Ezt nem láttuk jönni: Orbán Viktor váratlanul visszatért, azonnal belekezdett visszavenni a hatalmat
„Visszatértem. Akkor csapjunk a lovak közé!” – ennyi kellett Orbán Viktornak ahhoz, hogy jelezze: vége a nyári félrevonulásnak, és újra teljes erővel belép a magyar politikába. A mondat rövid, lendületes, harcias, és pontosan olyan, amilyennek Orbán a saját politikai visszatérését láttatni szeretné.
Csakhogy van egy probléma. Az ország, a parlament és még maga a Fidesz sem ugyanaz, mint amikor Orbán utoljára úgy csapott a lovak közé, hogy közben nála volt a gyeplő is.
Orbán visszatért – de pontosan hová?
Ez az egész történet talán legfontosabb kérdése. Mert Orbán Viktor formálisan nem ment sehova: végig ő maradt a Fidesz elnöke, júniusban a párt kongresszusa újra meg is választotta, méghozzá ellenjelölt nélkül.
A „visszatérés” tehát nem valamiféle hivatalos politikai comeback. Sokkal inkább annak bejelentése, hogy a hosszú nyári utazások, futballmeccsek, nyaralások és ritkább közéleti jelenlét után Orbán ismét személyesen akarja vezetni a Fidesz politikai küzdelmét.
Volt közben ideje pihenni
A volt miniszterelnök nyara meglehetősen mozgalmasan telt. Júliusban az Egyesült Államokba utazott a labdarúgó-világbajnokság hajrájára, két elődöntőre és a döntőre is jegye volt, Dallasban pedig le is fényképezték a francia–spanyol elődöntőn.
Ez is érdekelhet
Augusztusban Horvátországban bukkant fel újra és újra. Látták Opatijában, Vis szigetén, majd videó készült róla egy Hanse 575 típusú vitorlás jacht létráján is, fürdőnadrágban, miközben láthatóan még nem a magyar ellenzéki politika újjászervezésével töltötte minden percét.
Ebben önmagában persze nincs semmi illegális
Egy választást elveszítő politikus is elmehet nyaralni, nézhet focit és ülhet hajóra. A politikai probléma nem ez, hanem a kontraszt: miközben Orbán hosszabb időszakokra eltűnt a napi közéletből, a Fidesz körül egyre több jel mutatta, hogy az egykori kormányzó gépezetnek fogalma sincs, hogyan kell ellenzékben működnie.
Most pedig Orbán egyetlen mondattal azt üzeni, hogy majd ő megmutatja. „Visszatértem.” Mintha csak egy kis szünet lett volna, és innen lehetne folytatni 2010-et, 2014-et vagy 2022-t.
Pedig közben elveszítették az országot
A parlamenti matematika brutális egyszerűséggel mutatja meg, mi változott. A Tiszának 141 képviselője van a 199 fős Országgyűlésben, a Fidesz–KDNP-nek 52, a Mi Hazánknak pedig hat.
Ez nem egyszerű választási vereség volt. Orbán Viktor tizenhat évnyi kormányzás után egy olyan parlamentbe érkezett vissza ellenzéki pártelnökként, ahol az ellenfele egyedül is rendelkezik a kétharmados döntésekhez szükséges többséggel.
És ezt a Fidesz láthatóan még mindig tanulja
Kormányon Orbánnak sokáig elég volt eldönteni, mit akar, majd a parlamenti többség végrehajtotta. Most viszont már hiába mondja a Fidesz valamire, hogy elfogadhatatlan, jogsértő, illegitim vagy történelmi botrány, ettől a Tisza 141 képviselője még ugyanúgy 141 marad.
Innen jönnek az utóbbi hónapok egyre gyakoribb bojkottjai. A Fidesz nem vesz részt például az új alkotmánybírák megválasztásában sem, mert illegitimnek tartja az egész folyamatot.
Csakhogy ez a bojkott legfurcsább fajtája
Normál esetben egy bojkott azért erős, mert a távolmaradó nélkül megbénul valami. Nincs meg a szükséges létszám, nincs meg a minősített többség, nem lehet legitim döntést hozni, vagy legalább politikailag komoly árat kell fizetni érte.
Itt viszont a Fidesz kivonul, a Tisza pedig megszavazza, amit akar. Ez sokkal inkább demonstratív távolmaradás, mint valódi hatalmi eszköz.
Tizenhat év után Orbán most a saját rendszerének túloldalát tapasztalja
A kétharmados többség éppen attól kétharmados többség, hogy az ellenzék beleegyezése nélkül is képes meghozni bizonyos döntéseket. Ezt a Fidesz másfél évtizeden keresztül pontosan tudta, sőt politikai működésének egyik alapjává tette.
Most ugyanaz a parlamenti logika működik, csak Orbán ül a rossz oldalán. És erre egyelőre nincs sokkal jobb válasz, mint közleményeket kiadni, illegitimnek nevezni az új rendszert és időnként be sem menni szavazni.
Innen nézve különösen érdekes Lázár János története
A Fidesz a vereség után Lázárt küldte országjárásra, hogy nézze meg, mi maradt a párt vidéki szervezeteiből és milyen állapotban vannak a helyi közösségek. A politikus heteken át járta az országot, hogy jelentést készítsen a vezetésnek.
Öt nappal azután, hogy ez nyilvánosságra került, Lázár bejelentette: visszaadja parlamenti mandátumát. Azt nem lehet tényként állítani, hogy azért ment el, mert amit látott, attól elment a kedve az egésztől, de az időrend politikailag így is nehezen hagyható figyelmen kívül.
Lázár ráadásul elég kemény diagnózist adott
A volt miniszter a Fidesz vereségét az alkalmazkodóképesség hiányával és személyes, illetve intézményi „hübrisszel” magyarázta. Azt írta, hogy a hosszú hatalmon létet összekeverték a legyőzhetetlenséggel, és későn reagáltak többek között a korrupciós vádakra és a luxizásra.
Ez nem ellenzéki publicisztika volt, hanem egy olyan ember értékelése, aki az Orbán-rendszer egyik legfontosabb minisztere és politikusa volt. Ennél pontosabb háttérzene aligha kell Orbán mostani „visszatéréséhez”.
Orbán tehát nem egy működő kormányzati gépezet élére tér vissza
Egy olyan párthoz tér vissza teljes erővel, amelynek éppen azt kell kitalálnia, mihez kezdjen 52 mandátummal. Hogyan működjön ellenzékként, hogyan építsen új vidéki szervezetet, hogyan szerezzen vissza elvesztett választókat, és főleg: hogyan beszéljen úgy az országhoz, hogy már nem rendelkezik az állammal.
Ez azért teljesen más szakma. A Fidesz tizenhat évig nem kényszerült rá, hogy valódi ellenzéki pártként létezzen.
Közben az egyik régi médiabástya is eltűnt
A Mandiner online tartalomszolgáltatása megszűnt, és az oldalon ma már csak a korábbi archív cikkek érhetők el. A nyomtatott hetilap kiadását már korábban felfüggesztették, majd az új tulajdonosi helyzetben a kiadó vezetőjét is leváltották, az állami finanszírozásnak pedig vége lett.
Ez önmagában nem jelenti azt, hogy a teljes korábbi fideszes médiarendszer egyik napról a másikra összeomlott volna. De annak a világnak, amelyben a Fidesz politikai üzenetei körül egy óriási, államilag megtámasztott kommunikációs infrastruktúra működött, már láthatóan megrepedtek a falai.
És ez Orbán számára talán még fontosabb, mint az 52 mandátum
Orbán politikájának ereje ugyanis soha nem kizárólag abból állt, hány képviselő ült a parlamentben. Ugyanilyen fontos volt az intézményi, gazdasági, médiabeli és kulturális hátország, amely a Fidesz politikai napirendjét erősítette.
Most ennek a rendszernek egyes elemei kiestek, más részei bizonytalanabbak, a kormányzati kommunikációs gépezet pedig értelemszerűen már nem Orbánt szolgálja. Ellenfeleit többé nem tudja egyszerűen ledominálni az állam teljes kommunikációs súlyával.
Ezért érdekes annyira a „Visszatértem” szó
Orbán kommunikációjában ez természetesen erőt sugároz. A vezér megjött, vége a szünetnek, újra indul a csata, a tábor pedig felsorakozhat mögötte.
De ugyanebben a szóban benne van egy akaratlan kérdés is: ha visszatért, akkor hol volt addig, és mi történt közben azokkal, akiknek elvileg nélküle is működtetniük kellett volna a Fideszt?
Most Kötcsén próbálhatja összerakni a maradékot
A szombati kötcsei találkozó ebből a szempontból sokkal fontosabb, mint egy átlagos pártrendezvény. Orbán most először tartja meg a hagyományos politikai eligazítását úgy, hogy már nem Magyarország miniszterelnökeként érkezik.
Most nem arról kell beszélnie a saját táborának, hogyan irányítják tovább az országot. Arról kellene meggyőznie őket, hogy egyáltalán van visszaút.
Ez két teljesen különböző feladat
Kormányon Orbán politikai erejét folyamatosan újratermelte maga a hatalom. Minisztereket nevezett ki, költségvetést alakított, intézményeket irányított, nemzetközi csúcsokra járt, és minden nap történtek olyan események, amelyek automatikusan köré szervezték a híreket.
Ellenzékben a figyelemért is versenyezni kell. Nem azért beszél róla mindenki, mert ő a miniszterelnök, hanem azért kell mondania valamit, amitől újra róla beszélnek.
A „Visszatértem” ebből a szempontból tökéletes mondat
Nincs benne program, nincs benne új ember, nincs benne konkrét javaslat és nincs benne magyarázat a választási vereségre. Van viszont benne Orbán Viktor, és a Fidesz számára jelenleg valószínűleg ez a legfontosabb.
A párt első ösztöne ugyanis ugyanaznak tűnik, mint szinte minden korábbi válságban: ha baj van, még több Orbán kell.
Csakhogy most először ez sem biztos, hogy elég
A 2026-os vereség nem Orbán távollétében következett be. Ő vezette a Fideszt, ő volt a miniszterelnök, ő állt a kampány középpontjában, és a választók úgy döntöttek, hogy tizenhat év után mást bíznak meg az ország vezetésével.
Vagyis a visszatérés furcsa módon ugyanannak az embernek a visszatérése, akinek a vezetésével a Fidesz elveszítette a hatalmat. Ezért a valódi kérdés nem az, hogy Orbán képes-e ismét energiát vinni a saját táborába, hanem hogy tud-e bármi olyat mutatni, amit a választók tavasszal még nem láttak.
A régi recept jelenleg főként hangos mondatokból áll
Orbán és a Fidesz az új kormány több közjogi döntését illegitimnek minősíti, a párt pedig egyes parlamenti folyamatokat bojkottál. Ezek alkalmasak arra, hogy fenntartsák a saját tábor harci kedvét, de parlamenti eredményt csak ritkán lehet velük elérni.
A Tisza kétharmada mellett a Fidesznek egyszerűen nincs lehetősége arra, hogy pusztán mandátumokkal blokkolja a nagy döntéseket. Ezt nem lehet egy jól sikerült Facebook-videóval megváltoztatni.
Orbánnak tehát most először ténylegesen ellenzéki politikát kell csinálnia
Nem elég azt mondani, hogy amit a kormány csinál, az rossz. Saját alternatívát kell felmutatni, új embereket kell találni, helyi szervezeteket kell összerakni, és vissza kell csábítani olyan választókat, akik néhány hónapja éppen azért szavaztak másra, mert elegük lett a régi rendszerből.
Ez sokkal több munka annál, mint „csapni a lovak közé”. A politikai ló ugyanis közben gazdát cserélt.
És talán ez a visszatérés legnagyobb iróniája
Orbán Viktor évtizedeken keresztül arról volt híres, hogy ő határozta meg, miről beszél az ország. Most neki kell reagálnia Magyar Péter napirendjére, a Tisza parlamenti döntéseire, az új kormány intézkedéseire és a saját pártján belüli vereség utáni bizonytalanságra.
Az ember, aki sokáig mindenkit mozgásra kényszerített maga körül, most maga kénytelen visszatérni, mert nélküle szemmel láthatóan nehezen találja az irányt a Fidesz.
Lehet ebből még visszatérés a hatalomba?
Természetesen lehet. Négy év a politikában rendkívül hosszú idő, egy volt miniszterelnököt pedig ostobaság lenne pusztán egy elvesztett választás után végleg leírni.
De Orbán most nem ott kezdi a visszakapaszkodást, ahonnan tizenhat évig politizált. Nincs kormány, nincs parlamenti kétharmad, nincs automatikus napirendformáló erő, és az a politikai infrastruktúra sem érintetlen, amely hosszú időn keresztül körülvette.
Ezért inkább a nulladik nap jött el
A pénteki videó nem a hatalom visszaszerzésének bizonyítéka, hanem annak kezdőpisztolya. Orbán azt üzeni, hogy újra harcolni fog érte, és Kötcsén valószínűleg már azt próbálja elmagyarázni a saját táborának, hogyan.
A hatalmat azonban nem lehet visszavenni egy Facebook-poszttal. Ahhoz előbb újra működő pártot, hiteles politikai ajánlatot és választói többséget kell építeni.
„Csapjunk a lovak közé!” – mondta Orbán
Csakhogy a lovak ezúttal nem egy tizenhat éve működő kormányzati szekeret húznak. Egy 52 mandátumos ellenzéki pártot kellene visszavinniük oda, ahonnan tavasszal a választók leváltották.
Orbán Viktor valóban visszatért. Most derül ki, hogy a Fidesz régi vezére képes-e új politikát építeni egy teljesen új helyzetben – vagy csak ugyanazokat a mondatokat mondja majd hangosabban egy olyan országnak, amely egyszer már azt válaszolta rájuk: elég volt.