Számos gyanús ügy merült fel Pócs János körül, soron kívüli kivizsgálását kezdeményezik egy peticióban
Alig indult el, máris a cél közelébe ért az a petíció, amely azt követeli, hogy a leendő Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatal Pócs János ügyeinek átvilágításával kezdje meg a munkáját. A Ruff Bálint Miniszterelnökséget vezető miniszternek címzett kezdeményezés „Kezdjék Póccsal!” címmel fut, és a tervezett 6000 aláírásból rövid idő alatt csaknem 6000 összegyűlt.
A petíció szervezői szerint Pócs János körül nem egyetlen elszigetelt ügy, hanem több, éveken át húzódó, helyi és országos sajtóban is megjelent történet vet fel komoly kérdéseket. Fontos hangsúlyozni: a petícióban felsorolt ügyek nem jelentenek bűnösséget, és büntetőjogi felelősséget csak hatósági eljárás, bizonyítékok és végső soron bírósági döntés állapíthat meg. A politikai kérdés azonban így is súlyos: ha valóban létrejön a vagyonvisszaszerzési hivatal, akkor hol kezdje az átvilágítást?
A petíció szerint Pócs neve túl sok ügyben került elő
Pócs János 1998 és 2010 között Jászapáti önkormányzati képviselője, 2010 és 2014 között polgármestere, 2010-től 2026 áprilisáig pedig a térség országgyűlési képviselője volt. A választás után országos listáról jutott be ellenzéki képviselőként a Parlamentbe. A petíció szervezői szerint éppen ez az, ami sok helyi választónál kiveri a biztosítékot: állításuk szerint a jászságiak április 12-én világosan jelezték, hogy nem kérnek tovább Pócsból, miközben ő listáról továbbra is országgyűlési képviselő maradt.
A kezdeményezés nem általános politikai indulatra épít, hanem konkrét ügycsomagot sorol fel. Ezek között szerepelnek NKA-támogatások, naperőműves uniós pályázat, fantomcégként emlegetett vállalkozás, a jászapáti hivatal címére bejegyzett szövetkezet, kampányelszámolási szabálytalanság, valamint a korábban nagy botrányt kiváltó kazános videó is. A petíció lényege az, hogy ha a kormány valóban komolyan gondolja a közpénzek és gyanús vagyongyarapodások feltárását, akkor nem kerülheti el azokat az ügyeket, amelyekben régi fideszes helyi hatalmi szereplők neve is felmerül.
NKA-pénzek, családi címek, helyi kötődések
A petíció egyik legerősebb állítása az NKA-pénzekre vonatkozik. A szervezők szerint Jász-Nagykun-Szolnok 02-es választókerületébe az elmúlt két évben 100 millió forint NKA-támogatás érkezett, ebből két, Pócs János nevéhez köthető szervezet 40-40 millió forintot kapott. A petíció az Együtt, Egymásért, Jánoshidáért szervezetet és a Jász Nemzet Egyesületet nevezi meg, előbbinél a vezető korábbi fideszes önkormányzati kötődését, utóbbinál pedig azt emeli ki, hogy ugyanarra a címre van bejelentve, ahová Pócsék családi cége, a Gazda-Farm Kft.
Ez is érdekelhet
Itt pontosan az a kérdés, ami minden közpénzes támogatásnál alapvető: mire ment el a pénz, milyen programok valósultak meg, milyen számlák, szerződések, teljesítésigazolások állnak mögötte, és a támogatás arányban áll-e a tényleges tevékenységgel. A petíció szerint az egyik szervezet oldalán mindössze egy disznótor és egy belépődíjas bál nyomai láthatók, ami legalábbis magyarázatra szorulna, ha valóban tízmilliós támogatásokról beszélünk.
Ez nem apró adminisztratív kérdés. A kulturális támogatások rendszere az elmúlt években sokszor került politikai viták középpontjába, mert a közvélemény jogosan várja el, hogy a pénzek ne kapcsolati hálókban, hanem ellenőrizhető, nyilvános teljesítményekben jelenjenek meg.
Régi ügyek, amelyek most új fényt kaphatnak
A petíció felidézi azt a 2018-as naperőműves pályázati ügyet is, amelyben a Pócs János gyermekeinek tulajdonában lévő Jász-Napfény Kft. is pályázott. A kezdeményezés szerint egy korábban felfüggesztett pályázat a választás előtt egy hónappal mindössze egyetlen napra vált elérhetővé, a cég kérelme pedig 149,9 millió forintról szólt. Önmagában a pályázás természetesen nem jogsértés, de egy ilyen időzítés, különösen politikailag beágyazott szereplők családi érdekeltségeinél, nagyon is indokolhat alapos vizsgálatot.
A petíció egy 2012-es történetet is elővesz, amelyben egy, Pócs János és cégének telephelyéhez kötöttként emlegetett fantomcég 143 millió forint uniós támogatást nyert, ebből 36 milliót át is utaltak, miközben a megígért üzemből végül nem lett semmi. Szintén a listán szerepel az ESZOSZ ügye, amelyet 2015-ben Pócs polgármestersége idején a jászapáti polgármesteri hivatal címére jegyeztek be, majd milliárdos támogatási előlegről és ki nem fizetett foglalkoztatottakról szóltak a sajtóhírek.
Ezek az ügyek külön-külön is kellemetlenek, együtt viszont már egy mintázat kérdését vetik fel. Nem azt, hogy Pócs János bűnös-e, mert ezt nem petíciók döntik el, hanem azt, hogy a közpénzek, uniós támogatások, helyi kötődések és politikai befolyás találkozásánál történt-e olyan visszaélés, amelyet az államnak kötelessége feltárni.
A kazános videó erkölcsi árnyéka
A petícióban szerepel a 2019-ben nyilvánosságra került kazános videó is, amely évekkel korábban készült, és amelyen Pócs egyik dolgozója egy kazánban ül, miközben rá is csukják az ajtót, majd égő gyújtóst dobnak be a bent lévő éghető anyagok közé. A videóban elhangzó mondatok, különösen a cigányokra tett megjegyzés miatt az ügy országos botrányt kavart.
Ez az eset nem ugyanabba a kategóriába tartozik, mint a közpénzes támogatások, de politikai és erkölcsi értelemben mégis része annak a képnek, amely Pócs János körül kialakult. Egy vagyonvisszaszerzési hivatal nyilván nem erkölcsi ítélőszék, hanem pénzügyi, jogi és közpénzvédelmi szerv lenne. De egy politikus közéleti megítélésénél nem lehet teljesen elválasztani a közpénzes kérdéseket attól a hatalmi kultúrától, amelyben ezek az ügyek megtörténhettek.
Miért lenne szimbolikus, ha vele kezdenék?
A Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatal létrehozása a Tisza-kormány egyik legfontosabb elszámoltatási ígérete. A hivatal akkor lesz hiteles, ha nem látványos kommunikációs akcióként, hanem dokumentumokra, szerződésekre, vagyonmozgásokra, pályázatokra és döntési láncokra építve vizsgálódik. Éppen ezért lenne szimbolikus, ha olyan ügyekkel kezdene, amelyekben helyi hatalom, közpénz, családi vagy politikai kötődés és régi fideszes befolyás egyszerre jelenik meg.
Pócs János ebből a szempontból kézenfekvő célpont lehet. Nem országos csúcsvezető, nem volt miniszter, de hosszú éveken át olyan helyi fideszes hatalmi szereplő volt, akinek neve újra és újra felbukkant vitatott ügyekben. Ha a hivatal valóban rendszerszintű vizsgálatokat akar, akkor az ilyen középszintű, térségi hatalmi csomópontok átvilágítása legalább olyan fontos lehet, mint a nagy országos nevek ügyei.
A NER ugyanis nem csak minisztériumokban és kormányüléseken működött. Működött helyi pályázatokban, egyesületekben, polgármesteri hivatalok környékén, családi cégek címein, támogatási döntésekben és olyan hálózatokban is, amelyeket a választók sokszor csak akkor láttak át, amikor már késő volt.
A petíció gyors sikere üzenet Ruff Bálintnak is
Az, hogy a petíció rövid idő alatt szinte elérte a 6000 aláírást, világos politikai üzenet Ruff Bálintnak és a kormánynak. Az emberek nem általános elszámoltatási szlogeneket akarnak hallani, hanem konkrét ügyeket, neveket, dokumentumokat és következményeket. A „Kezdjék Póccsal!” felhívás azért működik, mert egyszerre helyi és országos: a jászsági ügyekből indul, de a régi rendszer egész működésére kérdez rá.
A kormánynak ugyanakkor óvatosnak kell lennie. A vagyonvisszaszerzés nem válhat politikai bosszúhadjárattá, mert akkor éppen a hitelessége sérülne. De ugyanilyen hiba lenne, ha a nagy ígéretek után a leginkább feltűnő, dokumentumokkal és sajtóhírekkel körülírt ügyek érintetlenek maradnának. A közvélemény most azt várja, hogy a hivatal ne díszlet legyen, hanem valódi eszköz.
Pócs János ügyeinek átvilágítása ezért próba lehet. Próba annak, hogy a Tisza-kormány mer-e hozzányúlni a régi fideszes helyi hálózatokhoz. Próba annak, hogy a vagyonvisszaszerzési hivatal valóban közpénzt véd-e, vagy csak politikai jelképként működik. És próba annak is, hogy a régi rendszer szereplői végre szembesülnek-e azokkal a kérdésekkel, amelyeket évekig el lehetett tolni.
A petíció üzenete egyszerű: ha voltak gyanús ügyek, legyen vizsgálat. Ha minden szabályos volt, azt az iratok tisztázzák. Ha viszont nem, akkor ne a feledés legyen a menekülőút.
Mert a közpénz nem tűnhet el úgy, hogy a végén csak annyi marad: majd senki nem kérdez rá.