Unger Anna kiterítette a lapokat: Döbbenetes számok, kerültek nyilvánosságra!
Unger Anna most olyan számokat mondott ki, amelyek mellett azért nehéz csak úgy továbbgörgetni. A Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal elnöke szerint jelenleg 20 ezer és 60 ezer milliárd forint között mozognak azok a becslések, amelyek a feltárandó közvagyonvesztés nagyságrendjéről szólnak.
Van azonban egy kulcsfontosságú szó: becslések. Unger maga hangsúlyozta, hogy egyelőre „saccolásokról” és „tippekről” beszélünk, vagyis a 20 vagy 60 ezer milliárdot sem szabad úgy kezelni, mintha az NVVH már bizonyított, jogerősen megállapított veszteségként tette volna le az asztalra.
„Mi ki fogjuk deríteni, hogy pontosan mennyi az annyi”
Unger Anna a Kossuth Rádióban beszélt arról, milyen feladatot lát maga előtt az új hivatal. Azt mondta, a pontos összeget jelenleg még nem ismerik, ezért az NVVH egyik alapvető küldetése éppen az lesz, hogy a találgatások helyett dokumentálható számot tegyen az asztalra.
„Eddig tippek vannak, és mi ki fogjuk deríteni, hogy pontosan mennyi az annyi” – fogalmazott. Ez talán fontosabb mondat, mint maga a 60 ezer milliárdos felső becslés, mert Unger ezzel egy mérhető vállalást is tett saját hivatalának.
20 ezer milliárd is felfoghatatlan, 60 ezer pedig már egészen más lépték
A két szám közötti különbség önmagában mutatja, milyen korai szakaszban jár még a feltárás. A felső becslés háromszorosa az alsónak, tehát jelenleg még nyilvánvalóan nincs olyan egységes, tételes leltár, amelyből pontosan össze lehetne adni minden vizsgálandó vagyonelemet.
Ez is érdekelhet
És pontosan ezért kell óvatosan bánni azzal a mondattal, hogy „60 ezer milliárdot elloptak”. Unger sem ezt állította bizonyított tényként, hanem azt, hogy ilyen nagyságrendű becslések is léteznek, az NVVH-nak pedig most kell kiderítenie, valójában mekkora közvagyonvesztés történt.
Unger szerint nem elég megtalálni a pénzt
Az elnök jóval szélesebb küldetést adott az NVVH-nak annál, mint hogy egyszerűen összeírjanak egy hatalmas összeget. Azt mondta, az elrejtett vagy jogellenesen eltulajdonított közvagyont fel kell kutatni, be kell azonosítani, ahol lehet, biztosítani kell, majd a megfelelő jogi eszközökkel vissza kell szerezni.
De szerinte még ennél is fontosabb annak feltárása, hogyan működött maga a rendszer. Kik döntöttek, milyen intézményi láncokon mentek végig a folyamatok, hogyan került a közvagyon magánérdekek szolgálatába, és hogyan lehet megakadályozni, hogy ugyanez később újra felépüljön.
Ezért mondja, hogy nem kutatóintézetet épít
Unger egyik korábbi kijelentését sokan úgy értelmezték, hogy az új hivatal majd elsősorban történeti elemzéseket készít a NER működéséről. Most erre is reagált: szerinte a rendszerszintű feltárás nem helyettesíti a nyomozást, hanem kiegészíti azt.
A hivatalnak nem az lesz a feladata, hogy érdekes tanulmányokat írjon arról, mi történhetett. Büntetőjogi, magánjogi, számviteli, könyvvizsgálói és adatelemző eszközökkel kell olyan bizonyítékokat összegyűjtenie, amelyekből ténylegesen eljárás és adott esetben bírósági ügy lehet.
Az oknyomozó cikk csak a történet kezdete lehet
Unger külön beszélt arról is, hogy rengeteg korrupciógyanús történetet már újságírók hoztak nyilvánosságra. Egy sajtócikk azonban még akkor sem azonos a büntetőjogi bizonyítással, ha rendkívül alapos és dokumentumokra épül.
Az NVVH-nak ennél tovább kell mennie: meg kell szereznie azokat az adatokat, szerződéseket, számlákat, pénzügyi információkat és más bizonyítékokat, amelyek törvényes eljárásban is használhatók. Unger szerint csak ebből lehet olyan ügyet építeni, amely végül a bíróság előtt is megállhat.
Azt is meg akarják nézni, visszafolyt-e a pénz a politikába
Az elnök egyik legérdekesebb felvetése az volt, hogy a korrupciós rendszert nem elég a pénz eltűnéséig követni. Azt is vizsgálni szeretnék, történhetett-e olyan, hogy korrupcióból származó forrásokat később politikai finanszírozásra használtak fel.
Példaként egy parkfenntartási korrupciós ügyet említett, ugyanakkor maga is jelezte, hogy annak minden részletét nem ismeri. Vagyis ezt sem szabad kész tényként általánosítani, de a vizsgálati irány világos: nemcsak azt akarják látni, hová ment ki a pénz, hanem azt is, merre ment tovább.
Egy év múlva már vádemelési szakaszban szeretne ügyeket látni
Unger most egy meglehetősen konkrét idővonalat is felrajzolt. Azt reméli, hogy egy év múlva már néhány jelentős ügy eljut a vádemelési szakaszig, vagyis nem egyszerűen előzetes vizsgálatok és adatgyűjtések zajlanak majd.
Ez fontos vállalás, mert könnyen számon kérhető. Ha 2027 őszén visszanézünk erre az interjúra, már konkrétan meg lehet kérdezni, hány jelentős ügy jutott el addig, ameddig Unger most reméli.
Három év alatt a teljes rendszer képét akarják látni
A középtávú cél ennél is ambiciózusabb. Három év múlva Unger elképzelése szerint az NVVH-nak már átfogó, rendszerszintű tudással kellene rendelkeznie arról, hogyan működtek a vizsgált közvagyonvesztési mechanizmusok.
Ez azt jelentené, hogy nem elszigetelt ügyek százai feküdnének egymás mellett, hanem összeállna közöttük a kapcsolat. Látszana, mely intézmények, döntési mechanizmusok, céges struktúrák és pénzügyi útvonalak ismétlődtek különböző történetekben.
Hat év végére a teljes vagyonvesztést feltárná
A legkeményebb vállalást azonban saját hatéves mandátuma végére tette. Unger úgy szeretné átadni az NVVH-t, hogy addigra a vagyonvesztés mértékét és az általa korrupciós rendszerként leírt működést teljes egészében feltárták.
Emellett azt akarja, hogy az eltűnt vagyonelemek közül minél többet sikerüljön lefoglalni vagy más jogi eszközzel biztosítani. A hangsúly itt is a „minél többen” van, hiszen azt most senki nem tudja felelősen megígérni, hogy a feltárt veszteség teljes összege valaha visszaszerezhető lesz.
És itt válik igazán érdekessé a korábbi hatéves vita
Unger korábban azért kapott komoly kritikát, mert a parlamenti meghallgatásán azt mondta: összetett ügyekben hat éven belül sem feltétlenül érdemes jogerős bírósági ítéletekre számítani. Sokan ezt úgy értelmezték, mintha eleve azt üzenné, hogy hosszú évekig nem történik semmi.
A mostani menetrendből viszont más kép rajzolódik ki. Egy év múlva már vádemelési szakaszban szeretne jelentős ügyeket látni, három év alatt rendszerszintű tudást akar, hat év alatt pedig teljes feltárást – a jogerős ítélet mindettől különálló, bírósági időigényű kérdés.
Magyar Péter közben gyorsabb bírósági működést ígért
Unger arra is reagált, hogy Magyar Péter a bírósági eljárások gyorsítását célzó kormányzati lépésekről beszélt. Az NVVH elnöke azt mondta, reméli, hogy a reformok valóban gyorsítják majd az ítélkezést.
Ez azonban nem jelentheti a tisztességes eljárási garanciák feladását. A gyorsabb igazságszolgáltatás akkor ér valamit, ha ugyanúgy megmarad a védelem joga, a bizonyítás alapossága és a bíróságok függetlensége.
Unger most a saját pályázatát is kirakná az asztalra
Az interjúban a kinevezése körüli bizalmi válság is szóba került. Unger azt mondta, nyilvánosságra szeretné hozni azt a pályázati anyagot, amellyel elnyerte az NVVH vezetői posztját.
Sőt, ha jogi akadálya nincs és nem tartalmaznak védett adatokat, az elnökhelyettesek pályázatait is megmutatná. Ez legalább lehetőséget teremtene arra, hogy a közvélemény ne találgatásokból, hanem a tényleges dokumentumokból ítélje meg, milyen programmal kerültek a hivatal élére.
A 20–60 ezer milliárdos szám mostantól Unger egyik legnagyobb vállalása
Nem azért, mert bármelyik értéket bizonyítottnak nyilvánította. Éppen ellenkezőleg: azzal tette igazán fontossá ezt a mondatot, hogy világosan közölte, ma még nem tudják a pontos összeget.
Mostantól az NVVH egyik legkönnyebben mérhető feladata az lesz, hogy a politikai jelszavak és sokszor egymásnak ellentmondó becslések helyett létrehozzon egy bizonyítékokkal alátámasztott közvagyonmérleget. Vagyis végre kiderüljön: ténylegesen mennyi az annyi.
És ha sikerül, ez nagyobb eredmény lehet bármilyen hangos letartóztatásnál
Egy látványos nyomozási akció természetesen pillanatok alatt címlapokra kerülhet. De Magyarország számára hosszabb távon legalább ennyire fontos lenne pontosan megérteni, milyen vagyont veszített az állam, hol található annak ma még visszaszerezhető része, és milyen döntési rendszer tette mindezt lehetővé.
Unger Anna most kiterítette a lapokat: egy év, három év, hat év – és közben egy 20–60 ezer milliárd forint között mozgó becslés, amelyet tényekkel kell lecserélni. Innentől a feladat már nem az, hogy még nagyobb számokat mondjanak, hanem az, hogy dokumentumról dokumentumra bizonyítsák, pontosan mi történt a magyar közvagyonnal.