Minden eddiginél nagyobb a pánik a Fideszben, durva ami történik!
Minden eddiginél nagyobb a pánik a Fideszben: kritizálni még tudnak, együttműködni már nem
Vélemény. Az energiaválság nemcsak a Tisza-kormányt vizsgáztatja, hanem az ellenzéket is. A Fidesz első nagyobb ellenzéki erőpróbáján azonban nem megoldási javaslatokkal, hanem sértésekkel, felelősséghárítással és a politikai intézmények legitimitásának megkérdőjelezésével jelentkezett. Ez a kemény mag megtartására még alkalmas lehet, új választókat viszont aligha szerez.
Van az a pillanat, amikor egy pártról kiderül, hogy valóban politikai közösség-e, vagy csak egy hatalomgyakorlásra beállított gépezet.
A Fidesz most éppen ezt a vizsgát írja.
Magyarországot egyszerre sújtja szélsőséges hőség, aszály, vízhiány és energiakrízis. A Paksi Atomerőmű termelése drasztikusan visszaesett, a lakosságot és a vállalatokat fogyasztáscsökkentésre kérték, a kormánynak pedig napról napra kell egyensúlyban tartania az ország energiaellátását. Ebben a helyzetben nemcsak azt lehet mérni, hogyan dolgozik a Tisza-kormány, hanem azt is, hogy az ellenzéki pártok képesek-e felelősen viselkedni.
A Fidesz válasza eddig egyszerű: mindenért a kormány felel, a válságból semmi nem tartozik az előző tizenhat év örökségéhez, együttműködésre pedig csak addig hajlandó, amíg előtte mindenkit megsérthet.
Ez is érdekelhet
Ez nem ellenzéki stratégia. Ez hatalomvesztési tünet.
Először kellene ellenzékként viselkedniük
A Fidesz hosszú idő óta először került olyan országos válságba, amelyet nem kormányról, egy kiépített államapparátus éléről kezel. Nincs nála a minisztérium, az operatív törzs, az állami kommunikáció és a költségvetés fölötti rendelkezés.
Most ellenzékként kellene megmutatnia, hogy van szakpolitikai tudása, képes felelős javaslatokat tenni, és szükség esetén együtt tud működni a kormánnyal.
Ehhez képest a párt feltűnően kevéssé van jelen a válság tényleges kezelésében. Virág Andrea, a Republikon Intézet stratégiai igazgatója szerint a Fidesz egyelőre szerepkeresésben van: elsősorban támadja a kabinetet, de nem mutatkozik rajta komoly együttműködési szándék. A politológus úgy látja, ez a konfrontatív politika alkalmatlan lehet arra, hogy a párt új választókat szerezzen.
Ez azért történik, mert a Fidesz tizenhat év alatt nem egyszerűen kormányozni tanult meg. Hozzászokott ahhoz, hogy az állam, a párt és a politikai kommunikáció ugyanannak a rendszernek a része.
Most, hogy az állam már nem az övé, láthatóan azt sem tudja, hogyan kellene viszonyulnia hozzá.
Elmentek az egyeztetésre, de előtte lesértegették a házigazdát
Forsthoffer Ágnes, a köztársasági elnöki jogköröket ideiglenesen gyakorló házelnök a Sándor-palotába hívta a miniszterelnököt és a parlamenti frakciók vezetőit. A cél az volt, hogy valamennyi érdemi politikai szereplő tájékoztatást kapjon az energiakrízisről, kérdezhessen, és megismerhesse a kormány következő lépéseit. A Fidesz és a KDNP is elfogadta a meghívást.
Egy normálisan működő demokráciában ezt nem kellene különleges történelmi eseményként ünnepelni. Válság van, az államfői feladatokat ellátó közjogi méltóság összehívja a politikai vezetőket, azok pedig leülnek egymással beszélni.
A Fidesznek azonban még ezt is sikerült politikai óvodává változtatnia.
A párt elnöksége az egyeztetés előtt a Sándor-palota „illegális lakásfoglalójának” nevezte Forsthoffer Ágnest. A belső körlevél hitelességét a Fidesz kommunikációs igazgatója is megerősítette. Vagyis a párt elfogadta a meghívást, bement az épületbe, részt vett a megbeszélésen, közben pedig azt állította, hogy a találkozó összehívójának nincs joga ott lenni.
Ez nem erő.
Ez annak a pártnak a zavara, amely képtelen elfogadni, hogy az állami intézmények nélküle is működhetnek.
A tizenhat év eredménye az övék, a tizenhat év következménye valaki másé
A találkozó után Bóka János fideszes frakcióvezető azt állította, hogy az ország energiaellátásának működőképessége jelentős részben az előző tizenhat év fejlesztéseinek köszönhető. A jelenlegi válság kezeléséért ugyanakkor már kizárólag a Tisza-kormányt tette felelőssé.
Ez a Fidesz új ellenzéki matematikája.
Ami működik, az tizenhat év fideszes teljesítmény. Ami nem működik, az néhány hónapnyi tiszás alkalmatlanság.
Az előző kormány fejlesztéseit természetesen nem kell letagadni. Az energiahálózat és a tartalék kapacitások nem a választás utáni reggelen épültek fel. Ugyanilyen nevetséges lenne azonban úgy tenni, mintha a most felszínre kerülő infrastrukturális problémák, elhalasztott beruházások és vízügyi hiányosságok az új kabinet hivatalba lépése után keletkeztek volna.
A Fidesz minden sikert örökölni akar, de egyetlen következményt sem.
Tizenhat évig övé volt a kétharmad, a kormány, az államapparátus, az energiapolitika és a beruházási döntések joga. Most pedig úgy tesz, mintha egy járókelő lenne, aki éppen arra sétált, amikor kiszáradt a Duna és visszaesett Paks termelése.
A párt saját kemény magjának foglya lett
A Fidesz viselkedése rövid távon érthető. Megmaradt törzsszavazói között sokan nem együttműködést, hanem folyamatos támadást várnak.
Ebben a politikai közegben minden közös egyeztetés árulásnak, minden elismert kormányzati eredmény gyengeségnek, minden nyugodt mondat meghátrálásnak tűnhet. A pártnak ezért újra és újra bizonyítania kell, hogy továbbra is a Tisza a fő ellenség.
Ez megtarthatja a legelkötelezettebb szavazókat. Csakhogy ugyanaz a hangnem aligha szólítja meg azokat, akik éppen az állandó háború, a sértegetés és a politikai hisztéria miatt fordultak el a Fidesztől.
Virág Andrea szerint a párt dilemmája pontosan ez: más stratégia kellene a megmaradt tábor egyben tartásához, és más a növekedéshez. A jelenlegi konfrontatív politika inkább az előbbit szolgálja.
A Fidesz tehát egyre hangosabban beszél ugyanazokhoz az emberekhez, miközben csodálkozik, hogy ettől nem lesznek többen.
A pánik abból látszik, hogy már magát a valóságot is illegitimnek nevezik
Ágh Attila politológus szerint a Fidesz reakcióiban a korábbinál is erősebb pánik jelei látszanak. A Sándor-palotában tartott egyeztetés szerinte szimbolikus esemény is volt: megmutatta, hogy az állami intézmények képesek egy válságban a politikai szereplőket közös asztalhoz ültetni.
A Fidesz számára éppen ez az igazán veszélyes.
Nem az, hogy Magyar Péter tartott egy újabb sajtótájékoztatót. Hanem az, hogy nélküle is működni kezdett egy politikai rendszer.
Van miniszterelnök, van parlament, van ideiglenes államfői feladatellátás, vannak frakcióvezetői egyeztetések, működnek az intézmények, és az állam nem omlott össze attól, hogy Orbán Viktor már nincs a kormány élén.
Ezért kell Forsthoffert illegitimnek nevezni. Ezért kell a kormány minden döntését kapkodásként bemutatni. Ezért kell azt sugallni, hogy a választás után létrejött rendszer valójában nem létezhetne.
A Fidesz láthatóan nem egyszerűen a Tisza-kormány intézkedéseit vitatja. Magát a hatalomváltást nem tudja politikailag feldolgozni.
Válságban derül ki, ki alkalmas a kormányzásra – és az ellenzéki szerepre
A Tisza-kormányt ugyanúgy keményen számon kell kérni. Nem elég a kommunikáció, biztosítani kell az energia- és vízellátást, nyilvánosságra kell hozni az adatokat, és vállalni kell a felelősséget minden rossz döntésért.
Az ellenzék feladata azonban nem az, hogy némán üljön, és várja, hátha rosszabb lesz az országnak.
Egy felelős ellenzéki párt javaslatokat tesz, szakértőket ajánl, információt kér, ellenőrzi a kormányt, és támogatja azokat az intézkedéseket, amelyek az emberek biztonságát szolgálják. Utána ugyanúgy elmondhatja, mit csinált volna másként.
A Fidesz ehelyett úgy viselkedik, mintha minden újabb probléma politikai befektetés lenne. Minél nagyobb a feszültség, annál jobb lehet neki. Minél nehezebb a kormánynak, annál közelebb érezheti magát a visszatéréshez.
Csakhogy az emberek nem feltétlenül azt látják majd, hogy a Fidesz milyen ügyesen támad. Azt is észrevehetik, hogy amikor országos összefogásra lenne szükség, Orbán pártja továbbra is csak ellenségeket keres.
A Fidesz jelenleg nem kormányképes ellenzékként viselkedik, hanem hatalom nélkül maradt harci gépezetként. Ugyanazokat a gombokat nyomogatja, mint korábban: támadás, sértés, illegitimitás, felelősséghárítás.
Csakhogy a gép most már nem irányítja az országot.
És minél hangosabban zakatol, annál világosabban hallatszik, hogy nincs új terve.