Hatalmas az aggodalom, hogy a Vagyonvisszaszerzési Hivatal túl hatékonyan fog működni
A Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatal tervezete még el sem jutott a végső parlamenti szavazásig, de máris megérkeztek az első aggódó hangok. A Magyar Helsinki Bizottság szerint túl széles mozgásteret kapna az új hivatal, különösen azért, mert a közvagyonvédelmi vizsgálatok nem minősülnének közigazgatási hatósági eljárásnak, így szerintük a bírói kontroll kérdését pontosabban kellene rendezni.
A vita jogászinak tűnik, de a politikai tét ennél sokkal nagyobb. Magyarországon ugyanis nem egy átlagos korrupcióellenes intézmény felállításáról van szó, hanem egy olyan hivatalról, amelynek feladata lehet az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb történelmi adósságának rendezése: végigkövetni, hogyan lett közpénzből magánvagyon, állami lehetőségből oligarchikus birodalom, nemzeti vagyonból pedig politikailag védett érdekkörök birtoka.
Ha ez a hivatal jól működik, akkor nem egyszerűen egy új állami szerv születik. Magyarország olyan vagyonvisszaszerzési modellt építhet fel, amelyre ebben a formában, ilyen politikai és gazdasági háttér mellett Európában aligha volt példa.
Nem bosszúról van szó, hanem történelmi helyreállításról
A Vagyonvisszaszerzési Hivatal célja nem az, hogy politikai ellenfeleket üldözzön, hanem az, hogy az állam végre komolyan vegye a közvagyon sorsát. A Fidesz-korszakban túl sokszor tűnt úgy, hogy a közpénznek csak addig van közpénz jellege, amíg el nem indul a megfelelő irányba. Utána már alapítvány, koncesszió, magántőkealap, családi cég, haveri holding vagy külföldi struktúra lett belőle.
Magyar Péter és a Tisza most ennek a rendszernek akar utánamenni. Ez nem lehet udvarias levélváltás és nem lehet félénk iratbekérés, mert aki közpénzből felépített magánbirodalmakat akar visszafejteni, annak valódi eszközökre van szüksége. A hivatal akkor ér valamit, ha nem csak a könnyű ügyekig jut el, hanem oda is, ahol a nagy pénzek, a hosszú távú koncessziók, a közbeszerzési láncok, az állami banki konstrukciók és a nemzetközi pénzmozgások találkoznak.
Ez is érdekelhet
A választók nem díszhivatalt várnak. Nem egy újabb jelentésgyárat, nem egy elegáns pecsétet, nem egy olyan intézményt, amely évente kétszer megállapítja, hogy bizony voltak furcsa ügyek. A választók azt várják, hogy végre legyen állami akarat, szakmai háttér és jogi erő ahhoz, hogy a közvagyon ne maradjon örökre azoknál, akik jogellenesen vagy tisztességtelen politikai előnyből juthattak hozzá.
Európai szinten is példátlanul ambiciózus kísérlet lehet
A magyar helyzet különlegessége éppen az, hogy itt nem elszigetelt korrupciós ügyekről beszélünk. A volt Orbán-kormány idején egy egész politikai-gazdasági ökoszisztéma épült ki, amelyben állami döntések, közbeszerzések, banki konstrukciók, koncessziók, alapítványok, magántőkealapok, reklámpénzek és nemzetközi üzleti kapcsolatok kapcsolódtak össze.
Egy ilyen rendszer után nem elég néhány büntetőeljárás. Nem elég egy-egy látványos ügy, amelyben valakit elővesznek, majd évekig zajlik a per, miközben a vagyon már rég más néven, más országban vagy más jogi szerkezetben van. Itt olyan intézmény kell, amely egyszerre érti a közpénzügyi rendszereket, a vagyonkimentési technikákat, a nemzetközi pénzmozgásokat és a jogi visszaszerzés lehetőségeit.
Ha a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatal valóban ilyen lesz, akkor Magyarország nemcsak saját múltját kezdi felszámolni, hanem mintát is adhat más európai országoknak. A kérdés ugyanis nem magyar sajátosság: több országban is léteznek politikához kötődő gazdasági hálózatok, offshore-szálak, korrupciós kockázatok és állami vagyon körüli visszaélések. Magyarország most abban lehet első, hogy ezekre nem csak nyomozati vagy politikai választ ad, hanem külön vagyonvédelmi és vagyonvisszaszerzési intézményt épít.
A nemzetközi szálak miatt külföldön is idegesek lehetnek
A volt Orbán-kormány évei alatt rengeteg ügyben merült fel külföldi kapcsolat, nemzetközi cégstruktúra, határon átnyúló pénzmozgás vagy olyan üzleti konstrukció, amelyet nem lehet pusztán magyar határok között értelmezni. Ha a Vagyonvisszaszerzési Hivatal komolyan veszi a feladatát, akkor nem állhat meg az országhatárnál.
Ez okozhatja a legnagyobb meglepetést.
Egy erős magyar vagyonvisszaszerzési hivatal nemcsak hazai szereplőknek lehet kellemetlen, hanem olyan külföldi politikai, üzleti vagy közvetítői köröknek is, amelyek a korábbi években kapcsolatba kerülhettek magyar közpénzes konstrukciókkal. A nemzetközi ügyeskedésnek éppen az a lényege, hogy a pénz útját szétszórják, elrejtsék, áttolják különböző joghatóságok alá, majd azt mondják: tessék, bizonyítsa be valaki.
Most jöhet egy hivatal, amelynek éppen ez lesz a dolga. Nem politikai zajt kelteni, hanem végigmenni a papírokon, szerződéseken, cégláncokon, kedvezményezetteken és pénzügyi nyomokon. Ez pedig már nemcsak magyar belpolitikai ügy, hanem könnyen nemzetközi kényelmetlenséggé válhat.
A jogállami garanciák nem gyengítik, hanem erősíthetik a hivatalt
A Helsinki Bizottság kifogásait lehet politikailag vitatni, de egy dolgot nem érdemes elrontani: a hivatalnak úgy kell erősnek lennie, hogy közben támadhatatlan maradjon. Nem azért kell pontos szabályozás, mert kímélni kell a NER kedvezményezettjeit, hanem azért, mert a vagyonvisszaszerzésnek bíróságok, nemzetközi fórumok és politikai támadások előtt is meg kell állnia.
A bírói kontroll kérdését ezért nem gyengeségként kell kezelni, hanem páncélként. Egy jól megírt törvény nem elveszi a hivatal erejét, hanem megakadályozza, hogy az érintettek később formai kifogások mögé bújjanak. Aki közvagyon sérelmével, jogellenes vagyongyarapodással vagy vagyonkimentéssel érintett lehet, az nyilván minden rendelkezésre álló jogi utat használni fog. Pont ezért kell olyan szabályozás, amely nemcsak politikailag bátor, hanem szakmailag is precíz.
Magyar Péternek itt nem visszalépnie kell, hanem még erősebb törvényt kell a parlament elé vinnie. Olyat, amelyben a hivatal széles jogköröket kap, de a döntések világos feltételekhez, bizonyítékokhoz és ellenőrizhető eljárásokhoz kötődnek. Így a hivatal nemcsak gyors lehet, hanem hosszú távon is eredményes.
A Szuverenitásvédelmi Hivatalhoz hasonlítani súlyos tévedés
A kritikusok egy része a Szuverenitásvédelmi Hivatalt emlegeti párhuzamként, de ez a hasonlat több ponton is félrevisz. A Szuverenitásvédelmi Hivatal a Fidesz alatt sokak szerint politikai nyomásgyakorló eszközként működött, újságírókat, civileket és közéleti szereplőket bélyegzett meg, miközben nehezen volt kimutatható, milyen konkrét közhasznot termelt.
A Vagyonvisszaszerzési Hivatal ezzel szemben nem véleményeket, cikkeket, civil álláspontokat vagy politikai megszólalásokat vizsgálna, hanem közvagyont, közpénzt, szerződéseket, vagyonmozgásokat és állami érdeksérelmet. Az egyik a nyilvánosság megfélemlítésének kockázatát hordozta, a másik az állami vagyon védelmének és visszaszerzésének eszköze lehet.
Ez óriási különbség.
A közvagyon nem magánvélemény. A közpénz nem politikai ízlés kérdése. Ha állami vagyon került jogellenesen vagy tisztességtelen konstrukcióban magánérdekkörökhöz, akkor az államnak nemcsak joga, hanem kötelessége is utánamenni.
A régi rendszer kedvezményezettjei most tényleg izgulhatnak
Ha a hivatal szeptemberben valóban feláll, és megkapja a szükséges jogköröket, akkor a régi rendszer kedvezményezettjei számára egészen új korszak kezdődhet. Nem azért, mert másnap mindenkitől elvesznek mindent, hanem azért, mert végre lesz egy intézmény, amely módszeresen kérdez, dokumentumokat kér be, összefüggéseket vizsgál, és ügyeket készít elő.
A koncessziók, a közbeszerzések, az állami banki ügyletek, az alapítványokba kiszervezett vagyonok, a magántőkealapok, a külföldi cégláncok és a politikai kapcsolatokkal megtámogatott nagy üzletek mind olyan területek, ahol eddig sokszor a homály volt a legnagyobb védelem. Egy hatékony Vagyonvisszaszerzési Hivatal ezt a homályt világíthatja át.
És igen, ettől sokan félhetnek.
Nem csak Magyarországon.
Magyar Péter legnagyobb rendszerváltó eszköze lehet
A Tisza-kormány sok fontos döntést hozhat, de a Vagyonvisszaszerzési Hivatal lehet az egyik legnagyobb rendszerváltó lépés. Mert a politikai hatalom leváltása önmagában még nem számolja fel a régi rendszer gazdasági következményeit. A székekben lehet új ember, a minisztériumokon lehet új tábla, a parlamentben lehet új többség, de ha a közvagyonból felépített magánbirodalmak érintetlenül maradnak, akkor a múlt tovább él a pénzben.
Magyar Péter most éppen ehhez akar hozzányúlni.
Ezért ilyen fontos a hivatal. Nem egy újabb intézmény a sok közül, hanem annak a felismerése, hogy a demokrácia helyreállítása és a közvagyon védelme nem választható el egymástól. Aki a közpénzt visszaszerzi, az nemcsak számlákat rendez, hanem politikai függőségeket is felszámol.
A közpénznek tényleg vissza kell nyernie közpénz jellegét
A Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatal körüli vita most arról szól, hogy Magyarország mennyire meri komolyan venni a saját igazságérzetét. Lehet finomítani a törvényen, lehet pontosítani a jogorvoslatokat, lehet erősíteni az eljárási garanciákat, de a célt nem szabad felpuhítani.
A közvagyon nem lehet örökre magánbirodalmak alapja.
A közpénz nem tűnhet el politikai kapcsolatok mögött.
A külföldre vitt, elrejtett, átszervezett vagy jogi trükkökkel védett vagyon sem válhat érinthetetlenné csak azért, mert valaki ügyesebb ügyvédet talált.
Ha a Vagyonvisszaszerzési Hivatal valóban hatékony lesz, akkor sokan fognak aggódni. Lesznek, akik jogállami érveket hoznak, lesznek, akik politikai bosszút kiáltanak, és lesznek, akik külföldi fórumokon próbálják majd védeni azt, amit itthon már egyre nehezebb megmagyarázni.
De a magyar választók jelentős része valószínűleg nem ettől fél.
Hanem attól, hogy megint mindenki beszél az elszámoltatásról, csak végül senki nem szerzi vissza azt, ami az országnak jár.
Most először valódi esély van arra, hogy ez másképp legyen.