Szijjártó Péter elhagyja a süllyedő hajót, és a kínai elektromosautó-gyártóhoz igazol – de ebbe még a Tiszának is lehet beleszólása
Szijjártó Péter bejelentése, miszerint a magánszektorban folytatja, önmagában is nagy politikai fordulat lenne, de a BYD neve miatt az ügy messze túlmutat egy egyszerű karrierváltáson. A volt külügyminiszter ugyanis évekig az Orbán-kormány keleti nyitásának, a kínai beruházásoknak, az akkumulátor- és elektromosautó-ipari kapcsolatoknak az egyik legfontosabb arca volt, most pedig éppen egy kínai elektromosautó-gyártónál kaphat vezető szerepet. Ez az a pont, ahol a történet már nem magánügy, hanem közbizalmi kérdés.
Gulyás után Szijjártó is kiszállna a parlamenti életből
Az időzítés politikailag különösen kényes. Miközben Orbán Viktor az Egyesült Államokban, a világbajnokság környékéről posztol a magyar demokrácia állítólagos haláláról, a Fideszben sorra mozdulnak a régi rendszer fontos emberei. Gulyás Gergely lemondott a frakcióvezetésről, Szijjártó Péter pedig a bejelentés szerint már nem is a terhes parlamenti ellenzéki életben képzeli el a jövőjét, hanem a magánszektorban, méghozzá egy olyan vállalatnál, amelyhez a korábbi kormányzati munkája politikailag nagyon is közel állt.
Ezért hat most úgy az egész, mintha a Fidesz régi elitje nem ellenzéki újjáépítésre készülne, hanem a mentőcsónakokat keresné. A párt kifelé még ellenállást, jogállami drámát és történelmi küzdelmet kommunikál, de közben a háttérben egyre több jel mutatja: akik tegnap még az ország megvédéséről beszéltek, ma már a saját következő pozíciójukat rendezik.
A BYD-szál miatt nem lehet csak legyinteni
Szijjártó esetében a legnagyobb kérdés nem az, hogy egy volt miniszter vállalhat-e munkát a magánszektorban. Vállalhat. A probléma ott kezdődik, ha az új munkahely olyan területhez kapcsolódik, amelyre korábban miniszterként közvetlen vagy közvetett befolyása volt. Márpedig a BYD magyarországi beruházásai, a kínai gazdasági kapcsolatok és az elektromosautó-ipari fejlesztések pontosan abba a politikai-gazdasági világba tartoznak, amelynek Szijjártó Péter az Orbán-kormányban az egyik fő képviselője volt.
Ilyenkor nem elég annyit mondani, hogy minden szabályos. A közbizalom szempontjából azt is látni kellene, mikor kezdődtek az egyeztetések, volt-e bármilyen előzetes kapcsolatfelvétel még hivatali idő alatt, milyen döntésekben vett részt Szijjártó a BYD vagy a kapcsolódó beruházási környezet ügyében, és az új pozíció pontosan milyen feladatkörrel járna. Ezek nem rosszindulatú kérdések, hanem alapvető garanciák egy olyan országban, ahol túl sokszor mosódott össze a közszolgálat, a politikai befolyás és a magánérdek.
Ez is érdekelhet
Nyugaton erre már léteznek fékek
Több európai országban éppen az ilyen helyzetek miatt vezettek be úgynevezett „forgóajtó-szabályokat”. Svédországban a volt minisztereknek és államtitkároknak be kell jelenteniük, ha a magánszektorban vállalnának munkát, egy független testület pedig megvizsgálhatja, hogy az új pozíció veszélyezteti-e a közbizalmat vagy összeférhetetlenséget okoz-e. Ha igen, akár karenciaidőt is előírhatnak.
Hollandiában a szabályok kifejezetten a volt miniszterek lobbitevékenységét és korábbi kormányzati munkájukhoz kapcsolódó új állásait korlátozzák. Franciaországban etikai ellenőrzéshez köthetik a magánszektorbeli elhelyezkedést, az Európai Bizottság volt tagjai pedig mandátumuk lejárta után külön szabályok alá esnek: új állásukat be kell jelenteniük, és ha az kapcsolódik korábbi portfóliójukhoz, etikai vizsgálat indulhat.
Ezeknek a szabályoknak nem az a célja, hogy egy volt politikus soha többé ne dolgozhasson. Hanem az, hogy ne lehessen a közfeladatból közvetlenül olyan magánelőnyt kovácsolni, amely legalábbis a látszat szintjén összeférhetetlenséget teremt. A közbizalom ugyanis nemcsak akkor sérül, ha bizonyított bűncselekmény történik, hanem akkor is, ha a választók azt látják: valaki miniszterként egy ágazat körül mozog, majd röviddel később ugyanott bukkan fel jól fizetett vállalati vezetőként.
Magyarországon nincs ilyen általános fék – de a Tisza megteremtheti
Magyarországon jelenleg nincs általános, volt miniszterekre vonatkozó karenciaidő, amely automatikusan megakadályozná, hogy egy korábban támogatott, tárgyalt vagy politikailag képviselt vállalatnál helyezkedjenek el. Éppen ezért Szijjártó ügye most elsősorban politikai és etikai botrányként jelenik meg, nem automatikus jogi eljárásként.
De ez nem jelenti azt, hogy így is kell maradnia. A Tisza-kormány előtt most ott a lehetőség, hogy végre törvényben rendezze a forgóajtó-jelenséget. Egy ilyen szabályozás előírhatná, hogy volt miniszterek, államtitkárok és kiemelt kormányzati tisztségviselők bizonyos ideig csak független etikai vizsgálat után vállalhassanak olyan állást, amely kapcsolódik korábbi portfóliójukhoz. A testület vizsgálhatná a korábbi döntéseket, a tárgyalási előzményeket, a közvetlen ágazati kapcsolatot, és szükség esetén hónapokra vagy akár egy évre is megtilthatná az adott pozíció betöltését.
A szabálynak természetesen jogállami keretek között kellene működnie. Nem lehet személyre szabott bosszútörvényt írni Szijjártóra, és nem lehet utólag, aránytalanul elvenni megszerzett jogokat. De egy általános, mindenkire vonatkozó, előre látható karenciaszabály teljesen védhető lenne, különösen akkor, ha a célja a közbizalom, az átláthatóság és az összeférhetetlenségi kockázatok kezelése.
Ha nem volt gond, egy vizsgálat csak tisztázná
Szijjártó számára sem lenne feltétlenül hátrányos egy ilyen rendszer, ha valóban minden tiszta. Ha az új állásról csak a hivatali ideje után kezdődtek az egyeztetések, ha miniszterként nem hozott olyan döntést, amelyet személyes jövőbeli előny befolyásolhatott, és ha az új munkakör nem sérti a közbizalmat, akkor egy független etikai vizsgálat ezt kimondhatná. Ha viszont más derülne ki, akkor pontosan ezért lenne szükség a szabályra.
Mert a lényeg nem az, hogy Szijjártó Pétert automatikusan bűnösnek kellene tekinteni. Nem kell. A lényeg az, hogy egy volt külügyminiszter kínai autóipari óriáshoz igazolása olyan ügy, amelyet egy normális államban nem lehet kizárólag az érintett jó ízlésére és saját magyarázatára bízni.
Ez lehet a Tisza egyik első nagy tisztasági törvénye
A Tisza eddig sokat beszélt arról, hogy véget kell vetni a régi rendszer közpénzes, kapcsolati és hatalmi hálózatainak. A Szijjártó–BYD-ügy most tökéletes alkalom arra, hogy ne csak elszámoltatásról legyen szó, hanem megelőzésről is. Nem elég utólag vizsgálni, hogyan fonódott össze politika és üzlet; olyan szabályokat kell alkotni, amelyek eleve megnehezítik ezt az összefonódást.
Egy miniszter ne tudjon egyik nap még állami tárgyalófélként, másnap már ugyanannak a gazdasági világnak a fizetett szereplőjeként megjelenni. Legalábbis ne automatikusan, ne kontroll nélkül, ne átláthatatlanul.
Szijjártó Péter távozása így könnyen nagyobb ügy lehet, mint egy látványos politikai lelépés a süllyedő hajóról. Lehet belőle az a pillanat is, amikor Magyarország végre kimondja: a közszolgálat nem ugródeszka a későbbi magánelőnyökhöz, a miniszteri kapcsolatokat nem lehet akadálytalanul pénzre váltani, és a közbizalom védelme nem udvariassági kérdés, hanem törvényi minimum.
A Fidesz régi emberei most sorra mozgolódnak. A kérdés az, hogy a Tisza csak nézi ezt, vagy végre olyan szabályokat alkot, amelyek után a következő Szijjártó-ügy már nem pusztán politikai botrány, hanem jogilag is vizsgálható, megfogható és adott esetben megállítható helyzet lesz.