Kitálalt a volt főügyész: hamarosan következhet Rogán és Szijjártó, most kezdődnek a nagy dolgok
Ihász Sándor korábbi fellebbviteli főügyész szerint az elszámoltatás nem állhat meg a „kisebb halaknál”. A volt ügyész arról beszélt, hogy ha valódi, rendszerszintű felelősségre vonásról van szó, akkor előbb-utóbb azokhoz az ügyekhez is hozzá kell nyúlni, amelyek a korábbi Fidesz-kormány legmagasabb szintjeihez vezethetnek. Példaként említette a lélegeztetőgép-beszerzéseket, Rogán Antal találmányi ügyét, Szijjártó Péter cégügyeit, az Elios-ügyet, valamint az uniós forrásokból megvalósult, túlárazottnak tartott beruházásokat is.
A kisebb halak után jöhet az igazi próba
Az óbudai korrupciós ügy és más látványos hatósági mozgások után sokan azt kérdezik: meddig mer elmenni az elszámoltatás? Ihász Sándor lényegében erre válaszolt, amikor arról beszélt, hogy a kisebb szereplők elleni eljárások önmagukban nem jelentenek valódi rendszerbontást.
A volt főügyész szerint a legfontosabb nem az, hogy minél gyorsabban legyen vádemelés, hanem az, hogy az eljárások megalapozottak legyenek, és ne csússzanak át látszatintézkedésekbe. A mostani kisebb ügyek szerinte könnyen „elfedő manővereknek” tűnhetnek, ha közben a nagy, rendszerépítő ügyek érintetlenül maradnak.
Ez a mondat politikailag nagyon súlyos. Mert azt üzeni: nem elég néhány helyi vállalkozót, közvetítőt vagy alacsonyabb szintű döntéshozót elővenni. Ha a NER valóban rendszerként működött, akkor a felelősséget is rendszerszinten kell vizsgálni.
Rogán Antal találmánya újra kényes pont
Rogán Antal elektronikus aláíráshoz kapcsolódó találmánya évek óta az egyik legfurcsább és legérzékenyebb történet a magyar politikában. A Telex a 444 nyomán arról írt, hogy továbbra is folyamatban van egy 2018-ban indult, széles körű NAV-nyomozás, amely 30 nagy projektet érint, és amelyben érintett lehet Rogán találmányának előélete, valamint egykori üzleti köre is. A lap szerint a szabadalom mostanra több mint 2 milliárd forintot hozott Rogán Antalnak, vagyonnyilatkozata alapján pedig havi 25 millió forintos jövedelme származott találmányhasznosítási díjból.
Ez is érdekelhet
Fontos: ez önmagában nem bűnösség. Nem lehet azt állítani, hogy Rogán Antal bármilyen bűncselekményt elkövetett volna, amíg ezt hatóság vagy bíróság ki nem mondja. De az ügy politikai jelentősége óriási, mert egy korábbi hatalmi központban ülő miniszterről van szó, aki egy magánjogi konstrukción keresztül százmilliós, majd milliárdos nagyságrendű bevételhez jutott.
Ilyenkor a nyilvánosság jogosan kérdez: kik fizettek, miért fizettek, milyen előzményekből nőtt ki a konstrukció, volt-e közpénzes vagy uniós támogatási szál, és kik profitáltak a történetből. Ha minden szabályos volt, azt az iratoknak is igazolniuk kell. Ha viszont a háttérben valódi probléma volt, akkor az nem intézhető el azzal, hogy „sikeres találmány”.
Szijjártó és a 300 milliárdos lélegeztetőgép-árnyék
A másik nagy ügy Szijjártó Péterhez és a koronavírus-járvány alatt megvásárolt lélegeztetőgépekhez kapcsolódik. A 24.hu összefoglalója szerint az Orbán-kormány 2020-ban mintegy 17 ezer készüléket vett nagyjából 300 milliárd forintért, 28 közvetítő cégen keresztül. A gépek jelentős részét soha nem használták, legalább 12 ezer még mindig raktárban áll, a tárolásuk pedig több mint 2,3 milliárd forintba került.
Ez az ügy nem véletlenül vált a NER egyik legsúlyosabb közpénzügyi szimbólumává. Válsághelyzetben gyors döntésekre szükség lehet, ezt senki nem vitatja. De a rendkívüli helyzet nem jelent biankó csekket százmilliárdos nagyságrendben.
A kérdések ma is ugyanazok: miért kellett ennyi gép, miért ilyen áron, kik voltak a közvetítő cégek, hogyan választották ki őket, milyen ellenőrzés volt, és pontosan ki viselte a politikai felelősséget azért, hogy ekkora közpénzmozgás után gépek ezrei maradtak raktárakban.
Szijjártó Péter esetében sem lehet előre ítéletet mondani. De azt igenis ki lehet mondani, hogy egy ilyen ügyet végig kell vizsgálni. Nem politikai bosszúból, hanem azért, mert 300 milliárd forint közpénz nem tűnhet el úgy a ködben, hogy a végén mindenki vállat von.
Balásy, Elios, uniós pénzek: itt látszik a rendszer logikája
Ihász Sándor nem csak Rogánt és Szijjártót említette. A volt főügyész szerint a lélegeztetőgép-beszerzések, Rogán találmányi ügye, Szijjártó cégügyei, az Elios-ügy, valamint az uniós forrásokból megvalósult, túlárazottnak tartott beruházások és a közbeszerzések rendszere is azok közé a területek közé tartozik, ahol szerinte „megvan minden” ahhoz, hogy eljárások induljanak, ha erre valódi akarat van.
Balásy Gyula cégcsoportja különösen látványos példája annak, hogyan nőhetett óriásira egy kormányközeli kommunikációs birodalom állami megrendelésekből. A Forbes a rendőrségi közlés alapján arról írt, hogy a KR NNI a Balásy-cégcsoporttal kapcsolatos, túlárazottnak feltételezett szerződések ügyében is büntetőeljárást folytat ismeretlen tettes ellen, hűtlen kezelés gyanúja miatt.
Ezekben az ügyekben nem az a lényeg, hogy politikai ellenfelek hangzatos mondatokat mondjanak egymásra. Hanem az, hogy végre előkerüljenek a szerződések, az alvállalkozói láncok, a teljesítésigazolások, a döntés-előkészítő iratok, az árképzések és azok a minisztériumi vagy állami szereplők, akik ezekre rábólintottak.
A NER egyik nagy trükkje sokáig éppen az volt, hogy a felelősség szétfolyt. Mindig volt egy cég, egy alvállalkozó, egy közvetítő, egy projektcég, egy tanácsadó, egy formailag szabályos közbeszerzés. Csakhogy a rendszer egészét ritkán nézték egyben.
Most éppen ez változhat.
A valódi elszámoltatás nem állhat meg a végrehajtóknál
A legnehezebb pont mindig az, amikor a hatósági munka eléri a politikai szintet. Egy helyi ügyet könnyebb kezelni. Egy közvetítőt könnyebb elővenni. Egy kisebb szereplőnél gyorsabban lehet látványos eredményt felmutatni.
De egy volt miniszter, egy korábbi kormánytag, egy hatalmi központban ülő döntéshozó már egészen más kategória. Ott minden irat mögött ott van a minisztériumi apparátus, a jogi védelem, a politikai magyarázat és a régi kapcsolati háló.
Ezért nagy dolog, hogy Ihász Sándor neveket és ügytípusokat mondott. Nem ítéletet hirdetett, hanem irányt jelölt ki: ha a hatóságok komolyan gondolják az elszámoltatást, akkor nem kerülhetik ki azokat az ügyeket, amelyek a korábbi hatalom legbelső köreihez vezetnek.
Ez még nem ítélet, de nagyon komoly figyelmeztetés
Rogán Antal és Szijjártó Péter neve nem azért került elő, mert valaki politikai szlogent akar gyártani. Azért került elő, mert mindketten olyan ügyekhez kapcsolódnak a közbeszédben, amelyekben hatalmas összegek, állami döntések, máig vitatott szerződések és tisztázatlan részletek vannak.
A jogi felelősséget természetesen csak bizonyítékok alapján, tisztességes eljárásban, végső soron bíróság állapíthatja meg. De a politikai felelősség kérdését már most sem lehet kikerülni.
Ha a Tisza-kormány valóban végigviszi az elszámoltatási ígéretét, akkor nem állhat meg ott, ahol kényelmes. Nem elég néhány kisebb ügyet felmutatni, miközben a nagy pénzek, nagy döntések és nagy nevek érintetlenek maradnak.
A kisebb halak után ugyanis mindig ugyanaz a kérdés jön.
Lesz-e bátorság a nagyobbakhoz is?