Csiszár Jenő főkonzul fölött gyülnek a viharfelhők: Más írta a szakdolgotatát? Elvehetik a diplomata pozicióját
Csiszár Jenő főkonzul fölött gyűlnek a viharfelhők: más írhatta a szakdolgozatát?
Komoly botrány kezd körvonalazódni Csiszár Jenő körül. A jelenleg Milánóban főkonzulként dolgozó egykori televíziós múltjából olyan történet került elő, amelynek akár diplomáciai következményei is lehetnek. Bakács Tibor ugyanis azt állítja: annak idején béríróként ő készítette Csiszár Jenő egyetemi szakdolgozatát.
Ez első hallásra régi médiavilágos anekdotának tűnhet. Csakhogy a történet nem pusztán kínos, hanem nagyon is komoly kérdéseket vet fel. Egy szakdolgozat ugyanis nem szívesség, nem háttéranyag, nem „segítség”, hanem a hallgató önálló szellemi munkája. Ha pedig valakiről utólag bebizonyosodik, hogy a diplomamunkáját más írta helyette, az a diploma érvényességét is érintheti.
Csiszár esetében ez különösen érzékeny ügy, hiszen főkonzuli pozíciót tölt be Milánóban. Már a kinevezésekor is téma volt, hogy korábban rádiós-televíziós személyiségként vált ismertté, diplomáciai tapasztalata viszont nem volt; a 444 2017-ben arról írt, hogy új milánói főkonzulként akkoriban középfokú olasz nyelvvizsgát tett.
Havas Henrik idézte fel, Bakács Tibor megerősítette
A lavinát Havas Henrik indította el, aki felidézte: korábban a Szegedi Tudományegyetemen Csiszár Jenő tanára volt, és ő bírálta az Elliott Aronson amerikai pszichológus munkásságáról szóló diplomamunkáját. Havas szerint csak később szembesült azzal, hogy a dolgozatot állítólag nem Csiszár írta.
Bakács Tibor ezt követően a Storynak nyilatkozva megerősítette az állítást. Azt mondta, valóban ő írta Csiszár Jenő szakdolgozatát, sőt azt is részletezte, hogy oldalanként 1500 forintot kért a bérírásért. A 24.hu összefoglalója szerint Bakács arról is beszélt, hogy sokat készült az Aronsonról szóló anyagra, és kifejezetten bosszantotta, hogy a dolgozat végül csak hármast kapott.
Ez is érdekelhet
Fontos hozzátenni: ezek egyelőre Bakács Tibor állításai. Csiszár Jenő a Blikk megkeresésére nem reagált a cikk megjelenéséig, és nem tudni, hogy az egyetem indít-e hivatalos vizsgálatot az ügyben.
Ha igaz, ez nem egyszerű kellemetlenség
Egy politikai vagy diplomáciai szereplőnél mindig különösen súlyos kérdés, hogy a végzettsége mögött valódi teljesítmény áll-e. A szakdolgozat megírása nem formaság: az egyetemi diploma megszerzésének egyik alapfeltétele. Ha valaki mással íratja meg, azzal nemcsak az egyetemet, hanem a teljes rendszert is megtévesztheti.
A Blikk által megszólaltatott jogi szakértő szerint ha az egyetem vizsgálatot indítana, és megállapítaná a szabálytalanságot, akár a diploma visszavonása is felmerülhetne. Ez pedig olyan munkaköröknél, ahol felsőfokú végzettség szükséges, az állás betöltését is veszélybe sodorhatja.
Ezért lehet különösen kényes Csiszár főkonzuli tisztsége. Ha a pozíció betöltéséhez valóban feltétel a megfelelő végzettség, akkor egy esetleges diplomavisszavonás már nem csak erkölcsi vagy presztízskérdés lenne, hanem munkajogi és diplomáciai ügy is.
A Schmitt-ügy óta mindenki tudja: a diploma nem magánügy
Magyarországon a plágium- és diplomabotrányoknak van politikai súlya. Elég Schmitt Pál ügyére gondolni: a Semmelweis Egyetem 2012-ben megfosztotta doktori címétől, a botrány pedig végül a köztársasági elnöki lemondásához vezetett.
Csiszár ügye természetesen nem ugyanaz a helyzet, és nem is szabad automatikusan ugyanarra a következtetésre jutni. Itt jelenleg egy nyilvános állításról, illetve annak esetleges egyetemi vizsgálatáról beszélünk. De a közbizalmi kérdés hasonló: ha valaki közfeladatot lát el, különösen külföldön képviseli Magyarországot, akkor nem lehet mellékes, hogy a végzettsége tiszta-e.
A diplomácia nem celebszerep. Egy főkonzul nem saját magát képviseli, hanem az országot. Éppen ezért az ilyen ügyeknél nem lehet annyi a válasz, hogy „régen volt”.
A hallgatás most nem segít
Csiszár Jenőnek ebben a helyzetben a legrosszabb stratégia a hallgatás lehet. Ha Bakács Tibor állítása nem igaz, azt világosan és határozottan cáfolni kell. Ha igaz, akkor pedig még súlyosabb kérdések merülnek fel: hogyan szerezte meg a diplomát, tudott-e erről bárki az egyetemen, és milyen következménye lehet ma mindennek?
A Szegedi Tudományegyetemnek is érdeke lenne tisztázni az ügyet. Nem azért, mert bárkit előre bűnösnek kellene nyilvánítani, hanem azért, mert az egyetemi fokozatok és diplomák hitelessége közérdek. Ha egy ismert közszereplő szakdolgozatáról ilyen súlyos állítás hangzik el, arra nem lehet végtelen csenddel reagálni.
A közvélemény most válaszokat vár.
A régi médiavilág lazasága nem mentség
Bakács Tibor nyilatkozataiban van egy különösen zavarba ejtő elem: szinte természetesnek írja le, hogy annak idején béríróként másoknak is készített szakdolgozatokat. Mintha ez csak egy furcsa mellékszál lenne a magyar médiavilág múltjából.
Csakhogy ez nem bájos sztori.
Ha valaki pénzért más helyett ír szakdolgozatot, az az oktatási rendszer kijátszása. Ha egy közszereplő így jut diplomához, az pedig a közbizalmat rombolja. Nem azért, mert minden diplomás ember automatikusan okosabb lenne másoknál, hanem azért, mert a végzettség bizonyos pozícióknál feltétel. Ha ezt valaki nem valós teljesítménnyel szerzi meg, akkor tisztességtelen előnyhöz jut.
Ez különösen visszás olyan esetben, amikor az érintett később állami, diplomáciai pozícióba kerül.
Elvehetik a pozícióját?
A kérdésre most csak óvatos válasz adható: automatikusan nem. Egy újságcikk vagy egy nyilatkozat önmagában nem foszt meg senkit a diplomájától és nem szüntet meg állást. Ehhez hivatalos vizsgálat, egyetemi döntés, majd annak esetleges munkajogi következményei kellenek.
De ha Bakács állítása bizonyítható lenne, és az egyetem ennek alapján megállapítaná, hogy Csiszár szakdolgozata nem saját munka volt, akkor a diplomája is veszélybe kerülhetne. Ha pedig a főkonzuli tisztséghez szükséges végzettség így elvész, akkor a pozíciója is tarthatatlanná válhatna.
Vagyis nem az a kérdés, hogy egyetlen botránycikk után azonnal meneszteni kell-e.
Hanem az, hogy indul-e vizsgálat, és mit állapít meg.
Most a külügynek is lépnie kellene
Csiszár Jenő nem magánemberként áll a történet középpontjában, hanem Magyarország milánói főkonzuljaként. Ezért az ügy már nemcsak egyetemi vagy bulvárkérdés. A külügyminisztériumnak is érdeke lenne tisztázni, hogy a főkonzul végzettségével kapcsolatban felmerült állítások érintik-e a tisztség betöltésének feltételeit.
A hallgatás itt is rossz üzenet lenne. Nem azért, mert Csiszárt előre el kellene ítélni, hanem mert az államnak saját magával szemben is szigorúnak kell lennie. Ha a Tisza-kormány vagy bármely új vezetés komolyan gondolja az átláthatóságot, akkor az ilyen ügyekben nem lehet kettős mérce.
Egy főkonzulnak tiszta lappal kell képviselnie az országot.
A viharfelhők már gyülekeznek
Bakács Tibor állítása tehát nem egyszerű kellemetlen pletyka. Olyan kijelentés, amely ha igazolást nyer, Csiszár Jenő diplomáját, főkonzuli pozícióját és teljes közéleti hitelességét érintheti.
Egyelőre nincs hivatalos döntés, nincs egyetemi vizsgálati eredmény, és Csiszár álláspontját sem ismerjük. Ezért ítéletet mondani korai lenne.
De kérdezni nemcsak lehet, hanem kell.
Ki írta valójában a szakdolgozatot?
Tudott-e erről bárki az egyetemen?
Megfelel-e Csiszár Jenő a főkonzuli poszt minden feltételének?
És ha kiderül, hogy nem, lesz-e következmény?
A diplomabotrányoknál mindig ugyanaz a legfontosabb kérdés: a cím, a pozíció és a tekintély mögött valódi teljesítmény áll-e.
Most Csiszár Jenőnek erre kellene választ adnia.