Vitézy előhúzta az aduászt: olyan belső információkat szerzett meg, amelyek mindent boríthatnak
Nem csupán a minisztériumi irattárakból próbálják rekonstruálni, mi történt az előző kormány idején. Vitézy Dávid szerint olyan jelenlegi és volt munkatársak is beszélni kezdtek, akik közelről látták a döntéseket, és egyesek olyan dokumentumokat őriztek meg, amelyekről készítőik valószínűleg már azt hitték, hogy végleg eltűntek.
Másolatban megmaradt, összefirkált post-it cetlik, belső jegyzetek, háttértárakon felejtett felvételek és az állami infrastruktúra használatára utaló adatok kerültek elő. A közlekedési és beruházási miniszter szerint több ügyben is felmerülhet bűncselekmény gyanúja, de csak akkor tesznek feljelentést, ha azt dokumentumokkal is megfelelően alá tudják támasztani.
A történet igazi súlya nem egyetlen papírban van. Hanem abban, hogy az előző rendszer hallgatásra épülő belső védelme láthatóan repedezni kezdett.
Olyan iratok maradhattak meg, amelyekre senki sem számított
Vitézy szerint a minisztériumok most szisztematikusan vizsgálják át azokat az ügyeket, amelyekről korábban a nyilvánosság is hallhatott, de amelyek belső működését kívülről nem lehetett pontosan feltárni.
Ebben kulcsszerepük lehet azoknak a köztisztviselőknek és szakembereknek, akik az előző vezetés alatt is az intézményekben dolgoztak. Egy részük most hajlandó elmondani, milyen utasításokat kapott, hogyan készültek elő a döntések, és kik vettek részt az egyes folyamatokban.
Ez is érdekelhet
„Vannak olyan papírjaik, amiket nem biztos, hogy az irattári rendszerben rögtön megtalálnánk” – fogalmazott Vitézy.
A miniszter belső jegyzeteket és lemásolt post-it cetliket is említett. Olyan anyagokról beszélt, amelyek szerzői talán már megsemmisültnek gondolják őket, de egy-egy megbízhatónak tartott munkatárs saját példányt őrzött meg.
Egy összefirkált cetli természetesen önmagában nem bizonyít bűncselekményt. Ha azonban más dokumentumokkal, levelezésekkel, számlákkal és tanúvallomásokkal együtt ugyanabba az irányba mutat, fontos része lehet egy döntési lánc rekonstruálásának.
A Lázárinfók mögött állami televíziós infrastruktúrát találtak
Az egyik kiemelten vizsgált terület a Lázárinfók megszervezése. Lázár János korábban azt állította, hogy ezeket a politikai rendezvényeket saját pénzéből finanszírozza. Vitézy szerint azonban a minisztériumban talált eszközök és adatok egészen más képet mutathatnak.
Az Építési és Közlekedési Minisztériumban a feladatához képest szokatlanul fejlett audiovizuális rendszert alakítottak ki. Többkamerás, élő televíziós közvetítésre alkalmas felszerelést szereztek be, ráadásul az eszközök éppen abban az időszakban érkeztek, amikor a Lázárinfók elindultak.
A vizsgálat során állami gépkocsik közvetítőkocsiként történő használatára utaló nyomokat is találtak. Az eszközök háttértárain pedig Vitézy szerint ott voltak a politikai rendezvények anyagai.
A miniszter azt állítja, hogy minisztériumi munkatársak munkaidőben és közpénzből vehettek részt a rendezvények szervezésében. Ha ez bizonyítást nyer, az már nem egyszerű kommunikációs kellemetlenség.
A kérdés az lehet, hogy állami eszközöket, járműveket, alkalmazottakat és pénzügyi forrásokat használtak-e egy pártpolitikus személyes politikai rendezvénysorozatának működtetésére. Ennek jogi megítélése a vizsgálat és szükség esetén a nyomozó hatóság feladata.
A minisztérium a teljes autópálya-koncessziót átvizsgálja
A másik hatalmas dosszié az autópálya-koncesszió ügye. Az Orbán-kormány több évtizedre adta át a magyar gyorsforgalmi úthálózat jelentős részének üzemeltetését a Mészáros Lőrinchez és Szíjj Lászlóhoz köthető érdekeltségeknek.
Vitézy szerint a szerződést később úgy módosították, hogy az állam átvállalta a koncesszoroktól az elmúlt évek kedvezőtlen gazdasági körülményeinek jelentős részét. Az árfolyamromlás, az üzemanyag drágulása és az építőanyagárak emelkedése miatt magasabb koncessziós díjakat állapítottak meg.
A miniszter ezt úgy foglalta össze: arra hivatkoztak, hogy a háborús gazdasági helyzet miatt rosszul megy Mészáros és Szíjj vállalkozásainak, ezért az állam ezermilliárdos nagyságrendben növelte a fizetési kötelezettségeit.
Az irónia ott kezdődik, hogy amikor az árfolyam és más gazdasági körülmények kedvezőbbé váltak, a koncesszorok nem jelentkeztek önként azzal, hogy csökkentenék a számlát, vagy visszaadnák a korábban megítélt kompenzáció egy részét.
Egy koncessziós szerződés természetesen tartalmazhat kockázatmegosztási mechanizmusokat. A döntő kérdés az, hogy ezek kiegyensúlyozottak voltak-e, vagy az állam kizárólag a veszteségeket vállalta át, miközben a kedvező változásokból származó előnyök a magáncégeknél maradtak.
Nem a sajtótájékoztatókon akarják eldönteni a büntetőjogi felelősséget
Vitézy interjújának egyik fontos mondata az volt, hogy csak akkor kívánnak feljelentést tenni, amikor az adott ügy megfelelően alá van támasztva.
Ez kevésbé látványos, mint azonnal börtönnel fenyegetni minden korábbi vezetőt, de jogállami szempontból sokkal helyesebb megközelítés. A politikai gyanú, egy furcsa számla vagy egy belső munkatárs visszaemlékezése még nem feltétlenül elegendő egy büntetőeljárás megalapozásához.
A minisztériumnak össze kell kapcsolnia a döntéseket az utasításokkal, a szerződéseket a teljesítésekkel, a kiadásokat pedig azok tényleges céljával. Csak ezután lehet megállapítani, hogy rossz gazdasági döntés, felelőtlen gazdálkodás vagy valóban bűncselekménygyanús magatartás történt-e.
A jogi felelősséget pedig nem Vitézy Dávid, hanem az ügyészség és a bíróság állapíthatja meg.
A pénzt is vissza akarják szerezni
A vizsgálatok másik célja nemcsak a felelősök azonosítása, hanem a közérdek érvényesítése. Vitézy szerint minden nagy ügyben megvizsgálják, hogy az állam visszaszerezhet-e még pénzt, módosíthatók-e hátrányos szerződések, vagy érvényesíthető-e kártérítési igény.
Ez különösen fontos az autópálya-koncessziónál. Egy több évtizedes megállapodás esetében már néhány százalékos díjkorrekció is százmilliárdos különbséget jelenthet. A szerződések felülvizsgálata ugyanakkor nem történhet politikai jelszavakkal: pontos jogi és pénzügyi érvelés kell ahhoz, hogy az állam ne veszítsen később választottbírósági vagy rendes bírósági eljárásokban.
Vitézy az interjúban jelezte, hogy ez csak néhány példa a feltárt ügyek közül. Megemlítette az útdíjfizetés rendszerét is, de részletekbe már nem ment bele.
Az aduász nem egy papír, hanem az, hogy belülről beszélni kezdtek
Az Orbán-rendszer ereje hosszú ideig nem csupán a kétharmados parlamenti többségből vagy a hozzá közel álló gazdasági körökből fakadt. Legalább ennyire fontos volt a hallgatás: az intézményekben dolgozók tudták, hogy egy kényes irat vagy belső információ nyilvánosságra hozatala a pályájuk végét jelentheti.
Most ez a csend törhet meg.
A megőrzött jegyzetek, háttértárakon maradt adatok és tanúként megszólaló dolgozók együtt már olyan képet rajzolhatnak ki, amelyet a hivatalosan iktatott dokumentumokból önmagukban nem lehetne rekonstruálni.
Vitézy Dávid ezért valóban előhúzhatott egy aduászt. Nem azért, mert már bemutatott egy mindent eldöntő bizonyítékot, hanem mert kiderült: azok közül is egyre többen segítik a feltárást, akik korábban belülről látták a rendszer működését.
A papírokat lehet selejtezni, a szervereket lehet tisztítani, a nyilvános döntéseket pedig utólag át lehet magyarázni.
De mindig maradhat egy másolat valakinek a fiókjában.