Bekapcsolva maradt Magyar Péter mikrofonja: a Fidesz sajtója botrányt keresett, de csak egy türelmetlen főnököt talált

Magyar Péter nem tudta, hogy a paksi sajtótájékoztató előtt már hallható a mikrofonja. A nézők így végighallgathatták, ahogy sürgeti a munkatársait, kiküldeti az élő közvetítés hírét, majd rákérdez a Duna vízállására. A kormánypárti média azonnal rárepült a felvételre, de a nagy leleplezésből egyelőre csak annyi látszik: a miniszterelnök idegesen szervezte a saját sajtótájékoztatóját.

Ismét bekapcsolva maradt Magyar Péter mikrofonja, ezúttal a Paksi Atomerőműből tartott keddi rendkívüli tájékoztató előtt.

A közvetítés már elindult, a kameraképet azonban még nem kapcsolták. A nézők eközben hallhatták, ahogy a miniszterelnök rövid, határozott utasításokat ad a körülötte dolgozóknak, sürgeti a sajtó értesítését, majd megkérdezi, mennyi a Duna aktuális vízszintje. Az eredeti közvetítést a technikai baki után törölték, majd új élő videót indítottak.

A világot megrengető titok tehát nagyjából az, hogy Magyar Péter szeretné, ha a sajtó tudna a Magyar Péter által tartott sajtótájékoztatóról.

„Most azonnal küldjék ki”

A felvétel első másodpercei nehezen érthetők, ezért az interneten terjedő, automatikusan vagy hallás után készített leiratok egy részét nem érdemes készpénznek venni. Az olyan töredékek, mint a „kettes blokk 4-es kombinálmérkődik”, szinte biztosan hibás átírások, nem értelmes mondatok.

Ez is érdekelhet

A tisztán hallható részben Magyar azt kéri, hogy azonnal tájékoztassák a sajtót az élő paksi bejelentkezésről:

„Szóljatok a sajtónak, hogy azonnal küldjék ki, hogy Magyar Péter élőben jelentkezik Paksról.”

Ezután többször rákérdez, hogy a közleményt el tudják-e küldeni, felszólítja munkatársait, hogy szóljanak „Norbiéknak”, végül megkérdezi, mennyi a vízszint.

A hangja sürgető, helyenként türelmetlen. Udvarias vezetői kommunikációs tréninghez valószínűleg nem ezt a részletet választanák bemutatóvideónak. Megalázó kijelentés, káromkodás, fenyegetés vagy a nyilvánosság elől eltitkolt politikai terv azonban nem hangzik el.

Egy főnök főnökösködik. Ennél pontosabb összefoglalást nehéz lenne adni.

A propaganda máris megtalálta benne az embertelen diktátort

A kormánypárti médiagépezet természetesen nem hagyhatta parlagon az anyagot. Deák Dániel közzétette a felvételt, az Origo pedig arról írt, hogy Magyar a saját sajtósát is „kézivezérli”. A Vadhajtások még tovább ment: szerintük a részlet azt bizonyítja, hogy a miniszterelnök „gusztustalan módon” beszél a munkatársaival.

Lehet kritizálni Magyar hangnemét. Az ismételgetett „most azonnal” valóban azt mutatja, hogy feszült volt, és nem különösebben finoman irányította a körülötte dolgozókat.

Csakhogy ebből „lebukást” gyártani már komoly újságírói erőfeszítést kíván. A felvétel ugyanis semmilyen ellentmondást nem tár fel a nyilvános és a háttérben képviselt álláspont között. Nem hallani, hogy Magyar mást mondana a kamerán kívül, mint előtte. Nem beszél elhallgatott veszélyről, manipulált adatokról vagy politikai ellenfelek elleni titkos akcióról.

A mikrofon egy kapkodó sajtószervezést rögzített. Az egészből csak akkor lesz országos botrány, ha valakinek munkaköri kötelessége, hogy országos botrányt gyártson belőle.

A „két mondatos utasítás” egy másik felvétel volt

A történethez hamar hozzátapadt egy korábbi mikrofonos eset is. Július 21-én, a parlament egyik technikai szünetében valóban behallatszott, ahogy Magyar arra kéri a tiszás képviselőket, hogy a jelen lévő újságíróknak fejenként „szigorúan két mondatot” mondjanak.

Ezt a Hír TV akkor úgy keretezte, hogy a miniszterelnök szigorúan korlátozta, mennyit nyilatkozhatnak saját képviselői. Más értelmezés szerint egyszerűen azt próbálta megakadályozni, hogy egy parlamenti szünetben minden képviselő külön, hosszú sajtótájékoztatóba kezdjen.

Akárhogy is értékeljük a korábbi jelenetet, az nem a mostani paksi felvétel része. A keddi mikrofonbakiban Magyar a sajtó értesítését sürgeti, nem a képviselők nyilatkozatait korlátozza.

A két ügyet azért könnyű összemosni, mert mindkettőből ugyanazt a karaktert próbálják felépíteni: a mindent kézben tartó, mindenkit utasító, saját embereit is ellenőrző vezetőt. Ez a politikai értelmezés vitatható, de legalább egyértelművé kellene tenni, melyik mondat mikor és hol hangzott el.

A technikai ügyetlenség viszont kezd rendszerszintűvé válni

Attól, hogy a mostani beszélgetés nem botrányos, a visszatérő mikrofonbakik még problémát jelentenek.

Egy miniszterelnöki stábnak pontosan tudnia kellene, mikor indul el a hang, melyik csatornán megy az élő közvetítés, és mi kerül automatikusan nyilvánosságra. Különösen akkor, ha két héten belül már másodszor fordul elő hasonló eset.

Ebben nem kizárólag Magyar Péter hibája van. A mikroport kezeléséért, az adás indításáért és a közvetítési felületek felügyeletéért egy egész technikai és kommunikációs stáb felel. Egy ilyen rendszerben azonban a politikusnak is abból kellene kiindulnia, hogy amint felcsíptették rá a mikrofont, minden mondata nyilvánosságra kerülhet.

A mostani esetből nem lett komolyabb baj. Legközelebb azonban elhangozhat érzékeny műszaki adat, még nem végleges kormányzati döntés, személyes információ vagy olyan félmondat, amelyet a kontextusból kiragadva már valóban károkozásra lehet használni.

A kormányzati kommunikáció nem állhat abból, hogy előbb véletlenül közvetítenek valamit, majd gyorsan letörlik a videót, és reménykednek abban, hogy senki sem mentette le.

Az interneten mindig valaki ment.

A felvétel többet mond a propagandáról, mint Magyarról

Magyar Péternek érdemes lenne higgadtabban beszélnie a munkatársaival, a médiacsapatának pedig sürgősen meg kellene tanulnia kezelni a mikrofonokat. Ezek jogos kritikák.

A Fidesz sajtójának nagy leleplezése azonban ezúttal is túlméretezett lett a rendelkezésre álló anyaghoz képest.

Azzal próbálják bizonyítani Magyar embertelenségét, hogy felszólította a sajtósait: küldjék ki a sajtónak, hogy sajtótájékoztatót tart. Az autoriter kézivezérlés bizonyítéka pedig az lenne, hogy a miniszterelnök megkérdezte egy munkatársától: el tudta-e küldeni az üzenetet.

Ez nem Watergate, hanem egy túlpörgött munkahelyi értekezlet első harminc másodperce.

Az igazán érdekes nem az, hogy Magyar Péter türelmetlenül beszél, amikor azt hiszi, nincs adásban. Hanem az, milyen kevés anyagból próbál a kormánypárti sajtó újabb személyiségbotrányt felépíteni, miközben az ország energiaválsággal, rekordalacsony dunai vízállással és részben leállított atomerőművel küzd.

A mikrofon bekapcsolva maradt. A nagy leleplezés viszont ezúttal elmaradt.