Forsthoffer Ágnes nem finomkodott, amikor a balatonakarattyai MNB-beruházásról beszélt. Az Országgyűlés elnöke egyenesen „közpénzsüllyesztőnek” nevezte a csaknem 20 milliárd forintból kialakított komplexumot, és világossá tette: szerinte most már annak kell kiderülnie, kik viselik a felelősséget azért, ami ott történt.

„Hamarosan az is kiderül, kik a felelősök a balatonakarattyai MNB-s közpénzsüllyesztőért!” – fogalmazott Forsthoffer. Ez persze még nem azt jelenti, hogy már meg is nevezte a jogi felelősöket, hanem azt, hogy a parlamenti vizsgálat egyik kimondott célja éppen a döntési és politikai felelősségi lánc feltárása.

20 milliárd ment bele, aztán alig pár év után jött az eladás

A történet középpontjában az egykori MÁV-gyermeküdülő területe áll Balatonakarattyán. Az MNB alapítványi köréhez került ingatlanból oktatási és konferenciaközpontot alakítottak ki, a beruházásra pedig összességében csaknem 20 milliárd forint ment el.

Ehhez képest a komplexum működése meglehetősen rövid életű lett. Forsthoffer közlése szerint alig két évig működött, később takarékossági szempontokra hivatkozva bezárták, most pedig nagyjából 9 milliárd forintos árszinten próbálnak vevőt találni rá.

Ez az a matek, amit nehéz szó nélkül hagyni

Ha egy állami hátterű beruházásra közel 20 milliárd forint megy el, majd néhány évvel később ennek kevesebb mint felét kérik érte induló árként, akkor teljesen jogos kérdés, mi történt közben a közpénzzel. Nem feltétlenül következik ebből automatikusan bűncselekmény, de egy ilyen értékkülönbség mellett az államnak kötelessége tételesen megmagyarázni a döntéseket.

Ez is érdekelhet

Ki döntött a beruházás volumenéről, hogyan állapították meg a költségeket, kik kapták a kivitelezési megbízásokat, milyen használati modell alapján számoltak, és hogyan jutottak el végül az értékesítésig? Ezekre már nem politikai szlogenekkel, hanem szerződésekkel és dokumentumokkal kell válaszolni.

Forsthoffer azért is különösen érzékeny az ügyre, mert ez az ő választókerülete

A házelnök nem egy térképen messziről látott ingatlanról beszél. Balatonakarattya a választókerületéhez tartozik, így a beruházás története helyben is évek óta látható és érzékelhető kérdés.

Ez megmagyarázza, miért emelte ki külön az MNB számos vitatott beruházása közül éppen ezt. Forsthoffer számára egyszerre országos közpénzügyi és helyi balatoni ügy, ahol az is kérdés, hogyan lehetne a területet a jövőben értelmesen hasznosítani.

„Még a Balatont is bevezették”

Forsthoffer egyik legerősebb mondata az ingatlan vízkapcsolatára vonatkozott. A házelnök úgy fogalmazott, hogy a területre „egészen felháborító módon még a Balatont is bevezették”, ezzel is érzékeltetve, mennyire luxusjellegűnek tartja a fejlesztést.

Ezt a mondatot érdemes Forsthoffer politikai megfogalmazásaként kezelni, és a vizsgálatnak az ilyen részleteknél is a pontos beruházási dokumentációból kell kiindulnia. A lényegi kérdés ettől nem változik: pontosan milyen fejlesztések történtek ott közpénzből, mennyiért, és ezek közül mi szolgált valódi közfeladatot.

Forsthoffer szerint MNB-dolgozók nyaraltak ott ingyen

A házelnök azt állítja, hogy a komplexumban kizárólag MNB-dolgozók nyaralhattak térítésmentesen. Ha ezt a részletet a vizsgálat dokumentumai is alátámasztják, abból rögtön következik a kérdés: hogyan illeszkedett ez az eredetileg oktatási és konferenciaközpontként bemutatott beruházás közfeladatához.

Egy dolgozói üdültetési rendszer önmagában természetesen nem jogellenes. Egészen más kérdés azonban, hogy egy közpénzből létrehozott, csaknem 20 milliárdos fejlesztés arányos és indokolt módja volt-e ennek.

Most már nem csak Forsthoffer posztjáról van szó

A történet időközben intézményi szintre lépett. Megkezdte munkáját az a parlamenti vizsgálóbizottság, amelynek feladata a Magyar Nemzeti Bank alapítványi rendszeréhez és gazdálkodásához kapcsolódó ügyek politikai és intézményi felelősségének feltárása.

A testületet nem Forsthoffer vezeti, hanem Csőszi Attila, de a házelnök nyilvánosan is támogatja az ügyek feltárását. A balatonakarattyai beruházás pedig kézenfekvő példája annak, amit a bizottság végig akar követni: hogyan jutott el a közpénz a döntéstől a konkrét beruházásig, és végül kik jártak jól vele.

A bizottság már dokumentumokat kér

Az indulás után a vizsgálóbizottság nem állt meg egy sajtótájékoztatónál. A testület döntött arról, hogy kikéri az Állami Számvevőszék vonatkozó jelentését, valamint az azt megalapozó, korábban nem nyilvános dokumentumokat is.

Ez az a pont, ahol az ügyek valódi feltárása elkezdődhet. Nem elég ugyanis annyit mondani, hogy valami drága volt vagy rosszul néz ki: látni kell az eredeti döntéseket, szerződéseket, értékbecsléseket és azt is, kik hagyták jóvá őket.

Matolcsyék meghallgatása is napirendre kerülhet

A bizottság vezetése már jelezte, hogy a korábbi jegybanki vezetés és az alapítványi rendszer meghatározó szereplőinek meghallgatása is várható. Matolcsy György és fia, Matolcsy Ádám neve is felmerült azok között, akik a vizsgálat során a bizottság elé kerülhetnek.

Ez ugyanakkor nem jelent előzetes bűnösséget. A parlamenti testület feladata nem büntetőeljárás lefolytatása, hanem annak feltárása, ki milyen politikai, intézményi vagy döntéshozói szerepet játszott a rendszerben.

Forsthoffer most pontosan azt csinálja, amit egy házelnöktől és képviselőtől várnánk

Nem az a feladata, hogy saját maga ítéletet hirdessen, és nem is teheti meg. Azt viszont nagyon is megteheti, hogy ráirányítja a figyelmet egy több tízmilliárdos közpénzes történetre, és követeli, hogy az arra felhatalmazott intézmények bontsák ki a döntések hátterét.

Ez különösen fontos egy olyan időszakban, amikor az elszámoltatás szó könnyen válhat üres politikai jelszóvá. Az igazi kérdés mindig az, hogy lesznek-e mögötte akták, meghallgatások, nyilvános jelentések és konkrét felelősségi megállapítások.

Nem elég annyi, hogy „rossz üzlet volt”

Ha a vizsgálat végül csak azt állapítja meg, hogy egy állami beruházás gazdaságilag rosszul sikerült, annak is van politikai felelőssége. Ha viszont ennél súlyosabb szabálytalanságokra utaló bizonyíték kerül elő, akkor az már a nyomozóhatóságok és az ügyészség területe.

A kettőt nem szabad összemosni. Attól, hogy egy beruházás drága és később jóval alacsonyabb áron hirdetik, még nem lehet automatikusan kijelenteni, hogy lopás történt, de ettől még teljesen jogos megkérdezni, ki hozta azokat a döntéseket, amelyek idáig vezettek.

A 9 milliárdos ár különösen kellemetlen kérdéseket vet fel

A balatonakarattyai ingatlan esetében éppen az teszi annyira látványossá a történetet, hogy a beruházási költség és a későbbi értékesítési ár között hatalmas szakadék látszik. Egy hétköznapi ember számára szinte felfoghatatlan nagyságrendekről beszélünk.

Ezért kell az értékbecsléseket is elővenni. Ki mondta, hogy a beruházás megéri a ráfordított összeget, mennyit ért az ingatlan a fejlesztés előtt, mennyi lett a könyv szerinti értéke utána, és hogyan állapították meg a mostani eladási árat?

És itt jön a felelősség valódi jelentése

A felelős nem feltétlenül az, akinek a neve a legnagyobb betűkkel szerepelt a sajtóban. Egy ilyen beruházás mögött kuratóriumi döntések, menedzsment, beszerzések, kivitelezők, ellenőrző testületek és különféle jóváhagyási folyamatok állhatnak.

Forsthoffer kijelentésének éppen ezért akkor lesz valódi súlya, ha a vizsgálat végén nem általánosságban beszélnek majd „az előző rendszerről”, hanem konkrétan megmutatják, melyik döntést ki hozta meg és ki hagyta jóvá.

Ezért fontos, hogy Forsthoffer nem azt mondta: már tudjuk, ki a bűnös

A házelnök pontos megfogalmazása az volt, hogy hamarosan kiderülhet, kik a felelősök. Ez lényeges különbség, mert megőrzi azt az alapelvet, hogy előbb kell feltárni a tényeket, és csak azután lehet felelősségről beszélni.

Ez sokkal hitelesebb megközelítés annál, mint amikor egy politikus előre ítéletet hirdet, majd utána próbál hozzá bizonyítékokat keresni. Most éppen fordítva kell történnie: elő a papírokkal, aztán jöhetnek a nevek.

Forsthoffer üzenete ettől még nagyon kemény

A hangnem alapján világos, hogy a házelnök nem szeretné, ha a balatonakarattyai beruházás egyszerűen eltűnne az MNB több százmilliárdos történetének egyik mellékszálaként. A saját választókerületében lévő ingatlannál konkrét válaszokat akar.

Csaknem 20 milliárd forint, rövid működés, majd nagyjából 9 milliárdos értékesítési kísérlet: ezt valóban nem lehet egy vállrándítással lezárni. Most már parlamenti vizsgálóbizottság dolgozik azon, hogy a pénzek, döntések és felelősök útját visszakövesse.

Most tényleg az jön, amire évek óta vártak sokan

Nem az a történet érdekes része, hogy valaki megint dühösen kiposztolt valamit az MNB-ről. Az az érdekes, hogy a politikai kijelentés mögött most már létezik egy működő parlamenti testület, amely dokumentumokat kérhet be és szereplőket hallgathat meg.

Forsthoffer Ágnes tehát még nem „leleplezte” a jogi értelemben vett felelősöket, de nagyon világosan megmutatta, hol akarják őket keresni. Ha a vizsgálat végül tételesen rekonstruálja a 20 milliárdos balatonakarattyai beruházás történetét, akkor hamarosan már nemcsak azt tudhatjuk, mennyibe került ez az egész, hanem azt is, ki és miért döntött úgy, ahogy.