Magyar Péter bejelentette: Sulyok Tamás kap még egy esélyt
Magyar Péter megint úgy dobott be egy félmondatot, hogy abból az egész politikai ország találgatni kezdett. Az ATV Egyenes beszéd című műsorában arról beszélt, hogy még egyszer megkeresi Sulyok Tamás köztársasági elnököt, négyszemközt egyeztetne vele, és nagyon reméli, hogy meg tudnak állapodni. A legérdekesebb rész azonban nem ez volt, hanem az a mondat, hogy „lehet, hogy újdonságot is tudok neki mondani”.
Na, itt kezdődik a politikai krimi.
Mert mit lehet újat mondani egy köztársasági elnöknek, aki már nyilvánosan is azt állítja, hogy a saját lemondása ügyében alkotmányos kényszerhelyzetbe került? Mit lehet még az asztalra tenni egy olyan államfő elé, aki szerint ha Magyar Péter szólítja fel távozásra, akkor neki éppen ezért kell maradnia?
A hivatalos válasz nyilván az, hogy majd kiderül. De véleménycikkben vagyunk, úgyhogy jöhet a találgatás.
És van néhány nagyon érdekes lehetőség.
Ez is érdekelhet
Az első verzió: Magyar Péter kész menetrendet visz
A legvalószínűbb forgatókönyv az, hogy Magyar Péter nem pusztán politikai kéréssel megy vissza Sulyokhoz, hanem kész menetrenddel. Nem azt mondja majd neki, hogy „Tamás, légy szíves, menj el”, hanem azt: itt a jogi út, itt az átmenet, itt a méltóságteljes távozás lehetősége, és itt van az a megoldás, amelyben nem kell úgy kinéznie a történetnek, mintha a miniszterelnök egyszerűen kiszorította volna az államfőt.
Ez Sulyok számára fontos lehet. Ő ugyanis láthatóan nem egyszerűen a székéhez ragaszkodik, hanem ahhoz a narratívához is, hogy ő az alkotmányos rend védelmezője. Ha Magyar Péter olyan ajánlatot visz neki, amelyben Sulyok nem bukott emberként távozik, hanem „az ország békéje érdekében” félreálló közjogi szereplőként, az már más helyzet.
Lehet egy közös nyilatkozat.
Lehet egy előre egyeztetett dátum.
Lehet egy átmeneti garancia.
Lehet olyan formula, amelyben Sulyok nem ismeri el, hogy hibázott, de tudomásul veszi, hogy a nemzeti egység megtestesítéséhez ma már nincs meg a szükséges társadalmi és politikai bizalom.
Ez lenne a puha landolás.
A kérdés csak az, Sulyok még képes-e leszállni, vagy már annyira bekötötte magát a pilótafülkébe, hogy inkább köröz tovább az alkotmányos viharfelhők között.
A második verzió: népi legitimációval szorítanák sarokba
Magyar Péter arról is beszélt, hogy a választópolgárokat szeretnék bevonni az elnökválasztás folyamatába. Ez lehet az „újdonság” egyik kulcsa. Elképzelhető, hogy a Tisza nem egyszerű parlamenti cserében gondolkodik, hanem olyan politikai folyamatban, amelyben az emberek is véleményt mondhatnak arról, milyen államfőt szeretnének.
Ez Sulyoknak kellemetlen helyzetet teremtene.
Mert lehet hivatkozni alkotmányos hagyományra, lehet beszélni jogállamiságról, lehet külföldi interjúkban panaszkodni a miniszterelnöki nyomásra, de ha közben kiderül, hogy a társadalom jelentős része már nem őt akarja a Sándor-palotában látni, akkor a vita egészen más pályára kerül.
Sulyok azt mondhatja, hogy őt nem közvetlenül választotta a nép. Ez igaz. De a köztársasági elnök akkor sem lehet politikai vákuumban lebegő közjogi műhold. A tisztség tekintélyéhez bizalom kell. Ha ez nincs meg, akkor lehet jogilag maradni, csak politikailag egyre kínosabb.
Magyar Péter talán éppen ezt akarja megmutatni neki: Tamás, nézd meg a valóságot, mielőtt a valóság néz meg téged.
A harmadik verzió: új alkotmányos csomag kerülhet az asztalra
Az is lehet, hogy Magyar nem személyi alkut visz, hanem egy nagyobb alkotmányos csomag vázlatát. Olyat, amelyben nemcsak Sulyok sorsáról van szó, hanem az államfői intézmény jövőjéről is.
Például arról, hogy milyen legyen az elnökválasztás rendszere.
Közvetlen vagy parlamenti?
Milyen jelölési feltételekkel?
Milyen társadalmi konzultációval?
Milyen átmeneti szabályokkal?
Ha Magyar Péter azt tudja mondani Sulyoknak, hogy nem személyre szabott leszámolás készül, hanem egy szélesebb közjogi reform, amelynek része az államfői intézmény újragondolása, az enyhítheti a „politikai zsákmányszerzés” vádját.
Persze csak akkor, ha ez valóban így van.
Mert ha az egész csupán annyi, hogy „most mi vagyunk többségben, ezért te mész”, akkor Sulyok ellenállása könnyebben kap erkölcsi látszatot. Ha viszont a Tisza társadalmi vitával, világos szabályokkal, népszavazási tervvel és átlátható jelölési rendszerrel áll elő, akkor Sulyoknak sokkal nehezebb lesz azt mondania, hogy ő a jogállam utolsó őre.
Akkor inkább úgy néz majd ki, mint aki a régi rendszer utolsó díszpáholyából nem akar felállni.
A negyedik verzió: jön egy név, amelyet nehéz lesz támadni
Bár Magyar Péter cáfolta, hogy már lenne hivatalos jelöltjük, ez nem jelenti azt, hogy ne lenne néhány komolyan mérlegelt név a háttérben. Az „újdonság” akár az is lehet, hogy Magyar olyan személyi alternatívát mutat Sulyoknak, amely mellett nehéz lenne azt mondani, hogy pártkatona érkezne a helyére.
Egy széles körben tisztelt jogász.
Egy nemzetközileg ismert művész.
Egy korábbi alkotmányos szereplő.
Egy olyan közéleti ember, akinek nem a pártpolitikai lövészárok az otthona.
Ha Magyar Péter tényleg ilyen nevet tud mutatni, akkor Sulyok mozgástere szűkülhet. Mert onnantól nem az a kérdés, hogy ő vagy a káosz. Hanem az, hogy ő vagy egy olyan jelölt, aki talán tényleg képes lehet újraépíteni a köztársasági elnöki intézmény társadalmi tekintélyét.
Sulyok számára ez lenne a legkellemetlenebb verzió.
Mert a saját maradását könnyebb megindokolni, ha a másik oldalon csak politikai fenyegetés látszik. Sokkal nehezebb, ha a másik oldalon egy tisztességes, vállalható, nyugodt, nemzeti egységet sugárzó jelölt körvonalazódik.
Az ötödik verzió: Magyar tud valamit, amit mi még nem
És persze ott van a legizgalmasabb, legbulvárosabb, leginkább „na, most főzzünk még egy kávét” típusú lehetőség: Magyar Péter tényleg tud valamit.
Nem feltétlenül botrányra kell gondolni. Bár a magyar politika elmúlt évei után az ember már semmin sem lepődne meg, még azon sem, ha egy közjogi vitából hirtelen előkerülne egy régi irat, egy kellemetlen levél, egy háttéralku vagy egy olyan döntés, amely új fénybe helyezi Sulyok szerepét.
De az „újdonság” lehet kevésbé drámai is.
Lehet egy friss közvélemény-kutatás.
Lehet egy nemzetközi jogi vélemény.
Lehet egy alkotmányjogászok által készített menetrend.
Lehet egy olyan parlamenti többségi terv, amelyből Sulyok számára világossá válik: ha most nem állapodnak meg, később sokkal kellemetlenebb és kevésbé elegáns lesz a távozás.
Magyar Péter politikai stílusát ismerve nem kizárt, hogy szándékosan hagyta nyitva ezt a mondatot. Az „újdonság” szó pont elég homályos ahhoz, hogy mindenki ráharapjon. A Sándor-palotában pedig biztosan nem úgy hallották, mint egy udvarias naptáregyeztetést.
Sulyok csapdába manőverezte magát
Sulyok Tamás legnagyobb problémája most az, hogy saját érvelésével bezárta magát. Azt mondja, ha Magyar Péter kéri a lemondását, akkor ő éppen ezért nem mondhat le. Csakhogy ez a logika könnyen nevetségessé válhat.
Mert ezek szerint ha Magyar Péter holnap azt kéri, hogy Sulyok ne mondjon le, akkor másnap távozik?
Nyilván nem erről van szó, de a gondolatmenet mégis furcsa. Egy államfő döntését nem határozhatja meg pusztán az, hogy a miniszterelnök mit akar. Ha Sulyok szerint maradnia kell, mondja azt, hogy azért marad, mert képes betölteni a tisztséget. Ha mennie kell, menjen azért, mert a hivatal méltósága ezt kívánja.
De az, hogy „Magyar Péter miatt már nem mondhatok le”, inkább hangzik dacnak, mint alkotmányos bölcsességnek.
És ezt Magyar Péter valószínűleg pontosan látja.
A legjobb ajánlat: méltósággal távozni
Ha tippelni kellene, Magyar Péter legerősebb kártyája nem valamilyen titkos irat lesz, hanem egy egyszerű politikai ajánlat: most még méltósággal távozhat.
Ez sokkal erősebb, mint amilyennek hangzik.
Mert minden közjogi szereplőnek van egy pillanat, amikor még maga írhatja meg a távozása történetét. Sulyok Tamás most talán még ilyen helyzetben van. Mondhatja azt, hogy a közjogi béke, az ország nyugalma, az államfői intézmény tekintélye érdekében félreáll. Nem kell elfogadnia Magyar Péter minden állítását. Nem kell önkritikus nagybeszédet mondania. Nem kell politikai vereségként kereteznie.
Egyszerűen mondhatja azt: az ország fontosabb, mint a személyes mandátum.
Ha ezt most nem teszi meg, később lehet, hogy már nem lesz ilyen elegáns kijárat.
Akkor jöhet Alaptörvény-módosítás, közjogi csata, politikai nyomás, társadalmi kampány, nemzetközi vita, és a végén ugyanaz az eredmény, csak sokkal több sérüléssel.
Magyar Péter ad még egy esélyt, de ez nem örök ajánlat
A „kap még egy esélyt” fordulat azért erős, mert egyszerre hangzik nagylelkűnek és fenyegetőnek. Mintha Magyar Péter azt üzenné: Tamás, még most le lehet ülni, még most lehet beszélni, még most lehet megállapodni. De ez már nem az első kör. Ez a második. És valószínűleg az utolsó.
Sulyok Tamás dönthet úgy, hogy marad. Joga van hozzá, amíg a jogi keretek ezt lehetővé teszik. De a politikai valóság ettől még nem fog eltűnni. Ha az ország új többsége új közjogi korszakot akar, akkor a Sándor-palota nem lehet a régi világ utolsó menedékhelye.
Magyar Péter most még tárgyalni akar.
Ez önmagában jó jel. Mert egy demokratikus országban jobb a megegyezés, mint az erőből végigvitt közjogi csata.
De a tárgyalásnak akkor van értelme, ha mindkét fél érti: nem pusztán személyes sértettségről van szó, hanem arról, hogy ki testesítheti meg a nemzeti egységet egy korszakváltás után.
Mi lehet az újdonság?
A legvalószínűbb válasz: egy csomag.
Méltóságteljes távozási menetrend.
Társadalmi részvétellel előkészített új elnökválasztási folyamat.
Jogállami garanciák.
Esetleg egy vagy több olyan lehetséges utód neve, akit nehéz lenne pártkatonának nevezni.
És talán egy nagyon világos üzenet: ha Sulyok most nem dönt, később már nem ő fogja irányítani a saját történetének végét.
Ez lehet Magyar Péter legerősebb mondata a négyszemközti találkozón.
Nem az, hogy „le kell mondania”.
Hanem az, hogy „elnök úr, most még ön dönthet arról, hogyan vonul be a történelembe”.
Mert a Sándor-palotában most nemcsak egy szék sorsáról van szó.
Hanem arról, hogy a NER utáni Magyarország képes-e úgy lezárni egy korszakot, hogy közben nem rombolja tovább azt az intézményt, amelynek éppen a nemzeti egységet kellene képviselnie.
Sulyok Tamás kap még egy esélyt.
A kérdés csak az, felismeri-e, hogy ez már nem fenyegetés.
Hanem az utolsó elegáns kijárat.