Sulyok Tamás köztársasági elnök pozíciója minden eddiginél nagyobb veszélybe kerülhet. Vörös Imre volt alkotmánybíró szerint az államfő alkotmánysértést követett el, ezért jogilag is megalapozott lehet a tisztségétől való megfosztása, ha önként nem hajlandó távozni. A volt alkotmánybíró a Klubrádióban arról beszélt: Sulyok nemcsak passzív szemlélője volt a jogállami keretek leépülésének, hanem mulasztásaival és döntéseivel hozzájárult ahhoz, hogy a közhatalom gyakorlása kilépjen a demokratikus működés keretei közül.

Nem igaz, hogy Sulyok elmozdíthatatlan

A Fideszhez közel álló jogászok az elmúlt napokban azt próbálták sulykolni, hogy Sulyok Tamás gyakorlatilag elmozdíthatatlan. Vörös Imre szerint ez nem igaz. Az Alaptörvény valóban szigorú feltételekhez köti a köztársasági elnök megfosztását, de nem zárja ki azt.

A megfosztási eljárást az országgyűlési képviselők egyötöde kezdeményezheti, az Országgyűlésnek pedig kétharmados többséggel kell határoznia arról, hogy az ügyet az Alkotmánybíróság elé viszi. Ha a parlament elfogadja a részletesen indokolt indítványt, Sulyok Tamás az eljárás lezárásáig nem gyakorolhatja elnöki jogköreit. A végső döntést az Alkotmánybíróság hozza meg.

Ez azt jelenti: a folyamat nehéz, de létezik. És ha a Tisza-kormány kétharmados parlamenti felhatalmazással valóban elindítja, akkor Sulyok Tamás már nem hivatkozhat pusztán arra, hogy a tisztsége politikailag érinthetetlen.

Vörös Imre szerint Sulyok nem teljesítette alkotmányos feladatát

A volt alkotmánybíró érvelésének lényege az, hogy a köztársasági elnöknek nem díszletként kell működnie. Az államfő alkotmányos feladata, hogy őrködjön az államszervezet demokratikus működése felett. Vörös Imre szerint Sulyok Tamás éppen ebben bukott meg.

Ez is érdekelhet

Nem emelt szót akkor, amikor a jogállami keretek szűkültek. Nem állította meg a gyülekezési jogot érintő súlyos korlátozásokat. Nem lépett fel azokkal a döntésekkel szemben, amelyek a korábbi hatalom bebetonozását szolgálták. Vörös szerint ez nem puszta politikai véleménykülönbség, hanem alkotmányos mulasztás is lehet.

A köztársasági elnök nem lehet csak aláíróautomata. Ha a hatalom átlépi a demokratikus működés határait, akkor az államfőnek éppen az lenne a dolga, hogy féket jelentsen. Vörös Imre álláspontja szerint Sulyok ezt nem tette meg.

A Pride-ot érintő szabályozás és az Alaptörvény-módosítás is előkerült

Vörös Imre konkrét példákat is említett. Szerinte súlyos kérdéseket vet fel, hogy Sulyok Tamás nem lépett fel a gyülekezési jogot korlátozó, a Pride betiltását célzó szabályozás ellen. A bírálat szerint a Fidesz úgy fogadott el alapjogi szempontból rendkívül érzékeny szabályokat, hogy az Alaptörvényt utólag igazították hozzá a politikai célhoz.

A volt alkotmánybíró azt is kifogásolta, hogy Sulyok átengedte az Alaptörvény tizenötödik módosítását. Szerinte ezek a döntések együtt azt mutatják, hogy az államfő nem védte a demokratikus működés alapjait, hanem hagyta, hogy a hatalom a saját érdekei szerint alakítsa át a közjogi kereteket.

Ez lehet a megfosztási eljárás politikai és jogi magja: nem egyetlen elszigetelt döntésről van szó, hanem egy teljes elnöki magatartásról, amelyet a parlament mérlegre tehet.

Ha elindul az eljárás, Sulyok jogkörei azonnal felfüggesztődnek

A megfosztási eljárás egyik legfontosabb következménye, hogy az Országgyűlés határozatának elfogadásától kezdve Sulyok Tamás az eljárás befejezéséig nem gyakorolhatja elnöki hatásköreit. Ez azt jelenti, hogy már a folyamat elindítása is azonnali közjogi hatással járna.

Az államfői feladatokat ebben az átmeneti időszakban az Országgyűlés elnöke venné át. Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy Forsthoffer Ágnes kerülhetne ideiglenesen államfői szerepbe, amíg az Alkotmánybíróság lezárja az ügyet.

Ez történelmi pillanat lenne: nemcsak politikai értelemben, hanem közjogilag is. Magyarországon ilyen eljárás a legfőbb közjogi méltóság ellen alapjaiban rendezné át a hatalomváltás menetét.

A Tisza-kormány előtt most megnyílt az út

Magyar Péter korábban világossá tette: Sulyok Tamásnak távoznia kell. A Tisza álláspontja szerint a köztársasági elnök nem testesíti meg a nemzeti egységet, hanem a régi rendszer egyik kulcsszereplőjeként maradt a helyén. Most Vörös Imre érvelése jogi muníciót is adhat ehhez a politikai állásponthoz.

A Tisza-kormány számára ez nem pusztán személyi kérdés. Sulyok eltávolítása annak a nagyobb folyamatnak a része lehet, amelyben az új többség lebontja a korábbi hatalom által bebetonozott közjogi szerkezetet. A Szuverenitásvédelmi Hivatal megszüntetése, az ügynökakták megnyitása, a kormányülési emlékeztetők nyilvánossága és a közpénzes szerződések átvilágítása mellett az államfői poszt rendezése is a rendszerváltás egyik kulcskérdése lehet.

Sulyoknak most két útja maradt

Az első út az önkéntes távozás. Ez lenne a kevésbé fájdalmas, kevésbé megrázó megoldás. Ha Sulyok Tamás lemondana, elkerülhető lenne egy hónapokig húzódó, rendkívül éles közjogi konfliktus.

A másik út a megfosztási eljárás. Ez politikailag és jogilag is keményebb forgatókönyv, de Vörös Imre szerint nemcsak lehetséges, hanem indokolható is. Az Alaptörvény és az Alkotmánybíróságról szóló törvény pontosan szabályozza, hogyan lehet eljárni, ha a köztársasági elnök a tisztsége gyakorlásával összefüggésben szándékosan megsérti az Alaptörvényt vagy más törvényt.

Ez már nem személyes vita, hanem közjogi próbatétel

Sulyok Tamás eltávolításának ügye nem arról szól, hogy Magyar Péter kedveli-e a jelenlegi köztársasági elnököt. Hanem arról, hogy maradhat-e hivatalban olyan államfő, akiről egy volt alkotmánybíró azt mondja: bizonyíthatóan alkotmányt sértett, és nem teljesítette legfontosabb alkotmányos feladatát.

A Tisza-kormány most történelmi döntés előtt áll. Ha valóban rendszerváltást ígért, akkor nem kerülheti meg a legfelső közjogi poszt kérdését sem. Egy jogállamban az elnök nem lehet a régi hatalom utolsó védőbástyája.

Vörös Imre megszólalása után a helyzet világosabb, mint valaha: Sulyok Tamás nem érinthetetlen. Ha nem távozik önként, a parlament előtt ott van a megfosztási eljárás útja.

És ha ez elindul, az nemcsak Sulyok Tamás politikai pályájának végét jelentheti, hanem az Orbán-korszak egyik utolsó közjogi pillérének megingását is.