A NAV házkutatást tartott a Kulturális Minisztériumban – döbbenetes mit találtak!
NAV-nyomozók jártak a Kulturális Minisztériumban: fekete zsákokban találták meg, ami után még több kérdés maradt
Házkutatást és lefoglalást tartott a NAV a társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős minisztérium épületében, a Nemzeti Kulturális Alap körül kirobbant botrány miatt. Az ügy már eddig is súlyos volt: a gyanú szerint milliárdok sorsa válhatott kérdésessé, most azonban olyan felvételek kerültek nyilvánosságra, amelyek új szintre emelték a történetet.
A miniszter videóban mutatta meg, mi maradt hátra az épületben: fekete zsákokba gyűjtött, ledarált iratmaradványok sorakoztak a minisztérium irattári helyiségeiben. A látvány önmagában is döbbenetes volt. A kérdés pedig azóta is ott lebeg a levegőben: vajon mit tartalmazhattak azok az iratok, amelyeket már nem lehetett eredeti formájukban megvizsgálni?
A NAV a minisztériumban járt
A társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős minisztérium épületében a NAV a Nemzeti Kulturális Alappal kapcsolatos feljelentések nyomán tartott házkutatást. A vizsgálat a gyanús támogatások, visszaélések és a pénzek felhasználásának körülményei miatt indult.
A miniszter a helyszínen készült videóban arról beszélt, hogy a NAV munkatársai házkutatást és lefoglalást tartottak az épületben. A nyomozók olyan iratok után kutattak, amelyek szükségesek lehetnek az eljáráshoz. Csakhogy a videó alapján nem minden dokumentum maradt meg olyan állapotban, hogy azt egyszerűen el lehessen vinni és át lehessen vizsgálni.
A felvételen a miniszter egy jegyzőkönyvet és határozatot tartott a kezében, majd megmutatta azokat a helyiségeket, ahol a zsákokba gyűjtött iratmaradványokat tárolták. A zsákokból több helyiségben is volt, a felvételen pedig jól látszott: nem néhány papírfecniről, hanem jelentős mennyiségű ledarált iratról lehet szó.
Ez is érdekelhet
„Így készült az előző kormány az átadás-átvételre”
A miniszter nem fogalmazott finoman. A videóban úgy utalt a látottakra, hogy szerinte így készült az előző kormány az átadás-átvételre. Külön megemlítette Hankó Balázst, aki korábban a tárca vezetője volt.
A legfontosabb kérdés most az, hogy ezek a ledarált iratok mikor, kinek az utasítására, milyen szabályok alapján és pontosan milyen tartalommal kerültek ilyen állapotba. Egy minisztériumban természetesen létezhet iratselejtezés, de egy ilyen súlyú ügy közepén minden ilyen papírmozgás különösen érzékeny.
Ha szabályos selejtezés történt, azt dokumentálni kell. Ha viszont olyan iratok semmisültek meg, amelyek egy hatósági vizsgálathoz kapcsolódhattak volna, az már egészen más megvilágításba helyezné a történteket.
A 17 milliárdos kérdés
Az NKA körüli botrány lényege, hogy az előző időszakban hatalmas összegek kerülhettek ki olyan támogatásokra, amelyeknél felmerült a politikai elfogultság, a szakmai indokolatlanság vagy a pénzek átláthatatlan elosztásának gyanúja.
A miniszter a videóban 17 milliárd forintról beszélt, és arról, hogy belső vizsgálatot is indítanak annak feltárására, hogyan kerülhetett sor ezekre a kifizetésekre. Azt ígérte, megvizsgálják a döntéseket, szerződéseket, dokumentumokat és azt is, mit rejthetnek még a zsákokban lévő iratmaradványok.
Ez azért különösen fontos, mert a kulturális támogatások rendszere elvileg a magyar művészetet, alkotókat, közösségeket, értékőrző és értékteremtő programokat lenne hivatott segíteni. Ha viszont a pénzek egy része politikai célokat, haveri hálózatokat vagy választási érdekeket szolgált, az nemcsak pénzügyi, hanem erkölcsi botrány is.
A kultúra pénze nem pártkassza
A Nemzeti Kulturális Alap neve sokak számára távoli bürokratikus intézménynek hangzik, pedig nagyon is konkrét dolgokról van szó. Könyvekről, színházakról, fesztiválokról, alkotóműhelyekről, vidéki kulturális programokról, zenészekről, írókról, képzőművészekről, hagyományőrző közösségekről.
Minden forint, amelyet indokolatlanul, politikai alapon vagy haveri köröknek osztottak ki, valahonnan máshonnan hiányzott. Egy kisvárosi színháztól. Egy független alkotótól. Egy valódi közösségi programtól. Egy olyan kulturális kezdeményezéstől, amely nem volt elég közel a hatalomhoz.
Ezért olyan súlyos az NKA-ügy. Mert itt nem pusztán számokról beszélünk, hanem arról, hogy a kultúra finanszírozása vajon szakmai alapon működött-e, vagy politikai lojalitás szerint.
A fekete zsákok most jelképpé váltak
A minisztériumban talált fekete zsákok képei gyorsan szimbólummá válhatnak. Nem azért, mert önmagukban bizonyítanak bármit, hanem mert tökéletesen megmutatják azt a bizalmi válságot, amely az elmúlt évek állami pénzosztásai körül kialakult.
Amikor egy új miniszter ledarált iratokkal teli zsákokat mutat egy hatósági vizsgálat után, az emberek nem technikai adminisztrációra gondolnak először. Hanem arra: vajon mit akartak eltüntetni?
Ezt kell most tisztázni. Nem sejtetésekkel, nem politikai mondatokkal, hanem pontos vizsgálattal, dátumokkal, felelősökkel, iratkezelési jegyzőkönyvekkel és hatósági megállapításokkal.
A NAV-nyomozás és a belső vizsgálat együtt adhat választ
A miniszter szerint a NAV-vizsgálat már folyik, és a tárca saját belső vizsgálatot is indít. Ez a kettő együtt lehet igazán fontos. A hatóság a büntetőjogi felelősséget vizsgálhatja, a minisztérium pedig feltárhatja, milyen döntési mechanizmusok, szerződések és belső folyamatok vezettek a kifizetésekhez.
Ha a vizsgálatok valóban végigmennek, akkor kiderülhet, kik döntöttek a pénzekről, milyen szakmai indoklással, milyen pályázati vagy támogatási rendszerben, és voltak-e olyan kedvezményezettek, akik aránytalanul nagy összegekhez jutottak.
A legfontosabb pedig az, hogy kiderüljön: történt-e bűncselekmény, hűtlen kezelés, költségvetési csalás vagy más jogsértés.
Most már nem lehet a szőnyeg alá söpörni
Az NKA-ügy eddig is komoly botrány volt, de a NAV házkutatása és a minisztériumban talált iratmaradványok új szintre emelték. Mostantól nem elég annyit mondani, hogy „politikai támadás” vagy „adminisztratív ügy”. A nyilvánosság választ vár.
Mire ment el a 17 milliárd forint? Kik kapták? Mi alapján kapták? Milyen iratok maradtak meg? Mit daráltak le? Ki adott erre utasítást? Szabályos volt-e az iratkezelés? És ha nem, ki viseli érte a felelősséget?
Ezekre a kérdésekre most már nemcsak az új kormánynak, hanem a hatóságoknak is válaszolniuk kell.
Egy biztos: a fekete zsákok látványa után az NKA-botrányt már nem lehet ugyanúgy kezelni, mint korábban. A kulturális pénzek ügye innentől nem belső szakmai vita, hanem országos közpénzügyi és politikai ügy.
És ha valóban kiderül, hogy a kultúra nevében milliárdokat osztottak ki gyanús módon, miközben az iratok egy része zsákokban, ledarálva várta az új vezetést, akkor ez az ügy még nagyon messzire vezethet.