Megjött az Alkotmánybíróság döntése a fideszes indítványokról
Megszületett az Alkotmánybíróság régóta várt döntése: a testület hétfőn visszautasította az Alaptörvény 17. módosításának legfontosabb elemei ellen benyújtott fideszes indítványokat. Nem tudták megakasztani sem Sulyok Tamás köztársasági elnöki megbízatásának megszüntetését, sem a 12 éves parlamenti képviselői cikluskorlátot, sem az alkotmánybíráknál bevezetett 70 éves korhatárt.
A történetnek azonban van egy olyan jogi csavarja, amely szinte túl szép ahhoz, hogy egy alkotmányjogi tankönyvből maradjon ki: az Alkotmánybíróság lényegében azért nem vizsgálhatta meg érdemben a Fidesz kifogásainak jelentős részét, mert 2013 óta maga az Alaptörvény tiltja meg neki az alkotmánymódosítások tartalmi felülvizsgálatát. Ezt a szabályt még a Fidesz kétharmados parlamenti többsége építette be az Alaptörvénybe.
A hétfői döntésekkel tehát egy több mint egy évtizede felállított korlát csapódott vissza azokra, akik annak idején létrehozták.
Három ügy, három visszautasítás
Az Alkotmánybíróság hivatalos lapjának augusztus 17-i száma három külön végzést tartalmaz az Alaptörvény 17. módosítása ellen benyújtott indítványokról.
Az első ügy Sulyok Tamás volt köztársasági elnök megbízatásának megszüntetéséről szólt. A 17. módosítás úgy rendelkezett, hogy annak hatálybalépését követő napon megszűnik a hivatalban lévő köztársasági elnök mandátuma.
Ez is érdekelhet
A második ügyben a Fidesz képviselői a parlamenti mandátumkorlátozást támadták. Az új szabály szerint nem választható országgyűlési képviselővé az, aki összesen legalább tizenkét évig már képviselő volt, vagy legalább három választáson mandátumot szerzett.
A harmadik eljárás az alkotmánybírák új korhatárát érintette. A módosítás alapján az Alkotmánybíróság tagjának megbízatása a 70. életévének betöltésével megszűnik, és az átmeneti rendelkezések ezt a jelenleg hivatalban lévő bírák egy részére is kiterjesztették.
Mindhárom történet ugyanoda futott ki: az Ab visszautasította az indítványokat.
De van egy fontos pontosítás: az Ab nem azt mondta, hogy tartalmilag minden rendben van
Magyar Péter a döntés után így ünnepelte az eredményt:
„A pillanat, amikor a Fidesz által megválasztott alkotmánybírók elkaszálták a Fidesz minden beadványát. Alkotmányos volt Sulyok Tamás eltávolítása, a 12 éves képviselői cikluskorlát és a 70 éves alkotmánybírói korhatár is.”
Politikai értelemben Magyar valóban győzelmet könyvelhet el, jogilag azonban ennél egy fokkal pontosabban kell fogalmazni. Az Alkotmánybíróság nem végezte el ezeknek a szabályoknak az általános tartalmi alkotmányossági vizsgálatát, majd arra jutott, hogy minden rendelkezés tökéletesen megfelel az Alaptörvénynek.
A többségi döntés lényege éppen az, hogy ilyen vizsgálatra nincs hatásköre. Az Alaptörvény 24. cikke alapján a testület magát az Alaptörvényt és annak módosítását csak a megalkotására és kihirdetésére vonatkozó eljárási szabályok szempontjából ellenőrizheti.
Vagyis az Ab azt mondta: az elé tett kifogások valójában olyan tartalmi kérdésekre irányulnak, amelyekbe a testület nem mehet bele. Ezért az indítványokat érdemi vizsgálat nélkül vissza kellett utasítani.
És ki írta bele ezt a korlátot az Alaptörvénybe? Na, itt válik igazán érdekessé
Az Alkotmánybíróság saját hétfői végzése idézi fel, hogy a most döntő jelentőségű szabály 2013-ban, az Alaptörvény negyedik módosításával került be a jogrendszerbe.
A szabály kimondta, hogy az Ab az Alaptörvényt és annak módosításait csak a megalkotásukra és kihirdetésükre vonatkozó eljárási követelmények alapján vizsgálhatja. Tartalmilag nem mondhatja azt, hogy egy kétharmaddal az Alaptörvénybe írt rendelkezés „alkotmányellenes”, hiszen onnantól maga is az alkotmány része.
Ezt a korlátozást a Fidesz-kormányzás idején vezették be. Tizenhárom évvel később a Fidesz képviselői éppen attól az Alkotmánybíróságtól kértek segítséget egy számukra elfogadhatatlan alkotmánymódosítás tartalma ellen, amelynek kezét korábban ezen a területen megkötötték.
A kör pedig hétfőn bezárult.
A Fidesz megpróbált eljárási kérdést csinálni Sulyok ügyéből
A legizgalmasabb jogi manőver Sulyok Tamás esetében történt. A fideszes indítványozók tisztában voltak azzal, hogy egyszerűen nem kérhetik azt az Ab-től: vizsgálja meg, igazságos vagy alkotmányos-e egy hivatalban lévő köztársasági elnök mandátumának megszüntetése.
Ezért más irányból próbálkoztak. Azzal érveltek, hogy Sulyok eltávolítása valójában nem is valódi alkotmányos szabály, hanem egy konkrét személyre szabott egyedi közhatalmi döntés, amelyet csak alkotmánymódosításnak álcáztak.
Ha ezt az érvelést elfogadta volna az Ab, akkor elvileg megnyílhatott volna az út az eljárási vizsgálat előtt: azt lehetett volna mondani, hogy az Országgyűlés alkotmánymódosításra szolgáló eljárást használt olyan célra, amire azt nem lehetett volna.
A többség azonban ezt sem fogadta el.
Az Ab szerint ehhez már bele kellett volna nézni a szabály tartalmába
A testület többségi álláspontja szerint annak eldöntése, hogy a Sulyokra vonatkozó rendelkezés valódi alkotmányos norma-e vagy csak egyedi politikai döntés, szükségképpen a szabály tartalmának, céljának és jellegének vizsgálatát igényelné.
Erre viszont éppen az Alaptörvény 24. cikkének 2013 óta hatályos rendelkezése miatt nincs lehetőség.
Az egyik párhuzamos indokolás ezt egészen egyértelműen összefoglalja: ha az alkotmánymódosítás során az előírt eljárási követelményeket betartották, az Alkotmánybíróság nem emelhet tartalmi kifogást a módosítással szemben.
Magyarul: nem elég egy tartalmi problémára ráírni, hogy „eljárási hiba”, attól még nem kerül be az Ab vizsgálható hatáskörébe.
A 12 éves cikluskorlátnál is ugyanabba a falba futottak
A parlamenti képviselők mandátumkorlátozásával szemben a fideszes képviselők elsősorban azt kifogásolták, hogy az új szabály a korábban megszerzett mandátumokat is beleszámítja a tizenkét évbe.
Ez azért fontos, mert az új rendszer nem nulláról indítja az órát. Ha valaki a módosítás hatálybalépése előtt már hosszú éveket töltött a parlamentben, ezek az évek is számítanak majd annak eldöntésekor, hogy újra választható-e.
A Fidesz szerint ez visszamenőleges jellegű szabályozást jelent. Az Alkotmánybíróság azonban itt is ugyanarra jutott: annak vizsgálata, hogy egy alkotmánymódosítás időbeli hatása igazságos, arányos vagy visszamenőleges-e, már tartalmi kontroll lenne.
Arra pedig nincs hatásköre.
A 70 éves korhatárnál is ezt mondták
Hasonló volt a helyzet az alkotmánybírók esetében. A Fidesz nem elsősorban azt támadta, hogy a jövőben megválasztott alkotmánybírák mandátuma 70 éves korban érjen véget, hanem azt, hogy az új szabály a már hivatalban lévő tagok megbízatását is lerövidíthatja.
Az átmeneti szabály szerint azoknak az alkotmánybíráknak, akik a módosítás hatálybalépésekor már betöltötték a hetvenet, 2026. szeptember 1-jén megszűnik a mandátumuk. Akik később érik el ezt a kort, azoknál a 70. születésnap hozza el a tisztség végét akkor is, ha eredeti mandátumuk ennél tovább szólt volna.
A többségi döntés itt is ugyanazt a jogi sorompót engedte le: az Ab nem vizsgálhatja az alkotmánymódosítás tárgyát, célját, időbeli jellegét vagy az abból következő hátrányokat. Ezek tartalmi kérdések.
Azért nem minden alkotmánybíró értett egyet
A határozatok mögött komoly vita volt a testületen belül. Sulyok Tamás ügyében Handó Tünde, Haszonicsné Ádám Mária, Horváth Attila, Juhász Miklós és Polt Péter különvéleményt fogalmazott meg.
A 12 éves képviselői korlátnál és a 70 éves alkotmánybírói korhatárnál Handó Tünde, Horváth Attila és Polt Péter nem támogatta teljes egészében a többségi megközelítést.
A különvélemények egyik központi érve az volt, hogy különbséget kellene tenni egy alkotmánymódosítás tartalmi felülvizsgálata és annak előzetes jogi minősítése között. Vagyis szerintük legalább azt meg kellett volna vizsgálni, hogy egy konkrét személyek mandátumának megszüntetésére szolgáló rendelkezés valóban az alkotmánymódosító hatalom körébe tartozik-e.
A többség azonban másképp látta, és ez döntött.
A Fidesz szerint „lefejezett és megfélemlített” az Alkotmánybíróság
A Fidesz-frakció kemény hangú reakcióban támadta a döntést. Szerintük a hétfői végzések az „önkény felé vezető további lépések előtt” nyitják meg az utat, és egy „lefejezett és megfélemlített” Alkotmánybíróságról beszéltek.
Az állítás politikai minősítés. A határozatokból mindenesetre az látszik, hogy a testületben valódi vita zajlott: több alkotmánybíró különvéleményt, mások párhuzamos indokolást írtak, végül pedig a többségi álláspont érvényesült.
Van azonban egy kellemetlen történelmi részlet a fideszes kritikában: az Alkotmánybíróság most alkalmazott hatásköri korlátozását nem a Tisza-kormány találta ki. Maga az Ab rögzíti a hétfői döntésben, hogy ezt az Alaptörvény 2013-as negyedik módosítása vezette be.
139 igen, 6 nem – így ment át a Tisztítótűz
Az Országgyűlés július 13-án fogadta el az Alaptörvény 17. módosítását 139 igen és 6 nem szavazattal. A Fidesz és a KDNP képviselői bojkottálták a voksolást.
A módosítás a Tisza választási programjának egyik nagy intézményi csomagját hajtotta végre. A Sulyok Tamást, a képviselői cikluskorlátot és az alkotmánybírák korhatárát érintő rendelkezések mellett szűkítette a kétharmados törvények körét, megteremtette a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal alkotmányos alapját, valamint bizonyos költségvetési és adóügyekben visszaadott korábban korlátozott jogköröket az Alkotmánybíróságnak.
Magyar Péter korábban „Tisztítótűz” műveletként mutatta be a csomagot, amelynek több eleméről már a választási kampányban beszélt.
Az előző fideszes próbálkozás is elbukott
A hétfői három döntést néhány nappal megelőzte egy negyedik ügy. Az Alkotmánybíróság augusztus 14-én már visszautasított egy másik fideszes indítványt is, amely a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokkal kapcsolatos alkotmánymódosítást támadta.
Ott is ugyanaz volt a probléma: az indítvány tartalmi kifogásokat fogalmazott meg, miközben az Ab ezen a területen csak eljárási hibákat vizsgálhat.
Hétfőre tehát már nem egyetlen elszigetelt döntésről, hanem meglehetősen következetes bírói álláspontról beszélhetünk.
A Fidesz által felépített jogi falba most a Fidesz szaladt bele
Politikailag Magyar Péter nyilván azt fogja hangsúlyozni, hogy a Fidesz által korábban megválasztott alkotmánybírák sem állították meg a Tisza egyik legfontosabb alkotmányos reformcsomagját.
A jogi történet azonban ennél még érdekesebb. Az Ab nem azt mondta ki, hogy minden támadott szabály tartalmilag vitathatatlan. Azt mondta ki, hogy ezt a vitát a jelenlegi Alaptörvény alapján nem ő döntheti el.
És éppen ez az a szabály, amelyet 2013-ban a Fidesz-kormányzás alatt betonozott be a kétharmados többség.
Tizenhárom évvel később a szerepek megfordultak: már a Fidesz szeretett volna tartalmi alkotmányossági kontrollt, az Alkotmánybíróság pedig lényegében elővette a régi szabálykönyvet, és azt mondta: erre nincs hatáskörünk.
Kevés politikai történet zárja ilyen szabályos körrel önmagát.