Ilyen döntés még nem született Magyarországon – Vitézy most nagyot lépett
Vitézy bejelentette az új döntést: Ilyen még nem volt Magyarországon, sokakat érint
Vitézy Dávid most ahhoz a magyar autós trükkhöz készül hozzányúlni, amely nagyjából egyidős a traffipaxszal: padlógáz, telefonos alkalmazás jelez, fék a kamera előtt, aztán száz méterrel később megint lehet úgy menni, mintha az M3-as lenne a Hungaroring célegyenese. A közlekedési miniszter hétfőn bejelentette, hogy vizsgálják az átlagsebesség-mérés magyarországi bevezetését, a legdurvább gyorshajtásból pedig külön jogi kategóriát csinálnának. És itt már nem feltétlenül egy újabb sárga csekk lenne a történet vége: visszaesőknél felfüggesztett szabadságvesztés és akár az autó lefoglalása is szóba került.
Fontos rögtön tisztázni: a részletszabályokról még nincs végleges döntés, vagyis holnaptól nem kezdik el automatikusan szakaszonként mérni minden autó sebességét. Az viszont már egyértelmű, hogy a minisztérium komolyan vizsgálja a rendszer bevezetését, Vitézy pedig láthatóan nem egyszerűen néhány új traffipaxban gondolkodik. A cél az, hogy a kirívó gyorshajtás végre ne ugyanannak a szabályozási logikának egy kicsit drágább változata legyen, mint amikor valaki néhány kilométer per órával lépi túl a határt.
Havonta ezres nagyságrendben mennek 180-as átlag fölött
A miniszter egyik adata azért elég erősen megmagyarázza, miért került elő az ügy. Vitézy szerint havonta ezres nagyságrendben közlekednek olyan autósok a magyar autópályákon, akiknek az átlagsebessége meghaladja a 180 kilométer per órát. Nem arról beszélünk tehát, hogy valaki egy előzésnél néhány másodpercre felgyorsul 145-re. Átlagsebességről beszélünk.
Ehhez már tartósan egészen komoly tempót kell diktálni. Ha valakinek egy hosszabb útszakaszon 180 fölött van az átlaga, akkor ott nem nagyon fér bele a nyugodt 130, egy kamion mögötti várakozás és néhány kényelmes előzés. Ez már az a közlekedés, ahol egy váratlan helyzetnél nemcsak a sofőr saját döntéseinek következményeiről beszélünk, hanem mindenkiről, aki történetesen ugyanazon az úton van.
Vitézy ezt úgy fogalmazta meg: nem ugyanaz 50 helyett 63-mal vagy 150-nel menni. És ebben azért nehéz vitatkozni vele. A szabálytalanság mindkettő, de a veszély nagyságrendje nem azonos. A miniszter szerint ezért a jogszabálynak és a büntetésnek is különbséget kellene tennie az egyszerű sebességtúllépés és a kirívó gyorshajtás között.
Ez is érdekelhet
A traffipax előtti satuféknek vége lehet
Az átlagsebesség-mérés pont azért érdekes, mert teljesen más logikával működik, mint a ma megszokott pontszerű ellenőrzés. A jelenlegi rendszerben egy kamera egy adott helyen megméri, milyen gyorsan halad az autó. Ha a sofőr tudja, hol van a kamera, elég előtte lassítani, majd utána visszagyorsítani. Ezt ma már navigációs alkalmazások és autós közösségek is olyan pontossággal segítik, hogy néha a traffipax nagyobb meglepetést okoz annak, aki nem tud róla, mint annak, aki egész úton szabálytalanul közlekedik.
Az új rendszerben két vagy több ellenőrzési pont között mérnék, mennyi idő alatt tette meg az autó az adott útszakaszt. Ha a megtett távolságból és az eltelt időből kijön, hogy a sofőr átlagosan gyorsabban ment a megengedettnél, akkor hiába haladt pontosan 130-cal mindkét kamera alatt. A matek a kettő között elárulja, mi történt.
Ez gyakorlatilag kivenné a gyorshajtók kezéből a „kamera előtt jó fiú vagyok” módszert. Nem egy százméteres ponton kellene szabályosan közlekedni, hanem az egész ellenőrzött szakaszon. Aki pedig megállna egy benzinkútnál kávézni azért, hogy lejjebb hozza az átlagát, az legalább addig sem száguldana. Közlekedésbiztonsági szempontból már ez sem teljes kudarc.
A 200-zal száguldásból külön kategória lehet
Vitézy már nyáron jelezte, hogy a minisztériumban külön szabályozást szeretnének a kirívó gyorshajtásokra. Felmerült, hogy az extrém sebességtúllépés és az utcai versenyzés önálló jogi kategóriát kapjon, mert a jelenlegi rendszer nem feltétlenül képes megfelelően különbséget tenni az eltérő súlyú magatartások között.
És ez az a pont, ahol már valóban keményebb következményekről beszélnek. Visszaeső vagy különösen súlyos esetekben Vitézy szerint akár felfüggesztett szabadságvesztés is szóba jöhetne, valamint az autó lefoglalása. Korábban a jármű elkobzásának lehetőségét is felvetette például 200 kilométer per óra feletti száguldásnál.
Ez Magyarországon komoly váltás lenne. Eddig a gyorshajtást a legtöbb ember fejében elsősorban pénzbírságként lehetett elkönyvelni. Minél nagyobbat hibázol, annál nagyobb csekket kapsz. Csakhogy van egy pont, ahol a bírság visszatartó ereje erősen függ attól, kinek mennyi pénze van.
Egy több tízmilliós sportautó tulajdonosának egy komolyabb gyorshajtási bírság kellemetlen lehet. Annak, aki egy átlagos fizetésből él, ugyanaz az összeg akár a teljes havi családi költségvetést felboríthatja. Ha pedig valaki rendszeresen kétszázzal jár autópályán, könnyen lehet, hogy a puszta pénzbüntetés nem az a fenyegetés, amely miatt éjszakánként forgolódni fog.
Az autó elvesztése már más nyelv
Az autó lefoglalásának vagy súlyosabb esetben elkobzásának lehetősége pontosan ezért lehet valódi visszatartó erő. Egy tíz-, húsz- vagy ötvenmilliós autót már annak a tulajdonosa sem feltétlenül szeretne kockára tenni, akinek egy néhány százezres bírság nem különösebben fáj.
Vitézy korábban Ausztriát és Svájcot is példaként említette, ahol kirívó esetekben már léteznek rendkívül kemény szankciók. Az elképzelés tehát nem valamiféle magyar közlekedéspolitikai sci-fi. Európában több helyen régóta abból indulnak ki, hogy egy bizonyos pont fölött a gyorshajtás már nem egyszerű fegyelmezetlenség, hanem tudatosan vállalt, szélsőséges közlekedési kockázat.
Persze a részleteknél nagyon észnél kell lenni. Nem mindegy, pontosan milyen sebességtúllépésnél lépne életbe a szigorúbb kategória, egyszeri vagy ismételt szabálysértés kell-e hozzá, hogyan kezelik a kölcsönadott vagy céges autókat, és milyen jogorvoslati lehetősége lesz annak, akivel szemben ilyen súlyos intézkedést alkalmaznak.
Egy autó lefoglalása egészen más súlyú beavatkozás, mint egy 50 ezer forintos bírság. Ezt nem lehet úgy szabályozni, hogy majd menet közben kitalálják a részleteket.
Az M3-ason már látszott, miért kevés néha a traffipax
A miniszter augusztusban külön is felháborodott egy M3-as autópályán végzett ellenőrzés miatt. Egy munkaterületnél 80 kilométer per órás korlátozás volt érvényben, ráadásul szembejövő forgalom mellett. A sebességmérő kamera jól látható helyen működött, a rendőrök sem rejtőzködtek bokrok mögött, mégis akadt olyan autós, aki közel 150-nel ment át a szakaszon.
Ez már tényleg nehezen magyarázható azzal, hogy valaki figyelmetlenül öt másodpercig nem nézett a kilométerórára. Nyolcvan helyett százötven egy munkaterületen, ahol emberek dolgozhatnak néhány méterre az autóktól, egészen más kategória.
És valójában innen érthető Vitézy egész gondolatmenete. A közlekedési szabályok jelentős része abból indul ki, hogy az emberek hibáznak. Benéznek egy táblát, későn lassítanak, rosszul mérnek fel egy helyzetet. De amikor valaki szándékosan olyan sebességet választ, amely messze túl van a megengedett határon, ott már nehezebb egyszerű hibáról beszélni.
A változás rengeteg autóst érinthet
Az átlagsebesség-mérés bevezetése azért lenne igazán nagy változás, mert nem csak azt a néhány embert érintené, aki kétszázzal repül az autópályán. Mindenki közlekedési szokásait átírhatná, aki ma rendszeresen úgy gyorshajt, hogy közben pontosan tudja, hol kell lassítania.
A Waze-generáció számára ez különösen új helyzet lenne. Ma sok autós lényegében úgy kezeli a sebességkorlátozást, mintha az nem az egész útra, hanem kizárólag a traffipax százméteres környezetére vonatkozna. Jön az értesítés, lassítás, kamera elhagyva, vissza a korábbi tempóra.
Szakaszmérésnél ennek nincs sok értelme. Ha tíz kilométeren keresztül 130 a maximum, akkor tíz kilométeren keresztül az. Nem csak ott, ahol a fényképezőgép áll.
És igen, valószínűleg rengetegen utálnák az első pillanattól kezdve. Néhány hét alatt megtelne az internet olyan történetekkel, amelyekben az állam „lehúzza az autósokat”, a rendszer „pénzbehajtás”, a kamera pedig valamilyen különös módon mindig annak az embernek az alapvető szabadságjogait sérti, aki húsz kilométerrel gyorsabban szeretne menni mindenkinél.
Vitézynek viszont van egy elég erős érve
A gyorshajtás továbbra is a súlyos közúti balesetek egyik legfontosabb kockázati tényezője. Minél nagyobb a sebesség, annál kevesebb idő marad reagálni, annál hosszabb a fékút, és annál brutálisabb energia szabadul fel egy ütközésnél. Ezt nem politikai oldal választja el egymástól, hanem fizika.
Az átlagsebesség-mérés pedig éppen azt próbálja elérni, hogy ne az legyen a cél, hogy a sofőr elkerülje a büntetést, hanem az, hogy tartsa be a sebességhatárt. A kettő meglepő módon nem ugyanaz.
Magyarországon hosszú idő alatt kialakult egy furcsa közlekedési kultúra, amelyben sokan nem azt kérdezik, mennyivel lehet menni, hanem azt, hogy mennyivel lehet menni úgy, hogy még ne legyen belőle baj. Hol van kamera? Mennyi a tolerancia? Mekkora sebességnél küldik a csekket? Ha pedig a rendszer ezt a gondolkodást teszi kevésbé kifizetődővé, az első időszak biztosan fájdalmas lesz néhány embernek.
Nem holnap indul, de a szándék már világos
A legfontosabb, hogy Vitézy egyelőre vizsgálatról és előkészítésről beszélt. Nincs még országos szakaszmérő rendszer, nincs végleges határ arra, mit tekintenének kirívó gyorshajtásnak, és arról sincs elfogadott szabály, pontosan mikor lehetne autót lefoglalni vagy felfüggesztett szabadságvesztést kiszabni.
A politikai irány azonban nehezen félreérthető. A minisztérium nem néhány új traffipaxot akar vásárolni, hanem magát a gyorshajtással kapcsolatos szabályozási filozófiát készül szigorítani. Különválasztanák a kisebb sebességtúllépést attól, amikor valaki közutat versenypályának használ, és az ellenőrzést is úgy alakítanák át, hogy ne lehessen egy jól időzített fékezéssel kijátszani.
Ha ebből végül törvény lesz, valóban olyan változás érkezhet a magyar utakra, amilyen eddig nem volt. Aki szabályosan vezet, annak az átlagsebesség-mérő rendszer nagyjából annyira lesz érdekes, mint egy parkolóóra egy másik városban. Aki viszont eddig kamera és kamera között próbálta behozni a menetidőt, annak érdemes lesz új útitervet készítenie.
Mert ha Vitézy terve megvalósul, a traffipax előtt már hiába jön a satufék, az ártatlan arckifejezés és a pontos 130. A rendszer emlékezni fog arra is, mi történt az előző húsz kilométeren.
És ha valaki azok közé tartozik, akiknek még az átlaga is 180 fölött van, könnyen lehet, hogy hamarosan nem az lesz a legnagyobb problémája, mennyibe kerül a büntetés. Hanem az, hogy egyáltalán hazaviheti-e az autóját.