Orbánnal megtörténik amire senki nem számított
Van valami, amitől egy politikus talán még a választási vereségnél is jobban tarthat: amikor már nem felháborodnak rajta, nem félnek tőle, nem is feltétlenül gyűlölik – hanem nevetni kezdenek rajta. Ágh Attila politológus szerint Orbán Viktorral éppen ez történik. A Fidesz áprilisi veresége után a volt miniszterelnök megpróbál visszakapaszkodni a politika középpontjába, csakhogy Ágh szerint megszólalásaival egyre gyakrabban éppen az ellenkező hatást éri el.
„Orbán Viktor és közvetlen környéke már átment a magyarok számára a humor kategóriájába” – fogalmazott Ágh. Ez természetesen egy politológusi értékelés, nem mérhető objektív tény. De érdemes komolyan venni a mögötte lévő jelenséget: az a politikus, aki másfél évtizeden át szinte minden politikai történet középpontjában állt, most egyre többször reagál mások lépéseire, magyarázkodik a saját kormányzásának ügyei miatt, listákat készít, fenyegető mondatokat mond, és közben maga jelenti be, hogy már nem ő a „csapatkapitány”.
Ez egy véleménycikk, és az alapállítása egyszerű: Orbán Viktor legnagyobb problémája jelenleg talán nem is Magyar Péter, nem egy büntetőeljárás és nem valamelyik új kormányzati intézkedés. Hanem az, hogy az a politikai karakter, amely korábban erőt, kontrollt és kiszámított dominanciát sugárzott, egyre gyakrabban saját korábbi önmaga karikatúrájaként jelenik meg.
Volt idő, amikor Orbán mondta meg, miről beszél az ország
Érdemes felidézni, mi volt Orbán Viktor politikai erejének egyik legfontosabb eleme. Nem egyszerűen az, hogy négy egymást követő választást megnyert. Hanem az, hogy éveken keresztül ő határozta meg a politikai napirendet. Ha migrációról akart beszélni, mindenki migrációról beszélt. Ha Brüsszelt tette meg ellenfélnek, hetekig Brüsszel volt a téma. Ha rezsicsökkentést, háborút, szuverenitást vagy családpolitikát emelt előtérbe, az ellenzék sokszor már csak reagálni tudott.
Most mintha felcserélődtek volna a szerepek. A TISZA bejelent valamit, Orbán reagál. A kormány vizsgálatot indít, Orbán reagál. Vitézy Dávid feljelentést tesz, Orbán reagál. Magyar Péter új gazdaságpolitikai intézkedést jelent be, Orbán reagál. Hatósági ügyek indulnak egykori kormányzati szereplőkkel szemben, Orbán újra reagál.
Ez is érdekelhet
Ez nem jelenti azt, hogy ne lenne jelentős politikai súlya vagy saját tábora. A Fidesz továbbra is komoly ellenzéki erő. De kommunikációs szempontból óriási különbség van aközött, hogy valaki diktálja a témákat, vagy folyamatosan mások által felvetett ügyek után fut.
Ágh Attila szerint már maga a visszatérési kísérlet is gyengíti
Ágh Attila arra hívta fel a figyelmet, hogy a választási vereség után Orbán egy ideig háttérbe húzódott. Futballmérkőzéseken jelent meg, ritkábban szólt bele a napi politikába, majd fokozatosan megkezdte visszatérését.
Csakhogy a politológus szerint ez eddig nem úgy működik, ahogyan Orbán szeretné. A korábbi miniszterelnök most országjárásba kezdett, megyei pártszervezeteket jár végig, és újraszervezi a jobboldalt – vagyis részben olyan politikai módszerhez nyúlt, amelyet Magyar Péter tett központi eszközzé az elmúlt években.
Önmagában természetesen semmi különös nincs abban, hogy egy pártelnök országot jár. Az irónia inkább abból fakad, hogy évekkel ezelőtt Orbán volt az, akit mások próbáltak utánozni. Most ő kerül olyan helyzetbe, amelyben egy sikeres ellenfelének politikai technikáihoz kell alkalmazkodnia.
És akkor Orbán maga mondta ki: már nem ő a csapatkapitány
A hétfő esti Bayer Show egyik legérdekesebb része nem is valamelyik támadás volt Magyar Péter ellen. Orbán arról beszélt, hogy jelenleg Bóka János a jobboldal „csapatkapitánya”, ő maga pedig inkább az „edző”, aki a háttérben dolgozik.
Politikai metaforának szánt mondat volt, mégis nehéz nem észrevenni benne a korszakváltást. Orbán Viktor több mint másfél évtizeden keresztül nem a háttérből edzette a csapatot. Ő volt a csapat, a kapitány, az edző, a klubelnök és sokszor még a pálya kijelölője is.
Most pedig saját maga mondja, hogy nem jött még el személyes visszatérésének ideje. Október 23-án sem ő mond beszédet a Fidesz rendezvényén. Azt mondta, „penget” otthon, „új dalokat” ír, majd akkor tér vissza, amikor elérkezik az idő.
Egy támogató ezt fegyelmezett stratégiai kivárásnak nevezheti. Egy kritikus viszont könnyen úgy láthatja: Magyarország egykori mindenható miniszterelnöke immár saját visszatérésének megfelelő pillanatára vár a kispadon.
A humor ott kezdődik, ahol a fenyegetés már nem ugyanúgy működik
Orbán politikai nyelve mindig is kemény volt. Ellenségek, harcok, csaták, támadások és visszavágások egészítették ki a kommunikációját. Amíg hatalmon volt, ezeknek a mondatoknak külön súlyt adott, hogy mögötte állt a teljes kormányzati gépezet.
Ellenzékből azonban ugyanaz a retorika egészen másként tud hangzani. Amikor egy volt miniszterelnök hatósági dolgozók nevét tartalmazó „ÁVH-figyelőt” indít, majd azt üzeni, hogy bizonyos szereplőknek tudniuk kell: tetteik nem maradnak következmények nélkül, az már nem ugyanaz a politikai helyzet, mint amikor ő irányította a végrehajtó hatalmat.
A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság ráadásul nyilvánosan figyelmeztetett arra, hogy a politikai célzatú listázás sértheti az adatvédelmi szabályokat, és bizonyos formában jogellenes is lehet.
A Fidesz álláspontja szerint ezzel szemben az „ÁVH-figyelő” a jogállamiságot és a szabadságot szolgálja, mert szerintük a jelenlegi kormány politikai célra használja az új vagyonvisszaszerzési hivatalt. De éppen itt kezd működni az a politikai irónia, amelyről Ágh beszél: az egykori kormányoldal most „önkényuralmat” kiált, listázással válaszol a szerinte politikai listázásra, majd Brüsszelhez fordul jogállamisági panaszokkal.
Brüsszelből ellenségből hirtelen panaszfórum lett
Ez a szerepcsere talán az egyik legszemléletesebb példája annak, hogyan fordult meg Orbán politikai világa. A Fidesz és a KDNP képviselői az Európai Bizottság jogállamiságért felelős biztosához fordultak, mert szerintük a TISZA-kormány önkényes lépéseket tesz.
Ehhez természetesen minden ellenzéki pártnak joga van. Sőt, demokratikus rendszerben teljesen legitim nemzetközi fórumokhoz fordulni, ha valaki jogállami problémát lát.
A politikai humor mégis adja magát: ugyanaz a politikai közösség, amely éveken keresztül a „brüsszeli beavatkozás” ellen építette kommunikációjának jelentős részét, most Brüsszeltől kér segítséget a magyar kormánnyal szemben.
Ez nem feltétlenül képmutatás – megváltozott a pozíciójuk. Viszont nagyon látványosan mutatja, hogy a hatalom és az ellenzék szerepcseréje mennyire át tudja írni ugyanazon szereplők politikai szótárát.
Orbán már saját régi döntéseinek következményeit is új keretbe próbálja tenni
A Bayer Show-ban Orbán keményen támadta a TISZA gazdaságpolitikáját, és azt mondta, Magyar Péter kormánya adóemeléseket és baloldali gazdaságpolitikát hozott. Ilyen vita teljesen legitim: a kata átalakítása, a vagyonadó vagy bármely új adópolitikai lépés természetesen bírálható.
A gond ott kezdődik, amikor a politikai emlékezet túl rövidre van állítva. Orbán például most a kata terheinek növekedését támadja, miközben az ő kormánya volt az, amely 2022-ben gyakorlatilag felszámolta az addig ismert kata rendszerét, egyik napról a másikra vállalkozók százezreinek változtatva meg az adózási lehetőségeit.
Ugyanez a furcsa kettősség jelenik meg a gazdaság egészének értékelésénél is. Orbán szerint az új kormány rossz irányba viszi az országot, miközben a TISZA alig fél éve kormányoz, és egy sor gazdasági folyamat – az államadósság, a költségvetési hiány, az ipari szerkezet, a vasút állapota vagy az egészségügy problémái – nyilvánvalóan nem 2026 áprilisa után született meg.
Tizenhat év után fél év alatt új gazdát talál minden probléma?
Ez az a kommunikációs helyzet, amely könnyen visszaüthet. Orbán Viktor 2010 és 2026 között megszakítás nélkül vezette az országot. Egy ilyen hosszú kormányzás után rendkívül nehéz hitelesen azt sugallni, hogy minden kedvezőtlen gazdasági, intézményi vagy társadalmi folyamat az új kormány fél éve alatt keletkezett.
Természetesen a TISZA minden saját döntéséért felelős. Ha adót emel, azért. Ha rossz törvényt hoz, azért. Ha hibás gazdaságpolitikai döntést hoz, azért is. A kormányváltás nem jelent négyéves felmentést.
De ugyanígy politikailag nehezen tartható az az érvelés is, amelyben a Fidesz a jó gazdasági adatokat továbbra is saját tizenhat éves munkájának tulajdonítja, a rossz adatokat viszont már az új kormány néhány hónapjának.
Orbán a Bayer Show-ban például azt mondta, hogy ha a magyar ipar jelenleg egyáltalán működik, az Szijjártó Péter korábban idehozott beruházásainak köszönhető. Vagyis amikor pozitívum van, annak gyökere visszanyúlik a korábbi kormányhoz. Amikor probléma van, az már a TISZA felelőssége. Kommunikációs szempontból érthető módszer, csak egyre könnyebb kifigurázni.
Az aranykonvoj-ügyben is furcsa helyzetbe manőverezte magát
Orbán Viktor az ukrán készpénzt és aranyat szállító járművek feltartóztatásának ügyében tagadja, hogy ő adott volna utasítást az akcióra. A jelenlegi nyomozásban Orbánt nem hallgatták ki gyanúsítottként, és nincs bírósági megállapítás arról, hogy személyesen törvénysértést követett volna el.
Csakhogy politikailag különös védekezést választott. Azt mondja, nem ő rendelte el, de ha kellett volna, elrendelte volna; szerinte a hatóságok helyesen jártak el, az ügyet vizsgálók és az őt bűncselekménnyel vádolók pedig majd „örüljenek, hogy megússzák”.
Jogilag ebből nem következik Orbán felelőssége. Kommunikációsan azonban éppen az történik, amit egy válságkommunikációban általában próbálnak elkerülni: a politikus egyszerre igyekszik elhatárolódni a döntéstől és politikai érdemként vállalni annak lényegét.
Ez megint olyan mondatpár, amelyből pillanatok alatt mém készülhet.
Egyre több a túl nagy szó
Orbán a jelenlegi kormányzást „újkommunistának” nevezi, „helytartó kormányról” beszél, a hatósági eljárásokat a jobboldal felszámolására irányuló támadásként írja le, a letartóztatott korábbi politikusok ügyében pedig a „kényszervallatás” határáról beszél.
Egy politikus retorikájának akkor van igazán ereje, ha a szavak arányban állnak azzal, amit a közönség maga is lát. Ha viszont minden konfliktus kommunizmus, diktatúra, politikai üldözés, Brüsszel vagy nemzetellenes támadás, idővel az egyes kifejezések inflálódni kezdenek.
Ez lehet Orbán jelenlegi kommunikációjának egyik legnagyobb veszélye. Nem azért, mert hívei ne hinnének neki, hanem azért, mert a bizonytalan vagy távolabbról figyelő választó számára a permanens végveszély egy idő után nem félelmetes, hanem kiszámíthatóvá válhat.
És ami teljesen kiszámítható, abból könnyen humor lesz.
Régen Orbán kifigurázta ellenfeleit, most egyre gyakrabban ő lesz a poén
Orbán politikai tehetségéhez mindig hozzátartozott a humor. Egyetlen mondattal tudott ellenfelet nevetségessé tenni, frappáns címkéket ragasztott rájuk, és gyakran olyan egyszerű képet alkotott politikai riválisairól, amely hosszú időre rajtuk maradt.
Ezért lehet számára különösen veszélyes, ha ez a fegyver megfordul. A politikus ugyanis harcolhat egy váddal, cáfolhat egy gazdasági adatot, mozgósíthat egy ellenféllel szemben, de nagyon nehéz rendeletben vagy sajtótájékoztatóval megakadályozni, hogy az emberek nevessenek.
A humorhoz ráadásul nem kell egységes politikai tábor. Valaki lehet fideszes, tiszás vagy egyik sem, és ugyanazt a politikai jelenetet találhatja komikusnak. Pontosan ezért más természetű veszély, mint a hagyományos pártpolitikai kritika.
Politikai értelemben a nevetségessé válás veszélyesebb lehet a gyűlöletnél
A gyűlölet ugyanis még mindig elismeri az ellenfél erejét. Ha egy politikustól félnek, az azt jelenti, hogy számolnak vele. Ha dühösek rá, az azt jelenti, hogy képes érzelmeket kiváltani és tematizálni a politikát.
A nevetségessé válás ezzel szemben a tekintélyt kezdi ki. A politikában pedig a tekintély különösen fontos annak, aki egész pályáját az erős vezető képére építette.
Ezért nevezhető ez egy politikai karrier egyik legveszélyesebb szakaszának. Nem szükségszerűen a végének – politikusok többször is visszatértek már olyan helyzetből, amelyből mindenki leírta őket. Orbán Viktort pedig különösen hiba lenne könnyen leírni egy több mint három évtizedes politikai pálya után.
De ha Ágh Attilának igaza van, és a közönség egy része már nem fenyegető vagy nagy formátumú ellenzéki vezérként, hanem önmaga paródiájaként kezdi látni, akkor az már sokkal nehezebben javítható probléma, mint egy rossz közvélemény-kutatás.
A Békemenet sem jött, Orbán pedig egyelőre beszédet sem mond
A helyzetet tovább erősíti, hogy idén október 23-án nem lesz a megszokott Békemenet. A CÖF szerint annak most még nem jött el az ideje. A Fidesz külön rendezvényt tart, de Orbán azon sem szólal fel.
Ő maga mondta, hogy személyes visszatérésének időpontját jól kell megválasztani. Ez nagyon messze van attól az Orbán Viktortól, aki korábban nem várta a megfelelő politikai pillanatot, hanem megteremtette azt.
Most mások tartanak állami ünnepséget, mások hoznak kormányzati döntéseket, mások indítanak vizsgálatokat, ő pedig azt mérlegeli, mikor érdemes újra teljes erővel színpadra lépnie.
Egy volt miniszterelnöktől ez teljesen természetes lehet. Csakhogy Orbán politikai identitása soha nem egy átlagos volt miniszterelnök identitása volt. Éppen ezért ennyire látványos a változás.
A saját mítosza kezdhet Orbán ellen fordulni
Orbán Viktor politikai mítosza évtizedeken keresztül arra épült, hogy ő mindig egy lépéssel mindenki előtt jár. Ismeri Brüsszelt, érti Moszkvát, tudja, hogyan gondolkodik Washington, előre látja a migrációt, a gazdasági válságot, a háborút és politikai ellenfeleinek lépéseit.
Ha egy ilyen szereplő elveszíti a választást, majd hónapokkal később országjárással, listázással és kemény Facebook-mondatokkal próbálja visszaszerezni a kezdeményezést, akkor saját korábbi nagyságához mérik.
Egy új politikusnál ugyanez lendületnek látszana. Orbánnál viszont könnyen visszavágynak mellé a régi képek: a miniszterelnöki pulpitus, az európai csúcstalálkozók, a kétharmados parlamenti többség, a több százezres kampánygépezet. Ehhez képest a „most még nem beszélek, majd később” korszak szükségszerűen kisebbnek hat.
A vereség önmagában nem öl meg egy politikust – a szereptévesztés igen
Orbán Viktor pályája bizonyítja, hogy választási vereségből lehet visszatérni. 2002 után nyolc évet töltött ellenzékben, majd 2010-ben kétharmaddal tért vissza. Ezért sem lenne komolyan vehető azt állítani, hogy egy 2026-os vereség automatikusan politikai pályájának végét jelenti.
A mostani helyzet azonban egészen más. Orbán 2002-ben 39 éves volt, egy viszonylag fiatal párt élén állt, és egy olyan politikai rendszerben készülhetett visszatérésre, amelyet nem ő épített fel. 2026-ban viszont saját tizenhat éves kormányzásának örökségével szemben kell ellenzéket csinálnia.
Ha kritizálja az államot, azt az államot kritizálja, amelynek intézményeit nagyrészt az ő kormányai alakították ki. Ha az államadósságot, vasutat, egészségügyet vagy gazdasági szerkezetet támadja, újra és újra felmerül a kérdés: miért nem oldotta meg mindezt tizenhat év alatt?
Ez az ellenzéki szerep szinte természeténél fogva tele van csapdákkal.
Ágh Attila mondata ezért sokkal többről szól, mint egy sértés
Amikor a politológus azt mondja, hogy Orbán és környezete átkerült a humor kategóriájába, az nem egyszerűen annyit jelent, hogy szerinte vicces dolgokat mondanak. Egy politikai hatalmi státusz változásáról beszél.
Arról, amikor a félelmetesnek szánt fenyegetésből mém lesz. Amikor a „csapatkapitány” szerepét más viszi, az egykori vezér pedig edzőnek nevezi magát. Amikor a Brüsszel ellen évtizedekig harcoló párt Brüsszelhez fordul jogállamisági segítségért. Amikor egy politikus listázást indít az általa listázónak tartott hatóság ellen. Amikor az új kormány fél évének kéri számon olyan rendszerek állapotát, amelyek fölött tizenhat évig ő rendelkezett.
Ezek külön-külön mind magyarázható politikai lépések. Egymás mellé helyezve azonban már kialakulhat belőlük egy olyan kép, amelyet Orbán aligha szeretne magáról látni.
Orbán számára most nem Magyar lehet a legveszélyesebb ellenfél
Magyar Pétert lehet támadni. A TISZA intézkedéseit lehet kritizálni. A kormány hibákat fog elkövetni, ezekből a Fidesz politikai tőkét építhet. Gazdasági nehézségek is adhatnak új lehetőséget Orbánnak.
A kinevetést azonban nem Magyar Péter irányítja. Nem lehet ellene országjárást szervezni, nem lehet egy rendelettel betiltani, és nem lehet azt mondani róla, hogy Brüsszelből finanszírozzák.
Ha egy politikai figura karikatúrává válik, akkor saját mondatai kezdik el írni a poénokat. Orbán esetében éppen ez lehet Ágh Attila figyelmeztetésének lényege.
Az erős vezető addig erős vezető, amíg az emberek jelentős része annak látja. Abban a pillanatban, amikor a fenyegetések túlzóvá, a magyarázatok önellentmondóvá, a visszatérés pedig túl koreografálttá válik, a mítosz repedezni kezdhet.
Ez lehet az a fordulat, amelyre valóban kevesen számítottak
Orbán Viktor hosszú politikai pályafutása során volt már ellenzékben, volt vereség után, volt nemzetközi elszigeteltségben, tüntetések és gazdasági válságok közepén is. Azt azonban ritkán lehetett róla mondani, hogy politikai értelemben súlytalanná vagy komikussá válna.
Ágh Attila szerint most éppen ez a veszély jelent meg. Nem azt állítja, hogy a Fidesz megszűnt, vagy hogy Orbán többé nem lehet fontos szereplő. Azt állítja, hogy a visszatérési kísérlet jelenlegi formájában inkább rontja Orbán pozícióját.
És talán ez az egész történet legfontosabb része. Egy politikus karrierjének nem feltétlenül az a legveszélyesebb pillanata, amikor elveszít egy választást. Hanem amikor a saját közönségén kívül egyre többen már nem ellenséget, nem riválist, hanem politikai anakronizmust látnak benne.
Orbán még messze nem jelentéktelen szereplő. Több évtizedes politikai tapasztalata, pártszervezete és stabil támogatói köre van. Éppen ezért korai lenne politikai végét bejelenteni. De ha a Fidesz elnöke valóban vissza akar térni, akkor talán nem Magyar Péter legyőzése lesz az első feladata.
Előbb azt kellene megakadályoznia, hogy saját korábbi önmagának karikatúrája legyen. Mert a politikában a vereségből van visszaút, a népszerűség visszaépülhet, egy párt újraszervezhető. A tekintély elvesztése után viszont már sokkal nehezebb újra elhitetni egy országgal, hogy ugyanaz az ember áll előtte, akit valaha legyőzhetetlennek gondolt.
Forrásellenőrzés: Ágh Attila KlikkTV-nek adott elemzése, HírKlikk, Orbán Viktor Bayer Show-ban elhangzott nyilatkozatai, Fidesz nyilvános közlései, Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság, Reuters, Telex, MTI.