Forsthoffer Ágnes olyan dolgot tett amivel máris a Tisza egyik legnépszerűbb politikusává vált
Forsthoffer Ágnes egyik első látványos házelnöki döntése rövid idő alatt komoly visszhangot váltott ki. Az Országgyűlés új elnöke nem használja tovább a napi munkában azt az 1902-ben készült, faragott támlás történelmi széket, amelyen az elmúlt években Kövér László ült. A bútordarab múzeumba kerül, Forsthoffer pedig egy egyszerűbb, modernebb székről vezeti majd az üléseket.
Egy bútordarab, amely hirtelen politikai jelképpé vált
Első hallásra apróságnak tűnhet, hogy az Országgyűlés elnöke milyen székben ül. A magyar politikában azonban ritkán maradnak pusztán tárgyak a tárgyak, különösen akkor, ha a Parlament ülésterméről, történelmi bútorokról és hatalmi szimbólumokról van szó.
Forsthoffer Ágnes most egy ilyen jelképes döntéssel indított: az 1902-ben készült, faragott támlás házelnöki széket nem használja tovább a mindennapi parlamenti munkában. A HVG beszámolója szerint a házelnök szerda esti bejegyzésében azzal indokolta a lépést, hogy vannak tárgyak, amelyeknek történeti értékük és szimbolikus jelentőségük van, ezeket pedig meg kell őrizni a jövő generációi számára.
A döntés lényege tehát nem az, hogy a szék eltűnik, hanem éppen az ellenkezője: az Országgyűlési Múzeumban állítják ki, ahol a látogatók is megnézhetik. Forsthoffer szerint egy ilyen értékes bútordarabot nem napi használatban kell tovább koptatni, hanem közkinccsé kell tenni.
Kövér László után új stílust jelez az új házelnök
A szék azért is kapott ekkora figyelmet, mert az elmúlt több mint egy évtizedben Kövér László használta a plenáris ülésteremben. A Telex cikke szerint az Országgyűlés Hivatala korábban azt közölte: az állami tulajdonú alsóházi elnöki széket 2013-ban vette vagyonkezelésbe az Országgyűlés Hivatala a Nemzeti Múzeumtól, és azóta a Parlament plenáris üléstermében volt.
Ez is érdekelhet
Ez a háttér adja a döntés politikai súlyát. A szék az elmúlt években sokak fejében nemcsak egy történelmi bútordarab volt, hanem összekapcsolódott Kövér László házelnöki korszakával, a parlamenti fegyelmezések hangulatával és azzal a tekintélyelvűnek tartott működéssel, amelyet az ellenzék évek óta bírált.
Forsthoffer Ágnes most nem beszélt hosszú politikai elszámoltatásról, nem harsány nyilatkozattal próbált új korszakot hirdetni. Egyszerűen máshová tette a széket. A gesztus mégis érthető volt azoknak is, akik nem követik napi szinten a parlamenti procedúrákat: más korszak, más stílus, más szerepfelfogás.
„A házelnök nem uralkodó”
A döntés legerősebb mondata nem is a bútorról, hanem a hatalomról szólt. Forsthoffer Ágnes úgy fogalmazott: „A házelnök nem uralkodó, hanem közfeladatot ellátó tisztségviselő.” A HVG szerint a házelnök videón is megmutatta, milyen egyszerűbb, modern, gurulós széket használ majd a továbbiakban; az új darab csúcsos támlája valamelyest emlékeztet a történelmi elődre, de jóval visszafogottabb kivitelű.
Ez a mondat gyorsan önálló életre kelt. Nem nehéz érteni, miért. A parlamenti elnöki poszt az elmúlt években sokak szemében kemény, távolságtartó, fegyelmező szerepként jelent meg. Forsthoffer ezzel szemben azt próbálja hangsúlyozni, hogy a tisztség nem uralkodás, hanem szolgálat.
A politikai kommunikációban néha egy apró gesztus többet mond, mint egy hosszú beszéd. Egy székváltás önmagában nem írja át az Országgyűlés működését, de jelzi, milyen képzeteket akar leválasztani magáról az új házelnök. Nem trón, nem díszlet, nem hatalmi kellék – legalábbis ezt üzeni a döntés.
Nem kidobja, hanem megőrzi
A lépés egyik fontos része, hogy Forsthoffer nem eltünteti vagy száműzi a történelmi széket. A Telex beszámolója szerint a bútordarab az Országgyűlési Múzeum egyik tárlatában kap helyet, mivel kiemelkedő történeti és műtárgyi értéket képvisel.
Ez a különbség azért lényeges, mert a döntés könnyen leegyszerűsíthető lenne politikai gesztusra: „Kövér széke megy a múzeumba.” Valójában azonban a hivatalos indoklás ennél óvatosabb és védhetőbb: egy 124 éves bútordarab napi használata gyorsíthatja a kopást, ezért érdemesebb múzeumi környezetben megőrizni.
Az Index korábbi cikke is arról írt, hogy a szék kiemelkedő történeti és műtárgyi értékű, és bár Forsthoffer az alakuló ülést még ebből a székből vezette le, a továbbiakban gyakorlati szempontok alapján másik széket használ majd.
Vagyis a döntés egyszerre praktikus, műtárgyvédelmi és szimbolikus. Pont ettől lett erős.
Forsthoffer Ágnes gyorsan építi a saját politikai karakterét
Forsthoffer Ágnes nem régóta országos politikai szereplő, de a Tisza Párt körül kialakult új politikai helyzetben gyorsan a figyelem középpontjába került. A Telex áprilisban arról írt, hogy a Tisza Párt alelnökeként Magyar Péter őt kérte fel az Országgyűlés elnöki pozíciójára. Akkor Forsthoffer azt írta: azt szeretné, ha a parlamenti munka, a közélet és a közbeszéd példamutató lenne, a vita pedig közös gondolkodást jelentene, nem háborút.
A mostani székváltás pontosan ebbe a politikai önképbe illeszkedik. Nem jogszabály-módosítás, nem nagy intézményi reform, hanem egy könnyen érthető jelzés arról, hogy az új házelnök más hangulatot szeretne a parlamentben.
A támogatói ezért láthatják benne az új politikai kultúra egyik első kézzelfogható jelét. A kritikusok persze mondhatják, hogy ez csak látványos gesztus, miközben a valódi kérdés az lesz, hogyan vezeti majd az üléseket, mennyire lesz következetes, és képes lesz-e valóban kiegyensúlyozott házelnökként működni.
Egyelőre azonban a gesztus működik. Könnyen érthető, erős képet ad, és egyszerre beszél múltról, hatalomról, stílusról és közszolgálatról.
Egy szék nem változtat meg mindent, de sokat elárul
A parlament működését nem az dönti el, hogy a házelnök faragott történelmi székben vagy modern irodai székben ül. A következő hónapokban Forsthoffer Ágnes valódi próbája nem a bútorválasztás lesz, hanem az, hogyan kezeli a kormánypárti és ellenzéki vitákat, mennyire engedi érvényesülni a parlamenti kontrollt, és milyen hangot szab az ülésteremben.
Mégis van jelentősége annak, hogy az első látványos döntések egyike éppen egy ilyen szimbolikus tárgyhoz kapcsolódik. A 124 éves házelnöki szék múzeumba kerül, a házelnök pedig azt üzeni: a tisztség nem uralkodói szerep, hanem közfeladat.
Ez a mondat sokaknak elég volt ahhoz, hogy Forsthoffer Ágnest már most az új politikai korszak egyik arcaként kezdjék emlegetni. Hogy ebből tartós népszerűség lesz-e, azt majd a parlamenti munka dönti el. A szék mindenesetre már elindult a múzeum felé, vele együtt pedig egy régi korszak egyik leglátványosabb kelléke is kikerül a napi politikai színpadról.