Észre sem vettük, de csendben történelmi döntést hozott meg a kormány
Szinte észrevétlenül jelent meg a Magyar Közlönyben egy olyan döntés, amely hosszú távon alapjaiban változtathatja meg Magyarország tájait, mezőgazdaságát, vízellátását és azt is, hogyan védekezünk az egyre kegyetlenebb aszályok ellen. A kormány ugyanis elfogadta a Fenntartható Vízgazdálkodási Intézkedési Tervet, amelynek legfontosabb üzenete egyszerűen összefoglalható: nem az lesz többé az elsődleges cél, hogy a vizet minél gyorsabban elvezessük, hanem az, hogy megtartsuk Magyarországon.
Ez első hallásra technikai vízügyi részletnek tűnhet, valójában azonban ennél sokkal nagyobb fordulatról van szó. A dokumentum a több mint egy évszázados magyar vízkezelési gondolkodás egyik alapját írja át, és kormányzati szinten teszi prioritássá a természetes vízmegtartást, a csapadék helyben tartását, a talaj vízkészletének visszatöltését, sőt a folyók vizének tájba történő kivezetését is.
Mostantól nem az a kérdés, hogyan vezessük el gyorsabban a vizet
A magyar vízgazdálkodás történetének jelentős részében az volt az alaplogika, hogy a többletvizet minél gyorsabban el kell vezetni. Árvíz, belvíz, mocsaras területek: csatornák épültek, folyókat szorítottak gátak közé, hatalmas területeket alakítottak át azért, hogy több föld váljon művelhetővé.
Csakhogy közben megváltozott a világ. Egyre hosszabbak és súlyosabbak az aszályos időszakok, szélsőségesebbé vált a csapadék eloszlása, és egyre gyakrabban fordul elő az abszurd helyzet, hogy tavasszal vagy egy nagyobb eső után megszabadulunk a víztől, néhány hónappal később pedig kétségbeesetten keressük ugyanezt a vizet.
A kormány most kimondta: a vizet akkor kell megfogni, amikor megérkezik
A dokumentum egyik legfontosabb mondata szerint az előttünk álló időszakban a vízlevezetés helyett a vizek megtartására kell helyezni a hangsúlyt. A csapadékot akkor kell megtartani, amikor leesik, hogy az aszályos hónapokban legyen mit hasznosítani.
Ez is érdekelhet
És nem egyszerűen néhány új tározóról beszélnek. A cél az, hogy a víz megmaradjon a tájban, a felszínen, a termőtalajban és a felszín alatt is, vagyis az egész országot egyetlen nagyobb vízrendszerként kell újragondolni.
Ez az emberek életében is nagyon gyorsan érezhető lehet
A vízgazdálkodás sokáig olyan témának tűnhetett, amely kizárólag mérnökök, gazdák és vízügyi szakemberek problémája. Pedig végső soron ebből lesz az élelmiszer ára, ettől függ, hogy kiszárad-e a kert, mennyi vizet kell öntözésre kiszivattyúzni, és hogy néhány évtized múlva milyen állapotban lesznek a hazai ivóvízkészletek.
Ha több víz marad a talajban, az ellenállóbbá teheti a termőföldeket az aszállyal szemben. Ha több csapadék marad helyben, kisebb lehet az öntözési kényszer, ha pedig emelkedik a talajvíz szintje, az egész környező növényzet és mikroklíma profitálhat belőle.
A gazdáknál jöhet az egyik leglátványosabb változás
A kormány nemcsak azt akarja mondani a gazdálkodóknak, hogy tartsák meg a vizet, hanem az agrártámogatási rendszert is hozzá akarja igazítani az új célhoz. Magyarul olyan ösztönzőket terveznek, amelyek mellett anyagilag is megérheti egy gazdának vizet megtartani a területén ahelyett, hogy a lehető leggyorsabban levezesse.
Ez óriási változás lehet, mert jelenleg sok esetben pontosan az ellenkező gazdasági érdek működik. Ha viszont a támogatási rendszer értékként kezeli az időszakosan vízzel borított területet, a mélyedéseket, holtágakat vagy vízmegtartó földhasználatot, akkor teljesen más döntéseket hozhatnak a gazdák is.
Igen, akár mezőgazdasági területeket is eláraszthatnak időszakosan
A terv kifejezetten kívánatos lehetőségként beszél arról, hogy egyes mezőgazdasági területeket időszakosan, adott esetben teljesen elöntsön a víz. Elsőre ez furcsának hangozhat egy olyan országban, ahol évtizedeken át a belvíz mihamarabbi eltüntetése volt az egyik fő cél.
Az új gondolkodás szerint azonban egy megfelelő helyen néhány hétig vízzel borított terület nem feltétlenül elvesztegetett föld. Lehet egy természetes akkumulátor, amelyben a víz beszivárog a talajba, feltölti a környék készleteit, majd hónapokkal később segít átvészelni a száraz időszakot.
A folyókat is újra kiengednék a tájba
Talán ez az egész terv egyik leglátványosabb eleme. A kormány hivatalos célként rögzíti, hogy a folyók mentén nagyobb mélyártéri területeket lehet bevonni a víz megtartásába, vagyis bizonyos helyeken a folyóvíz egy részét kontrollált módon ki lehet vezetni a tájba.
Ez történhet gravitációsan vagy szivattyúzással, és egyes esetekben komoly infrastruktúra-átalakítást is igényelhet. A dokumentum még a gátak áthelyezésének lehetőségét is megemlíti, természetesen úgy, hogy az épített környezet és az infrastruktúra biztonsága elsődleges maradjon.
Az Alföld lehet az egyik legnagyobb nyertes
Az ország legnagyobb vízhiánya az Alföldön jelentkezik, miközben éppen ott található rengeteg természetes mélyedés, egykori folyómeder, holtág és rendszeresen belvízjárta terület. Az új rendszer ezeket többé nem feltétlenül problémának, hanem potenciális víztároló területnek tekintené.
Ez gyökeresen más gondolkodás. Nem feltétlenül minden vizet kell csatornába terelni és elvinni, hanem meg kell keresni azokat a helyeket, ahol biztonságosan megmaradhat, beszivároghat és később enyhítheti az aszály hatásait.
A dombvidékeket sem hagyják ki
Nem kizárólag az Alföldről szól a terv. A dombvidéki területeken azt kell megoldani, hogy a nagyobb esők vize ne rohanjon le pillanatok alatt a lejtőkön, talajt és tápanyagokat magával sodorva.
A víz lefolyásának lassítása egyszerre jelenthet vízmegtartást és talajvédelmet. Ha a csapadék több időt kap arra, hogy beszivárogjon, abból a mezőgazdaság, az erdők és végső soron a környező települések is profitálhatnak.
És ami különösen nagy fordulat: először a természetes megoldásokat kell keresni
A dokumentum kimondja, hogy a vízgyűjtő-gazdálkodásban és a területhasználati tervezésben prioritást kell adni a természetalapú megoldásoknak és a természetes vízmegtartási módszereknek. Ez azt jelenti, hogy nem automatikusan újabb betoncsatorna, szivattyú vagy hatalmas műtárgy az első válasz minden problémára.
Ha a természetes módszer nem alkalmazható, akkor jöhetnek hibrid vagy mesterséges megoldások. De még azoknál is előnyben kell részesíteni azokat, amelyek fenntarthatóak és összeegyeztethetők a természetvédelmi célokkal.
A talaj lehet Magyarország egyik legnagyobb víztározója
Az új megközelítés egyik kulcsa, hogy nem csak tavakban és tározókban gondolkodik. Maga a talaj óriási mennyiségű vizet képes tárolni, ráadásul jóval hosszabb ideig, mint egy gyorsan lefolyó zápor után gondolnánk.
Éppen ezért a talajszerkezet javítása, a víz beszivárgásának elősegítése és a föld vízmegtartó képességének növelése stratégiai kérdéssé válik. Ez hosszú távon nemcsak a természetnek, hanem a mezőgazdasági termelőknek is életbiztosítás lehet.
A felszín alatti vízkészleteket is vissza akarják tölteni
A terv külön foglalkozik a talajvíz és más felszín alatti készletek állapotával. Kimondja, hogy ezek visszatöltése nélkül bizonyos területeken nem lehet helyreállítani a tartósan lesüllyedt vízszinteket.
Ehhez Magyarországon is vizsgálnák az úgynevezett célzott felszín alatti vízpótlási módszereket. A lényeg leegyszerűsítve az, hogy amikor van rendelkezésre álló víz, azt megfelelő helyeken tudatosan visszajuttatják a föld alatti víztartó rétegekbe.
A városokban is teljesen máshogy bánhatunk majd az esővel
A csapadékvíz megtartása nemcsak mezőgazdasági kérdés. A terv belterületeken is azt az irányt jelöli ki, hogy az esővizet ne egyszerűen minél gyorsabban a csatornába vezessük, hanem ahol lehet, lassítsuk, tároljuk és hasznosítsuk.
Ennek hosszú távon lehetnek egészen hétköznapi következményei: több esőkert, zöldfelület, vízáteresztő burkolat, tározó és külön csapadékvíz-rendszer jelenhet meg. Egy forró nyári városban ez nemcsak vízügyi kérdés, hanem a hőség mérséklésében is szerepet játszhat.
A korlátlan vízkivétel korszakának is üzennek
A terv alapelve szerint vízigényt csak a rendelkezésre álló készletek mennyiségének és minőségének megóvása mellett, a klímaváltozási előrejelzések figyelembevételével lehet kielégíteni. Vagyis attól, hogy valaki mezőgazdasági, ipari vagy más gazdasági célra szeretne vizet használni, még nem következik automatikusan, hogy korlátlanul meg is teheti.
Ez a következő évek egyik konfliktusos pontja is lehet. A víz egyre értékesebb erőforrás lesz, ezért az államnak választ kell adnia arra, hogyan osztja el úgy, hogy közben ne éljük fel a jövő generációinak készleteit.
Most felmérik azt is, valójában mennyi vizet veszünk ki
A tervek között szerepel a monitoringrendszer jelentős fejlesztése, mert jelenleg komoly bizonytalanság van az illegális és nem megfelelően nyilvántartott vízkivételek nagyságrendjéről. A dokumentum több olyan becslést is idéz, amelyek szerint a probléma messze nem marginális.
Ez azért alapvető, mert amit nem mérünk, azt irányítani sem lehet. Ha az állam nem tudja pontosan, honnan, mennyi vizet vesznek ki, akkor lehetetlen felelős döntést hozni arról, mennyi marad a természetnek, az ivóvízellátásnak vagy a következő aszályos évre.
Új törvények is jönnek
A mostani határozat még nem az összes konkrét jogszabályt tartalmazza, hanem kijelöli, merre kell elindulni. A következő lépések között szerepel a vízgazdálkodási törvény és más kapcsolódó szabályok módosításának előkészítése is.
Ez azért nagyon fontos, mert egy stratégiai dokumentum önmagában kevés lenne. Az igazi fordulat akkor következik be, amikor a vízmegtartás elve megjelenik az engedélyezésben, az agrártámogatásokban, a beruházásokban és a konkrét vízügyi üzemrendekben is.
Pénzt is rendelnek majd az új rendszer mellé
A kormány a következő költségvetési tervezés során már fel akarja mérni, mekkora pénzügyi forrás szükséges az új vízgazdálkodási intézkedésekhez. Az uniós fejlesztési pénzek tervezésénél szintén figyelembe kell venni az új prioritásokat.
Ez döntő kérdés lesz, mert a vízügyi rendszerváltás nem történik meg pusztán egy jól megírt dokumentumtól. Gátakat kellhet átalakítani, tájakat rehabilitálni, monitoringrendszereket kiépíteni, gazdákat kompenzálni és új infrastruktúrát létrehozni.
És újra lesz vízügyi kutatási háttér
A tervek között egy vízügyi kutatóintézet újbóli létrehozása is szerepel. Ez azért fontos, mert az ország előtt álló problémák jelentős része nem oldható meg régi rutinok mechanikus folytatásával.
Más csapadékviszonyok, más folyóvízjárás és más mezőgazdasági környezet alakul ki, mint amelyre a korábbi rendszereket tervezték. Ehhez folyamatos mérés, kutatás, modellezés és hazai kísérletezés szükséges.
Fontos: holnaptól még nem árasztják el az Alföldet
A döntés jelentőségét nem érdemes azzal eltúlozni, hogy úgy teszünk, mintha a következő héten már minden csatornát lezárnának és folyókat vezetnének ki a földekre. A most elfogadott terv elsősorban alapelveket, prioritásokat és az ezekhez vezető intézkedési irányokat rögzíti.
Több helyen még csak a felmérés és a konkrét szabályozás előkészítése következik. De éppen ez teszi történelmi jelentőségűvé: mostantól ugyanabba az irányba kellene állnia a jogszabályoknak, támogatásoknak, fejlesztéseknek és állami vízügyi döntéseknek.
Ez tényleg egy vízügyi rendszerváltás kezdete lehet
Évtizedeken keresztül természetesnek tekintettük, hogy a fölöslegesnek gondolt vizet minél gyorsabban elvezetjük, aztán nyáron csodálkozunk a kiszáradt földeken és egyre mélyebbre süllyedő talajvízen. A mostani döntés hivatalosan is kimondja, hogy ezt a logikát meg kell fordítani.
A víz többé nem olyan kellemetlenség, amelytől meg kell szabadulni, hanem stratégiai erőforrás, amelyet akkor kell elraktározni, amikor rendelkezésre áll. Ha a kormány a most lefektetett elveket valóban végigviszi a következő évek jogszabályain, támogatásain és beruházásain, akkor augusztus 25-ére még hosszú idő múlva is úgy emlékezhetünk majd, mint arra a napra, amikor Magyarország végre megfordította a vízhez való viszonyát.