Sulyok Tamás újra megszólalt: Magyar Péter nem hagyott más utat neki
Sulyok Tamás szerint Magyar Péter miatt már nem mondhat le – ez már nem alkotmányos tartás, hanem pozícióféltésnek tűnik
Sulyok Tamás újabb interjúban próbálta megmagyarázni, miért nem távozik a Sándor-palotából. A köztársasági elnök szerint mára olyan helyzet alakult ki, amelyben már akkor sem mondhatna le, ha korábban esetleg lett volna erre személyes vagy egészségügyi oka. Érvelése szerint ha a miniszterelnök felszólítja a távozásra, akkor neki éppen az alkotmányos rend védelme érdekében kell hivatalban maradnia.
Ez első hallásra emelkedett államfői mondatnak tűnhet. Csakhogy közelebbről nézve inkább politikai menekülőút.
Sulyok Tamás lényegében azt állítja: Magyar Péter miatt már nem mondhat le. Mintha a saját döntési szabadságát a miniszterelnök felszólítása törölte volna el. Mintha a köztársasági elnöknek nem lenne saját felelőssége, saját mérlegelése, saját politikai és erkölcsi mozgástere.
Pedig éppen ez lenne az államfői szerep lényege.
Egy köztársasági elnök nem bújhat el egy ultimátum mögé
Sulyok Tamás azt mondja, a magyar alkotmányos hagyományban egyedi, hogy a miniszterelnök lemondásra szólítja fel a köztársasági elnököt. Ez valóban szokatlan helyzet. De az is szokatlan helyzet, hogy egy frissen megalakult kormány és a választói felhatalmazással rendelkező parlamenti többség szerint az államfő nem testesíti meg a nemzeti egységet.
Ez is érdekelhet
A kérdés tehát nem az, hogy udvarias volt-e Magyar Péter felszólítása.
Hanem az, hogy Sulyok Tamás képes-e betölteni azt a szerepet, amelyre az Alaptörvény szerint hivatott lenne.
A köztársasági elnök nem lehet egyszerűen egy korábbi politikai rendszer maradványa, aki a hivatal méltóságára hivatkozva próbálja túlélni a korszakváltást. Ha a társadalom jelentős része, az új kormánytöbbség és a közéleti nyilvánosság egy része úgy látja, hogy az államfő a NER egyik bebetonozott szereplője, akkor erre nem elég az a válasz, hogy „engem most már nem lehet felszólítani”.
Ettől a bizalmi válság nem szűnik meg.
Sulyok saját magát azonosítja a hivatallal
A köztársasági elnök érvelésének legnagyobb problémája, hogy mintha összekeverné saját személyét az alkotmányos intézménnyel. Azt sugallja, hogy az ő távozása már önmagában az alkotmányos rend sérelme lenne. Pedig a köztársasági elnöki intézmény nem Sulyok Tamásból áll.
A hivatal fontos.
A méltósága fontos.
Az alkotmányos szerepe fontos.
De éppen ezért nem mindegy, ki tölti be.
Magyar Péter többször egyértelművé tette: szerinte nem az államfői intézményt akarja megalázni, hanem éppen annak méltósága miatt tartja szükségesnek a változást. Ez lényeges különbség. A köztársasági elnöki tisztség tekintélyét nem az védi, ha bárki bármeddig ülhet benne, hanem az, ha olyan ember tölti be, aki mögött valódi közbizalom áll.
Sulyok Tamásnál ma éppen ez a kérdés.
A demokráciát félti, de hol volt eddig?
Sulyok Tamás most az alkotmányos rendet, a demokráciát és a jogállamot félti. Ez önmagában tiszteletre méltó lenne. Csakhogy sokakban jogosan merül fel a kérdés: hol volt ez az érzékenység akkor, amikor az Orbán-rendszer éveken át bontotta a jogállami garanciákat?
Hol volt az államfői fék, amikor a hatalom az intézményeket saját politikai érdekei szerint formálta?
Hol volt a hangos alkotmányos aggodalom, amikor a közéletet gyűlöletkampányok, félelemkeltő plakátok és politikai ellenségképzés uralták?
Hol volt a nemzeti egységet megtestesítő elnöki szerep, amikor az ország egyik fele folyamatosan hazaárulóként, idegen érdekek kiszolgálójaként vagy ellenségként volt kezelve?
Sulyok ma azt mondja, a Tisza-kormány politikai megfontolások alapján írná át az alkotmányos rendet. De sokak szerint éppen az előző rendszer politikai megfontolásai torzították el ezt az alkotmányos rendet annyira, hogy most helyre kell állítani.
A NER leváltása nem csak kormányváltás volt
Sulyok Tamás szerint a 16 év után bekövetkezett fordulat nem rendszerváltás, csak kormányváltás. Ez jogi értelemben részben érthető állítás: az állam intézményei formálisan nem szűntek meg, az Alaptörvény hatályban van, a választás rendben lezajlott.
Politikailag viszont ennél sokkal többről van szó.
A NER nem egyszerű kormányzati ciklus volt. Nem csak miniszterek, államtitkárok és frakciók rendszere. Hanem hatalmi hálózat, intézményi logika, médiarendszer, gazdasági függés, közpénzáramlás, félelemkeltő kommunikáció és bebetonozott pozíciók összessége.
Ha ennek véget vetnek, az több, mint kormányváltás.
És éppen ezért kerülnek elő azok a közjogi pozíciók is, amelyeket az előző rendszer többsége töltött be a saját embereivel.
Sulyok Tamás ebből a szempontból nem pusztán személy. Szimbólum is.
Az ICC-ügy is azt mutatta: az elnöki szerepfelfogás túl alkalmazkodó volt
Sokan éppen Sulyok korábbi döntéseiben látják annak bizonyítékát, hogy az államfő nem volt valódi ellensúly. Tavaly aláírta Magyarország kilépését a Nemzetközi Büntetőbíróságból, idén pedig jóváhagyta annak visszavonását is.
Jogilag mindkét döntés mögött állhat parlamenti és kormányzati akarat. De politikailag a kép mégis beszédes: Sulyok Tamás ott is aláírt, és itt is aláírt. Amikor az Orbán-kormány vitte ki az országot egy nemzetközi intézményből, nem lett belőle nagy államfői dráma. Amikor az új kormány visszafordította az irányt, azt is jóváhagyta.
Ez a fajta szerepfelfogás sokak szerint nem alkotmányos bölcsesség, hanem túlzott alkalmazkodás a mindenkori politikai akaratnak.
Márpedig ha egy köztársasági elnök éveken át nem mutatott érdemi önállóságot, akkor nehéz hirtelen a jogállami ellenállás hősének látszani akkor, amikor a saját pozíciója kerül veszélybe.
Magyar Péternek is óvatosnak kell lennie
Mindez nem jelenti azt, hogy Magyar Péternek ne lenne felelőssége. Egy köztársasági elnök eltávolítása, az Alaptörvény módosítása vagy új alkotmány előkészítése nem történhet indulati alapon. Nem lehet személyre szabott politikai bosszú, nem lehet pusztán erődemonstráció.
Ha a Tisza-kormány valóban új alkotmányos korszakot akar nyitni, akkor annak társadalmi párbeszédre, világos szabályokra és népszavazással megerősített legitimációra kell épülnie.
Magyar Péter maga is beszélt arról, hogy olyan alkotmányt szeretne, amelyet a magyar emberek elfogadnak, és amelyről népszavazást is kellene tartani. Ez lenne a helyes irány. Nem az, hogy az egyik politikai oldal egyszerűen ráírja a saját akaratát az országra, csak most más előjellel.
A NER hibáit nem szabad Tisza-logóval megismételni.
A valódi kérdés: ki testesítse meg a nemzeti egységet?
A köztársasági elnök feladata nem az, hogy pártpolitikai lövészárokban harcoljon. Nem az, hogy a régi rendszer utolsó bástyája legyen. És nem is az, hogy a mindenkori miniszterelnök akaratát automatikusan teljesítse.
A köztársasági elnöknek a nemzet egységét kellene megtestesítenie.
Ez ma Sulyok Tamás esetében erősen vitatott. Nemcsak azért, mert Magyar Péter ezt mondja, hanem azért, mert az államfői szerepe az elmúlt időszakban nem tudott a politikai táborokon felülemelkedő, széles társadalmi bizalmat sugárzó pozícióvá válni.
Ha egy köztársasági elnök az ország jelentős részének szemében nem független közjogi méltóság, hanem az előző hatalom maradványa, akkor nem biztos, hogy a hivatalban maradása védi az alkotmányos rendet.
Lehet, hogy éppen gyengíti.
A „nem mondhatok le” valójában gyenge érv
Sulyok Tamás mostani érvelése drámai, de nem túl meggyőző. Azt mondja: azért nem mondhat le, mert Magyar Péter ezt akarja. Csakhogy a lemondás nem attól válik helyessé vagy helytelenné, hogy ki kéri.
Hanem attól, hogy az államfő képes-e ellátni a feladatát.
Ha igen, maradjon és bizonyítsa.
Ha nem, távozzon méltósággal.
De az nem alkotmányos elv, hogy ha a miniszterelnök felszólít valamire, akkor csak azért is az ellenkezőjét kell tenni. Ez inkább dac, mint államférfiúi tartás.
A köztársasági elnöknek nem Magyar Péterrel kellene vitáznia arról, ki erősebb.
Hanem az országnak kellene megmutatnia, hogy miért ő a megfelelő ember a Sándor-palotában.
Eddig ez nem sikerült.
A Sándor-palota nem menedékhely
Sulyok Tamás helyzete egyre nehezebb. Minél tovább hivatkozik arra, hogy Magyar Péter miatt nem távozhat, annál inkább úgy tűnik, hogy a Sándor-palotát politikai menedékhelyként használja egy lezárult korszak számára.
Ez pedig rossz az államfői intézménynek.
Rossz a közbizalomnak.
Rossz az alkotmányos vitának.
És rossz az ország nemzetközi megítélésének is.
A megoldás nem a fenyegetés, nem a dac és nem a pozícióba kapaszkodás. Hanem egy tiszta, nyílt, demokratikus folyamat: világos alkotmányos szabályok, társadalmi vita, átlátható jelölési rendszer, és olyan köztársasági elnök, akit nem a múlt védelmére, hanem a nemzet egységének képviseletére választanak.
Sulyok Tamás most azt mondja, Magyar Péter miatt már nem mondhat le.
De lehet, hogy éppen ez a mondat mutatja meg legjobban, miért kellene mégis.