Milliós büntetést kaphat a gazda, aki nem semmisiti meg a gabona termést, amit a BYD gyár által megszennyezett területen termeltek
Egyre abszurdabb fordulatokat vesz a szegedi BYD-beruházás körüli talajszennyezési ügy. A Magyar Hang friss információi szerint akár 150 millió forintos bírságot is kaphat az a földtulajdonos, aki nem semmisíti meg saját költségén azt a termést, amely a kínai autógyár építkezéséről az ő földjére hordott, alkilbenzollal szennyezett talajból nőtt ki.
Vagyis a történet jelenlegi állása szerint nem az kerül először a legnehezebb helyzetbe, aki a szennyezett földet kitermelte és széthordta, hanem az a gazda, akinek a területére ez a föld került. Ő nem arathat, nem értékesíthet, nem használhatja a termést, viszont neki kell gondoskodnia a megsemmisítésről. Ha pedig ezt nem teszi meg, súlyos bírságot kockáztathat.
Ez az a pont, ahol a jogi logika és a társadalmi igazságérzet látványosan szétválik.
Több százezer köbméter föld, több tízezer köbméter probléma
A kormányhivatal korábbi tájékoztatása alapján a BYD Auto Hungary Kft. a szegedi beruházási területéről összesen mintegy 325 ezer köbméter földet szállított ki közel 30 különálló helyrajzi számra. A laboreredmények alapján ebből körülbelül 31 ezer köbméter volt szennyezett, amelyet tíz különböző területen terítettek el.
Ez önmagában is döbbenetes mennyiség. A 31 ezer köbméter nem néhány teherautónyi föld, amit egy délután alatt félre lehet tolni. Több ezer kamionforduló nagyságrendjéről beszélünk, amely már tájhasználati, mezőgazdasági, környezetvédelmi és közegészségügyi kérdés is.
Ez is érdekelhet
A hatóság szerint a szennyezett földben termett kultúrnövényeket meg kell semmisíteni. Ez szakmai szempontból érthető döntés: szennyezéssel érintett talajból származó termény nem kerülhet az élelmiszerláncba. Egy felelős államnak ilyen helyzetben a fogyasztók védelmét kell első helyre tennie.
Csakhogy a kérdés nem itt ér véget, hanem itt kezdődik igazán.
Ki fizeti meg ennek az árát?
A gazda fizet, aztán pereskedhet?
A Magyar Hang információi szerint az érintett földtulajdonosoknak saját költségükön kell gondoskodniuk a termés megsemmisítéséről, a pénzüket pedig később csak pereskedés útján szerezhetik vissza a cégtől. Ez az ügy legfelháborítóbb része.
Egy gazda földjén megjelenik egy beruházásból származó talaj. Utóbb kiderül, hogy annak egy része szennyezett. A termését nem használhatja. A kárát nem kapja meg automatikusan. A megsemmisítést neki kell intéznie. Ha nem teszi, akár brutális bírság jöhet. Majd ha van ideje, pénze, energiája és jogi türelme, mehet bíróságra.
Ez papíron lehet, hogy eljárásrend. Emberileg viszont nehezen védhető.
Mert egy nagyvállalati beruházás kockázatait nem lehet rátolni a környékbeli földtulajdonosokra. Különösen nem akkor, ha olyan óriásprojektről van szó, amelynek minden állami szinten kiemelt figyelmet kellett volna kapnia. A BYD szegedi gyára nem egy mellékes kis építkezés a város szélén, hanem stratégiai jelentőségű ipari beruházás. Éppen ezért lett volna különösen fontos, hogy a kitermelt föld kezelése, vizsgálata és elhelyezése makulátlanul szabályos legyen.
A jelek szerint ez nem így történt.
Pár száz méterre lakóházaktól
A Magyar Hang helyszíni beszámolója szerint a szennyezéssel érintett területek egy része lakott városrészekhez is közel van. A lapnak nyilatkozó Vasárus Gábor, a Magyar Kétfarkú Kutyapárt szegedi önkormányzati képviselője és környezetvédelmi szakértője szerint a legközelebbi béketelepi lakóház kevesebb mint 200 méterre, egy baktói otthon pedig nagyjából 240 méterre található az érintett területektől.
Ez újabb kérdéseket vet fel. Nem csak az számít, hogy a szennyezett földön termett növényt meg kell-e semmisíteni. Az is számít, hogyan mozoghat a szennyezés a környezetben. Mi történik nagyobb esőzésnél? Hová kerül a lefolyó víz? Érinthet-e árkokat, csatornákat, horgásztavat, talajvizet? Van-e porzásveszély száraz időben? Milyen mérések történtek, és ezek eredményei teljes körűen nyilvánosak-e?
A szárazság most lehet, hogy rövid távon szerencse, mert nincs víz, amely látványosan vinné tovább a szennyezést. De ez nem megoldás. Ez csak időjárási haladék.
Egy ilyen ügyben a lakosságnak nem megnyugtató mondatokra van szüksége, hanem mérési adatokra, térképekre, határértékekre, kockázatelemzésre és folyamatos tájékoztatásra.
Hol volt az ellenőrzés?
Az ügy egyik legfontosabb kérdése az, hogyan fordulhatott elő, hogy a beruházási területről kitermelt földet úgy hordták szét mezőgazdasági területekre, hogy később határérték feletti szennyezést mutattak ki benne.
A kormányhivatal korábbi közlése szerint a cég megsérthette a környezetvédelmi engedély előírásait azzal, hogy az előírt, kötelező mérés és tájékoztatás nélkül szállíttatott el humuszos termőtalajt több Szeged környéki helyrajzi számra. A rendőrség környezetkárosítás bűntettének gyanúja miatt rendelt el nyomozást.
Ez már nem pusztán adminisztratív kellemetlenség. Ha egy ipari beruházásból származó föld szennyezett lehet, akkor annak mozgatása előtt kell vizsgálni, nem utólag, amikor már szántóföldeken van, termés nő rajta, és a gazdák azon gondolkodnak, miből fizetik a megsemmisítést.
Az utólagos intézkedés szükséges lehet, de nem pótolja a megelőzést.
A BYD-beruházás árnyéka
A BYD szegedi gyára Magyarország egyik legfontosabb ipari beruházása. A kormányzati kommunikáció régóta úgy kezeli az akkumulátoros és elektromosautó-ipari fejlesztéseket, mint a jövő gazdasági motorját. Munkahelyekről, exportképességről, technológiai fejlődésről és befektetői bizalomról beszélnek.
Ezek lehetnek fontos szempontok. De egy beruházás nem attól lesz sikeres, hogy nagy. Hanem attól, hogy szabályosan, átláthatóan és a helyben élők biztonságát tiszteletben tartva valósul meg.
Ha egy gyár építése közben szennyezett föld kerül mezőgazdasági területekre, ha a termést meg kell semmisíteni, ha a környékbeliek a talajvíz miatt aggódnak, ha a földtulajdonosokra hárulnak a költségek, akkor nem lehet egyszerűen beruházásellenes hisztinek nevezni a kritikát.
Ez valós közérdekű ügy.
A bírság logikája visszás
Érthető, hogy a hatóság meg akarja akadályozni a szennyezett területről származó termény felhasználását. Ezt nem lehet vitatni. A gond az, hogy a bírságfenyegetés jelenleg a földtulajdonosra nehezedik, miközben a szennyezés eredete a BYD beruházásához köthető.
Ez olyan, mintha valaki más hibájából kigyulladna a házunk, majd először minket bírságolnának meg, ha nem fizetjük ki az oltás és bontás költségét, aztán azt mondanák: majd perelje be azt, aki okozta.
Egy jogállamban a felelősségi láncnak világosnak kell lennie. Aki a szennyezést okozta, annak kell viselnie a kármentesítés és megsemmisítés költségeit. Ha a hatóság közérdekből azonnali intézkedést rendel el, akkor is meg kell teremteni azt a rendszert, amely nem a vétlen gazdát sodorja anyagi csődbe.
A gazdák nem ipari hulladékkezelők. Nem nekik kellene finanszírozniuk egy nagyberuházás környezetvédelmi hibáinak következményeit.
Mit kellene most tenni?
Az első lépés a teljes nyilvánosság lenne. Pontos térképek, helyrajzi számok, laboreredmények, szennyezési koncentrációk, kockázatelemzések és hatósági döntések kellenek. Nem részletekben kiszivárgó információk, nem megnyugtató általánosságok, hanem ellenőrizhető adatok.
A második lépés az azonnali kártalanítási mechanizmus. Az érintett földtulajdonosok és gazdák ne hosszú évekig pereskedjenek azért, hogy visszakapják a pénzüket. Ha a termést meg kell semmisíteni, és a föld használata korlátozott, akkor előfinanszírozott, gyors kártalanításra van szükség, amelynek költségét végső soron annak kell viselnie, aki a szennyezésért felel.
A harmadik lépés a független környezetvédelmi vizsgálat. Nem elég egyszer megmérni valamit. Vizsgálni kell a talajt, a talajvizet, a lefolyási útvonalakat, a közeli vizes élőhelyeket és lakott területek kockázatát is. A lakosság bizalmát csak független, nyilvános és ismételt mérésekkel lehet visszaszerezni.
A negyedik lépés pedig a felelősség megállapítása. Ki döntött a föld elszállításáról? Volt-e megfelelő vizsgálat? Ki engedte az elterítést? A gazdák milyen tájékoztatást kaptak? A cég mikor tudott a szennyezésről? A hatóság mikor lépett? Ezekre a kérdésekre nem politikai válasz kell, hanem dokumentumokkal alátámasztott hatósági megállapítás.
A nagyberuházás nem lehet felmentő körülmény
Magyarországon túl sokszor láttuk már, hogy egy nagy beruházásnál a helyi lakosság, a környezetvédelmi szempontok és a hatósági szigor valahogy másodlagossá válik. Mintha a munkahelyteremtés vagy a befektetői bizalom automatikusan felülírna minden mást.
Pedig éppen fordítva kellene lennie.
Minél nagyobb egy beruházás, annál szigorúbb ellenőrzés kell. Minél nagyobb gazdasági és politikai jelentőséget tulajdonítanak neki, annál fontosabb, hogy ne maradjon árnyékban semmilyen környezetvédelmi kockázat. A BYD-ügy most pontosan azt mutatja meg, milyen veszélyes, ha a beruházási lendület gyorsabb, mint az ellenőrzési rendszer.
A kérdés nem az, kell-e Magyarországnak ipari fejlődés.
A kérdés az, milyen áron.
És ki fizeti meg, ha baj van.
Szeged környékén most nem PR-ra van szükség, hanem felelősségre
A szegedi földtulajdonosok, gazdák és lakók nem kommunikációs paneleket várnak. Nem azt akarják hallani, hogy minden rendben lesz. Azt akarják tudni, mi van a földjükben, mi lesz a termésükkel, mennyibe kerül a megsemmisítés, ki fizeti a kárt, és van-e veszély a környezetükre.
Ez teljesen jogos igény.
A BYD-beruházás sorsa gazdaságilag fontos lehet, de egyetlen gyár sem lehet fontosabb annál, hogy a helyben élők biztonságban érezzék magukat, a gazdák ne váljanak vétlen áldozattá, és a szennyezés következményeit ne azok viseljék, akikhez csak odahordták a problémát.
Most az államnak is bizonyítania kell. Nem elég erősnek lenni a földtulajdonosokkal szemben, amikor megsemmisítést kell elrendelni. Ugyanilyen erősnek kell lenni a nagyvállalattal szemben is, amikor felelősségről, kártérítésről és környezetvédelmi szabályok betartatásáról van szó.
Mert ha a végén az történik, hogy a gazda fizet, a cég perelhető, a hatóság pedig széttárja a kezét, akkor a BYD-ügy nemcsak környezetvédelmi botrány lesz.
Hanem annak a jelképe is, hogyan maradhat magára a kisember egy óriásberuházás árnyékában.