Unger Anna ledobta a bombát: Már megvan az első három ügy
Most kezd igazán érdekes lenni a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal története. Unger Anna a Kontrollnak adott interjúban elárulta: nyomozati elnökhelyettesével már kiválasztották azt az első három korrupciós ügyet, amelyekkel az NVVH érdemi munkája elindulhat.
Már nem elmélet: három ügy ott van az asztalon
Az elmúlt napokban rengeteg szó esett arról, alkalmas-e Unger Anna, hogyan épül fel az NVVH és milyen gyorsan lehet majd eredményeket felmutatni. Most viszont eljutottunk ahhoz a ponthoz, ahol már nem pusztán intézményépítésről beszélünk: konkrét ügyeket jelöltek ki az első vizsgálatokhoz.
Unger az interjúban arról beszélt, hogy Tasnády Katalin nyomozati elnökhelyettessel már meghozták az első prioritási döntéseket. A konkrét neveket és történeteket továbbra sem árulta el, így bármely most megjelenő találgatás arról, hogy pontosan kik kerülnek elsőként célkeresztbe, egyelőre csak találgatás lenne.
És nagyon jól teszik, hogy nem mondják meg előre
Az elszámoltatás nem valóságshow, amelyben vasárnap este beharangozzák a következő epizód szereplőit. Ha egy ügyben később iratokat kell biztosítani, pénzügyi adatokat feltárni, tanúkat meghallgatni vagy más nyomozati cselekményt elvégezni, annak hatékonyságát könnyen tönkretehetné az előzetes politikai show.
Éppen ezért az első három ügy létezése önmagában a hír. Azt, hogy melyik történetekről van szó, majd akkor kell megtudnunk, amikor ezt az eljárás érdeke már lehetővé teszi.
Ez is érdekelhet
Ungerék nem egyszerűen három látványos botrányt akarnak elővenni
Az interjúból az rajzolódik ki, hogy az NVVH elnöke nem három hangos sajtóüggyel akarja kipipálni az elszámoltatást. A célja ennél szélesebb: a konkrét büntetőeljárások mellett azt is fel akarják tárni, hogyan működött az elmúlt 16 év közvagyonkezelési és korrupciós rendszere.
Ez azért fontos különbség, mert egyetlen ügyből legfeljebb egyetlen szerződés vagy döntés története érthető meg. Ha ugyanazok a mechanizmusok, céghálók, intézményi mulasztások vagy politikai kapcsolatok több történetben is megjelennek, akkor már nem elszigetelt esetekről, hanem rendszerszintű működésről lehet beszélni.
Nem „kettes számú ügyészséget” akar
Unger szerint az NVVH szerepe nem merülhet ki abban, hogy az egyik végén bemegy egy feljelentés, a másikon pedig kijön egy vádirat. Az is kérdés lesz, hogyan veszhetett el közvagyon, milyen döntési lánc tette ezt lehetővé, és miért nem állították meg korábban azok a szervek, amelyeknek erre lett volna feladatuk.
Ez komoly vállalás. Ha egy ügy évekig haladt át különböző állami intézményeken úgy, hogy senki nem avatkozott közbe, akkor az NVVH Unger elképzelése szerint nemcsak az eredeti vagyonvesztést vizsgálhatja, hanem azt is, hol hibázott vagy mulasztott az ellenőrzési rendszer.
Az ügyészség és a NAV együttműködésére is számítanak
Unger abból indul ki, hogy az új hivatal nem egy légüres térben fog működni. A nagy gazdasági és korrupciós ügyekben rengeteg adat, korábbi eljárás és szakmai tudás lehet az ügyészségnél, a NAV-nál vagy más nyomozó és ellenőrző szerveknél.
Az NVVH ezért ezek együttműködésére is építene. Egy komoly közpénzügyi történetnél adóadatok, bankszámlák, céges dokumentumok, korábbi nyomozati iratok és számviteli bizonyítékok együtt adhatják ki azt a képet, amelyből később bíróság előtt is védhető ügy lesz.
De Unger egy ennél kellemetlenebb kérdést is fel akar tenni
Mi történik akkor, ha kiderül, hogy valamelyik állami szerv korábban nem egyszerűen nem jutott eredményre, hanem akadályozta egy ügy felderítését? Az NVVH elnöke szerint ennek sem maradhat következmény nélkül.
Ez önmagában még természetesen nem állítás arról, hogy bármely konkrét hatóság tudatosan eltussolt volna ügyeket. De Unger láthatóan azt az elvet képviseli, hogy az elszámoltatásnak arra is ki kell terjednie, miért nem működtek korábban megfelelően azok a fékek, amelyeknek a közvagyont védeniük kellett volna.
Ez lehet az NVVH egyik legkényesebb feladata
Egy volt politikus vagy üzletember vizsgálata önmagában is komoly konfliktusokat hozhat. Még érzékenyebb azonban az a helyzet, amikor egy új állami hivatalnak azt kell megvizsgálnia, hogyan működött korábban egy másik állami hatóság.
Ehhez különösen szigorú bizonyítás kell majd. Az, hogy egy régi eljárást lezártak vagy nem vezetett vádemeléshez, önmagában természetesen nem bizonyít semmiféle szándékos akadályozást.
Az elévült ügyeket sem söprik le az asztalról
Unger korábban már világossá tette, hogy az elévülést nem akarja összekeverni a felejtéssel. Ha egy régi történetnél a büntetőjogi határidők miatt már nincs lehetőség vádemelésre, az NVVH szerinte ettől még feltárhatja, milyen események vezettek a közvagyon elvesztéséhez.
Vagyis az elévült ügyek is nyilvánosságra kerülhetnek, természetesen az ártatlanság vélelmének és más jogi korlátoknak a betartásával. Ez nem utólagos büntetés és nem az elévülési szabályok eltörlése, hanem annak dokumentálása, mi történt a közvagyonnal.
Ez óriási különbség lehet a korábbi gyakorlathoz képest
Egy régi ügyet nagyon könnyű végleg eltemetni azzal a mondattal, hogy büntetőjogilag már nincs mit tenni. Unger viszont azt mondja: attól, hogy börtönbüntetés vagy vádemelés már nem lehetséges, a társadalomnak még lehet joga megismerni a dokumentálható történetet.
Így legalább kiderülhet, milyen döntések vezettek a vagyonvesztéshez, milyen szabályozási hiányosságok tették azt lehetővé, és mit kell megváltoztatni ahhoz, hogy ugyanez a konstrukció ne épüljön fel újra.
A rendszer feltárása Unger szerint legalább olyan fontos, mint az első bilincs
Ez az a pont, amit a politikai közvélemény egy része nehezen fogad el. Sokak számára az elszámoltatás kizárólag akkor létezik, amikor valakit látványosan őrizetbe vesznek, majd gyorsan jogerős ítélet születik.
A valóságban egy nagy, gazdasági bűncselekményeket érintő eljárás ennél jóval összetettebb. Előbb meg kell érteni a pénz útját, a céges kapcsolatokat, a döntési láncot és a szereplők konkrét cselekményeit, majd ezeket olyan bizonyítékká kell alakítani, amely a bíróság előtt is megáll.
Ha a bírósági rendszer túl lassú, Unger a Parlamenthez fordulhat
Az interjúban az igazságszolgáltatás sebessége is előkerült. Unger korábban sok kritikát kapott azért, mert összetett ügyekben hosszú idővel számolt a jogerős ítéletekig.
Most azt mondta, ha az NVVH által feltárt korrupciós ügyekben az ítélkezés indokolatlanul elhúzódik, elnökként jogszabály-módosításokra is tehet javaslatot az Országgyűlésnek. Ez azonban nyilvánvalóan csak úgy fogadható el, ha a gyorsítás közben a bíróságok függetlensége és a tisztességes eljárás garanciái sértetlenek maradnak.
Gyorsabb ítélet igen, politikailag irányított bíróság nem
Az NVVH-nak lehet érdeke abban, hogy egy hatalmas, évek alatt felépített nyomozás után ne újabb fél évtized teljen el egy jogerős ítéletig. Ettől azonban a hivatal elnöke nem mondhatja meg a bírónak, milyen döntést hozzon, és a Parlament sem alakíthatja át úgy az eljárást, hogy az a védekezés jogát korlátozza.
A jó reform tehát azt jelentené, hogy kevesebb felesleges adminisztráció és rövidebb holtidő mellett ugyanazok a jogállami garanciák maradnak meg. Hogy pontosan milyen módosításokra lehet szükség, azt csak a tényleges ügyek tapasztalatai alapján lehet majd megítélni.
Az első három ügy ebből a szempontból teszt is lesz
Nemcsak annak tesztje, hogy az NVVH milyen ügyeket mer kiválasztani. Azt is meg fogja mutatni, képes-e egy nulláról felépülő szervezet együttműködni a már létező hatóságokkal, gyorsan összeszedni a szükséges bizonyítékokat és megfelelően dokumentálni a pénzügyi folyamatokat.
Ha az első eljárások szakmailag gyengék, annak komoly hitelességi ára lesz. Ha viszont gyorsan és precízen sikerül olyan anyagot összeállítani, amelyből érdemi büntetőeljárás következik, az alapvetően változtathatja meg a hivatal körül most zajló vitát.
Unger választása körül napokig ment a háború – most már van mit mérni
A parlamenti döntés után Unger személye körül példátlan vita alakult ki, sokan már az első munkanapja előtt megmondták, hogy sikeres vagy sikertelen lesz. Az első három ügy kijelölése azonban lassan elviszi a vitát oda, ahol eredetileg is lennie kellett volna: a teljesítményhez.
Mostantól lehet majd figyelni, mikor indulnak meg ténylegesen az eljárások, mennyire komoly ügyekről van szó, milyen vagyoni intézkedések történnek, és eljutnak-e az akták a vádemelésig. Ez már sokkal használhatóbb mérce bármilyen Facebook-kommentnél.
A neveket egyelőre hiába keressük
Érdemes ezt újra hangsúlyozni, mert a következő napokban garantáltan megjelennek majd „biztos információk” arról, kit vesznek elő elsőként. Unger a most ismertetett interjúban nem nevezte meg a három ügyet.
Ezért jelenleg sem volt minisztert, sem üzletembert, sem konkrét céget nem lehet felelősen az NVVH első három célpontjaként megnevezni. Majd a hivatal vagy a nyilvánossá váló nyomozati cselekmények megmutatják, mely történetekről van szó.
De egy dolog most már biztos: elkezdődött
Az NVVH körüli politikai vita innentől fokozatosan másodlagossá válhat. A hivatal vezetése megvan, az első ügyeket kijelölték, a szervezeti struktúrát építik, és már arról is van elképzelés, hogyan kapcsolják össze az egyedi nyomozásokat a teljes rendszer feltárásával.
Unger Anna tehát most valóban ledobta a bombát: az első három ügy már megvan. Hogy kiket és milyen közvagyonvesztést érintenek, azt még nem tudjuk – de innen már nagyon rövid út vezethet az első tényleges nyomozati lépésekig.
És akkor jön majd az a pillanat, amikor minden korábbi vita átértékelődik
Ha az első három ügy jelentéktelen vagy szakmailag megalapozatlan történetnek bizonyul, Unger kritikusai rögtön komoly érvet kapnak. Ha viszont nagy értékű, dokumentálható és politikailag érzékeny ügyekhez nyúlnak hozzá, az ugyanilyen erős válasz lesz azokra, akik már indulás előtt temették az NVVH-t.
A lényeg most már nem az, ki mit gondol Unger Anna személyéről, hanem hogy mi lesz abban az első három dossziéban. Mert az új hivatal valódi története nem a parlamenti szavazással, hanem ezeknek az ügyeknek az első érdemi nyomozati lépésével kezdődik.