Unger Anna keményen odaszúrt Kövér Lászlónak, durván visszanyalt a fagyi
Nem kellett hosszú politikai esszé ahhoz, hogy Unger Anna kellemetlen helyzetbe hozza Kövér Lászlót. Az NVVH megválasztott elnöke mindössze két, hét év különbséggel elhangzott Kövér-mondatot tett egymás mellé, a kontraszt pedig önmagában elvégezte a munka nagy részét.
„Amikor az üléspont határozza meg az álláspontot” – írta Unger a Facebookon. Majd hozzátette: a két megszólalás között hét év és egy időközben elveszített alkotmányozó parlamenti többség a különbség.
2019-ben Kövér még egészen mást mondott
A régebbi mondat 2019-ből származik, amikor Kövér László a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen beszélt jogállamról, demokráciáról és a fékek és egyensúlyok rendszeréről. Az akkori házelnök meglehetősen kevés kétséget hagyott afelől, hogyan vélekedik azokról az intézményi korlátokról, amelyek egy parlamenti többség hatalmát hivatottak ellensúlyozni.
„A fékek és egyensúlyok rendszere, én nem tudom, önök mit tanulnak, de az egy hülyeség, azt felejtsék el” – fogalmazott. A gondolatmenete szerint annak sincs sok értelme, hogy a demokratikus választások eredményeként létrejött kormány működését folyamatosan „fékezzék”.
Ez is érdekelhet
Aztán eltelt hét év
2026 áprilisában viszont egészen más helyzet alakult ki. A választást a Tisza nyerte meg, a Fidesz kormányzati pozícióból ellenzékbe került, Kövér László pedig már az új parlamenti erőviszonyok következményeiről beszélt.
Ekkor azt mondta, hogy a kormányra kerülő Tisza előtt „semmiféle alkotmányos korlát nincsen”, amely megakadályozná, hogy Magyarországot az általa rendkívül veszélyesnek tartott irányba alakítsa át. Egyúttal arra szólította fel a Fidesz politikai közösségét, hogy tartson össze és legyen erős az új hatalommal szemben.
Unger Annának éppen ez tűnt fel
A Facebook-poszt ereje abból fakad, hogy Unger tulajdonképpen alig kommentálta a két megszólalást. Nem kellett hosszasan magyaráznia, hogy szerinte hol van az ellentmondás: egyszerűen egymás alá tette a régi és az új álláspontot.
2019-ben, amikor a Fidesz kormányzott erős parlamenti felhatalmazással, Kövér arról beszélt, hogy nem kell állandóan „bedugni a botot a küllők közé”. 2026-ban, amikor már a politikai ellenfele került hatalomra, hirtelen maga kezdett az alkotmányos korlátok hiányának veszélyéről beszélni.
„Amikor az üléspont határozza meg az álláspontot”
Unger ezzel egy régi politikai jelenségre utalt: ugyanaz az intézményi szabály egészen másképpen tud kinézni kormányról és ellenzékből. Ami hatalmon felesleges akadálynak tűnik, az ellenzékben hirtelen létfontosságú biztosítékká válhat.
És éppen ezért üt nagyot a két kép egymás mellett. Unger nem állította, hogy Kövérnek ne lenne joga megváltoztatni a véleményét, hanem azt mutatta meg, milyen látványosan egybeesett ez a változás a politikai szerepek megfordulásával.
Kövér 2019-ben még a „demokratikus akarat” fékezését kifogásolta
A hét évvel ezelőtti megszólalásban különösen érdekes, hogy Kövér nem egyszerűen egy technikai alkotmányjogi részletet bírált. Arról beszélt, hogy problémásnak tartja azt a felfogást, amely szerint a választáson létrejött kormányt intézményi eszközökkel folyamatosan fékezni kell.
Az akkori gondolatmenet középpontjában a választói felhatalmazás állt. Ha a választók többsége létrehozott egy kormányt, Kövér szerint nem attól lesz demokrácia, hogy más intézmények folyamatosan akadályozzák azt.
Most viszont ő maga fél attól, mire képes egy erős parlamenti többség
A Tisza győzelme után már éppen az lett Kövér egyik központi aggodalma, hogy az új politikai többség előtt nincs megfelelő alkotmányos akadály. A volt házelnök arról beszélt, hogy a Fidesz parlamenti frakciója önmagában nem lesz képes megakadályozni a törvényalkotást.
Ez persze önmagában teljesen legitim ellenzéki aggodalom lehet. A kellemetlen kérdést az teszi fel, hogy ha az intézményi ellensúlyok most ennyire fontosak, miért voltak hét évvel korábban még egyszerűen „hülyeségnek” minősíthetők.
Unger nem hagyta elszállni a régi mondatot
A politikusok egyik nagy előnye, hogy rengeteget beszélnek, az internet egyik nagy előnye pedig az, hogy rengeteg minden megmarad. Egy hét évvel ezelőtti mondatot ma már néhány másodperc alatt oda lehet tenni egy friss nyilatkozat mellé.
Unger pontosan ezt tette. Nem értelmezte át Kövér szavait, hanem a nyilvánosan megjelent régi és új megszólalás közötti különbségre építette fel a kritikáját.
Különösen pikáns, hogy most Unger Anna mondta ezt ki
Az elmúlt napokban éppen Unger személye körül zajlott az egyik legnagyobb politikai vita. Megválasztották a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal élére, miközben ellenfelei és még a Tisza támogatói közül is többen vitatták, hogy ő volt-e a legjobb jelölt.
Unger mindeközben láthatóan nem készül kizárólag technokrata, nyilvánosságtól elzárt vezetőként működni. A Kövér-poszt legalábbis azt mutatja, hogy politikai és közjogi kérdésekben is hajlandó nagyon röviden és nagyon élesen megfogalmazni a véleményét.
A fagyi most tényleg visszanyalt
A történetben az a legerősebb, hogy Kövér jelenlegi félelme lényegében ugyanarról szól, amit korábban olyan határozottan elutasított. Most ő szeretné, ha lennének erős ellensúlyok egy olyan parlamenti többséggel szemben, amelynek politikai céljaival nem ért egyet.
Ez nem bizonyítja, hogy minden mostani kritikája alaptalan lenne. Azt viszont igen erősen megmutatja, milyen gyorsan felértékelődhetnek az alkotmányos korlátok, amikor már nem a saját politikai oldalunk rendelkezik a legerősebb parlamenti pozícióval.
Unger egyetlen mondattal foglalta össze az egészet
„A két kép közötti különbség 7 év, és egy meglévő, majd elveszített alkotmányozó többség a parlamentben” – írta a posztjában. Ennél sokkal hosszabb politikatudományi magyarázatot is lehetne írni ugyanerről, de aligha lenne ennyire könnyen érthető.
Hét éve Kövér László még azt mondta, felejtsük el a fékek és egyensúlyok rendszerét, mert annak szerinte semmi köze a demokráciához. Amikor viszont a saját politikai oldala elveszítette a hatalmat, már attól tartott, hogy az új többség előtt nincs elég alkotmányos korlát – Unger Anna pedig gondoskodott róla, hogy a két mondat most egymás mellé kerüljön.