Nincs menekvés a politikus-bűnözőknek: Aláírták a megállapodást, a világ bármely pontjáról hazarángatják őket
Az elmúlt hónapokban többször felmerült a kérdés: mi történne akkor, ha egy későbbi büntetőeljárással érintett volt politikus vagy hozzá kötődő üzletember még időben elhagyná Magyarországot? Elég lenne felszállni egy repülőre, külföldre költözni, majd onnan figyelni az itthoni eseményeket?
A válasz jóval kellemetlenebb annál, mint amit egy ilyen menekülési forgatókönyv sugall. Magyarország kiterjedt nemzetközi bűnügyi együttműködési rendszer része, az Európai Unión belül pedig különösen gyors átadási mechanizmus működik. Ha valaki ellen valódi büntetőeljárás folyik és megfelelő elfogatóparancsot adnak ki, attól még nem kerül automatikusan biztonságba, hogy átlépte a magyar határt.
Az EU-n belül különösen nehéz egyszerűen eltűnni
Az Európai Unióban a hagyományos kiadatási eljárások jelentős részét már évekkel ezelőtt felváltotta az európai elfogatóparancs. Ennek lényege, hogy egy tagállam igazságügyi hatósága elrendelheti egy másik uniós országban tartózkodó személy elfogását és átadását büntetőeljárás vagy szabadságvesztés végrehajtása érdekében.
Az elfogatóparancs az Európai Unió teljes területén használható. Vagyis ha egy Magyarországon körözött személy Bécsbe, Berlinbe, Párizsba, Madridba vagy Rómába költözik, nem kerül ki automatikusan a magyar eljárás hatóköréből.
Az átadásról természetesen a helyi igazságügyi szervek döntenek, és a keresett személyt ugyanúgy megilletik az eljárási jogok. De az EU-n belül ma már messze nem működik az a logika, hogy valaki csak átlépi a határt, és ezzel lezárult számára a történet.
Ez is érdekelhet
Ráadásul gyors eljárásról beszélünk
Az európai elfogatóparancsot éppen azért hozták létre, hogy a régi, sokszor évekig húzódó diplomáciai kiadatásnál gyorsabb rendszer működjön. A különböző országok igazságügyi szervei közvetlenül működnek együtt egymással.
Ha az érintett beleegyezik az átadásba, az eljárás különösen gyors lehet. Ha vitatja, akkor bíróság dönthet a feltételek teljesüléséről. Vagyis továbbra sem arról van szó, hogy valakit minden vizsgálat nélkül feltesznek az első Budapestre induló repülőgépre.
Arra azonban az uniós rendszer kifejezetten alkalmas, hogy egy tagállam ne váljon egyszerű búvóhellyé egy másik tagállamban körözött ember számára.
Az Egyesült Államokba költözés sem jelent automatikus védelmet
Magyarország és az Egyesült Államok között külön kiadatási szerződés van hatályban. A modern megállapodást 1994-ben írták alá Budapesten, majd 1997-ben lépett hatályba.
Ez azt jelenti, hogy bizonyos feltételek mellett Magyarország kérheti az Egyesült Államokban megtalált személy kiadatását, ahogy az Egyesült Államok is kezdeményezhet hasonló eljárást Magyarországon.
Természetesen ott sem elég egy politikusi nyilatkozat vagy egy újságcikk. Büntetőeljárás, megfelelő jogi döntés és az egyezmény feltételeinek megfelelő kiadatási kérelem szükséges.
Európa nagy részére külön nemzetközi egyezmény is kiterjed
Magyarország részes fele az Európai Kiadatási Egyezménynek is. Ez jóval szélesebb körű együttműködést tesz lehetővé annál, mint amit önmagában az Európai Unió jelent.
Az EU-tagállamok egymás között főként az európai elfogatóparancs rendszerét alkalmazzák, de az egyezmény több olyan államot is összeköt Magyarországgal, amelyek nem tagjai az Európai Uniónak.
Ezért az a felvetés, hogy elég egy EU-n kívüli európai országba költözni, szintén nem feltétlenül működő menekülési stratégia.
Az Interpol a világ másik felén is megnehezítheti a bujkálást
A magyar hatóságok megfelelő feltételek esetén nemzetközi rendőrségi együttműködést is kezdeményezhetnek. Ennek legismertebb eszköze az Interpol vörös körözése.
A vörös körözés alapján a világ rendőri szervei értesülhetnek arról, hogy egy adott személyt valamely ország hatóságai büntetőeljárás vagy kiszabott büntetés miatt keresnek. A cél a személy felkutatása és az esetleges későbbi kiadatás vagy átadás előkészítése.
Van azonban egy fontos különbség: az Interpol vörös körözése önmagában nem világméretű elfogatóparancs. Az Interpolnak nincs saját rendőrsége, és nem utasíthatja egy ország hatóságait arra, hogy valakit letartóztassanak.
Minden ország maga dönt arról, mit tesz
Ha egy vörös körözés alapján megtalálnak valakit, az adott ország saját jogszabályai határozzák meg, hogy őrizetbe vehetik-e, és milyen további eljárás indulhat. Ezt követheti a tényleges kiadatási kérelem vizsgálata.
Éppen ezért túlzás lenne azt állítani, hogy Magyarország szó szerint a világ bármely pontjáról automatikusan hazahozhat bárkit. Nincs olyan egyetlen nemzetközi megállapodás, amely ezt garantálná.
A valóság inkább az, hogy minél súlyosabb és jobban dokumentált egy büntetőügy, annál több nemzetközi eszköz állhat rendelkezésre a keresett személy felkutatására és hazahozatalának kezdeményezésére.
Ahol nincs kiadatási egyezmény, ott sem feltétlenül lehet hátradőlni
Sokan úgy képzelik, hogy létezik egy egyszerű lista a „biztonságos országokról”: ahol nincs Magyarországgal kiadatási szerződés, oda csak el kell jutni, és az illető onnantól érinthetetlen.
A valóság ennél bonyolultabb. A külön kiadatási egyezmény hiánya valóban nehezítheti és lassíthatja az eljárást, de nem feltétlenül teszi lehetetlenné. Egyes országok saját joguk, viszonossági szabályok vagy más nemzetközi jogi mechanizmusok alapján is együttműködhetnek.
Előfordulhat az is, hogy nem klasszikus kiadatással, hanem például kiutasítással kerül valaki olyan országba, ahol a vele szembeni eljárás végrehajtható.
Viszont pusztán azért senkit nem lehet hazahozni, mert politikus volt
Ez a legfontosabb határ az egész történetben. A politikai elszámoltatás, egy parlamenti vizsgálóbizottság vagy akár egy kormányzati vád önmagában nem elég egy nemzetközi elfogáshoz.
Ahhoz valódi büntetőeljárás és törvényes hatósági döntés szükséges. Egy volt minisztert, képviselőt vagy üzletembert sem lehet pusztán azért nemzetközileg köröztetni, mert politikai ellenfelei szerint felelősség terheli valamely korábbi döntésért.
A büntetőjogi felelősséget bizonyítékokra alapozott eljárásban kell vizsgálni, és a kiadatásnál a megkeresett ország hatóságai is ellenőrzik, hogy teljesülnek-e a jogi feltételek.
A politikai bűncselekmény különösen érzékeny kategória
A nemzetközi kiadatási rendszerek hagyományosan különbséget tesznek a közönséges köztörvényes és a valódi politikai bűncselekmények között. Utóbbiaknál több ország megtagadhatja a kiadatást.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy egy politikus elleni minden büntetőeljárás automatikusan politikai üldözésnek minősül. Egy korrupciós, csalási, pénzmosási vagy más közönséges gazdasági bűncselekmény nem válik politikai bűncselekménnyé pusztán attól, hogy a gyanúsított korábban kormánytag vagy parlamenti képviselő volt.
Ugyanakkor ha egy külföldi bíróság azt látja, hogy a kiadatási kérelmet valójában politikai megtorlásra használják, az akadályt jelenthet. Ezért is fontos, hogy minden ilyen eljárás bizonyítékokon és szabályos jogi döntéseken alapuljon.
A vagyon külföldre mozgatása külön problémát jelent
Az sem feltétlenül old meg mindent, ha nem az ember, hanem a pénz hagyja el az országot. Külföldi bankszámlák, vállalkozások, ingatlanok vagy más befektetések felkutatásához külön nemzetközi jogsegély és vagyonfelderítési eljárások szükségesek.
Ha egy büntetőeljárásban felmerül, hogy valamely külföldi vagyon bűncselekményből származik, a magyar hatóságok más országok segítségét kérhetik annak azonosításához, biztosításához vagy későbbi elkobzásához.
Ez sokkal összetettebb folyamat, mint egy személy elfogása, és távolról sem automatikus. A nemzetközi pénzügyi együttműködés azonban ma már ezen a területen is jóval fejlettebb, mint néhány évtizeddel korábban.
A külföldre költözés önmagában természetesen nem bűncselekmény
Ezt is fontos leszögezni. Egy volt politikus vagy üzletember bármikor dönthet úgy, hogy külföldön él, ingatlant vásárol vagy más országban vállalkozik. Ettől még nem válik menekülő bűnözővé.
Ugyanez igaz a külföldre utalt pénzre is. A jogszerűen megszerzett vagyon külföldön történő befektetése önmagában nem jelent bűncselekményt.
A helyzet akkor változik meg, ha egy konkrét büntetőügyben elfogatóparancs születik, vagy bizonyíthatóan bűncselekményből származó vagyont próbálnak elrejteni a hatóságok elől.
Nem az számít, hogy valaki már átlépte-e a határt
Ha valaki ellen nincs eljárás és semmilyen jogi korlátozás nem vonatkozik rá, természetesen elhagyhatja az országot. Ha később viszont megalapozott gyanú és megfelelő elfogatóparancs születik, a külföldi tartózkodás önmagában nem zárja le a történetet.
Ekkor az lesz a döntő, melyik országban található az illető, milyen jogi együttműködés létezik Magyarországgal, milyen bűncselekmény miatt keresik, és milyen döntést hoznak a helyi hatóságok.
Vagyis egy repülőjegy nem szünteti meg a büntetőeljárást. Legfeljebb nemzetközi üggyé változtatja.
És nem minden esetben kell éveket várni
Különösen az Európai Unión belül alakítottak ki olyan rendszert, amely kifejezetten a gyors igazságügyi együttműködést szolgálja. Az európai elfogatóparancs lényege éppen az, hogy ne diplomáciai alkudozás kérdése legyen minden egyes személy átadása.
Más országok esetében a folyamat jóval hosszabb és összetettebb lehet. Lehetnek fellebbezések, alkotmányos kifogások, emberi jogi érvek és diplomáciai kérdések is.
Így az sem igaz, hogy egy külföldön elfogott embert másnap már biztosan Magyarországra szállítanak. De az sem, hogy onnantól semmit nem tehetnek vele.
A súlyos gazdasági ügyeknél különösen sok eszköz áll rendelkezésre
A nemzetközi bűnügyi együttműködés nem kizárólag emberölők vagy erőszakos bűncselekmények elkövetőinek felkutatására szolgál. Súlyos csalási, korrupciós és más gazdasági büntetőügyekben is alkalmazható kiadatás és nemzetközi körözés.
Az Interpol maga is egyértelműen jelzi, hogy vörös körözést súlyos köztörvényes bűncselekmények miatt lehet kiadni, ezek között pedig a csalás is szerepelhet.
Egy jogilag megalapozott gazdasági büntetőügyben tehát attól még működhet a nemzetközi együttműködés, hogy nem erőszakos bűncselekményről van szó.
Az viszont nagyon nem mindegy, hogy valaki gyanúsított vagy már elítélt
A közbeszédben gyakran összemosódik a két helyzet. Ha valakit eljárás céljából keresnek, az illető nem tekinthető bűnösnek. Az ártatlanság vélelme ugyanúgy megilleti akkor is, ha nemzetközi elfogatóparancs alapján keresik.
Más helyzet, ha már jogerős bírósági ítélet született, és a kiszabott szabadságvesztés végrehajtása elől távozott külföldre. Ilyenkor már nem a bűnösség eldöntése, hanem a büntetés végrehajtása érdekében kérhetik az átadását.
Mindkét esetre léteznek nemzetközi mechanizmusok, de jogilag nagyon nem ugyanaz a kettő.
Tehát nincs olyan ország, ahol biztosan el lehet bújni?
Ilyet felelősen nem lehet kijelenteni. A világban vannak országok, amelyekből rendkívül nehéz lehet valakit kiadatni, különösen akkor, ha nincs megfelelő szerződés vagy a két állam között rossz a diplomáciai kapcsolat.
Vannak olyan helyzetek is, amikor egy külföldi bíróság megtagadja az átadást. A kiadatási rendszerek tartalmaznak emberi jogi és más jogi garanciákat, amelyek miatt egy-egy ügy hosszú időre elakadhat.
De ebből nem következik, hogy létezne egy biztos menedéket jelentő országlista. Egy olyan állam, amely ma nem ad ki valakit, később változtathat az álláspontján, az illető pedig egy másik országba történő utazáskor rögtön őrizetbe kerülhet.
A menekülés könnyen életre szóló csapdává válhat
Ez az egyik olyan következmény, amelyről ritkábban esik szó. Még ha valaki el is jut egy olyan országba, ahonnan rövid távon nehéz kiadatni, egy nemzetközi körözés éveken keresztül korlátozhatja, hová utazhat.
Elég lehet egy átszállás, egy üzleti út vagy egy nyaralás egy együttműködő országban, és az illető máris a helyi hatóságok előtt találhatja magát. Egy nemzetközileg keresett személy ezért sokszor nem egyszerűen külföldre költözik, hanem lényegében bezárja magát néhány olyan országba, ahol biztonságban érzi magát.
Ez jóval kevésbé kényelmes élet, mint amit a „majd elmegy külföldre” mondat első hallásra sugall.
A lényeg: előbb bizonyíték kell, utána jöhet a nemzetközi gépezet
Ha tehát a jövőben korábbi magyar politikusokkal vagy hozzájuk kapcsolódó üzleti szereplőkkel szemben büntetőeljárás indul, a külföldi tartózkodás nem jelent automatikus védelmet. Az EU-n belül különösen erős az igazságügyi együttműködés, Európán kívül pedig nemzetközi egyezmények, kétoldalú szerződések és rendőrségi együttműködés segítheti a hatóságokat.
De a sorrendet nem lehet megfordítani. Először törvényes eljárás, bizonyítékok és hatósági döntés szükséges. Csak ezután jöhet elfogatóparancs, nemzetközi körözés és adott esetben kiadatás.
Ha ezek a feltételek fennállnak, akkor viszont a külföldre költözés már korántsem olyan egyszerű menekülőút, mint amilyennek elsőre hangzik.
Az országhatár átlépése ugyanis nem tünteti el az elfogatóparancsot.
Legfeljebb hosszabbá teszi az utat hazafelé.
Forrásellenőrzés: az Európai Bizottság és az Európai e-Justice Portal hivatalos tájékoztatása szerint az európai elfogatóparancs az EU egész területén működő átadási rendszer, amely a tagállamok közötti korábbi kiadatási mechanizmus nagy részét felváltotta. Magyarország 1993 óta részes fele az Európai Kiadatási Egyezménynek, az Egyesült Államokkal pedig 1997 óta hatályos külön kiadatási szerződése van. Az Interpol hivatalos szabályai szerint a vörös körözés nem nemzetközi elfogatóparancs: minden ország saját joga alapján dönt az őrizetbe vételről és az esetleges kiadatásról.