésre.
Magyarra fordítva: a feljelentés nem került egy mozdulattal a kukába, de még nem jutottunk el oda sem, hogy Pócs Jánossal szemben nyomozás folyna. Az ügyészség most azt próbálja eldönteni, van-e elegendő adat ahhoz, hogy továbblépjen.
Ez fontos különbség. Pócs jelenleg nem gyanúsított ebben az ügyben, és az ügyészség sem állította, hogy bűncselekményt követett el. A következő hetekben azt vizsgálják, hogy a benyújtott dokumentumokból, átutalásokból, videókból és egyéb információkból összeáll-e olyan kép, amely már büntetőeljárást indokol.
Ez is érdekelhet
Két húszezres utalás különösen érdekes lett
Lakatos Ádám korábban két banki átutalási bizonylatot is nyilvánosságra hozott. Mindkét tranzakció 20 ezer forintról szólt, a közlemények pedig finoman szólva sem tették kevésbé érdekesebbé a történetet.
Az egyiknél az szerepelt, hogy „Jani bácsival megbeszéltem. Egyeztess, kérlek”, a másiknál pedig az, hogy „Póccsal megbeszéltem”. A pénz Molnár Zsolthoz érkezett, aki nem sokkal később szerepelt Pócs János „Pócs Pacekban” nevű csatornáján egy interjúban.
Önmagában természetesen egy átutalás közleménye sem bizonyítja, hogy Pócs János fizetett volna valakinek hamis állításokért. A pénz forrását, célját és a szereplők közötti tényleges megállapodást bizonyítani kellene. Pontosan ezért lényeges, hogy az ügyészség most nem politikai kommentárt ír, hanem további adatokat akar összegyűjteni.
A feljelentő ennél jóval súlyosabb dolgot állít
Lakatos beadványában azt írta, a birtokába került információk alapján felmerült annak gyanúja, hogy Pócs Jánoshoz vagy vele kapcsolatban álló személyekhez köthetően anyagi ellenszolgáltatást adhattak olyan embereknek, akiknek egyes személyek megkeresése, befolyásolása vagy lejáratása lehetett a feladata.
Ez már egészen más szint, mint amikor két politikus egymásnak esik a parlamentben. Ha valaki pénzt ad azért, hogy egy másik emberről előre meghatározott, valótlan vagy manipulált történetet mondjanak el nyilvánosan, annak valóban lehet büntetőjogi jelentősége.
De jelenleg továbbra is a feljelentő állításairól beszélünk. Az ügyészség most éppen azért dolgozik, hogy kiderüljön, mi igazolható ezekből, és mi nem.
A háttérben ott van a Szőlő utcai ügy is
A történet azért különösen érzékeny, mert több érintett videó és nyilatkozat a Szőlő utcai gyermekvédelmi botrányhoz, illetve az abból kinőtt politikai háborúhoz kapcsolódik. Pócs az elmúlt hónapokban saját videóiban és interjúiban rendszeresen foglalkozott Magyar Péterrel, Magyar Mártonnal és a gyermekvédelmi ügy különböző szereplőivel.
Az egyik korábbi videó után Magyar Márton már külön jelezte, hogy feljelentést tesz rágalmazás, valamint becsület csorbítására alkalmas hamis hang- vagy képfelvétel nyilvánosságra hozatala miatt. Vagyis Pócs kommunikációs hadjárata már korábban is eljutott oda, ahol a kommentmezőt ügyvédek és hatósági beadványok váltják fel.
Most azonban már nem egyszerűen arról folyik vita, hogy ki mondott igazat egy videóban. Felmerült a kérdés, hogy bizonyos megszólalások mögött volt-e pénzügyi ösztönzés, és ha igen, pontosan mire fizettek.
Pócsnak most a saját módszereivel kapcsolatban kellhet válaszolnia
A fideszes politikus hónapok óta úgy építi a nyilvánosságát, hogy kamerát kapcsol, megszólaltat valakit, majd nagy leleplezésként tálalja az elhangzottakat. Ez kommunikációs szempontból kényelmes módszer: az interjúalany mond valamit, a politikus megosztja, a közönség pedig máris eldöntheti, kit kell felháborítónak tartani.
A módszer viszont hirtelen sokkal kevésbé elegáns, ha felmerül, hogy az interjúk szereplői vagy közvetítői pénzt kaphattak. Ilyenkor már nem elég azt mondani, hogy „ő ezt állította”. Azt is meg kell nézni, ki beszélt kivel előtte, történt-e fizetés, mire szólt, és volt-e előre egyeztetett tartalom.
Ha a pénzeknek teljesen ártatlan magyarázatuk van, ezt viszonylag egyszerű lehet dokumentumokkal tisztázni. Ha viszont az ügyészség összefüggést talál a kifizetések és bizonyos lejárató megszólalások között, az már egészen más történet lesz.
A „Póccsal megbeszéltem” még nem ítélet, de elég rosszul mutat
Politikailag azért nehéz elegánsan kijönni abból, amikor egy banki bizonylat közleményében a saját neved bukkan fel, miközben ugyanannak a pénznek a címzettje rövidesen megjelenik a műsorodban. Ettől még lehet teljesen törvényes háttértörténete a tranzakciónak, de a kérdés azért szinte magától megszületik.
Mit beszéltek meg?
Ez most már nemcsak az újságírók kérdése. A hatósági eljárásban pontosan az ilyen körülményeket lehet tisztázni: ki utalt, kinek, miért, kinek az utasítására vagy tudtával, és van-e bármilyen kapcsolat a pénz és az adott nyilatkozat között.
Pócs az elmúlt napokban amúgy is egyre mélyebbre ásta magát
A fideszes képviselő nemrég még Magyar Pétert és Bódis Krisztát vádolta rendkívül súlyos dolgokkal egy gyermek ügyében, miközben egy interjúban többszöri kérdésre sem tudott olyan bizonyítékot bemutatni, amely alátámasztotta volna a legsúlyosabb állításait. A vádak és a bizonyítékok közötti távolság már akkor is feltűnő volt.
Most egy másik ügyben neki kell szembenéznie azzal, milyen jelentősége van annak, ha valaki bizonyítékokról beszél. Lakatos ugyanis nemcsak Facebook-posztot írt, hanem dokumentumokat vitt az ügyészségre. Hogy ezek mit bizonyítanak, majd a hatóság eldönti.
A helyzetben van némi irónia: Pócs hosszú ideje másokat szólít fel arra, hogy magyarázzák meg a különböző történeteket. Most könnyen lehet, hogy hamarosan neki kell majd részletesen elmondania, mit jelentenek a saját környezetében megjelent pénzügyi nyomok.
Az ügyészség döntése még nem Pócs bukása
Ezt azért nem lehet eléggé hangsúlyozni. A feljelentés kiegészítése egy büntetőeljárási köztes lépés. Akkor alkalmazzák, amikor a hatóság a rendelkezésre álló információk alapján még nem tud megalapozottan dönteni arról, hogy nyomozás induljon-e.
Az eredmény tehát kétfelé mehet. Az ügyészség további adatok begyűjtése után elrendelheti a nyomozást, de ugyanúgy el is utasíthatja a feljelentést, ha arra jut, hogy nincs bűncselekmény gyanújára elegendő alap.
Pócsot tehát jelenleg nem lehet úgy bemutatni, mint akivel szemben már bizonyították volna a vádakat. Nem bizonyították. A mostani hír jelentősége az, hogy a beadvány eljutott addig a pontig, ahol az ügyészség további vizsgálatot tart szükségesnek a döntéshez.
Harmincöt dokumentum azért nem egy Facebook-komment
A feljelentő állítása szerint 35 különböző dokumentumot adott át egy adathordozón, köztük pénzügyi bizonylatokat. A mennyiség önmagában természetesen semmit nem bizonyít – harmincöt irreleváns papír pontosan nulla bizonyítékkal ér fel –, de azt jelzi, hogy az ügyészség előtt van mit ellenőrizni.
Meg kell nézni az átutalások valódiságát, az időpontokat, a kommunikációkat, az esetleges szereplőket, és összevetni ezeket a később megjelent videókkal, nyilatkozatokkal. Ha nincs kapcsolat közöttük, az is ki fog derülni. Ha van, akkor az lesz a következő kérdés, hogy annak van-e büntetőjogi jelentősége.
A politikai kommunikációban lehet egy mondatot tízszer megismételni, és attól úgy tűnhet, mintha egyre igazabb lenne. A büntetőeljárás valamivel unalmasabb műfaj: ott dátumok, számlák, üzenetek és bizonyítható tények számítanak.
Egy hónap múlva már sokkal többet tudhatunk
Az ügyészségnek a feljelentés kiegészítésére egy hónapja van. A határidő végén el kell döntenie, hogy a beérkezett és beszerzett adatok alapján elrendeli-e a nyomozást, vagy nincs meg ehhez a szükséges jogi alap.
Ha nyomozás indul, az Pócs számára már lényegesen súlyosabb politikai helyzetet teremt. Még akkor sem jelentené a bűnösségét, de azt igen, hogy a hatóság bűncselekmény gyanúját látja indokoltnak kivizsgálni.
Ha elutasítják a feljelentést, Pócs joggal mondhatja majd, hogy a benyújtott állítások nem vezettek nyomozáshoz. Addig azonban egyik oldalnak sem érdemes úgy viselkednie, mintha már ismerné a történet végét.
Egy dolog viszont már most megváltozott
Pócs János eddig szinte kizárólag kérdezőként, vádlóként és leleplezőként próbált megjelenni ezekben a történetekben. Most először a saját politikai kommunikációs módszerei kerültek olyan közel a hatósági vizsgálathoz, hogy az ügyészség további adatgyűjtést rendelt el.
És ez már nem az a terep, ahol elég előkapni a telefont, bekapcsolni a kamerát, majd közölni, hogy hamarosan mindenkit leleplezünk.
Most a dokumentumok beszélnek.
A Fővárosi Nyomozó Ügyészség pedig egy hónapot adott magának arra, hogy eldöntse: amit mondanak, abból lesz-e nyomozás.