Deák Dániel mindent beismert: a kormányfüggetlen elemző saját szavaival rántotta le a leplet a gépezetről
Deák Dániel egy televíziós szereplésben olyan mondatot mondott, amelyet alighanem még sokszor fognak idézni a Fidesz körüli médiavilág működéséről szóló vitákban. A Különutas című műsorban arról beszélt, hogy a jobboldali közösségi médiás és véleményformáló szereplők „fegyelmezetten”, „hierarchikus gondolkodásmódban” követték a központi iránymutatásokat. Ez azért különösen kínos, mert közben a hálózat más szereplői, köztük Bohár Dániel, továbbra is azt próbálják bizonygatni, hogy ők valójában önálló, független tartalomgyártók voltak.
A mondat, ami után nehéz tovább játszani a függetlent
Deák Dániel kijelentése azért üt nagyot, mert nem egy ellenzéki politikus vádaskodásaként hangzott el. Nem egy Tisza-közleményben szerepelt. Nem egy publicista írta le kívülről. Hanem a fideszes médiavilág egyik legismertebb arca beszélt arról, hogyan működött a rendszer.
A kulcsmondat így hangzott:
„A közösségnek a tagjai ezt így fegyelmezetten egyébként egy ilyen hierarchikus gondolkodásmódban követték is.”
Ez a mondat gyakorlatilag szétfeszíti azt a korábbi magyarázatot, hogy itt csupa önálló gondolkodó, spontán módon ugyanarra jutó, belső meggyőződésből tartalmat gyártó szereplőről lett volna szó.
Ez is érdekelhet
Mert ha van hierarchia, ha van fegyelmezett követés, ha vannak iránymutatások, akkor az már nem egyszerű véleményközösség. Az már szervezettség. Az már kommunikációs gépezet. Az már központi politikai logika szerint működő hálózat.
És pontosan ezt tagadták évekig.
Bohár közben újságírói függetlenségről beszélt
Az egész történetet még kínosabbá teszi, hogy Bohár Dániel egy másik műsorban szinte ezzel párhuzamosan próbálta elmagyarázni, hogy ő nem propagandista, hanem a saját meggyőződése alapján dolgozó médiaszereplő.
A Médiapiac című adásban úgy fogalmazott:
„Én ugyanannyira vagyok újságíró és független-objektív, mint bármelyik telexes vagy RTL-es vagy bármelyik médiumot említhetném.”
Ez a mondat önmagában is merész. De Deák Dániel beismerésszerű mondata után egészen más fényt kap. Mert miközben az egyik szereplő azt állítja, hogy ő független-objektív módon dolgozott, a másik arról beszél, hogy a közösség tagjai fegyelmezetten követték a hierarchikus működést.
A kettő egyszerre nehezen áll meg.
Vagy független, önálló tartalomgyártás történt, vagy központi logika szerint mozgó, fegyelmezett kommunikációs hálózat működött. A kettőt egyszerre eladni már nagyon nehéz.
A vereség után repedezik a fal
A választási vereség után látványosan megváltozott a helyzet a Fidesz médiakörnyezetében. Amíg a rendszer mögött ott állt a kormányzati hatalom, az állami hirdetési pénz, a politikai védelem és a győztes oldallal járó magabiztosság, addig a szereplők könnyebben mondhatták: minden rendben, minden természetes, minden csak vélemény.
Most viszont az addig egységesnek látszó gépezet szereplői elkezdtek külön-külön magyarázkodni.
Az egyik azt mondja, ő független.
A másik arról beszél, hogy hierarchikus rendszerben követték az iránymutatást.
A harmadik megpróbálja átkeretezni, hogy ő csak „jobboldali újságíró” volt.
Csakhogy a korábbi rendszer működése éppen ezekben az ellentmondásokban válik láthatóvá. Nem akkor, amikor mindenki ugyanazt mondja, hanem akkor, amikor már nincs központi erő, amely tökéletesen egyben tartaná a magyarázatokat.
A parlamenti jelenlét ügye még tovább rontja a képet
Bohár Dániel körül ráadásul egy másik ügy is fut. Forsthoffer Ágnes, az Országgyűlés elnöke vizsgálatot rendelt el, mert bejelentések szerint Bohár sajtóbelépő nélkül, a korábbi kormánypárt vendégeként végzett tudósítói tevékenységet a parlament falai között.
Ez azért különösen érdekes, mert pontosan a független újságírói szerepre vonatkozó magyarázatot teszi próbára.
Ha valaki valóban újságíróként, független sajtószereplőként dolgozik, akkor ennek megfelelően kell belépnie, jelen lennie és tudósítania a parlamentből. Ha viszont pártvendégként, politikai oldalhoz kötött szereplőként mozog a házban, miközben újságírói tevékenységet végez, az már egészen más kérdéseket vet fel.
Itt nem arról van szó, hogy valaki nem mondhat véleményt. Hanem arról, hogy milyen minőségben, milyen jogosultsággal, milyen intézményi szabályok alapján teszi ezt egy közjogi térben.
A „propagandista” jelző elől egyre nehezebb menekülni
A Fidesz médiakörnyezetének szereplői régóta tiltakoznak a propagandista jelző ellen. Ez érthető: senki sem szereti, ha nem újságíróként, elemzőként vagy véleményformálóként, hanem politikai kommunikációs eszközként írják le.
Csakhogy a jelző elleni legjobb védekezés nem az, hogy valaki sértődötten kikéri magának.
Hanem az, hogy a működése alapján bizonyítja: nem központi politikai akaratot hajt végre, nem ugyanazokat a paneleket ismétli, nem kampánylogika szerint gyárt tartalmat, nem fegyelmezett hierarchiában mozog, hanem valóban önálló, ellenőrizhető, szakmai munkát végez.
Deák Dániel mondata éppen ezt a védekezést gyengíti meg.
Mert ha a rendszer tagjai „fegyelmezetten” követték a hierarchikus működést, akkor a propagandavád már nem puszta sértésnek tűnik, hanem egy működési modell leírásának.
Most már a szereplők saját szavai beszélnek
A történetben az a legfontosabb, hogy nem kell túl sokat hozzátenni. A mondatok önmagukért beszélnek.
Bohár Dániel szerint ő ugyanannyira független-objektív, mint bármelyik nagy szerkesztőség újságírója.
Deák Dániel szerint a közösség tagjai fegyelmezetten, hierarchikus gondolkodásmódban követték az iránymutatást.
A kettő együtt pontosan megmutatja, miért omlik most össze a régi védekezés. Az egyik szereplő még a régi díszletet próbálja tartani, a másik viszont véletlenül vagy tudatosan elmondja, mi volt mögötte.
A választók pedig nem ostobák.
Évekig látták ugyanazokat a témákat, ugyanazokat a fordulatokat, ugyanazokat az ellenségképeket, ugyanazokat a kampányüzeneteket ugyanazon szereplők szájából, ugyanabban az időzítésben. Most pedig az egyik legismertebb szereplő arról beszél, hogy mindez fegyelmezett hierarchiában működött.
Ez nem beismerésként indult, de annak hangzik
Lehet, hogy Deák Dániel nem beismerésnek szánta a mondatát. Lehet, hogy csak belülről akarta elmagyarázni, hogyan működött a jobboldali kommunikációs közösség. De a nyilvánosságban ez mégis úgy hat, mint egy váratlan leleplezés.
Mert a rendszer lényege éppen az volt, hogy kívülről mindig tagadták a központi irányítottságot.
Most viszont elhangzott a kulcsszó: hierarchia.
És elhangzott a másik is: fegyelem.
A többit már nem nehéz összerakni.
A Fidesz körüli médiagépezet most nemcsak politikailag, hanem magyarázataiban is válságba került. A szereplők próbálják menteni magukat, de közben egymásnak ellentmondó történeteket mondanak.
A régi fal repedezik.
És most már nem az ellenfeleik bontják kívülről.
Hanem a saját mondataik belülről.