Kiderült minden a Tisza–Fidesz-alkuról, ez van mögötte
Az elmúlt napokban különös verseny indult a magyar politikai nyilvánosságban: ki tud nagyobbat mondani Unger Anna megválasztásáról. Már nem egyszerűen arról folyik vita, hogy jó vagy rossz döntés volt-e őt választani az NVVH élére, hanem megjelent a mindent vivő megfejtés is: biztosan titkos Tisza–Fidesz-alku született.
Csak van egy egészen apró probléma: Olyan magukat szakértőknek hívó személyek álltak elő ezzel az elmélettel, akiknek semmilyen rálátása nincs a belső folyamatokra. Csak találgatásokkal, elméletekkel vezetik félre a közvéleményt. Arról, hogy ez kinek érdeke nem kell sokáig gondolkozni.
Lehet Unger Annát rossz választásnak tartani
Kezdjük azzal, amit valamiért sokan képtelenek egyszerre fejben tartani. Teljesen legitim vélemény azt mondani, hogy Ligeti Miklós jobb elnök lett volna, Unger Anna szakmai múltja nem győzött meg valakit, vagy egyszerűen rossz döntésnek tartja a parlamenti választást.
Ehhez senkinek nem kell engedély. Az viszont már egészen más intellektuális művelet, amikor valaki abból, hogy neki nem tetszik egy személyi döntés, egyenesen eljut egy titkos kormánypárti–ellenzéki alku létezéséig.
Nem, Tamás, ez így tényleg kevés
Mellár Tamás felvetése azért különösen problémás, mert a róla szóló vita szerint maga sem tudott konkrét bizonyítékot felmutatni az alkura. A gondolatmenet lényegében az, hogy Unger szerinte nem logikus választás, ezért a háttérben lennie kell valamilyen egyezségnek.
Ez is érdekelhet
Sőt, ez egyszerűen nevetséges, Tamás. Egy felelős közéleti szereplőtől azért ennél valamivel magasabban van a léc: ha titkos politikai alkut állítunk, akkor mutassunk hozzá valamit, ami több annál, hogy „én mást választottam volna”.
Az elmélet nem bizonyíték
A politika tele van furcsa döntésekkel. Pártok jelölnek olyan embereket, akiknek a kiválasztását a saját szavazóik egy része sem érti, vezetők ragaszkodnak kevésbé népszerű jelöltekhez, szakbizottságok pedig időnként máshogy mérlegelnek, mint ahogyan azt a kommentmező szeretné.
Ezekből lehet hibára, rossz politikai érzékre, téves szakmai mérlegelésre vagy akár arroganciára következtetni. Titkos alkura azonban csak akkor, ha valami ezt az állítást ténylegesen alá is támasztja.
Most viszont az történt, hogy a következtetés lett a bizonyíték
Az összeesküvés-elméletek egyik legkényelmesebb logikája pontosan így működik. Nem tudjuk megmagyarázni a döntést a saját előfeltevéseink szerint, ezért feltételezzük, hogy biztosan van egy titkos magyarázat, majd magát a számunkra érthetetlen döntést használjuk bizonyítékként arra, hogy a titkos magyarázat létezik.
Ez körkörös érvelés. És attól még nem válik komolyabbá, hogy professzor, elemző, ügyvéd, politikus vagy tízezer követős Facebook-oldal mondja.
Ráadásul elég furcsa alku lenne
Nézzük pusztán politikai logikával. A Tisza létrehozott egy olyan hivatalt, amelynek deklarált feladata a közvagyon sérelmével kapcsolatos ügyek feltárása és a vagyon visszaszerzése, miközben az elszámoltatást az egyik legfontosabb politikai vállalásává tette.
A Fidesz ezzel szemben nem ünnepelte az NVVH létrejöttét. Ha valóban egy gondosan előkészített közös alku része lenne a hivatal és annak új vezetése, minimum érdekes lenne megmagyarázni, miért éppen egy olyan intézmény körül született ez a titkos együttműködés, amelyet a Fidesz nyilvánosan támad.
És itt érkeztünk el Unger Anna szerepéhez
Az Unger körüli vita hajlamos úgy kezelni az NVVH-t, mintha egyetlen emberből álló különleges ügyészség lenne. Mintha az elnök reggel egyedül kiválasztaná, kit kell letartóztatni, délben személyesen nyomozna, délután vádat emelne, estére pedig még a jogerős ítéletet is meghozná.
Ez nyilvánvalóan nem így működik. Unger Anna a teljes szervezet első számú vezetője, tehát a felelőssége nagyon is komoly, de az NVVH-n belül külön nyomozati, vádemelési, közpénzügyi és fellebbviteli vezetői funkciókat hoztak létre.
Éppen ezért választottak külön nyomozati elnökhelyettest
Az Országgyűlés Unger mellett Tasnády Katalint választotta meg nyomozati elnökhelyettesnek. Vagyis a jogalkotó maga sem abból indult ki, hogy az elnök személyesen egymaga fogja végezni a hivatal minden büntetőeljárási szakfeladatát.
Ez nem teszi lényegtelenné Unger kiválasztását, de nagyon más megvilágításba helyezi azt az állítást, hogy egyetlen vezető személyéből már most biztosan következne az elszámoltatás elszabotálása. Egy teljes intézmény működését egyszerűen nem lehet három nappal az indulás előtt egyetlen diplomára vagy névre redukálni.
Még el sem kezdődött érdemben a munka, de már mindenki tudja a végét
Ez talán az egész történet legabszurdabb része. Az NVVH vezetését most választották meg, több vezetői pozíció még betöltésre vár, az apparátust fel kell építeni, az első komoly ügyeket pedig még el kell kezdeni.
Ehhez képest a magyar internet egy része már lejátszotta a következő hat évet. Nincs elszámoltatás, mindenki megússza, Unger valójában azért került oda, hogy ne történjen semmi, a Tisza pedig titokban lepaktált a Fidesszel – kész, vége, stáblista.
Talán előbb meg kellene nézni, mit csinálnak
Ez nem vak bizalom. Éppen ellenkezőleg: ez a számonkérhető politika alapja.
Adjunk világos mércét az NVVH-nak. Indulnak-e komoly vizsgálatok, lesznek-e feltárt közpénzügyi konstrukciók, sikerül-e vagyont azonosítani és biztosítani, lesznek-e szakmailag komolyan vehető nyomozások, és jutnak-e el ügyek vádemelésig?
Ha semmi nem történik, lehet elővenni ezt a cikket
Ha két év múlva az NVVH eredménylistája három konferenciából, tizenkét sajtóközleményből és nulla komoly ügyből áll, akkor Unger kritikusai teljes joggal mondhatják majd, hogy szóltak előre. Ha a hivatal vezetése politikai alapon szelektál, akadályoz vizsgálatokat vagy látványosan megkímél bizonyos szereplőket, azt ugyanolyan keményen kell majd számon kérni.
De akkor már tényekről beszélünk. Akkor lesz döntés, eredmény, mulasztás, ügyirat és teljesítmény, amelyből következtetni lehet.
Most viszont még jóslatokat árulnak tényként
És ez az, ami nagyon nem mindegy. Azt mondani, hogy „félek attól, hogy Unger rosszul fogja vezetni a hivatalt”, egy legitim vélemény, amelyet majd az idő igazol vagy cáfol.
Azt mondani, hogy „biztosan megállapodott a Tisza a Fidesszel az elszámoltatás elszabotálásáról”, már konkrét tényállítás jellegű politikai vád. Ehhez illene valamivel többet felmutatni egy rossz érzésnél.
Az elszámoltatásból közben már intézmény lett
Van egy másik részlet is, amely valahogy elveszett a hangzavarban. Éveken keresztül azt lehetett mondani Magyar Péternek és a Tiszának, hogy az elszámoltatás csak kampányszlogen, amelyből kormányra kerülve úgysem lesz semmi.
Ehhez képest létrejött a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal. Lehet vitatni a törvényt, a konstrukciót, Ungert, a kiválasztást és gyakorlatilag bármit, de az már nehezen állítható, hogy az egész ígéret megmaradt egy választási plakát szintjén.
A Tiszát nem felmenteni kell, hanem mérni
Ez lenne az értelmes kritika. Nem azt kiabálni három nappal a vezető megválasztása után, hogy minden el lett árulva, hanem felírni, mit ígértek, és fél év, egy év, két év múlva megnézni, mi valósult meg belőle.
Magyar Péterék vállalták az elszámoltatást, létrehozták hozzá az új intézményt, és most már ők viselik annak politikai felelősségét is. Ha az NVVH elbukik, azt nem lehet majd Orbán Viktorra fogni.
De ugyanez fordítva is igaz
Ha a hivatal valódi ügyeket tár fel, milliárdos vagyont biztosít, komoly büntetőeljárásokat épít fel és olyan történeteket visz bíróság elé, amelyekhez korábban senki nem mert hozzányúlni, akkor az Unger megválasztását automatikusan „Fidesz-alkunak” nevezőknek is lesz miről elgondolkodniuk.
Ezért kellene a végső ítéletet valami egészen radikális dologra bízni: a valóságra. Nem Facebook-szimpátiaszavazásra, nem politikai törzsek megérzéseire és nem szakértőnek nevezett emberek bizonyíték nélküli történeteire.
Különösen veszélyes most aláásni az NVVH-t kitalált történetekkel
Az új hivatalnak már induláskor óriási társadalmi elvárással és bizalmatlansággal kell megküzdenie. Teljesen helyes, ha minden lépését figyelik, ellenőrzik és számon kérik, mert egy ekkora hatalmú szervezetet nem szabad vakon imádni.
De a kontroll és a hiteltelenítés nem ugyanaz. Ha bizonyíték nélkül már induláskor azt állítjuk, hogy az egész intézmény egy titkos politikai alku része, akkor nem ellenőrizzük a hivatalt, hanem előre kihirdetjük róla az ítéletet.
Ez pedig ironikus módon éppen azoknak kedvezhet, akiket elvileg el akarnak számoltatni
Ha sikerül már az első héten elhitetni az emberekkel, hogy az NVVH szükségszerűen kamu, akkor minden későbbi ügyre könnyebb lesz azt mondani, hogy politikai cirkusz. Ha viszont semmi nem történik, ugyanezzel az elmélettel lehet majd igazolni, hogy „lám, mi megmondtuk”.
Ez egy gyönyörű, önmagát minden eredménynél igazoló konstrukció. Pontosan ezért nem újságírás, nem elemzés és nem bizonyítékokon alapuló politikai gondolkodás.
Unger Anna lehet kiváló és lehet katasztrofális elnök is
Jelenleg mindkettő lehetséges. Néhány nap után ugyanis egyszerűen nem tudjuk.
Ez az a mondat, amelyet a politikai véleménygyár különösen nehezen visel: nem tudjuk. Majd akkor fogjuk tudni, amikor lesznek döntések, ügyek, mulasztások, eredmények és mérhető teljesítmény.
A bizonyíték nélküli alkuvád nem bátorság
Könnyű odadobni, hogy „megegyeztek a Fidesszel”, mert garantáltan robban a kommentmező. Sokkal nehezebb azt mondani, hogy nem értek egyet a választással, súlyos fenntartásaim vannak, ezért innentől különösen szigorúan fogom figyelni Unger munkáját.
Pedig éppen a második a felelős álláspont. Az első csak látványosabb.
Szóval mi van a nagy Tisza–Fidesz-alku mögött?
Jelenleg bizonyíthatóan annyit tudunk, hogy Unger Anna megválasztása sokaknak nem tetszik, ebből pedig több közéleti szereplő egy titkos politikai alku lehetőségére következtetett. Maga az alku viszont ettől még nem lett tény.
Nincs bemutatott szerződés, nincs hiteles kiszivárgott egyeztetés, nincs bizonyított quid pro quo, és nincs olyan konkrét bizonyíték, amely alapján kijelenthetnénk: a Tisza cserébe valamiért megkíméli a Fidesz korábbi vezetését. Ha valakinek van ilyen bizonyítéka, mutassa meg – az ország egyik legnagyobb politikai botránya lenne.
Addig viszont várjuk meg az egyetlen dolgot, ami tényleg eldöntheti ezt a vitát
Az NVVH teljesítményét. Nem Unger Anna első interjúját, nem Mellár Tamás hipotézisét, nem a Facebook-kommentek számát és nem azt, hogy Ligeti Miklós hány szimpátiaszavazatot kapott.
Ha az NVVH hozzá mer nyúlni a legnagyobb ügyekhez, követi a pénzt, biztosítja a vagyont és valódi eljárásokat épít, akkor az eredmények beszélnek majd. Ha nem teszi, ugyanilyen hangosan kell számon kérni – de legalább akkor már nem fantáziákról, hanem tényekről fogunk vitatkozni.