Sulyok Tamás komoly bajban lehet miután megszólalt az aranykonvoj ügyvédje
Sulyok Tamás körül szorul a hurok az aranykonvoj-ügyben
Sulyok Tamás eddig kényelmesen elbújhatott az államfői szerep ünnepélyes díszletei mögé. Az aranykonvoj-ügy ügyvédje most viszont nagyon kellemetlen kérdést tett az asztalra: ha a köztársasági elnök felismerte, mire használja a kormány a lefoglalt ukrán pénzt és aranyat, akkor felmerülhet a felelőssége; ha pedig nem ismerte fel, akkor az alkalmassága kerül kínos megvilágításba.
A mondat, amelytől a Sándor-palotában sem lehet nyugodtan kávézni
Dr. Horváth Lóránt, az aranykonvoj-ügyben feltartóztatott ukrán állampolgárokat és az Oscsadbankot képviselő ügyvédi iroda vezetője közleményben beszélt Sulyok Tamás szerepéről. Az ügyvéd szerint a köztársasági elnök felelőssége nem intézhető el azzal, hogy ő csak kihirdetett egy törvényt, aztán ünnepélyesen továbbállt a következő protokollprogramra.
A közlemény lényege brutálisan egyszerű: ha Sulyok felismerte, hogy a kormány a pénz és arany visszatartását politikai nyomásgyakorlásra használja Ukrajnával szemben, akkor Horváth szerint bűnrészességi kérdések is felmerülhetnek. Ha viszont nem ismerte fel, akkor az a kérdés, mit keres az államfői székben egy volt alkotmánybírósági elnök, aki éppen egy ilyen helyzetben nem látja a jogi robbanóanyagot.
Ez nem finom kritika. Ez közjogi pofon.
És azért üt nagyot, mert nem egy indulatos kommentelő írta ki éjfélkor, hanem az érintett ukrán állampolgárokat és az Oscsadbankot képviselő ügyvéd fogalmazta meg, egy olyan ügyben, amelyben már eddig is sorra dőltek meg a hivatalos magyarázatok.
Ez is érdekelhet
Az aranykonvoj-ügyben már túl sok a furcsa véletlen
A magyar hatóságok márciusban tartóztattak fel két ukrán pénzszállító autót, amelyek Ausztriából tartottak Ukrajna felé. A NAV korábbi közlése szerint a járművekben 40 millió dollár, 35 millió euró és 9 kilogramm arany volt. A hatóságok pénzmosás gyanújára hivatkoztak, a hét ukrán állampolgárt pedig elfogták.
A történet azonban hamar kellemetlenebb lett annál, mint amit egy egyszerű bűnügyi közleménnyel el lehetett volna intézni. A pénz és az arany ugyanis az ukrán állami Oscsadbankhoz kötődött, a szállítmány pedig nem valami sötét mellékutcából indult, hanem Ausztria felől haladt Ukrajna irányába.
Később Magyarország visszaszolgáltatta a lefoglalt pénzt és aranyat Ukrajnának. Az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság pedig visszavonta az ukrán legénységgel szemben elrendelt kiutasítást, valamint a hároméves beutazási és tartózkodási tilalmat is.
Ez már önmagában elég kínos fejlemény. Ha minden olyan egyértelmű volt, ahogy a hatósági kommunikáció elsőre sugallta, akkor miért kellett később visszaadni a vagyont, majd eltörölni a személyzetre rótt súlyos jogi következményeket?
A válaszok eddig nem túl megnyugtatóak.
A Barátság-vezeték árnyéka mindent sokkal sötétebbé tesz
Horváth Lóránt érvelésének központi eleme az, hogy az aranykonvoj ügye szerinte összekapcsolódott a Barátság kőolajvezeték újranyitására irányuló magyar nyomásgyakorlással. Ez az a pont, ahol az ügy már nem pusztán egy vitatott hatósági akcióról szól, hanem arról, mire használhatta az állam a lefoglalt vagyont.
Az ügyvéd szerint Orbán Viktor és miniszteri megszólalások is arra utaltak, hogy a pénz visszatartása Ukrajna kényszerítését szolgálhatta a kőolajvezeték ügyében. Horváth korábban Lázár János szavait is kulcsfontosságúnak nevezte, mert a miniszter az ügyvéd értelmezése szerint úgy beszélt a pénz visszatartásáról és az olajvezeték megnyitásáról, mintha a kettő között politikai összefüggés lenne.
Ez a legsúlyosabb rész.
Mert ha egy állam büntetőeljárási vagy nemzetbiztonsági eszköznek álcázva tart vissza vagyont azért, hogy egy másik államot lépésre kényszerítsen, az már nem a szokásos „majd a jogászok elvitatkoznak rajta” kategória. Az már olyan terep, ahol a hivatali visszaélés, a jogellenes fogva tartás és az ügyvéd szerint szélsőséges esetben akár terrorcselekményhez kapcsolódó részesség kérdése is előkerülhet.
Jogerős megállapításról nincs szó. De az állítás súlya óriási.
Sulyok nem akárki volt: pont neki kellett volna értenie, mit ír alá
Sulyok Tamás helyzete azért különösen kényelmetlen, mert nem egy joghoz távolról integető díszpolitikus. Volt alkotmánybírósági elnök. Olyan ember, akitől elvileg különösen elvárható, hogy felismerje, ha egy törvény nem egyszerű technikai szabály, hanem nagyon is súlyos alkotmányos és büntetőjogi kérdéseket nyit meg.
Horváth Lóránt szerint a köztársasági elnöknek látnia kellett volna, hogy a 2026. évi II. törvény kihirdetése nem csak egy vitatható büntetőeljárás körüli formalitás. Az ügyvéd értelmezése szerint a törvény egy rendkívüli vagyonvisszatartást legitimált, miközben a kormányzati kommunikációban már megjelent a külpolitikai nyomásgyakorlás szála.
Magyarul: nem egy ártatlan papírról volt szó, amelyet az államfő a szokásos lendülettel aláírhatott volna két kézfogás között.
Az államfőnek lett volna lehetősége alkotmányossági kontrollt kérni. Egy volt alkotmánybírósági elnöktől ez nem valami különleges bátorság lett volna, hanem a minimum, amit egy ilyen horderejű ügyben sokan elvárnának.
Ehelyett a törvény kihirdetésre került.
Most pedig jönnek a kérdések.
A hivatalos indoklás már korábban is repedezni kezdett
Az ügy nem most kezdett kellemetlenné válni Sulyok és a korábbi hatalom számára. A HVG beszámolója szerint a Fővárosi Főügyészség egyik vezetője korábban úgy nyilatkozott: az Alkotmányvédelmi Hivatal nem támasztotta alá kellő adattal a hét ukrán állampolgárral kapcsolatos nemzetbiztonsági kockázatot.
Ez nagyon messze van attól a magabiztos képtől, amelyet az akció idején próbáltak mutatni.
Az ügyvéd szerint ez azt igazolja, hogy az elfogás, a fogva tartás, a kiutasítás és a vagyon lefoglalása politikai döntésen alapulhatott. Ezt a bíróságoknak és a hatóságoknak kell végül tisztázniuk, de az biztos: az aranykonvoj-ügy hivatalos története már nem áll olyan stabilan, mint ahogy azt az első napokban el akarták adni.
Közben a pénzt visszaadták. A kiutasítást visszavonták. A jogi eljárások folytatódnak. És most már a köztársasági elnök szerepe is a történet közepére került.
Ez nem apró karcolás az államfői tekintélyen. Ez mély repedés.
A Fidesz régi módszere most visszaüthet
Az Orbán-rendszer sokszor működött úgy, hogy előbb jött a politikai cél, aztán kerestek hozzá jogi csomagolást. A papír végül mindig elkészült, a pecsét a helyére került, a közlöny megjelent, a propaganda pedig elmagyarázta, hogy minden tökéletesen szabályos.
Az aranykonvoj-ügyben éppen ez a logika fordulhat vissza a rendszer ellen.
Mert ha a jog csak díszlet volt egy politikai nyomásgyakorláshoz, akkor nem elég azt mondani, hogy „volt törvény”. Egy jogállamban nem attól lesz rendben valami, hogy sikerült rá írni egy paragrafust. A kérdés az, mire használták, milyen célból, milyen tudással, és kik működtek közre benne.
Sulyok Tamás esetében ezért különösen kellemetlen az ügyvéd dilemmája. Ha értette, mi történik, akkor miért ment tovább a folyamat? Ha nem értette, akkor mit árul ez el az államfői működéséről?
Ez az a kérdés, amelyet nem lehet ünnepi beszédekkel, nemzeti szalagokkal és alkotmányos frázisokkal elfedni.
Most már nem csak az aranyról van szó, hanem arról, ki vállalja a felelősséget
Az aranykonvoj-ügy egyre kevésbé egy lefoglalt szállítmány története. Sokkal inkább annak próbája, hogy egy állam képes-e szembenézni azzal, ha a hatalom a jog eszközeit politikai fegyverként használhatta.
Horváth Lóránt állításai súlyosak, és természetesen bizonyításra szorulnak. Sulyok Tamást sem lehet bűnösnek nevezni, jogerős döntés nincs, és a büntetőjogi felelősséget nem publicisztikák döntik el.
De a közéleti felelősség már most ott van az asztalon.
Egy köztársasági elnök nem lehet puszta aláíróautomata, különösen akkor nem, ha előtte az Alkotmánybíróság élén ült. Ha a legmagasabb közjogi méltóság egy ilyen horderejű ügyben nem emel alkotmányos féket, akkor jogos a kérdés: pontosan mire való az államfői kontroll?
Sulyok Tamás most már nem egyszerűen politikai támadás alatt áll. Az aranykonvoj-ügyben olyan jogi és erkölcsi kérdések kerültek elő, amelyekre nem elég a csend.
A pénzt visszaadták. A kiutasításokat visszavonták. A hivatalos indoklás repedezik.
Most már az a kérdés, hogy a felelősség is előkerül-e a papírok közül.