Dagad a botrány! Súlyos részletek derültek ki Lázár Jánosék 286 milliárdos ügyében
Lázárék 286 milliárdos költségvetési lyuka egyre kínosabb: titkos határozat, új kínai hitel és három eltűnt tétel a háttérben
A sztori elsőre úgy hangzik, mint egy könyvelési hiba, amit majd valaki egy Excel-sorral megmagyaráz. Csakhogy itt nem aprópénzről van szó, hanem nagyjából 286 milliárd forintról, három súlyos tételről, egy nem nyilvános kormányhatározatról és egy olyan Budapest–Belgrád-vasúti ügyről, amely körül továbbra is sűrűbb a homály, mint amennyi egy normális költségvetéshez egészséges lenne.
A költségvetésben nem látszott, de a számla ettől még megérkezhet
A Tisza-kormány azzal vádolja az Orbán Viktor vezette korábbi kabinetet, hogy a 2026-os költségvetésben nem tüntettek fel mintegy 286 milliárd forintnyi, az Építési és Közlekedési Minisztériumhoz kapcsolódó kiadást. A vád súlyos: nem arról van szó, hogy valaki elütött egy számot, hanem arról, hogy a büdzsé papíron szebbnek tűnhetett, mint amilyen valójában volt.
A hiányzó tételek között három ügy szerepel. A gyorsforgalmi úthálózat rendelkezésre állási díjánál 175,6 milliárd forint, a Budapest–Belgrád-vasútvonal magyarországi fejlesztésénél 87,7 milliárd forint, az iváncsai iparvágánynál pedig 22,3 milliárd forint hiányzott a kiadási oldalról.
Ez együtt már nem az a kategória, amit egy minisztériumi vállrándítással el lehet intézni. Ennyi pénzből komplett ágazatok működését lehet megtámasztani, kórházi adósságokat lehet csökkenteni, vasúti pályákat lehet rendbe tenni, vagy legalább néhány olyan dolgot meg lehetne javítani az országban, amiről évek óta mindenki tudja, hogy recseg-ropog.
Ehelyett most ott tartunk, hogy a kormányváltás utáni átadás-átvételnél előkerült egy költségvetési fekete lyuk. És ahogy ilyenkor lenni szokott, a magyarázatok megérkeztek. Csak éppen nem mindegyik lett túl megnyugtató.
Ez is érdekelhet
Titkos határozatra hivatkoztak, csak épp az ÁSZ sem látta
Az Állami Számvevőszék válasza különösen kellemetlen részleteket hozott felszínre. A gyorsforgalmi úthálózathoz kapcsolódó tételnél a minisztériumok egy nem nyilvános kormányhatározatra hivatkoztak. Ez már önmagában is elég furcsa egy költségvetési vitában, de a történet itt nem áll meg.
Az ÁSZ közlése szerint ezt a kormányhatározatot nekik sem küldték meg, így annak tartalmát nem tudták ellenőrizni. Magyarul: volt egy sok tízmilliárdos tétel, amelynek magyarázatánál egy titkos döntésre mutogattak, de az ellenőrzésre hivatott szerv sem kapta meg azt az iratot, amely alapján tisztábban lehetett volna látni.
Ez azért nem az a transzparencia, amitől a közpénzek sorsáért aggódó állampolgár nyugodtan hátradől.
A Telex beszámolója szerint az ÁSZ azt is jelezte, hogy a gyorsforgalmi úthálózatra vonatkozó kiadások összegét számításokkal nem találta megalapozottnak. Vagyis nem egyszerűen arról volt szó, hogy a számvevők kukacoskodtak. A számok mögött nem volt ott az a biztos alap, amely egy ekkora állami kiadásnál minimum elvárható lenne.
Budapest–Belgrád: újabb kínai hitel a homályban
A második nagy tétel a Budapest–Belgrád-vasútvonal magyarországi megvalósításához kapcsolódik. Ez az a projekt, amely már eddig is bőven kapott kritikát a költségei, megtérülése és átláthatósága miatt. Most pedig újabb kellemetlen részlet került elő.
Az ÁSZ tájékoztatása szerint Lázár János minisztériuma az eredetileg felvett kínai hitel mellé újabb hitelfelvétellel számolt. A jelek szerint azonban ez a terv nem úgy alakult, ahogyan elképzelték. A hitel részletei ráadásul továbbra sem nyilvánosak, így a projekt körül megmaradt az a jól ismert magyar állami félhomály, amelyben a választópolgár legfeljebb annyit lát: sok pénz megy valahová, de a pontos feltételeket már nem kötik az orrára.
Ez a pont különösen érzékeny. Egy normális országban egy ekkora beruházásnál nem luxus az átláthatóság, hanem alapkövetelmény. Ha új hitelről volt szó, ha azzal tervezték betömni a lyukat, akkor jogos kérdés, hogy erről pontosan ki döntött, milyen feltételekkel, milyen kockázatokkal, és miért nem látszott mindez világosan a költségvetésben.
A válasz egyelőre nem túl elegáns: sok mindenre hivatkoztak, de a lényeges dokumentumok egy része nem volt nyilvános, az ÁSZ pedig több ponton csak a minisztériumok tájékoztatására tudott támaszkodni.
Ez nem ellenőrzésnek hangzik, inkább bizalmi játéknak. Csakhogy közpénznél a bizalom önmagában kevés. Ott papír, számítás, szerződés és nyilvánosság kellene.
Az iváncsai iparvágány lett a „tévedés”, de ettől még 22,3 milliárdról beszélünk
A harmadik tétel az iváncsai iparvágány 22,3 milliárd forintos költsége. Az ÁSZ szerint ez valóban tévedésből maradhatott ki a költségvetésből.
Lehet, hogy ez a három ügy közül a legkevésbé szövevényes magyarázat. Csakhogy 22,3 milliárd forintnál a „tévedés” szó már önmagában is nehezen emészthető. Egy háztartásban pár ezer forintos eltérésnél is előkerül a kérdés, hogy ki számolt rosszul. Az állami költségvetésben 22,3 milliárdnál ennél azért komolyabb válaszra lenne szükség.
Ráadásul ez csak a legkisebb tétel. A teljes csomag közel 286 milliárd forint. Ez az a szám, amely mellett nagyon nehéz úgy tenni, mintha pusztán technikai malőrről lenne szó.
A Fidesz részéről persze érkezett a szokásos védekezés: minden törvényes volt, minden rendben zajlott, az átadás-átvétel során megfelelő tájékoztatást adtak. Ez a politikai mondat papíron szép, csak éppen a most előkerült részletek nem pont ezt az idilli képet erősítik.
Büntetőjogi felelősség tudatában nyilatkoztak – ez most nem apró betűs rész
Az ÁSZ válaszának egyik legsúlyosabb eleme, hogy a minisztériumok felelős vezetői büntetőjogi felelősségük tudatában nyilatkoztak arról: az ÁSZ-nak megküldött adatok és dokumentumok teljes körűek, hiánytalanok és hatályosak voltak.
Ez a mondat nem dísznek van ott. Ha a későbbiekben kiderülne, hogy a tájékoztatás mégsem volt teljes, vagy lényeges dokumentumok maradtak ki, annak politikai és akár jogi következményei is lehetnek. Egyelőre persze jogerős megállapításról nincs szó, és a felelősség kérdését az illetékes szerveknek kell tisztázniuk.
De a helyzet ettől még súlyos. Az ÁSZ maga is jelezte: nincs jogköre megítélni, hogy a korábbi kormány megtévesztette-e őket. Ez egyszerre óvatos és beszédes mondat. A Számvevőszék nem mondja ki azt, amit politikai oldalon már sokan állítanak, de azt sem állítja, hogy minden rendben lett volna.
A kellemetlen rész éppen itt van. A rendszerben láthatóan voltak olyan pontok, ahol a nyilvánosság, az ellenőrzés és a költségvetési tisztaság nem találkozott túl barátságosan egymással.
Lázárék stiklije vagy költségvetési trükk? A lényeg ugyanaz: a számla az országnak fáj
A Fidesz természetesen tagadja, hogy törvénytelenség történt volna. Ez a védekezés várható is volt. Csakhogy a politikai tagadás önmagában nem tölti ki a hiányzó sorokat a költségvetésben.
A lényeg sokkal egyszerűbb: ha egy állami minisztériumhoz kapcsolódóan 286 milliárd forintnyi kiadás nem látszik megfelelően a büdzsében, akkor azt nem lehet egy elegáns félmondattal elintézni. Ilyenkor nem kommunikációs ellenoffenzívára van szükség, hanem dokumentumokra, számításokra, szerződésekre és világos felelősségi láncra.
Mert a költségvetés nem kampányplakát. Nem lehet rajta csak azt megmutatni, ami jól mutat, a kellemetlenebb tételeket pedig betolni a függöny mögé.
A régi módszer most nagyon csúnyán visszaköszön
A történet legkellemetlenebb része nem is az, hogy hatalmas összegekről van szó. Hanem az, hogy az egész túlságosan is ismerős.
Titkos kormányhatározat. Nem nyilvános hitelszerződés. Hiányzó költségvetési tételek. Utólagos magyarázatok. Felelősség hárítása. És persze a végén a magyar adófizető, aki megint csak azt látja: valahol fent eljátszottak a számokkal, a számla pedig lent landol.
Lehet ezt technikai vitának nevezni. Lehet arról beszélni, hogy melyik tétel miért került máshová, mi alapján számoltak kevesebbel, milyen hitelben reménykedtek, és melyik sor maradt ki tévedésből. De a politikai lényeg ennél jóval keményebb.
A Fidesz-korszak egyik legnagyobb problémája éppen az volt, hogy a közpénzek körüli átláthatóság sokszor nem alapelvnek, hanem zavaró körülménynek tűnt. Most pedig itt egy ügy, amelyben 286 milliárd forint sorsa körül kell utólag magyarázni a bizonyítványt.
A válaszok egy része megérkezett. A legfontosabb kérdés viszont még mindig ott van az asztalon: ha minden szabályos, minden átlátható és minden rendben volt, akkor miért néz ki ez az egész úgy, mintha valaki nagyon szerette volna, hogy bizonyos számok ne legyenek túl feltűnőek?