Sulyok Tamás váratlanul megszólalt az utódjáról
Sulyok Tamás már az utódjáról beszél: úgy tűnik, ő is érzi, hogy a játszma a végéhez közeledik
Sulyok Tamás köztársasági elnök csütörtök reggel közleményben támadta az Alaptörvény 17. módosítását, amely lehetővé tenné az államfő megbízatásának megszüntetését is. A javaslatról várhatóan jövő héten szavaz az Országgyűlés. A megszólalás legérdekesebb része azonban nem is az volt, hogy Sulyok bírálta a Tisza közjogi csomagját, hanem az, hogy már a saját utódjáról beszélt. Ez politikailag sokat mond: mintha a Sándor-palotában is éreznék, hogy az ellenállás eszközei fogynak, és a történet lassan nem arról szól, maradhat-e Sulyok, hanem arról, ki jön utána.
Sulyok szerint az utódja politikai kinevezettnek tűnhet
A köztársasági elnök közleménye szerint, ha az Alaptörvény 17. módosítását elfogadják, az utódja ugyan alkotmányosan kerülhet hivatalba, de politikai kinevezettként fognak rá tekinteni. Sulyok érvelése szerint ennek oka az lenne, hogy az új államfő egy olyan elnök helyére lépne, akit szerinte jogállami elvekkel ellentétes módon távolítottak el.
Ez a mondat első hallásra jogi aggodalomnak tűnik, valójában azonban nagyon is politikai üzenet. Sulyok Tamás már nem azt mondja, hogy a módosítás biztosan megakadályozható. Nem azt mondja, hogy a folyamat elbukik. Hanem arról beszél, mi lesz akkor, ha elfogadják, és mi lesz az utána következő elnök politikai megítélése.
Vagyis az államfő már a következő fejezetet próbálja előre keretezni.
Ez a Fidesz számára sem mellékes. Ha Sulyok maradása biztos lenne, nem az utód legitimációjáról kellene beszélni. Ha a Sándor-palota kezében lenne még erős közjogi ütőkártya, akkor nem a jövőbeli elnök politikai címkézésével kezdenék meg a védekezést.
Ez is érdekelhet
A Tisza szerint nem személyes bosszú, hanem közjogi rendrakás zajlik
A Tisza oldaláról a módosítás logikája világos: az Orbán-rendszer által hátrahagyott intézményi beágyazásokat nem lehet érintetlenül hagyni. A kormány álláspontja szerint a választók áprilisban nem pusztán kormányváltásra adtak felhatalmazást, hanem arra is, hogy az új többség lebontsa azokat a közjogi és politikai akadályokat, amelyek az előző rendszer túlélését szolgálták.
Sulyok Tamás államfői pozíciója ebben a vitában szimbolikus ügy lett. Nemcsak egy személyről van szó, hanem arról, hogy maradhatnak-e a régi hatalmi szerkezet kulcspontjain olyan szereplők, akiket a Fidesz-korszak intézményi logikája emelt pozícióba.
A Tisza szerint a módosítás nem az államfői intézmény megtámadása, hanem annak megtisztítása attól a politikai örökségtől, amely miatt a köztársasági elnöki hivatal az elmúlt években sokak szemében nem a nemzet egységét, hanem a régi hatalom bebetonozott jelenlétét képviselte.
A Fidesz és Sulyok ezt természetesen másként látja. Ők alkotmányos önkényről, veszélyes precedensről és jogállami rombolásról beszélnek. Csakhogy a politikai valóság közben az, hogy a Tisza kétharmada készül dönteni, a volt kormánypárt pedig egyre inkább kívülről próbálja delegitimálni azt, amit belülről már nem tud megállítani.
Az utód emlegetése politikai beismerésnek hat
Sulyok közleményének legerősebb, talán akaratlan üzenete az, hogy az elnök már nemcsak saját hivataláról, hanem a távozása utáni állapotról beszél. Ez politikai értelemben úgy hat, mint egy csendes beismerés: a folyamat elindult, és egyre kevesebb az eszköz annak megállítására.
Az államfő nyilván nem fogja kimondani, hogy a sorsa eldőlt. Nem is teheti. Az intézményi szerepéből következően neki az alkotmányosság védelmezőjeként kell megszólalnia. De amikor már az utódjáról beszél, azzal óhatatlanul azt sugallja: a Sándor-palota is számol a váltással.
Ez a Fidesznek fájdalmas pillanat lehet. A párt eddig azt próbálta mutatni, hogy az Alaptörvény-módosítás elleni harcban még van politikai mozgástér. A bojkott, a tüntetések, a közlemények és az „önkény” szó folyamatos ismételgetése mind azt szolgálja, hogy a Tisza lépését jogilag és erkölcsileg is megkérdőjelezzék.
Csakhogy ha maga az érintett már az utód politikai megítéléséről beszél, az nem támadó pozíció. Az már inkább utóvédharc.
A jogállami érv most a régi rendszer utolsó pajzsa lett
Sulyok Tamás szerint az Alaptörvény-módosítás veszélyezteti az európai értékeken alapuló magyar alkotmányos demokráciát. Ez súlyos állítás, és természetesen joga van ezt megfogalmazni. Egy köztársasági elnöknek különösen fontos feladata, hogy jelezze, ha szerinte az alkotmányos rend sérülhet.
De a Tisza oldaláról nézve a helyzet éppen fordított: szerintük nem most sérül a jogállam, hanem most kezdődik annak helyreállítása. Az elmúlt években ugyanis a Fidesz kétharmada úgy alakította át a közjogi rendszert, hogy a hatalom számos ponton választási vereség után is tovább élhessen az intézményekben.
Ebben a fénytörésben Sulyok mostani közleménye nem független figyelmeztetésként, hanem a régi rendszer utolsó intézményi védekezéseként olvasható.
A kérdés tehát nem az, hogy lehet-e vitatni a Tisza módszereit. Lehet. Kell is. Egy alkotmánymódosításnál mindig helye van kemény vitának.
A kérdés inkább az, hogy a Fidesz által felépített közjogi konstrukció képviselői mennyire hitelesek akkor, amikor hirtelen az európai alkotmányos demokrácia féltésével lépnek elő.
Jövő héten eldőlhet Sulyok sorsa
Az Országgyűlés várhatóan jövő héten szavaz az Alaptörvény 17. módosításáról. Ha a Tisza kétharmados többsége egységes marad, a javaslat elfogadása politikailag nagyon valószínűnek tűnik. A Fidesz-KDNP bojkottja látványos gesztus lehet, de a szavazati arányokat önmagában nem írja át.
Sulyok Tamás mostani megszólalása ezért már nemcsak az aktuális módosításról szól. Ez egy pozícióvesztés előtti politikai üzenet: ha mennie kell, legalább az utódjára vetne árnyékot.
A Tisza számára viszont éppen ez a lényeg. Magyar Péterék azt akarják üzenni, hogy az új államfő nem a régi rendszer foglya lesz, hanem egy új közjogi korszak szereplője. Nem politikai kinevezettként, hanem egy választói felhatalmazással rendelkező parlamenti többség döntése alapján.
A nagy csata tehát már nem is Sulyok személyéről szól.
Hanem arról, hogy a régi rendszer emberei meddig nevezhetik jogállamvédelemnek azt, hogy ragaszkodnak a pozícióikhoz.
Jövő héten erre is választ adhat a Parlament.