Magyarországot a legmagasabb szinten panaszolták be, nem hiszed el ki volt a panaszos
Újabb komoly uniós jogvita szakadt Magyarország nyakába: a Spar ismét hivatalos panaszt nyújtott be az Európai Bizottsághoz a magyar kiskereskedelmi különadó miatt. A történet pikantériája, hogy ezúttal már nem az Orbán-kormánnyal áll szemben a vállalat. A vitatott adót ugyan még a korábbi kabinet vezette be, a Magyar Péter vezette TISZA-kormány azonban nem törölte el, hanem módosítással próbálta kezelni az uniós kifogásokat.
A Spar szerint ez nem sikerült. A vállalat úgy látja, hogy az új szabályozás továbbra is aránytalanul sújtja a Magyarországon működő külföldi tulajdonú nagy kereskedelmi láncokat. Peter Manhartsberger, a Spar vezetője az osztrák APA hírügynökségnek egyenesen „abszurdnak” és „zaklató jellegűnek” nevezte a kialakult helyzetet.
A tét pedig messze nem néhány millió forint. A Spar számításai szerint csak a kiskereskedelmi különadó 2026-ban akár közel 90 millió euróba kerülhet a magyarországi vállalatnak, miközben az árréskorlátozás további körülbelül 40 millió eurós terhet jelenthet. Ez együtt már mintegy 130 millió euró, vagyis több tízmilliárd forint egyetlen év alatt.
A Spar egyenesen Brüsszelig vitte az ügyet
A vállalat nem egyszerűen nyilvánosan panaszkodott, hanem az Európai Bizottsághoz fordult hivatalos beadvánnyal. Uniós szinten ez az egyik legerősebb fórum, amelyhez egy vállalat fordulhat, ha úgy gondolja, hogy valamely tagállam szabályozása sérti az Európai Unió jogát.
Ez is érdekelhet
A Bizottság feladata annak vizsgálata, hogy a tagállamok megfelelően alkalmazzák-e az uniós jogot. Amennyiben Brüsszel úgy ítéli meg, hogy egy magyar szabály sérti például a letelepedés szabadságát vagy hátrányosan megkülönbözteti más tagállamok vállalkozásait, kötelezettségszegési eljárást indíthat, végső soron pedig az Európai Unió Bírósága elé viheti Magyarországot.
Ráadásul ebben a történetben Brüsszel már nem is a nulláról indul. Az Európai Bizottság 2026 áprilisában úgy döntött, hogy a kiskereskedelmi különadó miatt az Európai Unió Bírósága elé viszi Magyarországot. Júliusban pedig az élelmiszereket és drogériai termékeket érintő árréskorlátozások miatt is bírósághoz fordult.
A vitatott adót még Orbánék vezették be
A kiskereskedelmi különadó eredetileg nem a jelenlegi kormány találmánya. A rendszert 2020-ban vezették be, majd az évek során többször módosították és a felső adókulcsot is jelentősen megemelték.
A rendszer progresszív: minél nagyobb egy kereskedő árbevétele, annál magasabb kulcs terheli az egyes árbevételi sávokat. A legmagasabb sávban a különadó mértéke 4,5 százalék. Mivel az olyan nemzetközi üzletláncok, mint a Spar, Lidl, Tesco vagy Penny jellemzően egy vagy néhány nagy társaságban működtetik magyarországi hálózatukat, jelentős árbevételük miatt a felső sávba kerülnek.
A vita lényege ugyanakkor nem egyszerűen az, hogy magas az adó. A Spar és az Európai Bizottság kifogása ennél jóval összetettebb: szerintük a rendszer felépítése a külföldi tulajdonú, integrált üzletláncokat sokkal erősebben terheli, mint azokat a magyar hálózatokat, amelyek franchise-rendszerben, sok különálló vállalkozással működnek.
Brüsszel szerint is probléma van a különbséggel
Az Európai Bizottság a Magyarország ellen indított eljárásban arra jutott, hogy a rendszer jelenlegi kialakítása problémás lehet az uniós letelepedési szabadság szempontjából. A külföldi tulajdonú nagy láncok árbevétele egy-egy nagy vállalkozásban koncentrálódik, ezért gyorsan elérik a 4,5 százalékos adósávot, míg a franchise-rendszerben működő hazai hálózatok üzletei külön vállalkozásokhoz tartozhatnak.
Utóbbiaknál emiatt az egyes vállalkozások árbevétele sokkal alacsonyabb maradhat, és akár 0 vagy 0,15 százalékos sávban is működhetnek. Ez nem jelenti azt, hogy minden magyar kereskedő ennyit fizet, vagy hogy a szabály szövege tulajdonosi nemzetiség alapján állapítaná meg az adókulcsot. A vita éppen arról szól, hogy a konstrukció gyakorlati hatása közvetve tesz-e különbséget a külföldi és hazai üzleti modellek között.
A Bizottság álláspontja szerint a külföldi irányítás alatt álló integrált kereskedők ráadásul korábban nem tudták egyszerűen ugyanolyan struktúrára átszervezni működésüket, mint amilyenben a hazai franchise-hálózatok eleve működnek.
A TISZA-kormány megpróbálta módosítani a rendszert
A kormányváltás után ezért az egyik kérdés az lett, hogy Magyar Péter kabinetje mit kezd az Orbán-korszakból örökölt különadóval. A kormány végül nem szüntette meg az adót. Ehelyett olyan változtatást hajtott végre, amely a nagy kereskedők számára elvileg lehetőséget nyithat arra, hogy kisebb társaságokra bontva működjenek, így egyenként alacsonyabb adósávba kerüljenek.
Papíron ez megoldásnak tűnhet az egyik legfontosabb uniós kifogásra. Ha ugyanis a probléma az, hogy egy Sparhoz hasonló integrált vállalat nem tud úgy működni, mint a sok kisebb vállalkozásból álló franchise-rendszerek, akkor kézenfekvőnek tűnhet megengedni neki az átszervezést.
A Spar azonban most lényegében azt mondja: ez a megoldás a valóságban használhatatlan.
„Nem lehet több száz boltot több száz cégre szétvágni”
Peter Manhartsberger az APA-nak azzal érvelt, hogy a Spar Magyarország több száz üzletből álló országos hálózatát nem lehet egyszerűen több száz külön társaságra szétdarabolni csak azért, hogy alkalmazkodjanak az adórendszerhez.
A Spar számára ugyanis az egységes vállalati struktúra nem pusztán egy név a cégjegyzékben. Közös logisztikai rendszer, beszerzés, informatikai háttér, munkaügy, pénzügy, ingatlanok, raktárak, beszállítói szerződések és országos irányítás kapcsolódik hozzá.
Egy több száz üzletes lánc több száz önálló vállalkozásra történő feldarabolása ezért a Spar szerint nem életszerű adózási alternatíva, hanem olyan vállalatszervezési kényszer, amely önmagában komoly költségekkel és működési problémákkal járna.
Manhartsberger ezért nevezte a megoldást abszurdnak és zaklató jellegűnek, és azt állította, hogy egy vállalat jogi formájának ilyen módon történő megváltoztatására kényszerítése uniós jogi problémákat is felvet.
Van még egy csavar: az adóhatóság maga is megkérdőjelezhetné az átalakítást
A Spar panaszának talán egyik legérdekesebb érve az, hogy a javasolt kerülőút saját magába haraphat. A vállalat szerint a magyar adójog általános adóelkerülés elleni szabályai alapján kérdéses lehet egy olyan átszervezés elfogadhatósága, amelynek elsődleges vagy meghatározó célja éppen az adóteher csökkentése.
Magyarul: az állam egyik oldalról azt mondhatja a nagy kereskedőnek, hogy szervezze több kisebb társaságba a működését, ha alacsonyabb különadót akar fizetni, miközben egy adóvizsgálat során azt is megkérdezhetik, vajon nem mesterségesen, kizárólag adózási célból történt-e ugyanez az átalakítás.
A Spar szerint ezért nem beszélhetünk valódi, használható megoldásról. Ezt az érvelést most az Európai Bizottságnak kell értékelnie.
A Sparnak brutális összegről van szó
A vállalat nyilvánvalóan nem pusztán elvi okokból harcol. Saját közlése szerint 2025-ben a kiskereskedelmi különadó hozzávetőleg 80 millió euróval terhelte a magyarországi működését. Az árréskorlátozás további mintegy 30 millió eurós hatást jelentett.
Ez összesen körülbelül 110 millió euró egyetlen évben. 2026-ra pedig a Spar még magasabb számokkal kalkulál: a különadó terhe megközelítheti a 90 millió eurót, az árréskorlátozás hatását pedig 40 millió euróra teszik.
A két intézkedés együtt így mintegy 130 millió eurót emészthet fel. Ez durva átváltással ötvenmilliárd forint körüli nagyságrend, bár a tényleges forintösszeg természetesen az alkalmazott árfolyamtól függ.
Nem meglepő tehát, hogy a Spar évek óta keményen lobbizik Brüsszelben a szabályok megváltoztatásáért.
Nem ez az első alkalom, hogy a Spar bepanaszolta Magyarországot
A mostani beadvány újabb fejezet egy évek óta tartó vitában. A Spar már korábban is az Európai Bizottsághoz fordult a magyar kiskereskedelmi különadó miatt, és Ausztriában politikai támogatást is kapott az ügyéhez.
A szélesebb körben dokumentált korábbi bizottsági panasz 2024-ben került komoly nyilvánosság elé. A vállalat és az osztrák kormány képviselői akkor azt állították, hogy a magyar adó hátrányosan érinti az osztrák és más külföldi tulajdonú kiskereskedőket.
Az Európai Bizottság ezt követően elindította a kötelezettségszegési folyamatot, amely végül 2026 áprilisában eljutott odáig, hogy Brüsszel az Európai Unió Bírósága elé utalta Magyarországot.
Vagyis a mostani panasz már egy folyamatban lévő uniós háború közepébe érkezett
Ez teszi különösen kellemetlenné a helyzetet a TISZA-kormány számára. Magyar Péter kabinetje ugyanis egy olyan ügyet örökölt, amelyben az Európai Bizottság már hivatalosan arra jutott, hogy a magyar szabályozás nincs összhangban az uniós joggal.
Az új kormány választhatta volna azt, hogy teljesen eltörli a kiskereskedelmi különadót. Ezt azonban nem tette meg, ami költségvetési szempontból könnyen érthető: az adó jelentős bevételt biztosít az államnak.
Ehelyett a kabinet megpróbálta úgy módosítani a rendszert, hogy az közelebb kerüljön az uniós követelményekhez, miközben az adóbevétel se tűnjön el egyik napról a másikra. Most a Spar lényegében azt állítja, hogy ez félmegoldás lett.
A Spar szerint nemcsak ő jár rosszul
A vállalat nem kizárólag saját magáról beszél. Manhartsberger szerint a magyar intézkedések több külföldi tulajdonú nagyvállalatot is súlyosan érintenek. A Spar mellett a Lidl, a Penny, a Tesco és a dm nevét is megemlítette.
A Spar állítása szerint ezeknek a vállalatoknak jelentős veszteséget okozhat a különadó és az árréskorlátozás együttes hatása. Ez azonban a vállalat értékelése, és nem valamennyi felsorolt cég egységes hivatalos álláspontja.
A gazdasági vita egyik központi kérdése éppen az, hogy egy ekkora árbevétel-arányos adót mennyire képes kitermelni egy olyan iparág, ahol a nettó profitráták jellemzően jóval alacsonyabbak a 4,5 százalékos felső adókulcsnál. Az adó ráadásul nem a nyereségre, hanem az árbevételre rakódik.
A 4,5 százalék nem ugyanaz, mint a profit 4,5 százaléka
Ez az egyik legfontosabb részlet a történetben. Ha egy cég 100 forintnyi árut ad el, abból nem 100 forint a nyeresége. Ki kell fizetnie az áru beszerzését, a dolgozókat, az áramot, az üzletek fenntartását, a szállítást, raktározást és számos más költséget.
A kiskereskedelmi különadó azonban az árbevételhez kötődik, nem ahhoz, hogy végül mennyi profit marad a vállalatnál. Így elméletileg előállhat olyan helyzet is, amelyben egy üzletlánc működése alaptevékenységéből nyereséges lenne, de a különadók és egyéb szabályozói terhek után veszteségessé válik.
Éppen erre hivatkoznak rendszeresen a külföldi kereskedelmi láncok, amikor a magyar szabályozást támadják.
A kormány oldaláról viszont ott van egy másik szempont is
A különadó fenntartása mögött jelentős költségvetési érdek áll. A nagy kereskedelmi láncok hatalmas magyarországi forgalmat bonyolítanak, ezért a rájuk kivetett árbevétel-alapú adó stabil bevételi forrást jelenthet az államnak.
Emellett a különadók mellett érvelők szerint a legnagyobb piaci szereplők teherbíró képessége magasabb, ezért indokolható, hogy nagyobb mértékben járuljanak hozzá a közteherviseléshez. A progresszív adózás önmagában természetesen nem ellentétes az uniós joggal.
A jogi vita tehát nem azon múlik, hogy Magyarország egyáltalán kivethet-e kiskereskedelmi adót. A kérdés az, hogy annak konkrét szerkezete közvetetten hátrányos helyzetbe hozza-e a más uniós tagállamokból érkező vállalkozásokat.
Az Európai Bizottság eddig nem Magyarországnak adott igazat
A helyzet súlyát az mutatja, hogy a Bizottság 2026 áprilisában már lezárta a kötelezettségszegési eljárás egyik fontos szakaszát, és az Európai Unió Bírósága elé utalta a kiskereskedelmi adó ügyét.
Brüsszel szerint a magyar rendszer sértheti az uniós szerződésekben biztosított letelepedési szabadságot. A Bizottság azt kifogásolta, hogy a külföldi ellenőrzés alatt álló integrált kereskedőket a meredeken progresszív adózás sokkal erősebben sújthatja, mint a franchise-rendszerű hazai láncokat.
Ez még nem az Európai Unió Bíróságának végleges ítélete. A Bizottság jogi álláspontjáról van szó, amelyet a bírósági eljárásban kell megvédenie Magyarországgal szemben.
Az árrésstop miatt külön pert is kapott Magyarország
Mintha a különadó önmagában nem lenne elég, 2026 júliusában az Európai Bizottság az árréskorlátozások miatt is az uniós bírósághoz fordult. Ezek az intézkedések meghatározott élelmiszereknél, illetve drogériai termékeknél korlátozzák azt a különbséget, amely a beszerzési és fogyasztói ár között lehet.
A Bizottság álláspontja szerint a megengedett árrés bizonyos esetekben annyira alacsony, hogy abból a kereskedők nem tudják fedezni a működésük összes költségét. Brüsszel arra is felhívta a figyelmet, hogy az árrés nem azonos a profittal, hiszen abból kell fedezni többek között a béreket, ingatlanokat, logisztikát és adókat.
A Spar számára ezért egyszerre két fronton zajlik a vita: egyik oldalon ott a különadó, másikon az árréskorlátozás.
A Spar szerint a cél akár a külföldi láncok kiszorítása is lehet
A vállalat ennél is tovább ment. Manhartsberger szerint felmerülhet, hogy a szabályozás következményeként a külföldi tulajdonú üzletláncok egy idő után már nem tudják gazdaságosan folytatni magyarországi tevékenységüket, ezért eladják üzleteiket vagy kivonulnak.
A Spar vezetője azt állította, hogy egy ilyen helyzetben elsősorban magyar befektetők jelenhetnének meg vevőként. Ez azonban a Spar értelmezése a szabályozás feltételezett céljáról, nem bizonyított kormányzati szándék.
A TISZA-kormány döntése, hogy a különadót megtartotta, önmagában nem bizonyítja, hogy külföldi láncokat szeretne kiszorítani. A kabinet számára ugyanúgy szerepet játszhat a költségvetési bevétel és a korábbi szabályozás fokozatos átalakításának szándéka.
Az egész ügy azért különösen kínos, mert a Spar korábban Orbánékkal harcolt
Éveken keresztül úgy tűnt, hogy a Spar magyarországi konfliktusa egyértelműen az Orbán-kormányhoz kötődik. Az osztrák tulajdonú cég vezetése többször élesen bírálta a korábbi kabinet gazdaságpolitikáját, és az osztrák kormány egyes tagjai is kiálltak a vállalat mellett.
A 2026-os kormányváltás után viszont kiderült, hogy maga az adópolitikai konfliktus nem tűnt el Orbán Viktor távozásával. Magyar Péter kormánya ugyan módosított a szabályokon, de a különadót megtartotta.
A Spar pedig ugyanoda ment panasszal, ahová korábban: az Európai Bizottsághoz.
Most Brüsszelnek kell eldöntenie, elég volt-e a magyar módosítás
Az új panasz egyik kulcskérdése ezért az lesz, hogy az Európai Bizottság szerint a TISZA-kormány által végrehajtott változtatás valóban megszüntette-e az uniós jogi problémát.
Ha Brüsszel úgy ítéli meg, hogy a nagy kereskedők szétválásának lehetősége tényleges és életszerű megoldás, az a magyar kormány pozícióját erősítheti. Ha viszont elfogadja a Spar érvelését, miszerint egy több száz üzletes integrált lánc vállalati szétdarabolása nem reális, akkor az új szabályozás sem oldotta meg az alapvető problémát.
Ráadásul a régi rendszer miatt már folyamatban van az uniós bírósági eljárás, tehát Magyarországnak egyszerre kell kezelnie a múltból örökölt jogvitát és a frissen módosított szabályok elleni új panaszt.
Több tízmilliárd forint forog kockán
A történet végén minden út visszavezet a pénzhez. A Sparnak óriási összegről van szó, de a magyar államnak is. Ha a különadót jelentősen csökkenteni vagy megszüntetni kellene, az érzékelhető lyukat üthetne a költségvetési bevételeken.
Ha viszont változatlan formában marad, és az Európai Unió Bírósága végül arra jut, hogy a rendszer sérti az uniós jogot, akkor Magyarországnak így is módosítania kellhet a szabályozást, és további jogi, illetve pénzügyi következmények is felmerülhetnek.
Magyar Péter kormánya így egy klasszikus politikai-gazdasági csapdahelyzetet örökölt: Brüsszel felől erős jogi nyomás érkezik a különadó átalakítására, miközben Budapesten nehéz lenne egyszerűen lemondani az adóból származó jelentős bevételről.
A panaszos pedig nem más, mint az egyik legnagyobb magyarországi élelmiszerlánc
Ezért lett különösen érdekes a vasárnap reggel érkezett hír. Magyarország ellen nem valamelyik ellenzéki politikus, nem egy civil szervezet és nem egy másik kormány tett újabb lépést Brüsszelben, hanem a Spar, amely évtizedek óta jelen van Magyarországon, több száz üzletet működtet és a hazai élelmiszer-kiskereskedelem egyik legnagyobb szereplője.
A vállalat azt állítja, hogy hiába történt kormányváltás és szabálymódosítás, a probléma lényegében nem oldódott meg. Az új rendszer szerintük olyan átszervezést várna el, amelyet egy több száz üzletes országos vállalatnál nem lehet életszerűen végrehajtani.
Brüsszel pedig már korábban is komoly problémát látott a magyar konstrukcióban, hiszen áprilisban a kiskereskedelmi különadó, júliusban pedig az árréskorlátozás miatt vitte Magyarországot az Európai Unió Bírósága elé.
Orbánék vezették be, Magyarék megtartották, a Spar pedig ismét Brüsszelhez fordult
Röviden ebben foglalható össze a mostani helyzet. A kiskereskedelmi különadó az Orbán-korszak öröksége. A TISZA-kormány nem törölte el, hanem megpróbálta módosítani úgy, hogy kezelje a külföldi láncok és az Európai Bizottság kifogásait. A Spar szerint azonban a megoldás papíron létezik, a gyakorlatban viszont nem használható.
A cég ezért új panaszt tett az Európai Bizottságnál, miközben saját számítása szerint idén már akár 90 millió eurót fizethet a különadó miatt, és további 40 millió euró lehet az árréskorlátozás hatása.
A nagy kérdés most az, hogy Brüsszel elfogadja-e a TISZA-kormány javítását, vagy arra jut, hogy Magyarország lényegében csak új csomagolást adott ugyanannak a problémának. Ha a Spar érvelése célba ér, a kormány könnyen újabb szabálymódosításra kényszerülhet. Ha viszont Magyarország meg tudja védeni az új rendszert, a több éve húzódó kiskereskedelmi adóháború egyik legfontosabb fordulatát láthatjuk.
Forrásellenőrzés: Európai Bizottság, APA, Spar, a kiskereskedelmi adóról szóló magyar szabályozás, MTI, 24.hu, Telex.