Az NVVH újonnan megválasztott elnöke azzal húzta ki sokaknál a gyufát, hogy nem ígért hatéves mandátumán belül jogerős ítéleteket, ezzel kommunikációs szempontból hatalmas hibát követett el. Ez első hallásra csalódást keltően hangzik, valójában azonban egy összetett gazdasági és korrupciós büntetőeljárás működését ismerve sokkal inkább óvatosság, mint meghátrálás. Valamint sokan elfelejtenek egy dolgot, a jogerős ítélet hiánya nem jelenti azt, hogy a gyanúsítottak koktélozva nyaralgathatnak, milliárdokkal a zsebükben.

A közvélemény gyors elszámoltatást akar – teljesen érthetően

Évek óta gyűlnek a százmilliós, milliárdos és tízmilliárdos közpénzügyi történetek, ezért érthető, hogy sok ember türelme elfogyott. Aki változásra szavazott, nem akar újabb hat évig dossziékat nézni és azt hallgatni, hogy majd egyszer talán történik valami.

Csakhogy a jogos társadalmi düh és a büntetőeljárás nem ugyanaz a műfaj. Egy jogállamban nem azért kerül valaki börtönbe, mert a Facebook-kommentelők többsége biztos benne, hogy lopott, hanem azért, mert a vádat bizonyítékokkal felépítették, a bíróság pedig azokat megvizsgálta.

Ráadásul az NVVH még nincs teljesen felépítve

A hivatal jogilag létrejött, vezetőjét és nyomozati elnökhelyettesét megválasztották, de ebből még nem következik, hogy hétfő reggel százötven ember egyszerre leül százötven íróasztalhoz és elindítja Magyarország történetének legnagyobb korrupciós nyomozásait. Egy új szervezetet előbb működőképessé kell tenni.

Kellenek nyomozók, ügyészi feladatokat ellátó szakemberek, pénzügyi elemzők, könyvvizsgálati tudással rendelkező emberek, informatikusok, adatelemzők, közbeszerzési szakértők és olyan jogászok, akik több tízezer oldalnyi szerződésből is képesek összerakni egy bizonyítható történetet. Ehhez szabályzatok, ügyelosztás, informatikai rendszerek, biztonságos adatkezelés és belső munkafolyamatok is szükségesek.

Ez is érdekelhet

Nézzük meg, mennyi idő egy valóban nagy ügy

Fontos: az alábbi időtartamok nem törvényi határidők és nem jóslatok, hanem egy kifejezetten összetett, sokszereplős közpénzügyi ügy lehetséges nagyságrendjei. Egy egyszerűbb ügy ennél sokkal gyorsabban lezárható, egy nemzetközi pénzmozgásokkal, céghálókkal és tucatnyi terhelttel járó ügy viszont még ennél is tovább tarthat.

És a szakaszokat sem lehet mindig mechanikusan egymás után összeadni. Egyes munkafolyamatok párhuzamosan zajlanak, máskor viszont egyetlen külföldi jogsegély, szakértői vizsgálat vagy több terabájtnyi elektronikus adat feldolgozása hónapokkal tolhatja ki az eljárást.

Első szakasz: feltárás és a nyomozás felépítése – akár 3–12 hónap

Először azt kell eldönteni, hogy a politikailag vagy sajtóban gyanúsnak látszó történetből egyáltalán milyen büntetőjogilag értékelhető ügy állítható össze. Szerződések, bankszámlák, cégtulajdonosi láncok, közbeszerzési dokumentumok és döntéshozatali folyamatok százait kellhet összekapcsolni.

Egy kisebb ügyben ez gyors lehet, de egy több éves közpénzügyi konstrukciónál már az első használható bizonyítási térkép elkészítése is hónapokat vehet igénybe. Ha pedig külföldi cégek, offshore hátterek vagy más államokban vezetett számlák jelennek meg, az időigény rögtön nő.

Második szakasz: a tényleges nyomozás – reálisan 1–3 év, akár több is

Itt már tanúkat hallgatnak ki, gyanúsítottakat hallgathatnak ki, szakértőket rendelhetnek ki, elektronikus adatokat elemezhetnek és pénzmozgásokat rekonstruálhatnak. Egy komoly gazdasági ügyben gyakran nem egyetlen szerződést kell bizonyítani, hanem éveken át működő döntési és pénzügyi rendszert.

A védelem közben természetesen élhet a törvény adta jogaival, szakértői megállapításokat vitathat, indítványokat tehet és jogorvoslatokat használhat. Ez nem akadékoskodás, hanem a büntetőeljárás része, még akkor is, ha kívülről nézve néha őrjítően lassúnak tűnik.

Harmadik szakasz: a vádemelés előkészítése – néhány hónaptól akár egy évig

Egy több tízezer oldalas nyomozati anyagból nem úgy lesz vádirat, hogy valaki megnyomja a „nyomtatás” gombot. Pontosan meg kell határozni, melyik terheltnek milyen konkrét magatartást ró fel a vád, mely bizonyítékok támasztják ezt alá, és milyen bűncselekményi minősítés állhat meg.

Egy rosszul felépített vádirat évekkel később visszaüthet. Ezért egy komplex ügyben a nyomozás lezárása és a tényleges bírósági szakasz megkezdése között is eltelhetnek hónapok.

Negyedik szakasz: az elsőfokú per – 1–3 év sem rendkívüli

Ha sok vádlott, rengeteg tanú és több szakértő van, egy büntetőper tárgyalási napjainak megszervezése önmagában komoly logisztika. Minden vádlottat megillet a védekezés joga, a bizonyítási indítványokat el kell bírálni, a szakértők pedig akár egymásnak ellentmondó következtetésekre is juthatnak.

Egy egyszerűbb ügyben gyorsan születhet döntés, de egy országos jelentőségű gazdasági vagy szervezett elkövetési struktúrát érintő pernél az elsőfok önmagában is több évig húzódhat. Erre utalt Unger is, amikor azt próbálta érzékeltetni, mennyire irreális politikusi határidőt szabni egy független bíróságnak.

Ötödik szakasz: másodfok – újabb 6–18 hónap, de lehet hosszabb is

Ha az elsőfokú ítélet ellen fellebbeznek, az ügy másodfokra kerül, ahol a bíróság az elsőfokú döntés jogszerűségét és megalapozottságát vizsgálja. Egy nagy terjedelmű iratanyaggal járó ügyben már az akták és a fellebbezések feldolgozása sem néhány hét.

Előfordulhat hatályon kívül helyezés vagy olyan eljárási helyzet is, amely újabb időt tesz hozzá az ügyhöz. Ezért egy igazán komplex eljárásnál a négy, öt, hat vagy akár ennél több év a jogerős lezárásig egyáltalán nem elképzelhetetlen.

De itt jön a rész, amit valamiért mindenki elfelejt

A jogerős ítélet hiánya nem azt jelenti, hogy hat évig mindenki nyugodtan koktélozik a befagyasztatlan milliárdjai mellett. A büntetőeljárásnak ugyanis számos olyan eszköze van, amely jóval a jogerős ítélet előtt alkalmazható, ha annak törvényi feltételei fennállnak.

És éppen itt válik félrevezetővé az a politikai kommunikáció, amely Unger mondatából egyszerűen azt csinálja, hogy „akkor hat évig senkihez sem nyúlnak”. A kettőnek semmi köze egymáshoz.

Őrizet akár az eljárás elején is lehet

Ha valakivel szemben megalapozott gyanú merül fel és fennállnak a szükséges feltételek, őrizetbe is kerülhet. Ez rövid idejű szabadságelvonás, amelyet nem szabad összekeverni sem a büntetéssel, sem a jogerős börtönnel.

Az őrizet után a súlyosabb, tartósabb kényszerintézkedésekről már bírósági döntés szükséges. Vagyis itt sem az NVVH elnöke dönt kedve szerint arról, kit vigyenek el.

Jöhet letartóztatás is – de csak törvényi feltételekkel

A köznyelv még mindig gyakran „előzetes letartóztatásnak” nevezi, a jelenlegi jogi terminológia egyszerűen letartóztatás. Ezt a bíróság rendelheti el például akkor, ha fennáll a szökés, elrejtőzés, a bizonyítás veszélyeztetésének vagy a bűnismétlésnek a törvényben meghatározott veszélye.

Ez tehát akár évekkel a jogerős ítélet előtt megtörténhet, de nem használható politikai látványelemként. A letartóztatás kényszerintézkedés, nem előrehozott büntetés.

Ott van a bűnügyi felügyelet és az elektronikus nyomkövető is

A korábbi „házi őrizethez” hasonló korlátozás ma bűnügyi felügyelet formájában jelenhet meg. A bíróság megszabhatja, hogy a terhelt mely területet vagy lakást nem hagyhatja el engedély nélkül, illetve más mozgási és jelentkezési szabályokat is előírhat.

Ennek betartását elektronikus nyomkövető eszközzel is ellenőrizhetik. Vagyis valaki úgy is nagyon komoly szabadságkorlátozás alá kerülhet, hogy az ügyében még messze nincs jogerős ítélet.

És ami a közpénzes ügyeknél talán még fontosabb: a vagyont is biztosítani lehet

Egy korrupciós vagy gazdasági ügyben sokszor nem az a legfontosabb első kérdés, mikor kerül valaki börtönbe, hanem az, hogy mire megszületik az ítélet, megvan-e még a pénz. Ha a vagyon közben eltűnik, külföldre kerül vagy más nevére írják, egy későbbi vagyonelkobzás könnyen papírgyőzelemmé válhat.

Ezért léteznek vagyont érintő kényszerintézkedések. Lehet lefoglalni tárgyakat és elektronikus adatokat, illetve zár alá lehet venni vagyoni elemeket, hogy azokkal ne lehessen szabadon rendelkezni az eljárás alatt.

Bankszámla, ingatlan, üzletrész: a valódi tét itt kezdődik

Megfelelő jogalap esetén egy bűncselekményhez kapcsolódó vagyon biztosítása érintheti a pénzügyi eszközöket, követeléseket és más vagyoni értékeket is. Egy nagy közpénzügyi ügyben ez sokkal fájdalmasabb lehet, mint egy jól sikerült politikai sajtótájékoztató.

A végleges vagyonelkobzás és a jogerős büntetés természetesen más kérdés, ahhoz végig kell mennie az eljárásnak. A vagyon eltűnésének megakadályozására szolgáló intézkedésekhez azonban nem kell megvárni az ügy legutolsó bírósági napját.

Kutatás és lefoglalás sem hat év múlva kezdődik

Ha egy nyomozás eljut arra a pontra, hogy megvannak a szükséges törvényi feltételek, lehet kutatást tartani, iratokat és adathordozókat lefoglalni, szervereket, telefonokat és más elektronikus bizonyítékokat biztosítani. Ezek azok a pillanatok, amikor egy addig csak politikai vitának látszó ügy nagyon gyorsan valódi büntetőeljárássá változik.

És ezek jóval az elsőfokú, pláne a jogerős ítélet előtt megtörténhetnek. Ezért egyszerűen téves a hatéves mondatot úgy értelmezni, mintha Unger azt mondta volna: hat évig semmilyen eredmény nem lesz.

A valódi első eredmény nem feltétlenül egy börtönajtó becsapódása

Az NVVH első éveinek sikerét sokkal értelmesebb lesz azon mérni, hány érdemi ügy indult, mekkora vagyont sikerült azonosítani és biztosítani, hány megalapozott vádirat született, és az ügyek közül mennyi jutott el bíróságra. Ezek sokkal komolyabb mutatók annál, hogy hány politikus tudja egy kamerába mondani: „holnap mindenki börtönben lesz”.

Ha két-három éven belül komoly ügyekben vannak gyanúsítások, vádemelések, zár alá vett vagyonok és bíróság elé állított szereplők, az már nagyon jelentős eredmény lenne. A jogerő ettől még később érkezhet meg.

A Fidesznek természetesen kapóra jött Unger mondata

A Fidesz kommunikációja máris úgy próbálja keretezni az Unger körüli feszültséget, mintha a Tisza saját táborának szétesése és az elszámoltatás elárulása történne a szemünk előtt. Egy ilyen mondat kommunikációs szempontból valóban ajándék: le lehet vágni belőle annyit, hogy „hat évig nem lesz ítélet”, és már kész is a cím.

Csakhogy ebből nem következik az, hogy hat évig nem lesz nyomozás, nem lesz gyanúsított, nem lesz lefoglalás, nem lesz vádemelés vagy nem lesz biztosított vagyon. Unger a jogerős ítéletről beszélt, ez pedig egészen más állítás.

És nem, ettől még nem árulta el senki a rendszerváltást

Az elszámoltatást nem az bizonyítja, hogy valaki a hivatalba lépése előtt pontos dátumot ígér más emberek börtönbe kerülésére. Az éppen egy olyan politikai igazságszolgáltatás képét idézné, amelyből elvileg mindenki menekülni akar.

Az elszámoltatás akkor hiteles, ha nem személynevekkel kezdődik, hanem bizonyítékokkal. És akkor ér valamit, ha az ügy nemcsak a Facebookon és az elsőfokú tárgyaláson tűnik erősnek, hanem öt év múlva is áll, amikor már minden jogorvoslatot végigpróbáltak rajta.

Unger valódi hibája az volt, hogy nem kampánymondatot mondott

Politikailag sokkal hálásabb lett volna kijelenteni, hogy egy éven belül jönnek a bilincsek, három éven belül visszahoznak minden forintot, hat év múlva pedig már a börtönablakból nézi a naplementét minden közpénzzel visszaélő ember. Csakhogy ilyen ígéretet felelősen senki nem tehet.

A nyomozó bizonyítékot gyűjt, a vádat fel kell építeni, a védelem védekezik, a bíróság pedig függetlenül ítél. Ha ezt komolyan gondoljuk, akkor azt is el kell fogadnunk, hogy a jogállam lassabb a politikai bosszúnál.

Hat év alatt viszont nagyon sok minden történhet

Hat év alatt fel lehet építeni egy működő hivatalt, fel lehet tárni százmilliárdos pénzmozgásokat, nyomozásokat lehet lefolytatni, vádat lehet emelni, vagyont lehet biztosítani és elsőfokú ítéletekig lehet eljutni. Egyes, egyszerűbb ügyekben természetesen akár jogerős döntés is megszülethet jóval korábban.

Amit Unger nem vállalt, az a garancia volt arra, hogy a legnagyobb és legösszetettebb ügyek végére biztosan odaér a teljes bírósági rendszer az ő mandátumának lejáratáig. Ezt egy NVVH-elnök azért sem ígérheti meg, mert a független bíróság munkatempóját nem ő irányítja.

Talán éppen ezért kellene egy kicsit kevésbé dühösen hallgatni őt

Lehet Unger Anna személyével vitatkozni, lehet Ligeti Miklóst jobb jelöltnek tartani, és lehet számon kérni minden egyes elvesztegetett hónapot az új hivatalon. De azt hibának tekinteni, hogy valaki nem ígér előre jogerős büntetőítéleteket, furcsa elvárás egy olyan intézménnyel szemben, amelynek éppen a törvényességet kellene képviselnie.

Unger Anna „hatalmas hibája” tehát az volt, hogy kimondta: a valódi elszámoltatás nem Netflix-sorozat, amelynek a hatodik évad végére kötelezően minden történetszál lezárul. A fontosabb kérdés az lesz, hogy amikor eltelik az első egy-két év, látunk-e nyomozásokat, biztosított vagyonokat, vádiratokat és bíróság elé kerülő ügyeket – mert ezekből fog kiderülni, hogy a hivatal valóban dolgozik-e.