Mindent elsöpört a Tisza párt, már nincs aki az útjukba álljon
Száz nap. Ennyi kellett Magyar Péternek és a Tisza-kormánynak ahhoz, hogy a 16 év alatt felépített Orbán-rendszer összes kulcsfontosságú közjogi bástyája eltűnjön, meginogjon vagy teljesen új helyzetbe kerüljön. Május 9-én Magyar Péter letette a miniszterelnöki esküt, augusztus 17-én pedig már ott tartottunk, hogy az új kormány nem az államszervezet átalakításának következő lépését jelentette be, hanem nekiment a 4iG teljes állami kapcsolatrendszerének. Ez nem egyszerű kormányváltási tempó. Ez politikai roham.
A Tisza tavasszal nem egyszerűen kiáradt. Elvitte a Fidesz addig biztonságosnak hitt hajóinak jelentős részét is. A választáson megszerezte a parlamenti kétharmadot, ezzel pedig azonnal megszűnt az a helyzet, amelyre az Orbán-rendszer utolsó éveinek jelentős része épült: hogy egy új kormány majd hiába nyer, a hosszú mandátumokra bebetonozott intézményi vezetők és az Alaptörvény úgyis lelassítják.
Május 9-én még esküt tett, száz nappal később már egészen más országot látunk
Magyar Pétert 2026. május 9-én választotta miniszterelnökké az Országgyűlés. A Tisza 141 mandátummal szerzett kétharmados többséget a 199 fős parlamentben, vagyis az új kormány nem kényszerült arra, hogy minden strukturális változtatáshoz az előző rendszer valamelyik szereplőjének jóindulatát kérje.
És ezt a lehetőséget nem is nagyon hagyták kihűlni.
Június 15-én átment az Alaptörvény 16. módosítása. Ebben nyolc évben maximálták a miniszterelnöki tisztségben eltölthető időt, és hozzányúltak a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok rendszeréhez is. Alig egy hónappal később, július 13-án jött a jóval nagyobb, 17. módosítás.
Ez is érdekelhet
Normál magyar politikai időszámítás szerint már önmagában ennyi alkotmányos változás kitöltene fél parlamenti ciklust. A Tisza ezt nagyjából két hónap alatt lezavarta.
Sulyok Tamás ment, Baka András érkezett
A 17. módosítás egyik leglátványosabb következménye a köztársasági elnöki poszton történt. Sulyok Tamás megbízatása megszűnt, augusztus 11-én pedig az Országgyűlés Baka Andrást választotta Magyarország új köztársasági elnökévé.
Ez nem pusztán személycsere. Az államfő az egyik olyan intézményi pozíció volt, amelyről a választások után sokáig úgy tűnt, komoly súrlódási pont lehet az új parlamenti többséggel. Száz nap elteltével ez a kérdés már múlt idő.
Baka ráadásul hivatalba lépésekor rögtön világossá tette, hogy nem bosszúálló államfőként akar működni, hanem az intézményi egyensúly helyreállítását tekinti feladatának. A Tisza tehát nemcsak leváltotta az előző korszak egyik kulcsszereplőjét, hanem már az utódot is beültette a Sándor-palotába.
A legfőbb ügyész is távozik
A másik kulcsintézmény az ügyészség. Nagy Gábor Bálint legfőbb ügyész július 22-én bejelentette lemondását, és azt kérte, hogy megbízatása augusztus 25-ével szűnjön meg.
Vagyis technikailag még néhány napig hivatalban van, politikailag azonban a történet eldőlt: a legfőbb ügyészség vezetői szintjén is lezárul egy korszak.
Ez különösen nagy jelentőségű akkor, amikor az új kormány egyszerre indítja az előző állami szerződések átvilágítását, építi fel a vagyonvisszaszerzési rendszert, és már több ügyben feljelentésekig jutott.
Az Alkotmánybíróságot sem sikerült fékként használni
Az elmúlt napok talán legszimbolikusabb története az Alkotmánybíróságé. Fideszes képviselők megtámadták a 16. és 17. alkotmánymódosítás több elemét, de a testület visszautasította a beadványokat.
Augusztus 14-én a 16. módosítás egyik, vagyonkezelő alapítványokat érintő rendelkezése elleni indítvány bukott el, augusztus 17-én pedig három újabb végzés érkezett a 17. módosításról, köztük Sulyok Tamás megbízatásának megszüntetéséről, a képviselői cikluskorlátról és az alkotmánybírók 70 éves korhatáráról.
Van itt egy fontos jogi árnyalat: az Alkotmánybíróság nem tartalmilag pecsételte rá ezekre a rendelkezésekre, hogy hibátlanok. A testület arra jutott, hogy az Alaptörvény módosítását érdemben nem vizsgálhatja, csak az elfogadás eljárási szabályait ellenőrizheti. A Fidesz ezt önkényes rendszerátalakításként bírálja.
Politikai szempontból azonban az eredmény ettől még ugyanaz: az Ab nem állította meg a Tisza alkotmányos programját. A pikantériát pedig az adja, hogy ezt a tartalmi felülvizsgálati korlátot még 2013-ban, a Fidesz kétharmados korszakában építették be az Alaptörvénybe.
A fal, amelyet egykor mások elé építettek, most nem állította meg az új többséget.
Brüsszelben is száznyolcvan fokos fordulat történt
A Tisza másik látványos sikere az uniós pénzek ügye. A kormányváltás után heteken belül megállapodási folyamat indult Brüsszellel, az Európai Bizottság pedig május végén közölte, hogy 16,4 milliárd eurónyi korábban befagyasztott vagy feltételekhez kötött forrás előtt nyílhat meg az út a magyar reformok nyomán.
Július 10-én az uniós pénzügyminiszterek tanácsa az új magyar helyreállítási tervet is jóváhagyta. Ez mintegy 10 milliárd euró – 6,5 milliárd támogatás és 3,5 milliárd hitel – folyósítását teheti lehetővé.
Nem arról van szó, hogy Magyarország valamennyi korábban vitatott uniós eurója egyszerre megjelent a kincstár bankszámláján. A különböző programoknak külön feltételei és kifizetési menetrendje van. De ahhoz képest, hogy tavasszal még az volt a kérdés, hány milliárdot veszít végleg az ország, száz nap alatt teljesen megfordult a politikai irány.
És most jön az igazán érdekes második felvonás
Az első száz nap nagy része az intézményekről szólt: alkotmány, államfő, ügyészség, Alkotmánybíróság, uniós kapcsolatok. Augusztus közepére azonban látványosan új fejezet kezdődött.
Most már a pénz útja következik.
Magyar Péter augusztus 17-én elrendelte a 4iG és a magyar állam teljes kapcsolatrendszerének átvilágítását. Nem egy szerződését. Nem egy projektét. Mindent.
A vizsgálat kiterjed az állami megrendelésekre, finanszírozásra, garanciákra, az Antenna Hungáriára, a Vodafone-ügyletre, a hadiipari tulajdonokra, a választás előtt kötött több mint 1300 milliárdos honvédelmi keretszerződésre és a több mint 850 milliárdos műholdprogramra is.
A piac reakciója nem volt éppen visszafogott: a 4iG részvénye hétfőn 14,5 százalékot zuhant. Az üzenetet tehát nemcsak a politikai szereplők értették meg.
Magyar Péter az intézmények után a gazdasági hátország felé fordult
És valójában ez az első száz nap legfontosabb mintázata. Magyar nem egyszerre próbált mindennek nekimenni. Először megszerezte és működésbe hozta a választási felhatalmazásból következő közjogi mozgásteret. Most pedig elkezdte végignézni azokat a gazdasági konstrukciókat, amelyek az előző másfél évtizedben az állam és a NER nagyvállalatai között épültek ki.
Ez sok, az Orbán-korszak alatt meggazdagodott üzleti szereplő számára lényegesen kellemetlenebb lehet bármilyen parlamenti beszédnél. A politikai kritika ugyanis nem módosít szerződést. Egy kormányzati átvilágítás viszont előveheti az értékbecslést, a számlát, a finanszírozást és a teljesítésigazolást is.
Magyar hétfőn ráadásul azt ígérte: ahol mindent szabályosnak találnak, azt is elmondják. Ahol viszont közpénzes visszaélés vagy bűncselekmény gyanúja merül fel, ott jön a feljelentés és a vagyon visszaszerzésének kísérlete.
És az NVVH még el sem indult teljes erővel
Talán ez a legbeszédesebb rész. A Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal vezetői pályázatainak beadási határideje csak augusztus 16-án zárult le, az Országgyűlés bizottsága most kezdi értékelni a jelentkezőket.
Vagyis a külön erre létrehozott vagyonvisszaszerzési gépezet még fel sem állt teljesen, miközben az első nagy átvilágítások és feljelentések már zajlanak.
Ha az NVVH tényleges működése is elindul, abból még az idén komoly nyomozások, vagyonbiztosítási intézkedések és nagy értékű eljárások következhetnek. Letartóztatásokat viszont most még nem lehet felelősen megjósolni: arról nem a miniszterelnök, hanem a nyomozó hatóság, az ügyészség és végső soron a bíróság dönthet konkrét bizonyítékok alapján.
A Fidesz száz nap alatt ellenzékből szemlélő lett
Ez a politikai teljesítmény legszembetűnőbb része. Április előtt még úgy tűnt, hogy a Fidesz akkor is évekig képes lehet fékezni egy új kormányt, ha elveszíti a választást. Hosszú mandátumú vezetők, kétharmados szabályok, állami alapítványok, gazdasági érdekeltségek és intézményi csomópontok egész hálózata maradt volna mögötte.
Ehhez képest száz nap után új államfő van, távozóban a legfőbb ügyész, két nagy alkotmánymódosítás hatályba lépett, a fideszes alkotmánybírósági beadványok nem állították meg a folyamatot, a kétharmad stabil, Brüsszellel újra megnyílt a pénzügyi csatorna, és már az előző rendszer nagy gazdasági konstrukciói kerülnek az asztalra.
A Fidesz természetesen továbbra is jelentős ellenzéki párt, és az új kormány döntéseinek jogszerűségéről, arányosságáról és eredményeiről még rengeteg politikai és jogi vita lesz. De a századik napra egy dolog nehezen vitatható: a Tisza nem úgy kezdett kormányozni, mint aki négy év alatt szeretne valamikor odaérni a választási programjához.
Úgy kezdett, mint aki attól tart, hogy minden elvesztegetett hónap újabb lehetőséget ad a régi rendszernek a vagyon és a befolyás átmentésére.
Száz nap után pedig még csak most jöhet a keményebb rész
Az első száz napban Magyar Péter megszerezte a politikai mozgásteret. A következő száz nap arról szólhat, mire használja.
A 4iG átvilágítása már megmutatta az irányt. A következő hónapokban várhatóan egyre kevésbé az lesz a kérdés, ki maradt még hivatalban az Orbán-korszakból, és egyre inkább az, hol vannak azok az állami szerződések, vagyonelemek és pénzügyi konstrukciók, amelyeket az új kormány szerint újra meg kell vizsgálni.
Az NVVH közben feláll, a nagy átvilágítások futnak, több ügyben már a rendőrség is nyomoz, és Magyar Péter egyre világosabban beszél arról, hogy ahol jogellenesen került ki közvagyon, ott nem egyszerűen felelőst akar találni, hanem a vagyont is vissza akarja szerezni.
A Tisza száz nap alatt elmosta a régi rendszer közjogi védműveinek jelentős részét. Most úgy tűnik, a víz elérte a gazdasági kikötőt is.
És ha az első száz nap tempója bármit előrevetít, ott sem sok időt terveznek nézelődéssel tölteni.