Kiderült, igazából miért mondott le Gulyás Gergely: nagyobb a baj a Fideszben, mint elsőre látszik
Gulyás Gergely lemondott a Fidesz-frakció vezetéséről, hivatalos indoklása szerint azért, mert nem kíván „asszisztálni a demokratikus jogállam végéhez”. A volt frakcióvezető szerint a Tisza által benyújtott 17. Alaptörvény-módosítás leváltja Sulyok Tamás köztársasági elnököt, átalakítja az Alkotmánybíróságot, és visszamenőleges hatályú mandátumkorlátozással több ellenzéki politikust, köztük őt magát is kizárhatja a jövőbeli parlamenti versenyből.
Ez a hivatalos magyarázat. Csakhogy a történet mögött politikailag ennél jóval több látszik: Gulyás Gergely távozása nem pusztán elvi tiltakozásként olvasható, hanem a Fidesz vereség utáni belső válságának egyik leglátványosabb tüneteként is.
Gulyás azt mondja, nem akar asszisztálni
Gulyás Gergely Facebook-posztjában rendkívül keményen fogalmazott. Azt írta, hogy az Alaptörvény 17. módosítása „leváltja a köztársasági elnököt, lefejezi az Alkotmánybíróságot és kiiktatja a parlamenti ellenzék többségét a politikai versenyből”.
Szerinte a módosítás visszamenőleges hatállyal avatkozik be a politikai versenybe, és személyesen őt is eltiltja attól, hogy a jövőben parlamenti képviselőként megválasztható legyen. A volt frakcióvezető azt írta: a legnagyobb ellenzéki képviselőcsoport élén olyan emberre van szükség, aki indulhat a következő választáson.
Ez a magyarázat elsőre logikusnak tűnik. Ha a mandátumkorlátozás valóban érinti Gulyást, akkor politikailag nehéz lenne tovább vezetnie egy frakciót úgy, hogy ő maga már nem lehet a következő korszak egyik parlamenti arca.
Ez is érdekelhet
De a lemondás időzítése, hangneme és a Fidesz elmúlt hetekben mutatott állapota alapján nehéz nem látni a mélyebb törésvonalakat.
A hivatalos indok: jogállami tiltakozás
Gulyás azt állítja, hogy a módosítás után Magyarország nem marad demokratikus jogállam. Ez különösen erős mondat attól a politikustól, aki az Orbán-rendszer egyik legfontosabb szereplőjeként hosszú éveken át védte a Fidesz közjogi döntéseit, válságkezeléseit, különleges jogrendjeit, intézményi átalakításait és vitatott törvényeit.
Éppen ezért a mostani kiállás egyszerre hangzik elvi tiltakozásnak és politikai önfelmentésnek.
A Fidesz 16 év kormányzás után most hirtelen úgy beszél a jogállamról, mintha kívülálló szemlélője lett volna annak a rendszernek, amelyet maga épített fel. Gulyás most azt mondja: „soha meg sem kíséreltünk hasonlót”. Ez a mondat alighanem sokakban fog keserű mosolyt kiváltani azok után, hogy a Fidesz éveken át kétharmados többséggel alakította át a közjogi rendszert, a médiaviszonyokat, az ügyészségi és bírósági környezetet, valamint a választási szabályokat.
Most, hogy a politikai irány megfordult, hirtelen mindenki jogállamot kiált.
A másik ok: Gulyás politikailag elfáradt
A lemondás másik, kevésbé kimondott oka az lehet, hogy Gulyás Gergely teljesítménye a választási vereség után látványosan gyenge volt. A Fidesz frakcióvezetőjeként nem tudott új politikai lendületet adni az ellenzékbe szorult pártnak, nem tudta összefogni a széteső kommunikációt, és nem tudta megállítani azt a folyamatot sem, amelyben a Fidesz egyre inkább védekező, sértett, kapkodó politikai szereplőnek tűnik.
A frakcióvezetői poszt a vereség után különösen nehéz feladat lett volna. A Fidesznek egyszerre kellett volna új identitást találnia ellenzékben, megvédenie a régi rendszer embereit, kezelnie a közjogi visszarendezés vádját, és közben valahogy hitelesen beszélnie demokráciáról.
Gulyás erre nem bizonyult elég erősnek.
A régi kormányinfós szerepben még működhetett a higgadt, jogászkodó, félmondatokkal tompító stílus. Ellenzékben azonban ez kevés. Ott támadni kell, szervezni kell, tömeget kell mozgatni, arcot kell adni az ellenállásnak. Gulyás nem ilyen politikus. Nem néptribun, nem mozgósító vezető, nem válságban erősödő pártvezér.
Inkább egy letűnt rendszer adminisztrátora.
Orbánnak sem biztos, hogy tetszett a szerepe
A politikai háttérben az is közrejátszhatott, hogy Gulyás több alkalommal sem a Fidesz-tábortól elvárt, habzó szájú Magyar Péter-ellenes hangot ütötte meg. Sőt, voltak olyan helyzetek, amikor a kormányfővel szembeni teljes frontális támadás helyett korrektebb, visszafogottabb álláspontot képviselt, amit a Fidesz kemény magja könnyen gyengeségként értelmezhetett.
Ez Orbán Viktornak aligha lehetett kedvére.
A Fidesz jelenlegi lelkiállapotában ugyanis nincs sok helye az árnyalt beszédnek. Aki nem teljes erővel támadja Magyar Pétert, az könnyen gyanússá válik. Aki elismeri, hogy az új kormány bizonyos lépései mögött társadalmi felhatalmazás van, az a saját tábor szemében már nem elég harcos. Aki nem illeszkedik a „Stop Önkény” típusú üzenetbe, az akadály lehet a teljes mozgósításban.
Gulyás pedig soha nem volt a Fidesz legdurvább hangja. Pont ez volt korábban az ereje, most viszont a gyengesége lett.
A lemondás így nemcsak közjogi tiltakozásként, hanem belső fideszes pozícióvesztésként is értelmezhető. Gulyás nem egyszerűen távozik, hanem kikerül abból a szerepből, amelyet a megváltozott politikai helyzetben már nem tudott hitelesen betölteni.
A 12 éves mandátumkorlát személyesen is eltalálta
A 17. Alaptörvény-módosítás egyik legvitatottabb eleme a 12 éves, visszamenőleges hatályú mandátumkorlátozás. Ez több régi fideszes politikust is érinthet, köztük Gulyás Gergelyt is. A volt frakcióvezető ezért nem pusztán elvi alapon beszél a politikai versenyből való kizárásról: saját politikai jövője is a tét.
És itt válik igazán érdekessé a lemondás.
Gulyás úgy állítja be a döntését, mint erkölcsi tiltakozást. Közben viszont pontosan tudja, hogy a módosítás őt személyesen is kiszoríthatja a következő parlamenti ciklusból. Vagyis nemcsak a jogállam elvi védelme motiválhatta, hanem az is, hogy a politikai pályája egyik legfontosabb ajtaja záródik be előtte.
Ez nem teszi érvénytelenné a tiltakozását, de árnyalja.
Amikor valaki akkor fedezi fel a jogállam végveszélyét, amikor a szabály személyesen őt is eltalálja, ott mindig érdemes óvatosan bánni a nagy történelmi pózokkal.
Sulyok Tamás távozása is a háttérben van
A módosítás másik fontos eleme Sulyok Tamás köztársasági elnök eltávolítása lehet. Ha a csomag átmegy, Sulyok hivatali ideje gyakorlatilag napokban mérhető közjogi visszaszámlálássá válhat. Távozása esetén a hatályos szabályok szerint ideiglenesen az Országgyűlés elnöke, Forsthoffer Ágnes gyakorolhatja az államfői jogköröket, amíg az új köztársasági elnököt meg nem választják.
Ez a Fidesz számára szimbolikus vereség is lenne. Nemcsak egy államfő távozásáról szólna, hanem arról, hogy a Tisza-kormány a régi közjogi rendszer egyik utolsó fontos bástyáját is elmozdítja.
Gulyás lemondása ebbe a képbe illeszkedik. A Fidesz nem tudta megakadályozni a folyamatot, ezért bojkottál, tüntet, tiltakozik, majd az egyik legismertebb politikusa lemond. Ez nem erődemonstráció, hanem válságjelzés.
A Fidesz bojkottja sem oldja meg a problémát
A Fidesz-frakció a szavazás napján bojkottálta az ülést. Ez látványos gesztus, de politikailag kétélű. Korábban, amikor ellenzéki pártok bojkottáltak vagy kivonultak, a Fidesz rendszeresen cirkuszról, obstrukcióról, felelőtlenségről és parlamentarizmust romboló akciókról beszélt.
Most ugyanez a Fidesz ül ki a folyamatból.
A különbség csak annyi, hogy most már nem náluk van a kétharmad, így a bojkott nem döntési pozícióból érkező fegyelmezés, hanem tehetetlenségi gesztus. A Fidesz nem tudja megállítani a módosítást, ezért megpróbálja morálisan érvényteleníteni. Csakhogy ehhez hitelesség is kellene, abból pedig a 16 évnyi hatalomgyakorlás után kevés maradt.
Gulyás távozása egy korszakzáró jel
Gulyás Gergely lemondása ezért több, mint egy frakcióvezetői poszt átadása. Ez a Fidesz vereség utáni újabb nagy repedése.
A hivatalos indok a jogállam védelme. A személyes ok a mandátumkorlát. A politikai háttérben pedig ott van a gyenge ellenzéki teljesítmény, az Orbánnak aligha tetsző visszafogottság Magyar Péterrel szemben, és az a tény, hogy Gulyás nem tudta új korszakba átvezetni a Fidesz-frakciót.
A Fidesz most olyan vezetőt kereshet, aki megválasztható, támadóbb, keményebb, és jobban illeszkedik Orbán Viktor új ellenzéki háborús logikájába.
Gulyás pedig távozik, miközben utolsó nagy üzenetében jogállamról beszél.
Csakhogy a magyar választók emlékezete nem ennyire rövid.
Aki 16 éven át a rendszer egyik arca volt, annak nehéz az utolsó pillanatban kívülálló alkotmányvédőként megjelennie.