Egy év után újra láthatja a gyermekeit a Kincsvadászok sztárja – Molnár Viktor most először beszélt arról, mi következhet ezután.
Nem botrányról, nem jogi csatározásról van szó, hanem egy hosszú, érzelmileg megterhelő időszak végéről. A műtárgykereskedő ritkán enged betekintést a magánéletébe, most azonban kivételt tett.

A Kincsvadászok szakértőjeként ismert Molnár Viktor négygyermekes édesapa. Gyermekei két különböző kapcsolatból születtek, életük pedig az elmúlt években több ország és több élettér között zajlott. A nyilvánosság most arról értesült, hogy egyéves távollét után újra együtt lehet mindegyikükkel – ez önmagában is ritka pillanat egy elvált család életében. – írta meg a Blikk

Mozgásban lévő család

Molnár Viktor elmondása szerint legidősebb fia, Félix már 13 éves kora óta vele él Magyarországon. A fiatal nemcsak a mindennapokban van jelen, hanem az apa szakmai életében is egyre aktívabb szerepet vállal: segít az Amikor Galéria működésében, kiállítások előkészítésében, napi feladatokban.

A két kisebb fiú, Titusz és Vince az édesanyjukkal élnek, de az elmúlt években nem egy helyen: egy teljes évet Spanyolországban töltöttek, ahol magántanulóként tanultak, és közben folyékonyan elsajátították a nyelvet. A család szerint ez tudatos döntés volt, amely a gyerekek alkalmazkodóképességét és önállóságát erősítette.

A negyedik gyermek, Viktor lánya Angliában él. Ő az egyetlen, aki jelenleg külföldön maradt, így az újraegyesülés inkább érzelmi, mint földrajzi értelemben értelmezhető.

Egy év szünet után újra együtt

A műtárgykereskedő a Palikék Világa című műsorban beszélt arról, hogy az elmúlt egy évben ritkábban láthatta gyermekeit, ám most végre újra személyesen lehet velük. A részletekről nem beszélt hosszan, és kerülte a magyarázkodást – szavaiból inkább megkönnyebbülés, mint elégtétel érződött.

Sajtóértesülések szerint a család igyekezett a gyerekek számára a lehető legkiszámíthatóbb környezetet fenntartani, még akkor is, ha ez földrajzi mozgással járt együtt. A hangsúly – Viktor elmondása alapján – végig azon volt, hogy a gyerekek ne „helyzetként”, hanem életként éljék meg a változásokat.

Ki viszi tovább az üzletet?

A beszélgetés során felmerült egy másik, sokakat érdeklő kérdés is: mi lesz a galéria sorsa, és vajon valamelyik gyermek átveszi-e majd az üzlet vezetését. Molnár Viktor ebben meglepően határozott volt.

Nem várja el egyiküktől sem, hogy a nyomdokaiba lépjenek. Úgy fogalmazott: a műtárgykereskedelem lehetőség, nem kötelezettség. Ugyanakkor azt sem tagadta, hogy jelenleg egyedül Félix mutat valódi érdeklődést a szakma iránt.

A fiú már most részt vesz a galéria életében, kezdetben csak nyaranta, később egyre rendszeresebben. Fizetést nem kap, de az együttműködés nem formális: ha jól végzi a feladatait, az apja különböző kulturális eseményekkel, koncertekkel „fizet” – saját szavaival élve, ésszerű keretek között.

Apa és fia egy térben

Félix és Viktor kapcsolata túlmutat a klasszikus apa–fia viszonyon. Lakótársak, munkatársak, és – ahogy mindketten fogalmaznak – egymás tükröződései. A műtárgykereskedő szerint ez nem mindig könnyű, de őszinte és tanulságos.

Ugyanakkor hangsúlyozta: semmi sincs eldöntve. Félix még fiatal, az érdeklődése változhat, ahogy annak idején az övé is változott. A jövőt nyitva hagyja – nemcsak az üzlet, hanem az apaszerep tekintetében is.

Ami igazán fontos

Molnár Viktor megszólalása nem egy karriertervről vagy családi sikertörténetről szólt. Sokkal inkább arról, hogyan lehet egy mozaikos, mozgásban lévő családban megőrizni a kapcsolatokat. Nem végleges válaszokat adott, hanem állapotjelentést.

A történet ezért is vált figyelemre méltóvá: nem idealizál, nem dramatizál. Csak megmutatja, hogy egy év távollét után újra együtt lenni – már önmagában eredmény. És néha ennél nem is kell több.