Minden kekvát elvettek Schmidt Máriától, minden visszakerült az államhoz
Most már tényleg vége annak a konstrukciónak, amelyben Schmidt Mária alapítványa működtette a Terror Háza Múzeumot és egész sor hozzá kapcsolódó intézetet. Lezárult az átadás-átvétel, az alapítvány a kezelésében lévő vagyonnal és eszközökkel hiánytalanul elszámolt, a feladatokat pedig mostantól állami háttérintézmény viszi tovább.
Schmidt Mária maga jelentette be, hogy elszámoltak mindennel
A Terror Háza Múzeum főigazgatója és az alapítvány kuratóriumi tagja közölte, hogy az átadás-átvétel során a szervezet a tulajdonában lévő vagyonnal és eszközökkel hiánytalanul elszámolt. Ez lényegében azt jelenti, hogy lezárult az a vagyonelszámolási folyamat, amely a megszüntetés egyik legfontosabb része volt.
Innentől már nem arról beszélünk, hogy a Tisza-kormány egyszer majd hozzányúl ehhez a rendszerhez. Hozzányúlt, megszüntette az alapítványi konstrukciót, az átadás pedig lezajlott.
A Terror Háza nem zár be
Ez az egyik legfontosabb részlet, mert a nagy szervezeti átalakítást könnyű összekeverni maguknak az intézményeknek a megszüntetésével. Nem arról van szó, hogy szeptember 1-jén bezárták a Terror Háza ajtaját, és holnaptól már nem működik a múzeum.
A változás ennél sokkal inkább tulajdonosi, irányítási és intézményi jellegű. Az alapítvány megszűnt, az általa ellátott feladatok viszont tovább élnek, csak immár a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium háttérintézményén, a Kulturális Vagyonkezelő Kft.-n keresztül.
Ez is érdekelhet
Nem csak egyetlen múzeumról van szó
A megszűnő alapítvány jóval több volt a Terror Háza mögött álló jogi szervezetnél. Hozzá tartozott többek között a XX. Század Intézet, a XXI. Század Intézet, a Kertész Imre Intézet, a Kommunizmuskutató Intézet és a Habsburg Történeti Intézet is.
Emellett az Eötvös József Intézet, a Szabad Európa Intézet és a Deák Ferenc Műhely is ehhez az intézményi körhöz kapcsolódott. Vagyis egy egész kulturális és történetkutatási struktúra működési modellje változik meg egyszerre.
Az állam nem egyszerűen új embereket ültetett a kuratóriumba
Talán ez a mostani döntés politikailag legérdekesebb része. A Tisza-kormány megtehette volna azt is, hogy meghagyja a korábbi alapítványi rendszert, lecseréli annak vezetőit, majd saját embereivel működteti tovább ugyanazt a konstrukciót.
Nem ez történt. Magát az alapítványt számolták fel, a közfeladatokat pedig visszaterelték az állami intézményrendszerbe.
Ez a KEKVA-rendszer felszámolásának egyik leglátványosabb esete
A közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok rendszere az előző politikai korszak egyik legvitatottabb intézményi konstrukciójává vált. Hatalmas értékű közvagyon, intézmények és állami eredetű vagyonelemek kerültek olyan alapítványi struktúrákba, amelyek irányítását hosszú távra kialakított kuratóriumok végezték.
A Tisza-kormány ezzel a modellel szakított. Schmidt Mária alapítványának megszüntetése ezért nem elszigetelt történet, hanem ugyanannak a nagyobb vagyon- és intézmény-visszarendezésnek a része, amely más KEKVA-knál is zajlik.
Vitézy már előre megmondta, hogyan látják ezt az új kormányban
Vitézy Dávid közlekedési és beruházási miniszter a KEKVA-rendszer más alapítványainak felszámolásakor azt állította, hogy a korábbi konstrukcióban állami eredetű pénzeket és vagyont olyan rendszerben kezeltek, amelyet szerinte túl kevéssé lehetett ellenőrizni. Azt is kifogásolta, hogy a kuratóriumokban erős volt a korábbi kormányoldal politikai jelenléte.
Vitézy értékelése szerint a konstrukció egyik politikai funkciója az lehetett, hogy egy kormányváltás után se változzon automatikusan a jelentős vagyont kezelő szervezetek feletti kontroll. A mostani kormány erre nem kuratóriumi személycserével, hanem a rendszer megszüntetésével válaszolt.
Schmidt Mária esetében most már az átadás is lezárult
Ez különbözteti meg a mostani hírt a korábbi politikai bejelentésektől. Már nem jövő időben beszélünk arról, hogy mi fog történni az alapítvánnyal, hanem lezárult az elszámolás és megtörtént az intézményi váltás.
Schmidt Mária maga közölte, hogy hiánytalanul elszámoltak a vagyonnal és eszközökkel. Ezzel a régi szervezeti modell utolsó nagy technikai lépése is befejeződött.
Az állam mostantól közvetlenebb kontroll alatt viszi tovább a feladatokat
A korábbi rendszerben a közfeladatot egy különleges jogállású vagyonkezelő alapítvány látta el. Most ezek a feladatok egy minisztériumi háttérintézményhez kerülnek, vagyis ismét egy közvetlenebb állami felelősségi láncban jelennek meg.
Ez a változtatás lényege: nem az intézmények kulturális vagy történettudományi feladatait törölték el, hanem azt a keretet, amelyben ezek működtek. A kormány innentől sokkal közvetlenebb felelősséget visel majd azért is, hogyan gazdálkodnak a hozzájuk kapcsolódó vagyonnal.
És ez egyben komoly számonkérhetőséget is jelent a Tisza számára
A vagyon állami rendszerbe történő visszaterelése jól hangzik politikai szlogenként, de innentől már nem lehet mindent az előző konstrukcióra fogni. Ha az új rendszer pazarló, átláthatatlan vagy rosszul működik, azért már az új kormánynak kell vállalnia a felelősséget.
Éppen ezért a visszavétel csak az első lépés. A valódi vizsga az lesz, hogy a következő években nyilvánosabban, takarékosabban és ellenőrizhetőbben gazdálkodnak-e ezekkel az intézményekkel és vagyonelemekkel.
De politikai értelemben most tényleg lezárult egy korszak
Schmidt Mária több mint két évtizede meghatározó szereplője volt a Terror Háza és a hozzá kapcsolódó történetpolitikai intézményrendszer működésének. Az alapítvány megszüntetése ezért messze túlmutat egy technikai szervezeti átalakításon.
Egy olyan struktúra szűnt meg, amelyet a korábbi kormányzati korszak erősen összekapcsolt a saját történelmi és kulturális intézményépítésével. Szeptember 1-jétől azonban már más intézményi keretek között folytatódik ugyanennek a feladatrendszernek a működtetése.
A „mindent visszavettek” itt pontosan ezt jelenti
Nem arról van szó, hogy Schmidt Mária lakását, bankszámláját vagy személyes tulajdonát vitte volna el az állam. Az alapítvány szűnt meg, az általa kezelt közfeladatok és a megszüntetéssel érintett vagyoni struktúra került vissza az állami rendszerbe.
Ez fontos különbség, de a politikai súlyából semmit nem vesz el. Az a konstrukció, amelyben az alapítvány önálló vagyonkezelőként és intézményfenntartóként működött, most már a múlté.
És a történet jóval nagyobb Schmidtnél
A Tisza-kormány néhány hónap alatt több olyan alapítványi konstrukció felszámolását indította el vagy fejezte be, amelyekhez jelentős közvagyon kapcsolódott. Vitézy Dávid saját minisztériuma esetében például csak négy alapítványnál mintegy százmilliárd forintos visszakerülő vagyonról beszélt.
Schmidt Mária alapítványa ennek a nagyobb politikai irányváltásnak az egyik legismertebb szereplője. A Terror Háza neve miatt azonban talán itt válik a leglátványosabbá, mit jelent a gyakorlatban a KEKVA-rendszer felszámolása.
Schmidt Mária bejelentése tehát valójában egy korszak zárójelentése
Az alapítvány elszámolt a vagyonával és eszközeivel, az állami átadás lezárult, a feladatokat pedig más szervezeti keretben folytatják. A Terror Háza megmarad, de az a Schmidt Máriához kötődő alapítványi modell, amely eddig mögötte állt, megszűnt.
Ez pedig pontosan az a különbség, amit érdemes megjegyezni. Nem egy múzeumot töröltek el, hanem egy egész vagyonkezelési és irányítási konstrukciót számoltak fel – az eszközökkel pedig elszámoltak, a feladatok pedig visszakerültek az állami intézményrendszerbe.