Olyan szinte besült a Fidesz, hogy az már mindenkinek kínos
Olyan látványosan besült a Fidesz obstrukciója, hogy ezt már nehéz komoly arccal magyarázni
A Fidesz-KDNP látványos parlamenti ellenállást akart mutatni a Tisza kétharmadával szemben, de az akció egyelőre inkább kínos politikai botladozásnak látszik, mint történelmi erejű obstrukciónak. A volt kormánypárt korábban éveken át bohóckodásnak, cirkusznak és színjátéknak nevezte, amikor az ellenzék próbált parlamenti eszközökkel lassítani vagy tiltakozni. Most, amikor a Fidesz került ellenzékbe, ugyanez hirtelen „elvi kiállás” lett – csak éppen a korábbi ellenzék sokkal tovább bírta: 2022-ben például több mint 22 órán át tartottak életben egy parlamenti vitát.
Nagy bejelentés, kevés lendület
A Fidesz most úgy próbálja eladni saját parlamenti akcióját, mintha a demokrácia utolsó védvonala lenne. A cél egyértelmű: azt akarják üzenni, hogy Magyar Péter és a Tisza-kormány alkotmányos puccsot hajt végre, amelyben a volt kormánypárt nem hajlandó asszisztálni.
Csakhogy a politikai színház akkor működik, ha van mögötte erő, ritmus, kitartás és következetesség. Itt viszont inkább az látszik, hogy a Fidesz rápróbált az obstrukcióra, majd nagyon gyorsan kiderült: ellenzékben ez a műfaj sokkal nehezebb, mint kormánypárti sajtótájékoztatókon megmondani, hogy mások csak cirkuszolnak.
A korábbi ellenzék a Fidesz kétharmados évei alatt nem egyszer keményebben tolta ezt a műfajt. 2018-ban a rabszolgatörvény körüli parlamenti botrány idején közel háromezer módosító javaslattal próbálták akadályozni a szavazást, majd a pulpitust is elfoglalták.
Lehetett ezt szeretni vagy nem szeretni, lehetett vitatni a stílusát, de egy biztos: az nem egy gyorsan elfüstölő, félig sikerült politikai mutatvány volt.
Ez is érdekelhet
A régi ellenzék 22 óráig bírta – a Fidesz most ehhez képest csak árnyékbokszol
A legkellemetlenebb összehasonlítás 2022-ből jön. Akkor az ellenzéki frakciók több mint 22 órán át tartották életben a szociális törvény vitáját a Parlamentben. Egész éjszakás felszólalásokkal próbálták lassítani a folyamatot, vagyis valódi parlamenti obstrukciót csináltak: hosszút, fárasztót, politikailag látványosat.
Ehhez képest a Fidesz mostani akciója inkább olyan, mintha valaki felvette volna az ellenzéki szerep jelmezét, de a szöveget még nem tanulta volna meg.
A volt kormánypárt évekig abban élt, hogy a parlamenti többség nála van, a házszabályt ő írja, a napirendet ő uralja, Kövér László pedig majd rendet tesz, ha valaki túl hangosan tiltakozik. Most viszont fordult a helyzet. A Fidesznek hirtelen azt kellene csinálnia, amit korábban lenézett: kisebbségből, kitartással, parlamenti technikával, érveléssel és politikai fegyelemmel lassítani a többséget.
Ez nem megy egy Facebook-poszttal. Nem megy egy hangzatos bejelentéssel. És láthatóan nem megy pusztán azzal sem, hogy mindenre rámondják: önkény.
Amikor más csinálta, „cirkusz” volt
A Fidesz legnagyobb problémája nem is az, hogy gyengére sikerült az akció. Hanem az, hogy a saját múltja teljes erővel szembejön vele.
Amikor 2018-ban az ellenzék sípolással, kivonulással, módosítókkal és a pulpitus elfoglalásával tiltakozott a rabszolgatörvény ellen, a Fidesz nem arról beszélt, hogy a kisebbségnek joga van a parlamenti ellenálláshoz. Nem azt mondták, hogy az obstrukció a demokrácia egyik kényelmetlen, de létező eszköze.
Akkor a kormánypárti világ bohóckodást, balhét, anarchiát és cirkuszt látott.
A történet különösen pikáns, mert 2018 decemberében a Fidesz-többség végül a heves tiltakozás ellenére is átnyomta a túlóratörvényt. A HVG akkori beszámolója szerint az ellenzék csaknem 3000 módosítóval próbálta megakadályozni a szavazást, de ezeket nem egyenként, hanem egyben szavaztatták le.
Most viszont, amikor a Fidesz kerül abba a helyzetbe, hogy kisebbségből kellene parlamenti küzdelmet vívnia, hirtelen minden kivonulás, tiltakozás és obstrukció történelmi magasságokba emelkedik.
Az ellenzéki szerepet tanulni kell, nem eljátszani
A Fidesz ellenzékbe kerülése óta folyamatosan látszik, hogy a párt még keresi az új testtartását. Kormányon könnyű volt erőt mutatni: ott volt a kétharmad, a közmédia, az állami intézményrendszer, a rendeleti logika, a kormányzati kommunikációs gépezet.
Ellenzékben viszont más izom kell.
Ott nem elég megmondani, hogy a másik oldal törvénytelen, veszélyes vagy önkényes. Ott be kell menni a vitába, szét kell szedni a javaslatot, módosítókat kell írni, órákon át felszólalni, és ha obstrukció van, akkor azt végig is kell vinni.
A Fidesz most mintha egyszerre akarna harcos ellenzéknek látszani és közben megúszni az ellenzéki munka fárasztó részét. Csakhogy a parlamenti ellenállás nem sajtópanel. Ha valaki obstrukciót hirdet, annak bírnia kell a saját tempóját.
A Tisza ebből könnyen politikai fegyvert csinálhat
Magyar Péterék számára a Fidesz mostani bénázása ajándék. A Tisza könnyen mondhatja: tessék, ez az a párt, amely kormányon ledarálta az ellenzéket, most pedig ellenzékből sem vitázni, sem obstruálni, sem kitartani nem tud rendesen.
Ráadásul a Fidesz erkölcsi pozícióját gyengíti, hogy korábban pontosan azokat az eszközöket gúnyolta ki, amelyeket most maga is használni próbál. A bojkott, a kivonulás, az obstrukció nem ördögtől való parlamenti eszköz. De nehéz hitelesen élni velük, ha éveken át másokat bohócnak néztek ugyanezért.
A régi ellenzék legalább végigcsinálta a maga 22 órás maratonját.
A Fidesz most egyelőre úgy néz ki, mint aki nekifutott a maratonnak, majd az első frissítőpontnál sajtótájékoztatót tartott arról, hogy történelmet írt.
A legkínosabb nem a kudarc, hanem az emlékezet
A magyar politika sok mindent elbír, de az emlékezet néha kegyetlen. Most is ez történik. Mert amikor a Fidesz obstrukcióról beszél, óhatatlanul eszünkbe jut, hogyan beszélt ugyanez a párt az ellenzéki akciókról a saját kétharmados korszakában.
Akkor a tiltakozás nem volt felelős ellenzéki magatartás. Akkor a kivonulás nem volt erkölcsi tiltakozás. Akkor az obstrukció nem volt demokratikus eszköz.
Akkor bohóckodás volt.
Most pedig, amikor ugyanezt a Fidesz próbálja előadni, ráadásul jóval kisebb lendülettel, hirtelen nemzeti ellenállásnak kellene nevezni.
Ez az igazi politikai besülés.
Nem az, hogy nem sikerült sokáig húzni. Hanem az, hogy közben mindenki emlékszik rá: amikor mások bírták tovább, a Fidesz nevet adott neki.
Cirkusz. Bohóckodás. Színjáték.
Most pedig ugyanennek a gyenge remake-jét próbálják történelmi drámaként eladni.