Nagyon erős véleményt fogalmazott meg Magyar Péterről Bruck Gábor pszichológus és politikai kommunikációs szakember: szerinte a miniszterelnök politikai erejének egyik kulcsa az a fajta őszinteség és közvetlenség, amely lényegében hiányzott a magyar közéletből. Bruck még ennél is tovább ment: Magyar Pétert „szuper tehetségnek” nevezte, és azt mondta, számára különösen érdekes, hogy ezt a Fidesz hosszú éveken keresztül nem ismerte fel.

A megszólalás nem friss diagnózis: Bruck egy korábbi, júniusi Klikk TV-interjúban beszélt Magyar karakteréről és a választás utáni politikai helyzetről. Az elemzés azonban most, Magyar első száz kormányzati napja után talán még érdekesebben hangzik, mint közvetlenül a választási győzelem után.

Bruck szerint valami nagyon szokatlan jelent meg Magyar Péternél

Bruck Magyar Péter első nagy Partizán-interjúját hozta fel példaként. Nem elsősorban azt elemezte, hogy Magyar milyen politikai állításokat tett, hanem azt, hogyan beszélt.

„Az őszinteségnek egy olyan hangja, formája volt, ami egyszerűen ebből az országból lényegében hiányzik. Azt mondom, amit gondolok, és úgy, ahogy érzem.”

Ez azért érdekes megfigyelés, mert a magyar politika hosszú időn keresztül éppen az ellenkező irányba haladt. Betanult mondatok, központilag kimért üzenetek, előre megírt panelek és politikusok, akik egy egyszerű kérdésre is úgy válaszolnak, mintha legalább három kommunikációs igazgató ülne a vállukon.

Ez is érdekelhet

Bruck szerint Magyar egyik ereje éppen az, hogy sokszor nem ilyen benyomást kelt. Lehet vele egyetérteni vagy vitatkozni, de a hallgató gyakran azt érzi: valóban azt mondja, amit abban a pillanatban gondol.

Ezért működhetett ennyire gyorsan

Magyar Péter politikai felemelkedésének sebessége önmagában is szokatlan volt. Rövid idő alatt jutott el egy Partizán-interjútól tömegrendezvényekig, országjárásig, egy új párt felépítéséig, majd választási győzelemig és a miniszterelnöki székig.

Ilyen tempót önmagában kommunikációs technikával nehéz előállítani. Ehhez kell politikai helyzet, társadalmi igény, szervezet, rengeteg munka – és kell valaki, aki képes emberek tömegeit rávenni arra, hogy figyeljenek rá.

Bruck elemzésének lényege szerint Magyarban megvan ez a nehezen tanítható hajtóerő. Nem pusztán jól mond el beszédeket, hanem képes azt az érzetet kelteni, hogy személyesen érintett abban, amiről beszél.

Ez apró különbségnek hangzik. A politikában viszont óriási.

„Van egy ilyen szuper tehetségük”

Bruck talán legkeményebb mondata azonban nem is Magyarról, hanem a Fideszről szólt.

A szakember azt mondta, számára rendkívül érdekes, hogy a Fidesz hosszú éveken keresztül nem fedezte fel Magyar Péter politikai képességeit, miközben Magyar a rendszer belső köreihez közel mozgott.

„Van egy ilyen szuper tehetségük, és ott a párton belül, így elsikkad.”

Utólag nézve ennek valóban van némi történelmi iróniája. Az az ember, aki végül legyőzte a Fideszt, nem egy húsz éve építkező klasszikus ellenzéki pártból érkezett. Ismerte a rendszer működését, annak nyelvét, szereplőit és reflexeit.

És mire a Fidesz felismerte, hogy Magyar Péterből valódi politikai ellenfél lett, már nem belső tehetségkutatást kellett volna tartaniuk, hanem választási kampányt ellene.

Bruck szerint a Fidesz feszültsége is pszichológiailag érthető

A beszélgetésben Bruck nemcsak Magyar Péter viselkedését elemezte, hanem azt is, mi történhet egy olyan politikai közösséggel, amely hosszú idő után elveszíti a hatalmat.

Szerinte a Fidesz képviselőinek parlamenti feszültsége részben abból eredhet, hogy teljesen új szerephez kell alkalmazkodniuk. Hosszú éveken keresztül egy domináns kormánypárt tagjai voltak, most pedig ellenzéki politikusként kell újradefiniálniuk saját helyzetüket.

Ez nem egyszerűen annyit jelent, hogy valaki mostantól a terem másik oldalán ül. Egy egész politikai identitást kell átállítani arra, hogy többé nem ő dönt, nem hozzá igazodik az állam, és nem az ő pártja mondja meg automatikusan, mi történik másnap.

Bruck szerint egy nagy választási vereség után egy politikai pártnak akár négy évre is szüksége lehet ahhoz, hogy rendezze magát és újra felépítse saját szerepét.

Magyar közvetlenségének van egy másik oldala is

Bruck későbbi megszólalásaiban már arra is figyelmeztetett, hogy ugyanaz a tulajdonság, amely egy kampányban hatalmas előny, kormányfőként tudatosabb használatot igényelhet.

Magyar rendkívül gyorsan reagál, személyesen kommunikál, kommentel, videót készít, helyszínre megy és politikai ellenfeleinek is gyakran közvetlenül válaszol. Ez segített felépíteni azt a képet, hogy nincs nagy távolság közte és a választói között.

Egy miniszterelnöknél azonban már az is számít, mikor nem szólal meg.

Bruck augusztusban éppen arra hívta fel a figyelmet, hogy Magyar számára a következő nagy feladat az autoritás megőrzése lehet: ne akarjon minden politikai labdát személyesen leütni, mert a kormányzás másfajta szerep, mint egy választási hadjárat.

Ez azonban nem cáfolja a korábbi értékelését. Inkább azt mutatja, hogy ugyanaz a rendkívüli politikai energia, amely hatalomra juttatta Magyart, most már fegyelmet is követel.

A testbeszédnél sokkal többről van szó

Egy politikus viselkedését természetesen nem lehet néhány televíziós felvételből pszichológiai diagnózissá alakítani, és Bruck sem klinikai diagnózist állított fel Magyar Péterről. Politikai kommunikációt, fellépést, testbeszédet és hitelességet elemzett.

A legérdekesebb következtetése mégis egyszerű: az emberek nagyon gyorsan megérzik, amikor valaki saját mondatokat mond.

Lehet hibázni, lehet indulatosnak lenni, lehet rosszul fogalmazni. A tökéletesen steril politikai kommunikációnál azonban sok választó számára vonzóbb lehet az, ha azt érzi, hogy a politikus előttük gondolkodik, nem pedig egy kommunikációs kézikönyv felolvasását hallgatják.

Bruck szerint Magyar Péternél éppen ez jelent meg az első pillanattól.

A Fidesz pedig valószínűleg sokáig fogja még elemezni, hogyan nem vették ezt észre

A történet legkülönösebb része talán valóban ez. A Fidesz több mint egy évtizeden keresztül épített elképesztően kifinomult politikai gépezetet, amely képes volt ellenfeleket mérni, üzeneteket tesztelni, kampányokat központilag vezényelni és szinte minden választókerület politikai rezdülését figyelni.

Ehhez képest Bruck szerint éppen egy saját rendszerük közelében lévő emberben nem ismerték fel azt a politikai adottságot, amely végül alapjaiban rendezte át a magyar politikát.

Utólag persze minden tehetség nyilvánvaló. A sportban is könnyű egy világbajnok húszéves felvételeit nézve azt mondani, hogy már ott látszott rajta.

De Magyar esetében a végkifejlet különösen kegyetlen iróniát adott Bruck megjegyzésének.

A Fidesznek ott volt előtte az ember, akit a pszichológus később „szuper tehetségnek” nevezett.

Csak mire észrevették, már nem náluk játszott.