Kátai-Németh Vilmos eljárást indított, ennek börtön lesz a vége
Kátai-Németh Vilmos eljárást indított: börtön is lehet a túlárazott nyuszimotorok ügyének vége
Újabb ügyben indulhat komoly elszámoltatás: Kátai-Németh Vilmos szociális és családügyi miniszter hűtlen kezelés gyanúja miatt feljelentést tett a túlárazott nyuszimotorok beszerzése miatt. A történet elsőre akár abszurdnak is tűnhetne: műanyag kismotorok, bölcsődék, gyerekeknek szánt ajándékok. Csakhogy a számok már egyáltalán nem viccesek.
A korábbi Kulturális és Innovációs Minisztérium a beszámolók szerint Balásy Gyula cégeitől vásárolt 12 ezer műanyag játékmotort, több mint 185 millió forintért. Egy darab játék így nagyjából 15 400 forintba került, miközben hasonló kismotorokat a boltokban 5–6 ezer forint körül is meg lehetett venni.
Ez nem apró eltérés.
Ez már olyan különbség, amely mellett egy új kormány nem mehet el szó nélkül.
Ez is érdekelhet
Bekérték a szerződéseket, jöhetnek a felelősök
Kátai-Németh Vilmos kedden bekérette a minisztérium beszerzésben részt vevő szereplőit és a kapcsolódó szerződéseket. A tárca közlése szerint a korábbi minisztérium megszeghette vagyonkezelői kötelességét, és a túlárazás mértékével arányos kárt okozhatott.
Ez már nem politikai odamondogatás, hanem büntetőjogi irányba mutató lépés. A hűtlen kezelés gyanúja ugyanis arról szól, hogy valaki a rábízott vagyonnal nem a megfelelő gondossággal bánik, és ezzel kárt okoz. Ha pedig közpénzről van szó, akkor a kérdés különösen súlyos.
Fontos persze pontosan fogalmazni: jelenleg feljelentésről és gyanúról beszélünk, nem jogerős ítéletről. Azt, hogy történt-e bűncselekmény, a hatóságoknak kell kivizsgálniuk. De ha a számok valóban úgy állnak, ahogy a nyilvánosságra került adatok mutatják, akkor nagyon nehéz lesz ezt egyszerű adminisztratív döntésként eladni.
Gyerekjátékból kampányeszköz?
A nyuszimotor-ügy egyik legkínosabb része, hogy a játékokat fideszes politikusok osztogatták a választási kampány idején. Ez önmagában is komoly politikai kérdéseket vet fel. Ha állami pénzből vásárolnak gyerekeknek szánt eszközöket, majd azokat kormánypárti politikusok adják át helyi szereplésként, akkor nagyon vékony lesz a határ a közfeladat és a kampány között.
A gyerekeknek szánt ajándék nem lehet politikai kellék.
A bölcsőde nem lehet kampánydíszlet.
A közpénz nem lehet pártpolitikai reklámanyag.
Ezért különösen fontos, hogy a vizsgálat ne csak azt nézze meg, mennyiért vették a motorokat, hanem azt is, milyen célból, milyen döntési láncon keresztül, milyen kommunikációs csomag részeként történt a beszerzés.
Mert ha egy túlárazott közbeszerzés még politikai haszonszerzéssel is összekapcsolódik, az már nem egyszerűen rossz gazdálkodásnak tűnik, hanem a régi rendszer működésének egyik sűrített példájának.
Balásy neve megint előkerült
Az ügyben különösen beszédes, hogy a beszerzés Balásy Gyula cégeihez kötődik. Balásy neve az elmúlt években számtalanszor felmerült kormányzati kommunikációs megbízások, állami kampányok és nagy értékű szerződések kapcsán.
A nyuszimotorok története azért is vált országos üggyé, mert sokan pontosan ezt a mintázatot látják benne: állami pénz, politikailag kedvezményezettnek tartott üzleti kör, látványos kampányszerű osztogatás, majd a végén a piaci árhoz képest nehezen magyarázható összeg.
Egy normális országban egy ilyen ügy után nem az lenne a kérdés, hogy ki meri-e kimondani a problémát, hanem az, hogy mikor érkeznek a részletes vizsgálati eredmények.
Most úgy tűnik, végre ez következhet.
Ez már nem kommunikáció, hanem büntetőjogi kockázat
A régi hatalom idején sok közpénzes ügy elhalt a politikai zajban. Megjelent egy cikk, jött néhány dühös poszt, aztán minden ment tovább. Most azonban más a helyzet. Ha a miniszter feljelentést tesz, ha bekéri a szerződéseket, ha a kormányzati kommunikáció helyett jogi eljárás indul, akkor már nem elég néhány magyarázkodó mondat.
Itt papírok lesznek.
Aláírások.
Teljesítési igazolások.
Árajánlatok.
Szerződések.
Döntési felelősök.
És ezekből ki fog derülni, ki mit tudott, ki mire adott engedélyt, ki írta alá, ki hagyta jóvá, ki teljesített, és ki kapta meg a pénzt.
Ha bebizonyosodik, hogy a beszerzés során a közpénzzel gondatlanul vagy jogsértően bántak, akkor annak komoly következménye lehet. A hűtlen kezelés nem politikai címke, hanem büntetőjogi kategória. Súlyos esetben akár szabadságvesztés is lehet a vége.
Ezért nem túlzás azt mondani: most többeknek is lehet okuk idegesnek lenni.
A háromszoros ár nem magyarázható mosollyal
A legfontosabb kérdés nagyon egyszerű: miért került ennyibe?
Mi indokolta, hogy egy darab műanyag kismotor ára 15 ezer forint fölé menjen, ha hasonló termékeket a boltokban ennek töredékéért lehetett kapni? Volt-e különleges szolgáltatás? Volt-e logisztikai plusz? Volt-e egyedi gyártás? Volt-e olyan tartalom, amely valóban indokolta ezt az árat?
És ha volt, hol van ennek a részletes, ellenőrizhető dokumentációja?
Mert a „kampányban jól mutatott” nem árképzési indok. A „politikusok át tudták adni” nem közpénzügyi érv. A „gyerekek örültek neki” pedig végképp nem mentesít senkit a felelősség alól.
A közpénz akkor is közpénz, ha műanyag motorra költik.
És akkor is közpénz, ha a végén mosolygó politikusok állnak mellette fotózkodni.
A Tisza-kormány egyik első nagy korrupciós tesztje
Kátai-Németh Vilmos lépése azért is fontos, mert a Tisza-kormány számára az ilyen ügyek jelentik az első valódi próbát. Könnyű általánosságban beszélni elszámoltatásról, közpénzvédelemről és a régi rendszer lebontásáról. Sokkal nehezebb konkrét ügyekben végigmenni a teljes folyamaton.
Nem elég felháborodni.
Nem elég sajtóközleményt kiadni.
Nem elég politikai pontot szerezni.
Végig kell vinni az eljárást, meg kell találni a felelősöket, vissza kell szerezni a pénzt, ahol lehet, és bíróság elé kell vinni azokat az ügyeket, ahol erre jogalap van.
A nyuszimotor-ügy éppen azért lehet szimbolikus, mert egyszerre kicsi és nagy. Kicsi, mert játékokról beszélünk. Nagy, mert a mögötte lévő logika ugyanaz lehet, mint a sokmilliárdos közpénzes történeteknél: túlárazás, kapcsolati háló, kampányhaszon, majd a felelősség elkenése.
Ha ebben az ügyben sem lesz következmény, akkor nehéz lesz elhinni, hogy a nagyobb ügyekben lesz.
A gyerekek nevében nem lehet lopni
A legvisszataszítóbb az egészben talán az, hogy mindez gyerekeknek szánt eszközök körül történt. A bölcsődés korú gyerekek nem tudják, mi az a közbeszerzés. Nem tudják, ki az a Balásy Gyula. Nem tudják, melyik politikus milyen kampányban adta át nekik a játékot.
Ők csak egy kismotort látnak.
Éppen ezért különösen cinikus, ha valaki gyerekprogram, családpolitika vagy intézményi támogatás mögé bújtat olyan beszerzést, amelynél felmerül a túlárazás gyanúja.
A családpolitika nem lehet fedőnév.
A gyerekek támogatása nem lehet üzleti csatorna.
A közpénzből vett játék nem lehet pártkampány kelléke.
Ha a vizsgálat igazolja a gyanút, akkor ebben az ügyben nemcsak pénzügyi kár történt, hanem morális kár is.
Most jön az igazi kérdés: ki írta alá?
A következő napokban, hetekben az lesz a kulcskérdés, hogy pontosan kik vettek részt a döntésben. Ki kérte a beszerzést? Ki hagyta jóvá az árat? Ki ellenőrizte a piaci összehasonlítást? Ki írta alá a szerződést? Ki igazolta a teljesítést? Ki döntött arról, hogy a játékokat politikusok osztják ki?
Ezekre a kérdésekre nem lehet kommunikációs panelekkel válaszolni.
Iratok kellenek.
Nevek kellenek.
Felelősségi lánc kell.
Ha pedig a lánc magasra vezet, akkor magasra kell menni.
Ez lenne az elszámoltatás lényege.
Nem az, hogy a legkisebb adminisztrátort találják meg a végén, miközben a valódi döntéshozók megússzák.
A nyuszimotorokból most büntetőügy lehet
A történet tehát már rég nem csak arról szól, hogy drágán vettek-e néhány műanyag játékot. Arról szól, hogy a magyar állam hogyan bánt a közpénzzel, hogyan használták-e fel a gyerekeknek szánt programokat politikai célokra, és volt-e olyan túlárazás, amely büntetőjogi felelősséget is felvet.
Kátai-Németh Vilmos most megtette az első kemény lépést.
Feljelentés van.
Szerződések vannak.
Számok vannak.
Most már a hatóságokon a sor.
Ha a gyanú nem igazolódik, azt is világosan ki kell mondani. De ha igazolódik, akkor nem lehet megállni egy ejnye-bejnyénél. Akkor következmény kell.
Akár pénzvisszafizetés.
Akár politikai felelősség.
Akár büntetőjogi eljárás.
És igen: ha a bíróság majd úgy látja, akár börtön is.
Mert a közpénz nem játék.
Még akkor sem, ha éppen nyuszimotorra költötték.