Gajdos László borította a bilit: Olyan dolog derült ki, ami az eddigi legpofátlanabb ügy lehet
Gajdos László borította a bilit: eltűnt a Velencei-tó 40 milliárdos megmentési terve
Nem egy hiányzó iratról vagy elkeveredett mellékletről beszélünk. Gajdos László élő környezetért felelős miniszter a Magyar Hangnak adott interjújában azt mondta: az új tárca egyszerűen nem találja az előző kormány állítólag 40 milliárd forintos, a Velencei-tó helyreállítására készített tervét. Ha valóban létezett ilyen program, akkor most azt kell kideríteni, hol van, ki készítette, mennyit fizettek érte, és miért nem áll rendelkezésre az átadás után.
A történet könnyen az Orbán-korszak egyik legpofátlanabb környezetvédelmi ügye lehet. A tó állapota éveken át romlott, politikusok fejlesztéseket és mentőprogramokat ígértek, most pedig az új minisztérium ott tart, hogy szakértői csapatot kell felkérnie annak kitalálására, miként lehet egyáltalán biztosítani a Velencei-tó túlélését.
Negyvenmilliárdos terv volt – csak éppen senki nem találja
Gajdos László szerint a tárca keresi az előző kormány 40 milliárd forintos helyreállítási tervét, de egyelőre nem sikerült megtalálni. A miniszter nem azt állította, hogy a teljes összeget elköltötték vagy eltűnt volna, hanem azt, hogy maga a hivatkozott terv nem lelhető fel. Ez fontos különbség, ugyanakkor a helyzet így is súlyos kérdéseket vet fel.
Ha a program valóban elkészült, akkor lennie kell nyomának: előterjesztéseknek, hatástanulmányoknak, műszaki dokumentációknak, költségbecsléseknek, szerződéseknek és felelősöknek. Ha pedig csak kommunikációs termékként létezett, akkor azt kell tisztázni, ki és milyen alapon beszélt több tízmilliárdos tómentésről.
A Velencei-tó ökológiai állapota nem kampányszlogen. Vízminőségről, élővilágról, helyi turizmusról, ingatlanokról és települések jövőjéről van szó. Ehhez képest egy 40 milliárdos program sorsa nem merülhet ki abban, hogy az új vezetés tanácstalanul keresi a fiókokban.
Ez is érdekelhet
Gajdos szerint a korábbi fejlesztések is rombolták a tavat
A miniszter úgy fogalmazott: sok hibás fejlesztés tette tönkre a tó ökológiáját. Emiatt egy szakemberekből álló csapatot kért fel arra, hogy mérje fel a lehetséges beavatkozásokat, és próbálja összeegyeztetni a helyiek igényeit a tudományos feltételekkel.
Ez valójában azt jelenti, hogy az új kormánynak szinte az alapoktól kell újrakezdenie a tervezést. Nem egy kész program végrehajtása indul, hanem annak meghatározása, hogyan lehet megakadályozni a további pusztulást. Gajdos óvatosan csak annyit ígért, hogy jövőre talán már jobb lehet a helyzet, mint idén.
A „talán” itt nem politikai gyengeség, hanem annak beismerése, hogy egy tó ökológiai rendszerét nem lehet egy gyors sajtótájékoztatóval helyreállítani. Az évek alatt felhalmozott károk kezelése hosszú folyamat lesz, amelyben a vízpótlás, a vízhasználat, a part menti beépítés és a korábbi beruházások következményeit egyszerre kell vizsgálni.
Vége lehet a Natura 2000-es területek beépítésének
Gajdos László a Magyar Hangnak arról is beszélt, hogy a Natura 2000-es területeken még magánszemélyek sem építkezhetnek majd, ha az adott beruházás megzavarná a terület biodiverzitását. A kijelentés a szigligeti öbölbe tervezett, száznál is több férőhelyes magánkikötő ügyével kapcsolatban hangzott el.
A miniszter ígérete szerint minden Natura 2000-es területen felülvizsgálják, hogy az előző kormány idején milyen engedélyeket, milyen célból és milyen szakmai indokok alapján adtak ki. Ez több kényes beruházást is érinthet, különösen azokat, amelyek védett természeti területeken, vízpartokon vagy különleges élőhelyek közelében kaptak zöld utat.
A politikai korszakváltás ezen a területen is egyértelmű lehet: a beruházó többé nem kezelheti legyőzendő akadályként a természetvédelmet. Ha egy fejlesztés tönkreteszi az élőhelyet, akkor a válasz nem újabb egyedi engedmény lesz, hanem a beruházás elutasítása.
Az akkumulátorgyáraknál sem találják a döntések logikáját
Gajdos különösen súlyos mondatot fogalmazott meg az akkumulátorgyárakkal kapcsolatban: szerinte máig senki nem tudja megmondani, hogy a korábbi kormány miért éppen azokon a helyeken jelölte ki az üzemek helyszínét, ahol végül felépültek.
Ez a kijelentés visszaigazolja mindazt, amit a gyárak közelében élők évek óta kérdeztek. Hol vannak a részletes vízügyi számítások? Miért kerültek nagy vízigényű üzemek olyan térségekbe, ahol már korábban is aggályok merültek fel az erőforrások miatt? Mennyire vizsgálták a talaj, a levegő és a felszín alatti vizek terhelését?
Az új tárca álláspontja szerint mostantól egyetlen beruházást sem lehet úgy végrehajtani, hogy a környezetvédelmi szempontokat figyelmen kívül hagyják. Ez papíron magától értetődő lenne, Magyarországon mégis politikai fordulatként kell bejelenteni.
Kompromisszum Paksnál, tilalom a kotorékvadászatra
A miniszter kitért arra is, hogy Kapitány István a kánikula idején engedélyezte: a paksi atomerőmű a szokásos határértéknél magasabb hőmérsékleten engedje vissza hűtővizét a Dunába. Gajdos szerint kompromisszumos döntés született, amelynek ökológiai hatását azzal próbálták mérsékelni, hogy oxigénnel dúsították a folyó vizét.
Állatvédelmi ügyekben is szigorítást ígért. Keményebben lépnének fel a kutyaviadalok és az illegális szaporítók ellen, betiltanák a kotorékebekkel végzett vadászatot, és külön figyelmet fordítanának a kóbor kutyák helyzetére. A fakitermelési moratórium szeptember végéig maradna érvényben, addig a minisztérium felméri az erdőállományt és a szükséges szabályokat.
Nem a természet tűnt el, hanem az állami felelősség
A Velencei-tó állítólagos 40 milliárdos helyreállítási tervének eltűnése pontosan megmutatja, milyen állapotban maradt hátra a környezetvédelem. Voltak nagy bejelentések, plakátképes fejlesztések és hangzatos ígéretek, de amikor a dokumentumokat kellene elővenni, az új vezetés üres polcokkal találkozik.
Most az átvilágítás feladata tisztázni, valóban elkészült-e a terv, költöttek-e rá közpénzt, és ki viseli a felelősséget azért, hogy a tó megmentése helyett újra a nulláról kell kezdeni a munkát.
Mert egy 40 milliárdos tómentési terv nem zokni, amely beeshetett a szekrény mögé. Ha létezett, elő kell kerülnie. Ha soha nem létezett, akkor annak is következménye kell legyen, hogy éveken át mégis úgy beszéltek róla, mintha Magyarország egyik legfontosabb természeti kincsének megmentése már biztos kezekben lenne.