Magyar Péter tántoríthatatlan: Rendkívüli dolog történik, 40 éve várnak erre az emberek. Most meglépik!
Lehet Magyar Pétert szeretni, lehet utálni, lehet vitatkozni a stílusával és lehet száz másik ügyben kritizálni, de valamit egyre nehezebb nem észrevenni: az elszámoltatás ügyét láthatóan nem kampányplakátnak szánta. Hetek óta egymás után kerülnek elő a régi állami szerződések, támogatások, banki konstrukciók és közpénzes ügyletek, és minden arra utal, hogy a miniszterelnök ezen a területen nem készül levenni a lábát a gázról.
Évtizedek óta hallgatják a magyarok minden választás előtt ugyanazt a szót: elszámoltatás. Aztán rendszerint eltelt néhány hónap, jött néhány hangos sajtótájékoztató, néhány feljelentés, majd az egész lassan eltűnt a politikai süllyesztőben. Most viszont valami más kezd kirajzolódni: egyszerre több fronton történnek konkrét lépések.
Ez már nem egyetlen látványos ügy
Ha csak egyetlen vállalat fizetne vissza pénzt, egyetlen támogatást vonnának vissza vagy egyetlen régi szerződést vennének elő, arra könnyű lenne azt mondani: politikai kirakat. Csakhogy most már egymást követik azok az ügyek, amelyekben az új kormány régi állami döntéseket vizsgál felül.
Előkerültek az Eximbank korábbi konstrukciói, a Mészáros Lőrinchez kötődő vállalatok támogatásai, az autópálya-koncessziók, az MNB körüli ügyek, a Covid-beszerzések és az alapítványokba kiszervezett közvagyon kérdése is. Ezek jogilag különálló történetek, együtt azonban már politikai mintázatot mutatnak.
A Duna Aszfalt ügye megmutatta, hogy a számok visszafelé is mozoghatnak
Talán a leglátványosabb eddigi példa a Duna Aszalt afrikai projektjének finanszírozása. A vállalat jelezte, hogy lejárat előtt visszaváltja az EXIM és az MFB által jegyzett, összesen mintegy 126 milliárd forint értékű kötvényeket, méghozzá a kamatokkal együtt.
Ez is érdekelhet
Ezzel párhuzamosan megszűnik a konstrukcióhoz kapcsolódó, mintegy 101 milliárd forintos állami készfizető kezesség kockázata is. Fontos: a visszaváltás önkéntes pénzügyi döntés, nem büntetőjogi beismerés, de politikailag mégis elementáris üzenete van annak, amikor egy átvilágítás és feljelentés után százmilliárdos nagyságrendű állami kitettség tűnik el.
Magyar pedig nem azt mondta, hogy köszönjük, az ügy lezárva
Éppen ez az a mozzanat, amely szerintem sokat elárul a mostani irányról. Kapitány István világossá tette, hogy a pénzügyi kockázat rendezése nem válasz arra a kérdésre, miként jöhetett létre eredetileg ez a konstrukció, ezért a vizsgálatot nem tekintik lezártnak.
Ez az elszámoltatásnak az a formája, amelyet évtizedek óta hiányoltak sokan Magyarországon. Nem elegendő azt mondani, hogy mostantól másként csináljuk: azt is meg akarják nézni, ki, milyen információ alapján és milyen állami érdek mentén hozta meg a korábbi döntéseket.
Mészáros Lőrinc cégeinél sem álltak meg az ajtóban
Az OPUS TITÁSZ esetében már megszületett a döntés: az MFB az átláthatósági követelmények nem teljesítése miatt kizárta a céget egy uniós finanszírozású energetikai programból. Nem fagyasztották be miatta a teljes rendszert, hanem a feltételeknek megfelelő szereplőkkel továbbmentek.
A Gallicoopnál pedig egy korábban már megítélt támogatási döntést vontak vissza, amit a vállalat jogi úton kíván megtámadni. A két ügy természetesen nem azonos, és a jogorvoslat lehetősége alapvető, de a politikai üzenet mindkettőnél ugyanaz: egy korábbi támogatási döntés többé nem automatikusan érinthetetlen.
Ez az, amitől valószínűleg sokan idegesek lehetnek
Nem tudhatjuk, ki mitől fél és ki hogyan alszik éjszaka, ezért „rettegést” tényként kijelenteni komolytalan lenne. De annyit nyugodtan le lehet írni: akinek valóban van féltenivalója egy alapos állami átvilágítástól, annak a mostani politikai irány biztosan nem megnyugtató.
Mert a veszély többé nem pusztán az, hogy egy újság megír valamit, aztán három nap múlva jön a következő botrány. Az új rendszerben az ügyből lehet minisztériumi átvilágítás, támogatás-visszavonás, szerződés-felülvizsgálat, feljelentés, parlamenti vizsgálat vagy később vagyonvisszaszerzési eljárás is.
Magyar Péter már nyíltan üzent azoknak, akiknél szerinte közpénz landolt jogtalanul
A miniszterelnök sem csomagolja selyempapírba, mit akar. Azt üzente a korábbi rendszer kedvezményezettjeinek, hogy aki olyan közpénzhez jutott, amely nem illette meg, annak még van lehetősége önként rendezni a helyzetét.
Ez természetesen politikai állítás, és azt, hogy konkrét esetben ki jutott jogtalanul pénzhez, nem a miniszterelnök Facebook-oldala, hanem a jogállami eljárások döntik el. De a politikai szándék ettől teljesen világos: Magyar nem akar kompromisszumot kötni azért, hogy a kényelmetlen múltbeli ügyek békén maradjanak.
Több mint húsz feljelentésről beszél a kormányfő
Magyar közlése szerint az új kormány eddig már több mint húsz súlyos ügyben tett feljelentést, és az ezek által érintett összeget 1700 milliárd forint fölé teszi. Ez megint nem jelenti azt, hogy 1700 milliárd forintot bizonyítottan elloptak: a feljelentés gyanút jelent, amelyet a hatóságoknak kell kivizsgálniuk.
A politikai súlyt azonban nehéz elvitatni. Ha egy kormány néhány hónap alatt ekkora mennyiségű régi ügyet küld tovább a nyomozó szervekhez, az már nem kommunikációs mellékszál, hanem kormányzati program.
És még fel sem állt teljes erővel a Vagyonvisszaszerzési Hivatal
Talán ez az egész történet legfontosabb része. A Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatalt éppen azért hozzák létre, hogy az elveszettnek vagy jogellenesen magánkézbe kerültnek vélt közvagyon feltárása ne alkalmi politikai kampány legyen, hanem állandó intézményi feladat.
Ha ezt megfelelő szakmai és jogállami garanciákkal sikerül működtetni, akkor Magyar valami olyat építhet fel, ami túléli az egyes sajtóbotrányokat. Nem egy miniszter jókedvén múlik majd, hogy elővesznek-e egy ügyet, hanem lesz külön apparátus, amelynek éppen ez a dolga.
Az MNB-nél is megnyílik egy újabb dosszié
Közben munkába áll a Magyar Nemzeti Bank korábbi működésének ügyeit vizsgáló parlamenti bizottság is. A balatonakarattyai, közel 20 milliárdos beruházástól az alapítványi pénzekig olyan kérdések kerülnek elő, amelyek éveken keresztül ott voltak a magyar nyilvánosságban, mégsem sikerült végleges választ adni rájuk.
A parlamenti vizsgálóbizottság természetesen nem bíróság, és büntetőjogi felelősséget sem állapíthat meg. De dokumentumokat kérhet, döntéshozókat hallgathat meg és politikai nyilvánosságot teremthet azoknak az ügyeknek, amelyek eddig könnyen elvesztek a céghálók és alapítványi konstrukciók útvesztőjében.
A Covid-beszerzésekhez is hozzányúltak
Orbán Anita külügyminiszter a minisztériumi átvilágítás után feljelentést tett a Szijjártó Péter minisztersége idején lezajlott, mintegy 300 milliárd forintos Covid-beszerzések miatt. A vizsgálat során ráadásul hatalmas mennyiségű korábbi elektronikus dokumentumot sikerült visszaállítani.
Itt is ugyanaz a szabály: a feljelentés nem ítélet, és az előző vezetés büntetőjogi felelősségét csak a nyomozás és adott esetben bíróság állapíthatja meg. De megint ugyanaz a politikai jelenség történik: az új vezetés nem azt mondja, hogy régen volt, felejtsük el, hanem visszanyúl a dokumentumokhoz.
Lehet Magyar Pétert nem szeretni – de ezt már nehéz véletlennek nevezni
Egy politikus személyisége mindig megosztó lesz. Magyar Péter stílusa különösen az, mert gyors, konfrontatív, sokszor kimondottan kemény, és láthatóan kevéssé érdekli, ha egy-egy gazdasági vagy politikai érdekcsoport megsértődik.
De éppen ezért tűnik egyre hihetőbbnek, hogy ezen az ügyön tényleg végig akar menni. Nem azért, mert bárki előre garantálhatná, hogy minden elveszett forintot sikerül visszaszerezni, hanem azért, mert a kormányzati gépezet egyre több részét állítják rá ugyanarra a feladatra.
Ez lehet Magyar Péter politikai örökségének egyik legfontosabb része
Egy miniszterelnököt végül nem az alapján ítélnek meg, hány erős Facebook-posztot írt vagy hány látványos sajtótájékoztatót tartott. Az számít, hogy marad-e utána működő intézmény, visszaszerzett vagyon, átláthatóbb állam és olyan szabályrendszer, amelyben ugyanazt többé nehezebb megcsinálni.
Magyar számára ezért az igazi vizsga most következik. Ha az elszámoltatásból nem lesz politikai bosszú, ha minden ügyet bizonyítékok alapján visznek végig, és ha a visszaszerzett pénz valóban visszakerül a közösséghez, akkor ezt a korszakot nagyon nehéz lesz pusztán egy szokásos kormányváltásként leírni.
Ha törik, ha szakad – ez a kép kezd kialakulni róla
Nem lehet biztosan megjósolni egy többéves kormányzati program végét, de Magyar Péter eddigi lépéseiből egy dolog nagyon erősen kirajzolódik: nem akarja elengedni az elszámoltatást azért, mert az első ügyek kényelmetlenné vagy politikailag veszélyessé válnak. Inkább újabb és újabb dossziékat nyitnak ki.
És talán éppen erre vártak közel négy évtizede azok a magyarok, akiknek elegük lett abból, hogy minden korszak végén újra elhangzik: majd egyszer kiderül, hová lett a pénz. Magyar Péter most azt ígéri, hogy ez az „egyszer” elérkezett, és az első hónapok alapján valóban úgy viselkedik, mint aki addig nem akar megállni, amíg a lehető legtöbb kérdésre nem születik válasz.
Ez még tényleg csak a kezdet
A nagy kérdés már nem az, hogy lesz-e elszámoltatási kísérlet, mert az láthatóan elkezdődött. A kérdés az, mekkorára nő, milyen eredményeket hoz, és képes lesz-e a magyar állam következetesen visszaszerezni azt, amiről törvényes eljárásban bebizonyosodik, hogy nem maradhatott volna magánkézben.
Ha igen, akkor Magyar Péter nem egyszerűen egy újabb miniszterelnök lesz azok sorában, akik elszámoltatást ígértek. Ő lehet az, aki végre elérte, hogy a közpénzekkel kapcsolatos régi kérdés ne úgy hangozzon: „ki fogja ezt valaha kivizsgálni?”, hanem úgy: „melyik ügy kerül elő legközelebb?”