A Megafonosból lett képviselő kiosztotta Magyar Pétert, aztán úgy helyretették, hogy szólni sem tudott
A Megafonból lett képviselő kiosztotta Magyar Pétert, aztán úgy helyretették, hogy szólni sem tudott
Ritkán látszik ilyen tisztán, mi történik, amikor a közösségi médiás propaganda hirtelen átkerül az Országgyűlés falai közé. Szűcs Gábor, a Fidesz új képviselője, volt megafonos szereplő az azonnali kérdések órájában próbálta sarokba szorítani Magyar Pétert, de a vita végül nem a miniszterelnök zavaráról, hanem a Megafon múltjáról, pénzéről és politikai hitelességéről szólt.
Szűcs azzal támadta a kormányfőt, hogy szerinte félrevezeti az embereket a magyar gazdaság állapotáról. Vitatta azt az állítást, hogy Magyarország gazdasági teljesítménye lett volna a leggyengébb a térségben, majd előhúzott egy 2021-es Magyar Péter-idézetet is, amikor a mostani miniszterelnök még a Diákhitel Központ vezetőjeként arról beszélt, hogy soha ilyen jó nem volt fiatalnak lenni Magyarországon.
Papíron ez lehetett volna egy kellemetlen pillanat. Egy régi nyilatkozat, egy új politikai pozíció, egy megváltozott országértékelés – ezekből egy ügyes ellenzéki képviselő tud kellemetlen perceket okozni.
Csakhogy Szűcs Gábor esetében ott volt a saját múltja is.
Magyar Péter nem a statisztikánál kezdte
A miniszterelnök válasza nem véletlenül azzal indult, hogy örül, amiért végre személyesen is szembenézhet egy megafonossal a Parlamentben. Ez a mondat rögtön áthelyezte a vitát. Onnantól nemcsak arról volt szó, hogy milyen gazdasági adatot hogyan értelmeznek, hanem arról is, kik és mennyi pénzből építették éveken át a politikai valóságot a közösségi médiában.
Ez is érdekelhet
Magyar Péter azt kérte számon, hogy a magyar emberek pénzéből hazugságokkal árasztották el az online nyilvánosságot. A Megafon és a hozzá hasonló kormánypárti kommunikációs gépezetek évekig úgy működtek, hogy a politikai üzenetek nem egyszerű pártvéleményként jelentek meg, hanem influenszeres, személyesnek álcázott tartalmakként. A vita ezért lett kínos Szűcsnek: nehéz hitelesen számon kérni a valóság elferdítését onnan érkezve, ahonnan a Fidesz kommunikációs gépezete éveken át ipari mennyiségben tolta a politikai üzeneteket.
A miniszterelnök a megafonos kampányok költségeit is firtatta, és milliárdos nagyságrendről beszélt. Ez nem mellékes részlet. A magyar közélet egyik legfontosabb kérdése ugyanis éppen az, hogyan lett a politikai propaganda közpénzzel, állami megrendelésekkel, kormányzati hirdetésekkel és intézményi háttérrel megtámogatott iparág.
A „megafonos” jelzőt nehéz levetkőzni
Szűcs Gábor viszontválaszában kikérte magának a megafonos jelzőt, majd Magyar Péter korábbi állami és gazdasági pozícióit kezdte sorolni. Ez várható védekezés volt: ha engem megafonosnak nevezel, akkor te mi voltál a NER-ben?
A kérdés önmagában jogos politikai vitaalap lehet. Magyar Péter valóban a régi rendszer közeléből érkezett, és ezt a politikai ellenfelei újra és újra fel is fogják hozni. Csakhogy a különbség most abban áll, hogy Magyar a saját szakítását a rendszerrel politikai tőkévé tette, míg Szűcs éppen abból a kommunikációs világból érkezett a Parlamentbe, amelyet most sokan a Fidesz bukásának egyik szellemi felelősének tartanak.
A Megafon neve nem puszta sértés lett, hanem politikai stigma. Azt jelenti: fizetett vagy támogatott közösségi médiás hadviselés, lejáratás, túlzás, ellenségképzés, napi politikai panelgyártás. Lehet ezt vitatni, lehet finomítani, de a közvélemény jelentős részében így rögzült.
Ezért nem működött igazán Szűcs sértődöttsége. Aki éveken át ebben a közegben építette a nyilvános szerepét, annak nehéz egyik napról a másikra klasszikus parlamenti vitázóként fellépnie, mintha a múlt csak kellemetlen lábjegyzet lenne.
A focistafeleséges beszólás mindent elvitt
A vita végén Szűcs Gábor egy személyeskedő mondattal próbálta lezárni a csörtét. Azt kérdezte, Magyar Péter milyen minőségben van jelen az Országházban: felügyelőbizottsági tagként, vagy „focistafeleségként”.
Ez lehetett volna a nagy csattanó, de inkább kínosra sikerült. A parlamenti személyeskedés nem új műfaj, de ez a beszólás inkább tűnt kommentmezős odaszúrásnak, mint képviselői teljesítménynek. Ráadásul Magyar Péter nem élt a viszontválasz lehetőségével, ami ritka, de hatásos lezárás volt.
Néha a hallgatás erősebb, mint a válasz.
Ebben a helyzetben különösen. Ha Magyar visszaszól, a vita könnyen lesüllyedhetett volna ugyanarra a szintre. Azzal viszont, hogy nem reagált, a beszólás ott maradt a levegőben, magyarázat nélkül. Szűcs mondta, a terem hallotta, a sajtó megírta. A miniszterelnöknek nem kellett rátennie még egy lapáttal.
Ez volt az a pillanat, amikor a megafonos reflex és a parlamenti szerep látványosan összeütközött.
A Fidesz új ellenzéki szerepe még nagyon nyers
A jelenet nagyobb tanulsága az, hogy a Fidesz még keresi az ellenzéki hangját. Kormányon könnyebb volt erőből kommunikálni. Ott volt a minisztériumi apparátus, a propagandagépezet, a baráti sajtó, az állami hirdetések rendszere, a központilag épített narratíva. Ellenzékben viszont a parlamenti vitában kellene bizonyítani, és ott már nem elég a megszokott közösségi médiás támadás.
Szűcs Gábor szereplése éppen ezért lett érdekes. A Fidesz láthatóan olyan emberekkel próbál frissíteni, akik hangosak, online ismertek, harcosak, és nem riadnak vissza a személyeskedéstől. Csakhogy az Országgyűlés nem Facebook-poszt. Itt nem elég odamondani, hogy a másik hazudik. Itt rögtön vissza is kérdezhetnek: te ki vagy, honnan jössz, mennyi pénzből dolgoztál, és milyen gépezet része voltál?
Magyar Péter pontosan ezt tette.
Nem engedte, hogy Szűcs csak kérdezőként jelenjen meg. Visszatette a vitába a kérdező előéletét is.
A Megafon ügye még sokszor előkerül
Ez a parlamenti csörte valószínűleg nem egyszeri eset lesz. A Megafon és a Fideszhez kötődő kommunikációs hálózatok finanszírozása, működése, politikai szerepe még sokszor előkerülhet. Magyar Péter azt ígérte, ki fog derülni, hány milliárd forintból hazudtak „reggel, délben, este”. Ez egyértelműen azt jelzi, hogy a Tisza nemcsak politikai, hanem pénzügyi és jogi oldalról is vizsgálná a propagandagépezetet.
Ez a Fidesznek kellemetlenebb lehet, mint egy sima parlamenti vita. Mert egy dolog megafonos múltú képviselőként visszaszólni, és egészen más dolog lenne elszámolni azzal, honnan jött a pénz, milyen szerződéseken keresztül, milyen szereplőkhöz, és milyen tartalmak finanszírozására.
A Fidesz eddig sokszor úgy tett, mintha a Megafon organikus véleményvezéri világ lenne. A kritikusai szerint viszont ez a rendszer a hatalom kommunikációs fegyvere volt, amelyet közvetlenül vagy közvetve a közpénzekből épített médiatér tartott életben.
A vita most nem oldotta meg ezt a kérdést, de újra ráirányította a figyelmet.
Szűcs támadott, Magyar visszafordította
A parlamenti jelenet végül azért lett emlékezetes, mert Szűcs Gábor támadni érkezett, de Magyar Péter gyorsan visszafordította rá a reflektort. A gazdasági adatokból induló kérdésből pillanatok alatt a megafonos propaganda elszámoltatása lett.
Ez politikailag jó védekezés volt. Nem azt jelentette, hogy a gazdasági vitának nincs helye. Van. A kormánynak válaszolnia kell az adatokra, az ígéretekre, a korábbi állításaira. De a kérdező hitelessége sem mellékes. Különösen akkor nem, ha maga is egy olyan kommunikációs rendszer ismert szereplője volt, amelynek tevékenységét most sokan a közélet mérgezésével azonosítják.
Szűcs Gábor a végén még megpróbált odaszúrni egy személyeskedő kérdéssel. Magyar Péter viszont nem adott neki újabb labdát.
És ettől a jelenet még erősebb lett.
A volt megafonos képviselő kiosztani ment.
Aztán a vita végén inkább az derült ki, hogy a Fidesz régi kommunikációs embereinek nagyon nehéz lesz megszokniuk: a parlamentben már nem csak ők beszélnek.
Vissza is kérdeznek.