Ha a Tisza-kormány valóban komolyan gondolja a NER-vagyonok visszaszerzését, akkor előbb-utóbb el kellett jutnia az MBH Bankhoz. Ez nem egy mellékszál, nem egy átlagos cég, nem egy kényelmetlen állami szerződés. Ez a Mészáros-birodalom egyik legfontosabb vagyoneleme, és sokak szerint a NER gazdasági hatalmának egyik központi intézménye.

A Válasz Online friss elemzése szerint a bank jogszerű visszavétele nem politikai fantázia, hanem létező forgatókönyv. Nem arról van szó, hogy az állam egyszerűen besétál, és erőből „elveszi” a bankot Mészáros Lőrincéktől. Ez jogállamban nem működhet így, és nem is lenne vállalható. A kérdés sokkal érdekesebb: lehet-e törvényesen, pénzügyi felügyeleti és tulajdonosi eszközökkel visszaszerezni az irányítást egy olyan bank felett, amely jelentős részben állami pénzből épült fel, de végül magánérdekköröknél kötött ki?

A válasz a Válasz Online által megszólaltatott szakemberek szerint: igen, lehet.

Ez nem bosszú lenne, hanem a közpénz útjának visszafejtése

Az MBH Bank története azért érzékeny, mert nem egy tiszta piaci sikersztoriról beszélünk. A bank létrejöttében kulcsszerepe volt az MKB-nak, a Budapest Banknak és a Takarék-csoportnak, ezekben pedig korábban jelentős állami szerep, állami pénz vagy államilag megtámogatott konstrukció volt jelen.

A Válasz Online szerint, ha ezek az állami eredetű részek nem kerülnek át később meghatározott magánérdekkörökhöz, akkor az állam ma nem körülbelül 15 százalékos, hanem akár 87 százalék körüli tulajdonosi pozícióban is lehetne a bankban. Ez önmagában elég erős állítás ahhoz, hogy ne lehessen legyinteni az ügyre.

Ez is érdekelhet

A probléma nem az, hogy Mészáros Lőrincnek banki érdekeltsége van. A probléma az, ha az állam által felépített, kitisztított, feltőkésített vagy összehozott vagyonelemek végül úgy kerültek magánkézbe, hogy abból az adófizetők jártak rosszul, a politikához közel álló körök pedig rendkívül jól.

Ez az, amit most vissza lehet fejteni.

A legfontosabb kérdés: ki irányítja valójában az MBH-t?

A cikk egyik legizgalmasabb állítása szerint az állam első lépésben nem feltétlenül tulajdont venne el, hanem az irányítást szerezhetné vissza. A pénzügyi felügyelet ugyanis vizsgálhatja, hogy a bank részvényesei és a hozzájuk kapcsolódó körök hogyan gyakorolják a befolyásukat, átlátható-e a tulajdonosi szerkezet, és történt-e olyan rejtett irányításszerzés, amelyet nem jelentettek megfelelően.

Ha a felügyelet arra jutna, hogy a Mészáros-kör valójában nagyobb irányító befolyással rendelkezik, mint amennyit hivatalosan, tisztán és átláthatóan megjelenítettek, akkor jogi következmények jöhetnek. Ilyen esetben akár szavazati jogok felfüggesztése is szóba kerülhet, ami azonnal átrendezhetné a bankon belüli erőviszonyokat.

Ez nem hangzatos politikai elkobzás lenne, hanem felügyeleti döntés.

Pont ezért lehet veszélyes Mészároséknak.

Mert ha az ügy jogi síkra kerül, akkor már nem elég azzal védekezni, hogy „politikai támadás” zajlik. Ott dokumentumok, tulajdonosi láncok, közgyűlési arányok, pénzügyi kitettségek és bejelentési kötelezettségek számítanak.

Varga Mihály szerepe kulcskérdés lehet

A legkényesebb pont az, hogy a pénzügyi felügyeleti funkciók jelenleg a Magyar Nemzeti Bankhoz tartoznak. Ez azért különösen érdekes, mert a jegybank élén Varga Mihály áll, aki a Fideszből érkezett. A Válasz Online szerint két út lehet: vagy a jegybanki felügyelet együttműködik a kormánnyal az MBH-ügy tisztázásában, vagy a Tisza kétharmados többsége kiszervezheti a pénzügyi felügyeleti feladatokat egy külön intézménybe.

Ez utóbbi sem lenne előzmény nélküli. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete korábban önállóan működött, csak később került az MNB alá. Vagyis a felügyeleti rendszer átalakítása önmagában nem ördögtől való, a kérdés az, milyen garanciákkal, milyen szakmai keretek között és milyen politikai céllal történik.

Ha a cél az, hogy a kormány jogszerűen, átláthatóan és szakmai alapon vizsgálja át a NER egyik legfontosabb banki konstrukcióját, akkor ez nem hatalomtechnikai húzás, hanem elszámoltatási alapművelet lehet.

Miért fájna ez ennyire a NER-nek?

Az MBH nemcsak egy bank. Egy olyan gazdasági csomópont, amely mögött médiaérdekeltségek, nagyvállalkozói körök, állami múltú vagyonelemek és politikailag érzékeny kapcsolatok sejlenek fel. Aki az MBH felett meghatározó befolyást gyakorol, az nemcsak egy pénzintézetből profitál, hanem komoly gazdasági súlyt is kap.

Ezért lenne óriási ütés, ha az állam visszaszerezné az irányítást.

Nem azért, mert ettől másnap eltűnne a teljes Mészáros-vagyon. Hanem azért, mert megmutatná: a NER legnagyobb vagyonelemei sem érinthetetlenek. Ha egy bank, amelyet jelentős részben állami pénzek és állami döntések segítettek felépíteni, végül jogi vizsgálat alá kerül, az üzenet az egész volt hatalmi elitnek szól.

Nem biztos, hogy amit megszereztetek, az örökre nálatok marad.

A bank stabilitása nem játék, ezért kell hideg fej

Fontos különbséget tenni a politikai indulat és a pénzügyi felelősség között. Egy bankkal nem lehet kampányszerűen bánni. Az MBH ügyfelei, betétesei, dolgozói és üzleti partnerei nem válhatnak politikai csata túszaivá.

Ezért az állami fellépés csak akkor lehet elfogadható, ha jogszerű, kiszámítható és pénzügyileg stabil keretek között történik. Nem a bankot kell megrángatni, hanem a tulajdonosi és irányítási viszonyokat kell tisztázni. Nem az ügyfeleket kell megijeszteni, hanem azt kell megvizsgálni, hogy a közpénzből felépített értékek hogyan kerültek politikaközeli magánkezekbe.

Ha ezt jól csinálja a kormány, az nem rombolná, hanem éppen erősíthetné a bizalmat. Azt üzenné, hogy Magyarországon a bankrendszer nem lehet oligarchikus játszótér, és az állami pénzből felépített vagyon sorsát igenis vissza lehet vizsgálni.

Ez lehet a vagyonvisszaszerzés nagy tesztje

A Tisza előtt most óriási próba áll. Könnyű kimondani, hogy vissza kell szerezni a NER-vagyonokat. Sokkal nehezebb úgy hozzányúlni egy tőzsdei bankhoz, hogy közben ne sérüljön a jogállam, ne sérüljön a pénzügyi stabilitás, és ne lehessen az egészet egyszerű politikai bosszúként eladni.

Az MBH-ügy pont ezért lehet történelmi jelentőségű.

Ha a kormány képes jogszerűen, bizonyítékok alapján, szakmai úton megmozdítani ezt a konstrukciót, akkor az egész NER-elit megérti: nem csak a kisebb ügyek, nem csak a látványos kommunikációs szerződések, nem csak a túlárazott kampányok kerülhetnek elő.

Hanem a nagy ékkövek is.

Mészáros Lőrinc vagyona hosszú éveken át annak a rendszernek volt a szimbóluma, amelyben a politikai közelségből gazdasági birodalom lett. Az MBH Bank visszaszerzése pedig annak a jele lehetne, hogy ez a korszak nemcsak politikailag ért véget, hanem a vagyoni következményei is elkezdődtek.

Ezért ütne akkorát ez az ügy.

Mert nem egy bankról szólna.

Hanem arról, hogy Magyarországon először tényleg megpróbálják visszavenni azt, amit közpénzből építettek fel, de magánbirodalmak ékköve lett belőle.