Botrány a Parlamentben, a váratlan jelenet miatt azonnal le kellett állítani a megaszólalást
Nem akármilyen jelenet alakult ki csütörtökön a Parlamentben: Pócs János személyes érintettségre hivatkozva kért szót, igaz csak másodjára sikerült a jó gombot megnyomnia. A célja az volt, hogy visszavágjon Magyar Péternek, aztán annyira belelendült, hogy végül a levezető elnöknek kellett közbelépnie. Hallerné Nagy Anikó előbb még visszaadta a fideszes politikus közbeszólások miatt elvesztett idejét, később azonban elvette tőle a szót, mert jelentősen eltért attól a tárgytól, amely miatt felszólalási lehetőséget kapott.
Ha valaki azt hitte, a nyári szünet után csendesen indul újra a parlamenti élet, Pócs János gyorsan gondoskodott róla, hogy ne így legyen. A történetben volt zúgolódás, visszaadott beszédidő, Ruff Bálintnak odavetett megjegyzés, perrel való fenyegetőzés, majd a végén egy elnémuló mikrofon is.
Pócs János személyes érintettség miatt kért szót
A jelenet azután kezdődött, hogy Pócs úgy érezte, reagálnia kell Magyar Péter korábbi kijelentéseire. A fideszes politikus azt mondta, nem lehet szó nélkül hagyni, hogy a miniszterelnök szerinte folyamatosan lopással és tolvajlással vádolja őket.
„Sokak nevében nem mehetünk el amellett szó nélkül, hogy a miniszterelnök minden második szavában mindannyiunkat folyamatosan lopással és tolvajlással vádol” – kezdte Pócs. Csakhogy már eddig sem jutott el zavartalanul, mert a Tisza soraiból zúgolódás hallatszott.
Ez is érdekelhet
Hallerné még vissza is adta neki az elveszett időt
Pócs ekkor rögtön a levezető elnökhöz fordult, és kérte, hogy állítsák vissza a felszólalási idejét a közbeszólások miatt. Hallerné Nagy Anikó ennek eleget is tett, ráadásul a beszámolók szerint egy mosoly kíséretében.
Ez azért fontos részlet, mert nehéz lenne azt állítani, hogy Pócsot eleve megpróbálták elhallgattatni. Megkapta a szót, majd amikor mások zavarták a felszólalását, a levezető elnök még kompenzálta is az elveszett másodperceket.
Aztán Pócs egyre jobban belelendült
A képviselő ezután rátért a bizonyos nyuszimotorokra, és arról beszélt, hogy Magyar Péter szerinte többször lopással vádolta meg a fideszeseket. Pócs közölte: elérkezettnek látja az időt arra, hogy perközösséget hozzanak létre és polgári pereket indítsanak.
„Nem vagyunk kötelesek elviselni, hogy Magyar Péter itt mindenkit tolvajnak nevez” – mondta. A felszólalás hangulata közben egyre kevésbé emlékeztetett egy száraz parlamenti jogvitára, Pócs még Ruff Bálintnak is külön odaszólt, hogy „röhöghet”.
Na, itt lett elég
Pócs még folytatta volna, Hallerné Nagy Anikó azonban végül elnémította a mikrofonját. Az indok nem az volt, hogy kellemetlen dolgokat mondott a kormányról, hanem az, hogy a személyes érintettségre kapott felszólalásában jelentősen eltért a tárgytól.
Ez pedig egy parlamenti ülés vezetésekor nem apró formaság. Ha valaki meghatározott jogcímen kap rendkívüli felszólalási lehetőséget, az nem jelent korlátlan időre szóló szabad mikrofont bármilyen politikai üzenet elmondására.
Pócs hozta a formáját
Az egész jelenetben talán az volt a legkülönösebb, hogy Pócs egyszerre panaszkodott arra, mennyire méltatlan a parlamenti vita hangneme, miközben saját felszólalása is pillanatok alatt személyeskedő politikai csörtévé alakult. Még a teremben nevető Ruff Bálint mellett sem tudott szó nélkül elmenni.
Lehet természetesen vitatni Magyar Péter szóhasználatát, és Pócsnak joga van megvédenie magát minden olyan állítással szemben, amelyet valótlannak tart. De a Parlamentben ennek is vannak szabályai, és a személyes érintettség címén kapott idő nem alakítható át korlátlan politikai monológgá.
Magyar Péter sem hagyta annyiban
A miniszterelnök a történtek után maga is személyes érintettségre hivatkozva kért szót. Magyar azt mondta, sok mindent elvisel, de azt már nem, amikor Pócs az ő gyerekeit hozza be a politikai vitába.
Magyar ezután ismét elővette a nyuszimotorok ügyét, és Pócsra nézve azt mondta: „És igen, ön tolvaj, igen, közpénzből vitt gyerekeknek az óvodába nyuszimotorokat.”
Hallerné Magyarnál sem tett kivételt
Talán ez mutatja a legjobban, mi történt valójában a teremben: amikor Magyar Péter ideje lejárt és ő is eltért a tárgytól, Hallerné tőle is elvette a szót. Vagyis ugyanaz a szabály vonatkozott a miniszterelnökre, mint néhány perccel korábban Pócs Jánosra.
Hallerné ezután még a jegyzőkönyv kedvéért is tisztázta, hogy Pócs valóban megkapta a felszólalási lehetőséget, de amikor eltért a tárgytól, tőle is elvette a szót. Ennél egyértelműbben nehéz lett volna jelezni: itt nem arról volt szó, hogy egyik politikai oldal beszélhet, a másik pedig nem.
A nyuszimotorokból megint parlamenti ügy lett
A vita középpontjában ismét azok a bizonyos gyerekjátékok álltak, amelyek az elmúlt hónapokban komoly politikai vitát váltottak ki. Magyar Péterék azt kifogásolják, hogy közpénzből vásárolt játékmotorokat fideszes politikusok vittek bölcsődékbe és óvodákba, miközben a beszerzés árazása körül is súlyos kérdések merültek fel.
Pócs viszont azt kifogásolja, hogy ebből Magyar szerinte azt a képet festi, mintha a fideszes képviselők maguk lopták volna el a pénzt. Jogilag a két állítás között természetesen hatalmas különbség van, politikailag viszont pontosan ebből a különbségből lett most újabb hangos parlamenti ütközet.
Magyar keményen beszél, de legalább nem tesz úgy, mintha nem lenne konfliktus
Magyar Péter parlamenti stílusáról lehet azt mondani, hogy sokszor éles, konfrontatív és kifejezetten provokatív. A miniszterelnök látványosan nem akar visszatérni ahhoz a steril politikai nyelvhez, amelyben mindenki tudja, miről van szó, csak senki nem mondja ki egyenesen.
Ez természetesen együtt jár azzal, hogy néha neki is rászólnak, és most tőle is elvették a szót. Ettől még van egy fontos különbség: nem követelte magának azt a jogot, hogy rá ne vonatkozzanak az ülésvezetés szabályai.
Az egész jelenetből Hallerné jött ki talán a legerősebben
Először megvédte Pócs felszólalási jogát azzal, hogy a zúgolódás miatt visszaadta neki az időt. Amikor viszont Pócs túl messz ment a számára engedélyezett tárgytól, elvette tőle a szót, majd ugyanezt megtette Magyar Péterrel is.
Ez volna normális esetben a parlamenti ülésvezetés egyik alapja. Nem azt kell nézni, hogy a mikrofon előtt kormányfő vagy ellenzéki politikus áll-e, hanem azt, hogy betartja-e ugyanazokat a szabályokat, amelyeket mindenki másnak is be kell tartania.
Pócs perrel válaszolna Magyar kemény szavaira
A fideszes politikus bejelentése szerint akár perközösséget is alakíthatnak, hogy polgári eljárásokban lépjenek fel Magyar Péter kijelentéseivel szemben. Ha így tesznek, az végső soron tisztább helyzetet teremthet, mert akkor nem parlamenti bekiabálások, hanem jogi érvek alapján kell eldönteni, melyik kijelentés fér bele a politikai véleménynyilvánításba.
Magyar szavai ettől még kemények maradnak, és egy miniszterelnök kijelentéseinek súlya is nagyobb az átlagos politikai odamondogatásnál. Éppen ezért jobb, ha az ilyen viták végén nem az dönt, ki tud hangosabban kiabálni a teremben.
Egy biztos: a régi, álmos Parlamentnek vége
Akár tetszik valakinek Magyar Péter stílusa, akár nem, a parlamenti viták láthatóan jóval közvetlenebbek és kiszámíthatatlanabbak lettek. A miniszterelnök odaszól az ellenzéknek, az ellenzék visszaszól, a levezető elnök pedig akkor kapcsolja le a mikrofont, amikor valaki túlfut azon a kereten, amelyet kapott.
Pócs János most személyes érintettségre hivatkozva indult neki Magyar Péternek, visszakapta az elveszett idejét, aztán annyira belemelegedett a csatába, hogy végül el kellett venni tőle a szót. Ha pedig valaki még kételkedett abban, hogy a nyári szünet után visszatért a magyar politikai nagyüzem, annak ez a néhány perc valószínűleg elég meggyőző bizonyíték volt.