Elkezdődött: Magyar Péter nekimegy a NER 300 milliárdos zuglói irodabizniszének

A Tisza-kormány eláll a Bosnyák tér mögött felépített állami irodakomplexum megvásárlásától, és visszaköveteli az Orbán-kormány által már kifizetett, bruttó 300 milliárd forintot meghaladó összeget. Ez az új kabinet első igazán nagy próbája: kiderülhet, hogy a választási kampányban megígért vagyonvisszaszerzésből mennyi valósítható meg a szerződések és a bíróságok világában.

Magyar Péter bejelentette: a kormány nem költözik be a zuglói irodakomplexumba, eláll a vásárlástól, és megpróbálja visszaszerezni azt a több mint 300 milliárd forint közpénzt, amelyet az előző kabinet már kifizetett a beruházásra.

A miniszterelnök szerint a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő jogi átvilágítása során több szerződésszegést találtak. Azt állította, hogy a zárási feltételek közel fele nem teljesült, és az ingatlanokon a zuglói önkormányzat elővásárlási joga is megmaradt, holott azt a szerződés lezárása előtt töröltetni kellett volna. Magyar hosszú jogi küzdelemre számít.

Ez fontos különbség: a 300 milliárd forint egyelőre nincs vissza az állam számláján. A kabinet most közölte az elállási szándékát és előterjeszti a pénzügyi követelését. Hogy ebből mennyit sikerül ténylegesen visszaszerezni, arról várhatóan a szerződések, az egyezkedések és végső soron a bíróság dönt majd.

Nem közvetlenül Tiborcz projektje, hanem az üzlettársáé

A Bosnyák tér mögött álló Zugló Városközpontot a Bayer Construct érdekeltségébe tartozó projektcég fejlesztette. A Bayer Construct tulajdonosa Balázs Attila, aki Tiborcz István régi üzleti partnereként vált a NER egyik meghatározó építőipari szereplőjévé.

Ez is érdekelhet

A Zugló Városközpontra 2022 áprilisában kötött előszerződést az állam. Az eredeti nettó vételár 244 milliárd forint volt, amelyet 2025 decemberében közel 255 milliárdra emeltek. Áfával együtt ez már meghaladja a 300 milliárd forintot, vagyis innen származik a most visszakövetelt összeg nagyságrendje.

Az Orbán-kormány a gyenge irodapiacon sietett bevásárolni

Az ügy nem egyetlen épületről szól. Az Orbán-kormány három hatalmas budapesti irodaprojektben vásárolt ingatlanokat:

  • a Balázs Attilához kötődő Zugló Városközpontban;
  • a Tiborcz István érdekeltségéhez kapcsolódó Dürer Parkban;
  • a Garancsi Istvánhoz kötött BudaParton.

A megszerzett dokumentumok szerint a három konstrukció teljes nettó értéke csaknem 596 milliárd, áfával együtt pedig közel 757 milliárd forint volt. Az állam összesen mintegy 350 ezer négyzetméternyi új irodaterületet vállalt megvenni a kormányhoz közel álló fejlesztőktől.

Mindez egy olyan időszakban történt, amikor a járvány után a budapesti irodapiac gyengélkedett, az állam pedig más beruházásoknál költségvetési megszorításokra és beruházási stopra hivatkozott. A magánfejlesztők számára ezért különösen értékes volt, hogy ekkora és biztos vevőként megjelent a magyar állam.

A konstrukciók részleteit nem a kormány önkéntes tájékoztatásából ismerte meg a nyilvánosság. Több szerződést újságírók, civil szervezetek és ellenzéki politikusok közérdekű adatigénylésekkel, illetve bírósági eljárásokkal szereztek meg.

Még a választás előtt is gyorsították az üzleteket

A történet egyik legnehezebben magyarázható része az időzítés.

A 444 által megszerzett iratok szerint az állami vagyonkezelő 2025. december 22-én több mint 544 milliárd forint értékben írt alá szerződésmódosításokat a három irodaprojektről. Az áprilisi választást megelőző két hónapban további három végleges adásvételi szerződés született, összesen nettó 118,5 milliárd forint értékben. Az egyiket mindössze tizenegy nappal a választás előtt írták alá.

Önmagában attól még nem törvénytelen egy szerződés, hogy egy választás előtt kötik meg. A politikai kérdés azonban megkerülhetetlen: miért kellett egy leköszönő kormánynak ilyen ütemben véglegesítenie százmilliárdos, hosszú évekre szóló ingatlanügyleteket?

Különösen úgy, hogy az állam nem egy kész, bejáratott irodaportfóliót vásárolt meg nyílt versenyben, hanem több, kormányzati segítséggel kiemelt beruházássá nyilvánított magánfejlesztés jövőbeli irodáira szerződött.

Most derül ki, mit jelent a vagyonvisszaszerzés

A Tisza Párt egyik legfontosabb választási ígérete az volt, hogy felülvizsgálja a NER nagy állami üzleteit, és ahol erre van jogi lehetőség, visszaszerzi a közpénzt.

A zuglói szerződés felmondása ennek az ígéretnek az első látványos próbája. Sokkal nehezebb feladat, mint egy politikai videóban kimondani, hogy „visszavesszük, amit elloptak”. Egy már megkötött magánjogi szerződésből az állam sem léphet ki egyszerűen azért, mert az új kormány rossznak vagy túlárazottnak tartja az üzletet.

Az elálláshoz bizonyítható szerződésszegés vagy más, a megállapodásban, illetve a törvényben meghatározott ok szükséges. A kabinet most azt állítja, hogy ilyen okok léteznek. Ez azonban egyelőre az állam jogi álláspontja, nem jogerős bírósági megállapítás.

A Bayer Construct várhatóan nem fog önként lemondani egy több száz milliárd forintos ügyletről. Amennyiben vitatja az elállás jogszerűségét, per indulhat a vételár, az addig elvégzett munkák, a költségek és az esetleges kártérítési igények miatt.

A Fidesz várható érve sem intézhető el legyintéssel

A korábbi kormánypárt várhatóan azt mondja majd, hogy a Tisza-kabinet politikai okból, önkényesen bont fel érvényes szerződéseket, ezzel pedig aláássa a jogbiztonságot.

Ez önmagában legitim aggály. Egy kormányváltás nem teheti semmissé automatikusan az állam korábbi szerződéseit. Ha az új kabinet pusztán politikai akaratból próbálna kihátrálni az üzletből, annak árát végül ismét az adófizetők fizetnék meg.

De ugyanez fordítva is igaz. A jogbiztonság nem jelenthet védelmet olyan szerződéseknek, amelyeknél az eladó nem teljesítette a feltételeket, az állam érdekei sérültek, vagy a döntéshozók figyelmen kívül hagyták a szükséges jogi garanciákat.

A lényeg ezért nem az, hogy melyik politikai oldal mond hangosabbat, hanem hogy mit tartalmaznak az iratok. A kormánynak nyilvánosságra kell hoznia az elállás részletes jogi indokait, a feltárt szerződésszegéseket és azt is, pontosan mennyi pénzt fizettek már ki.

Paksra nem jutott, a NER-es irodákra igen

Magyar Péter az energiaválsággal kötötte össze a döntést. Azt mondta, miközben az Orbán-kormány több száz milliárdot fordított új irodaházakra, nem készült el időben a Paksi Atomerőmű alacsony dunai vízállás melletti működéséhez szükséges fejlesztés.

A miniszterelnök szerint a visszaszerzett pénzből HÉV-szerelvényeket, szélerőműveket, energiatárolókat, közlekedési vagy egészségügyi beruházásokat lehetne finanszírozni.

Ezek egyelőre politikai példák, nem elfogadott költségvetési programok. A 300 milliárd forintot előbb valóban vissza kell szerezni, és csak utána lehet elkölteni.

A kontraszt azonban így is nehezen kerülhető meg. A Fidesz-kormány idején százmilliárdos nagyságrendben jelent meg az állam olyan irodaprojektek biztos vevőjeként, amelyek Orbán Viktor családjához és üzleti környezetéhez köthető vállalkozóknak jelentettek rendkívüli üzletet. Közben az ország működését közvetlenül meghatározó vízügyi, energetikai, közlekedési és egészségügyi fejlesztések közül számos elmaradt vagy évekig húzódott.

Ez még nem győzelem, hanem a mérkőzés kezdete

A bejelentés politikailag erős: a Tisza-kormány hozzányúlt az előző rendszer egyik legnagyobb és leglátványosabb közpénzes ingatlanügyletéhez.

De a siker mércéje nem a Facebook-videó nézettsége lesz.

Az számít majd, hogy a kormány nyilvánosságra hozza-e a dokumentumokat, jogilag meg tudja-e védeni az elállást, és ténylegesen visszakerül-e a közpénz az államhoz. Az is, hogy az ügy nem végződik-e évek múlva egy újabb, adófizetők által állt kártérítéssel.

Ha az állam bizonyítani tudja a szerződésszegéseket és visszaszerzi a pénzt, az precedenst teremthet a NER további vitatott ügyleteinek felülvizsgálatára. Ha nem, akkor a vagyonvisszaszerzésből drága politikai szlogen marad.

A meccs tehát valóban elkezdődött. A 300 milliárd azonban még nagyon messze van a kasszától.