Óriási tüntetésre készül a Fidesz csütörtökön Magyar Péter ellen, de van egy kis bibi
Óriási tüntetésre készül a Fidesz csütörtökön Magyar Péter ellen, de van egy kis bibi
A Fidesz csütörtökre tüntetést szervez a Sándor-palota elé, állítólag az alkotmányosság és a demokrácia védelmében. Igen, jól olvasták: az a Fidesz, amelynek 16 éves kormányzása alatt a jogállamiság szó lassan külföldi jelentések, uniós viták, civil figyelmeztetések és belpolitikai cinizmus tárgya lett, most hirtelen a demokrácia élharcosaként akar utcára vonulni.
Magyar Péter miniszterelnök erre Isztambulból reagált, nem is különösebben finomkodva. Azt írta: „Még Isztambulban is hangosan felnevettek”, amikor meghallották, hogy a Fidesz akar tüntetni az alkotmányosság és a demokrácia mellett. Majd hozzátette: „Mint a tolvaj, aki rendőrért kiált.”
Nehéz lenne pontosabban összefoglalni a helyzet abszurditását.
A demokrácia védői hirtelen előkerültek
Orbán Viktor hétfőn arról írt, hogy a Tisza minden határt átlépett: emberit, erkölcsit és jogállamit. A volt miniszterelnök szerint ezért a Fidesz tüntetést szervez csütörtökre a Sándor-palota elé.
Ez a mondat önmagában egy politikai kabaré kezdete lehetne. Mert ha van párt Magyarországon, amelyiknek óvatosan kellene bánnia a jogállam, alkotmányosság és demokrácia szavakkal, az éppen a Fidesz.
Ez is érdekelhet
Orbán Viktor maga nevezte a saját rendszerét illiberális demokráciának. Nem az ellenzék ragasztotta rá ezt a kifejezést, nem brüsszeli hivatalnokok találták ki egy sötét szobában. Ő mondta ki. Büszkén, programszerűen, világmagyarázatként.
Most pedig ugyanennek a politikai világnak a vezetője akar demokráciavédő tüntetést szervezni.
Ez olyan, mintha valaki éveken át bontaná a ház falait, aztán amikor más akarja kicserélni az ablakot, hirtelen statikust hívna, és mély aggodalommal beszélne az épület biztonságáról.
Van egy apró gond: Magyar Péter nincs is itthon
A történetnek van egy különösen kellemetlen részlete is. A tüntetést csütörtökre szervezik, miközben Magyar Péter éppen Törökországban tartózkodik, ahol a NATO-csúcstalálkozón vesz részt. Vagyis a Fidesz pont akkor vonulna a Sándor-palotához Magyar Péter ellen, amikor a miniszterelnök nincs Magyarországon.
Ez természetesen lehet véletlen.
De a politikában ritkán vannak ennyire kényelmes véletlenek.
A Fidesz legutóbbi utcai akciói után aligha lenne meglepő, ha a párt most tudatosan olyan időpontot választott volna, amikor Magyar Péter nem tud személyesen megjelenni, nem tud rájuk reagálni a helyszínen, nem tudja videóval, beszéddel vagy váratlan akcióval elvenni a show-t. A Fidesz jól tudja, hogy Magyar Péter egyik legerősebb politikai fegyvere éppen az, hogy képes élőben, az utcán, közvetlenül beleállni a helyzetekbe.
Most viszont külföldön van, hivatalos kormányfői programon.
Így a Fidesz tüntetése egyszerre akar drámainak látszani és biztonságosnak maradni.
A gyújtogató tűzriadót fúj
A Fidesz mostani felháborodásának legnagyobb baja nem az, hogy minden kritikája eleve értelmetlen lenne. A Sulyok Tamás körüli alaptörvény-módosítás, az államfő leváltásának módja és az új kétharmad használata valóban olyan ügy, amelyről lehet és kell is vitatkozni. Egy demokráciában nem az a feladat, hogy minden kormányzati lépést tapsolva fogadjunk, csak mert az előző rendszer embereit érinti.
A gond az, hogy a Fidesz olyan erkölcsi magaslatra próbál felmászni, amelyet korábban maga ásott alá.
Tizenhat év kormányzás után nehéz hitelesen úgy tenni, mintha Orbán Viktor és pártja a független intézmények, a kiegyensúlyozott hatalmi rendszer és a sokszínű nyilvánosság őrei lettek volna. A Fidesz hosszú éveken át saját emberekkel töltötte fel az állami intézményrendszer kulcspozícióit, átírta a szabályokat, közpénzből hizlalta a saját médiavilágát, és minden komoly jogállami kritikát politikai támadásként söpört le.
Most pedig hirtelen aggódik.
Ez nem erkölcsi fordulatnak látszik, hanem politikai túlélési reflexnek.
Nem a demokráciát féltik, hanem a régi pozíciókat
A Fidesz tüntetése valójában nem a demokrácia védelméről szól. Hanem arról, hogy a régi rendszer szereplői érzik: a Tisza-kormány elkezdett hozzányúlni azokhoz az intézményi és személyi bástyákhoz, amelyeket Orbánék hosszú éveken át bebetonoztak.
Sulyok Tamás ügye ezért lett szimbólum. Nem pusztán egy köztársasági elnökről van szó, hanem arról a kérdésről, hogy az Orbán-korszak után meddig maradhatnak érintetlenek azok a pozíciók, amelyeket az előző hatalom saját politikai logikája szerint alakított ki.
A Fidesz ezt most alkotmányos aggodalomként próbálja eladni. De a választók egy része nagyon jól látja, miről van szó: nem a jogállam hirtelen felfedezéséről, hanem a régi hatalmi hálózat védelméről.
Ezért hat olyan furcsán a Fidesz demokráciavédő póza. A párt nem akkor aggódott, amikor kormányon volt és minden eszköze megvolt a fékek és ellensúlyok tiszteletben tartására. Akkor kezdett aggódni, amikor már nem ő kezeli a gépezetet.
Ettől még a Tiszának óvatosnak kell lennie
A Fidesz képmutatása azonban nem ad felmentést a Tisza-kormánynak minden alól. Magyar Péteréknek pontosan azért kell a lehető legjogállamibb módon eljárniuk, mert az előző rendszerrel szemben határozzák meg magukat.
Ha a Tisza az Orbán-rendszer közjogi maradványait akarja lebontani, akkor ezt nem lehet hevenyészett politikai erődemonstrációként végigvinni. Világos indoklás, átlátható eljárás, nemzetközi mércével is védhető jogi szöveg és intézményi önfegyelem kell hozzá.
A Velencei Bizottság meghívása ebben jó irány. A szakértők nem állíthatják meg a magyar parlamentet, de tükröt tudnak tartani. Ha a Tisza komolyan veszi ezt a tükröt, akkor erősebben jöhet ki az ügyből. Ha nem, akkor ajándékot ad Orbán kezébe.
A Fidesz most pontosan erre vár: hogy a Tisza hibázzon, majd ők eljátszhassák a sértett alkotmányvédőt.
Csütörtökön nem csak tüntetés lesz, hanem szerepcsere-kísérlet
A Fidesz csütörtöki tüntetése valójában egy nagy politikai szerepcsere-kísérlet. Orbán Viktor szeretné elhitetni, hogy ő lett az elnyomott jogállamvédő, Magyar Péter pedig az önkény felé menetelő hatalom. Ez a narratíva egyszerű, hangos és mozgósításra alkalmas.
Csak éppen van vele egy óriási baj: az ország emlékszik.
Emlékszik a közmédiára. Emlékszik a rendeleti kormányzás éveire. Emlékszik a civil szervezetek elleni kampányokra. Emlékszik a hatalomhoz közeli gazdasági birodalmakra. Emlékszik a bebetonozott emberekre. Emlékszik arra, hogy amikor a Fidesznek kétharmada volt, nem az önkorlátozás volt a legerősebb politikai ösztöne.
Ezért olyan nehéz Orbánnak most demokráciát kiáltani.
Nem azért, mert ne lehetne vitatni Magyar Péter lépéseit. Lehet. Kell is. De Orbán Viktor szájából az önkény elleni harc úgy hangzik, mint amikor a tolvaj rendőrért kiált.
A legnagyobb bibi: ez már nem 2010 után van
A Fidesz talán még mindig abban bízik, hogy a régi reflexek működnek. Meghirdetnek egy tüntetést, kijelölnek egy ellenséget, odateszik a nagy szavakat, és a tábor mozdul. Csakhogy 2026-ban már más politikai helyzet van.
A kormányt nem Orbán vezeti. A napirendet nem a Fidesz diktálja. A közvélemény nem ugyanúgy reagál a régi panelelemekre. És a demokrácia védelmének szerepét nem lehet egyszerűen felvenni, mint egy kabátot, miután valaki másfél évtizeden át épp az ellenkező irányba ment.
A csütörtöki tüntetés ezért biztosan hangos lesz. Lehet látványos is. Lehetnek zászlók, beszédek, nagy mondatok és felháborodott arcok.
De a bibi ott marad a történet közepén.
A Fidesz tüntet az alkotmányosságért.
Magyar Péter közben nincs is az országban.
Orbán Viktor pedig demokráciát félt egy olyan rendszer után, amelyet ő maga nevezett illiberálisnak.
Ezt még Isztambulban is nehéz lehetett nevetés nélkül végighallgatni.