A románok drámai lépésre szánták el magukat, hogy ne csökkenjen tovább a Duna vízszíntje
A román hadsereg 180 kilogramm robbanóanyaggal bontotta meg a Pârjoaia-sziklát, majd kővel megrakott uszályok elsüllyesztésével próbál több vizet terelni a csernavodai atomerőmű felé. A beavatkozás látványos, de fontos pontosítani: nem a teljes Duna apadását állítják meg, hanem egy elágazásnál osztják újra a rendelkezésre álló vizet. Pakson ezért ugyanez nem jelentene megoldást.
Románia odáig jutott az aszály és az energiaválság kezelésében, hogy katonai robbantást hajtott végre a Dunán. A román haditengerészet hétfőn 180 kilogramm robbanóanyaggal mozdította el a Pârjoaia nevű sziklaképződményt, amely a Bala-ág és az Öreg-Duna találkozásának közelében befolyásolta a víz útját.
Radu Miruță román védelmi miniszter szerint a búvárok első vizsgálata alapján a robbantás a vártnál is nagyobb eredményt hozott: a sziklaképződményből mintegy négy méternyi rész tűnt el. A román vízügyi igazgatóság sikeresnek minősítette a műveletet, de a munka ezzel még nem ért véget.
Nem vizet gyártanak, hanem másfelé terelik
A beavatkozásról szóló hírek alapján könnyű azt gondolni, hogy Románia robbantással próbálja megemelni a Duna teljes vízszintjét. Erről nincs szó.
A kritikus ponton a folyó két irányba válik szét. A román védelmi miniszter tájékoztatása szerint a szintkülönbségek miatt a vízhozam körülbelül 85 százaléka a Bala-ág felé távozik, és csak mintegy 15 százaléka halad az Öreg-Duna, illetve Csernavoda irányába. A cél ennek az aránynak az átmeneti módosítása.
Ez is érdekelhet
A robbantás tehát önmagában nem oldaná meg a problémát. A hatóságok négy, egyenként mintegy 70 méter hosszú, kővel megrakott uszályt is el akarnak süllyeszteni a Bala-ág meghatározott pontjain. Ezek egy ideiglenes terelőművet alkotnának, amely visszafogja az arra folyó víz egy részét, és többet küld az Öreg-Duna felé. Közben kotrással mélyítik a csernavodai irányt és tisztítják az erőmű vízellátását biztosító csatornát.
A román vízügy számítása szerint beavatkozás nélkül Csernavodánál naponta két-három centiméterrel csökkenne tovább a vízszint. A sürgősségi művelet célja, hogy ezt megállítsák, és az erőmű térségében tíz-tizenkét centiméteres emelkedést érjenek el. Ez nem országos vagy több száz kilométeres vízszintemelés, hanem egy konkrét folyószakasz helyi hidraulikai átalakítása.
Már csak napok maradtak a második reaktornak
A kapkodás oka egyszerű: a csernavodai atomerőmű egyik, körülbelül 700 megawattos blokkját július 28-án már szabályozottan leállították a rendkívül alacsony dunai vízállás miatt. A román vízügyi igazgatóság hétvégi becslése szerint a még működő második blokk az akkori körülmények között további négy-öt napig maradhatott volna üzemben.
A két reaktor együtt több mint 1400 megawatt termelőkapacitást jelent. A csernavodai erőmű normális körülmények között a román villamosenergia-termelés nagyjából ötödét adja, ezért mindkét blokk kiesése már nem egyszerűen egy vállalati műszaki ügy, hanem az egész ország energiaellátását érintő válság lenne.
A román kormány augusztusra országos energetikai készenléti állapotot hirdetett, miközben az ipari fogyasztókat termelésük visszafogására, a lakosságot pedig takarékosságra kérte. A mostani robbantással és folyóátalakítással lényegében azt a néhány napot próbálják áthidalni, amíg a felső-dunai esőzésekből származó víz elérheti Romániát.
Pakson nincs olyan másik ág, ahonnan vissza lehetne terelni a vizet
Felmerülhet a kérdés: ha a románok képesek robbantással és uszályok elsüllyesztésével megmenteni az atomerőművüket, Magyarországon miért nem teszik ugyanezt?
Azért, mert a két helyszín földrajzi és műszaki helyzete alapvetően eltérő.
Csernavodánál egy folyóelágazás vízmegosztását próbálják megváltoztatni. Van egy ág, amely jelenleg elviszi a víz nagy részét, és van egy másik, amelynek több vízre lenne szüksége. A románok tehát a már rendelkezésre álló vízmennyiséget próbálják kedvezőbben elosztani.
Paksnál nincs közvetlenül az erőmű előtt ilyen kétágú rendszer, amelyben az egyik medret részben elzárva több vizet lehetne a másikba küldeni. Az atomerőmű a Duna főmedréből nyíló hidegvíz-csatornán keresztül jut hűtővízhez. Ott nem egy rossz irányba folyó mellékág a fő probléma, hanem a vízkivételi rendszer magassága.
A Dunában lenne elég víz, csak a paksi szivattyúk nem érik el
Az MVM Paksi Atomerőmű saját közleménye szerint a rendkívül alacsony vízhozam mellett is lenne elegendő víz a blokkok hűtéséhez. A korlátot az jelenti, hogy a szivattyúk szívócsonkjai magasabban helyezkednek el a mostani vízszintnél, ezért egy bizonyos pont alatt már nem képesek ellátni feladatukat.
Ezért Pakson egy szikla felrobbantása nem növelné a folyón felülről érkező vízmennyiséget, és nem oldaná meg a túl magasan elhelyezett szívócsövek problémáját. Legfeljebb megváltoztatná a meder helyi alakját, de abból nem következne automatikusan, hogy magasabb vízszint alakul ki a hidegvíz-csatornánál.
A magyarországi tartós megoldás a vízkivételi mű átépítése, a szívócsövek mélyebbre helyezése és a szivattyúrendszer alkalmassá tétele az eddig elképzelhetetlenül alacsony vízállásokra. Az MVM szerint ennek műszaki előkészítése már megkezdődött, a rendszer azonban csak néhány éven belül válhat képessé arra, hogy a mostaninál is alacsonyabb vízszint mellett termeljen.
A román módszer tehát nem egy kihagyott, kézenfekvő magyar lehetőség. A Duna paksi szakaszán nem lehet egyszerűen felrobbantani valamit, majd egy másik mederből odaterelni a hiányzó vizet.
A román robbantás sem sikertörténet, hanem sürgősségi tűzoltás
A mostani katonai művelet kétségtelenül gyors és határozott beavatkozás. Nehéz azonban hosszú távú vízügyi sikerként ünnepelni, amikor a hadseregnek robbanóanyaggal, búvárokkal és elsüllyesztett uszályokkal kell néhány nap alatt pótolnia egy korábban elmaradt állandó beruházást.
A Bala-ág vízelvonása nem újonnan felfedezett jelenség. A román hatóságoknak már korábban is volt tervük a folyóágak közötti vízmegosztás rendezésére, a meder megemelésére, illetve az Öreg-Duna kotrására. Most ennek egy rendkívüli, ideiglenes változatát hajtják végre, amikor már az utolsó működő reaktor leállása fenyeget.
A beavatkozás helyben is vitát váltott ki. Román sajtóbeszámolók szerint a közeli Pârjoaia településen nincs vezetékes ivóvíz, a lakók kutakra és forrásokra szorulnak, miközben az állam most katonai erővel alakítja át a folyót az atomerőmű érdekében. Aggodalom merült fel a közeli, kulturális örökség részét képező templom miatt is. Ezek egyelőre helyiek és újságírók által felvetett kockázatok, nem igazolt károk.
Ugyanaz a válság, két különböző műszaki probléma
Romániában a vizet rossz arányban osztja el két Duna-ág. Magyarországon a paksi szivattyúrendszer nem ér el elég mélyre. Mindkét ország ugyanazzal a szélsőséges aszállyal küzd, de a műszaki válasz nem másolható át egyik helyszínről a másikra.
A közös pont inkább politikai. Mindkét országban régóta ismert volt, hogy az egyre alacsonyabb dunai vízállás veszélyeztetheti az energiatermelést. A végleges beruházások mégsem készültek el időben, így most az egyik ország katonai robbantással és uszályok elsüllyesztésével, a másik rendkívüli szivattyúkkal és fogyasztáscsökkentéssel próbálja túlélni a kritikus napokat.
A román akció néhány centimétert és néhány napot nyerhet. Vizet azonban robbantással sem lehet teremteni. A tartós megoldást mindkét országban olyan infrastruktúra jelentené, amelyet nem akkor kezdenek el átalakítani, amikor már az atomerőmű leállása előtt számolják vissza az órákat.