Sulyok Tamás beadta a derekát: nyilvánosságra kerülhetnek a kegyelmi ügy titkos iratai
Újabb fordulat jött a kegyelmi ügyben: a Sándor-palota közölte, hogy együttműködik a korábbi köztársasági elnök, Novák Katalin KEH/2787-6/2023 ügyszámú kegyelmi döntésének iratai nyilvánosságra hozatalában. A közlemény szerint hivatalos megkeresés esetén a Sándor-palota a rendelkezésére álló dokumentumokat a jogszabályoknak megfelelően átadja a kormány képviselőjének.
Ez önmagában is súlyos politikai fordulat, hiszen éppen arról az ügyről van szó, amely 2024-ben Novák Katalin bukásához vezetett. A kegyelmi botrány akkor országos felháborodást váltott ki, miután kiderült: az államfő kegyelmet adott a bicskei gyermekotthon volt igazgatóhelyettesének, K. Endrének, akit a bíróság a gyermekotthon igazgatójának bűncselekményeit érintő ügyben kényszerítés miatt ítélt el. Novák Katalin 2024. február 10-én lemondott, nem sokkal később Varga Judit volt igazságügyi miniszter is távozott a közéletből, mivel miniszterként ő ellenjegyezte a kegyelmi döntést.
Miről van szó pontosan?
A mostani közlemény lényege, hogy a Sándor-palota már nem zárkózik el a kegyelmi döntés iratainak átadásától. A képen olvasható szöveg szerint a hivatal „a miniszterelnök kezdeményezésével összhangban és a kiemelt közérdeklődésre tekintettel” együttműködik a dokumentumok nyilvánosságra hozatalában.
Ez azért fontos, mert a kegyelmi ügy legnagyobb kérdése máig az: pontosan ki, mikor, milyen indokkal és milyen szakmai vagy politikai befolyás alapján tolta át K. Endre kegyelmi kérelmét a rendszeren.
A Magyar Közlönyben május 14-én megjelent kormányhatározat külön foglalkozik a Novák Katalin által KEH/2787-6/2023 ügyszámon meghozott kegyelmi határozat körülményeinek felülvizsgálatával és nyilvánosságra hozatalával. Ez adja a mostani ügy közvetlen aktualitását.
Ez is érdekelhet
Miért most lett hirtelen nyilvános ügy?
Azért, mert az új kormány egyik első látványos lépése éppen az volt, hogy több, korábban elzárt vagy titkosított ügy feltárását elrendelte. A kegyelmi ügy ebben kiemelt helyen szerepel. A Magyar Közlönyben megjelent határozatok között ott van a bicskei gyermekotthonban történt jogsértések kivizsgálása, a kegyelmi döntés körülményeinek nyilvánosságra hozatala, valamint több korábbi kormányzati dokumentum felülvizsgálata is.
A politikai üzenet egyértelmű: a Tisza-kormány nem akarja, hogy a kegyelmi botrány a múlt homályában maradjon. Azt akarja kideríteni, kik voltak azok, akik a döntés előkészítésében szerepet játszottak, és hogyan történhetett meg, hogy egy ilyen társadalmi felháborodást kiváltó kegyelmi döntés átment az állami rendszeren.
Miért nem tették meg korábban?
Ez a legkellemetlenebb kérdés Sulyok Tamás számára.
Ha a Sándor-palota most azt mondja, hogy a kiemelt közérdeklődés miatt együttműködik, akkor adódik a kérdés: ez a közérdeklődés eddig is létezett. Nem most lett fontos a kegyelmi ügy. Nem most derült ki, hogy gyermekvédelmi szempontból, jogállami szempontból és politikai felelősség szempontjából is az elmúlt évek egyik legsúlyosabb botránya volt.
Sulyok Tamás köztársasági elnökként eddig nem állt az ügy feltárásának élére. Nem követelte a teljes nyilvánosságot. Nem kezdeményezett látványos, országos tisztázást. Nem állt ki azok mellett az áldozatok mellett olyan erővel, ahogy azt sokan a nemzet egységét megtestesítő államfőtől elvárták volna.
Most viszont, amikor a kormány kezdeményezte az iratok nyilvánosságra hozatalát, a Sándor-palota már együttműködést ígér. Ez sokak szemében nem önálló államfői kiállásnak, hanem politikai kényszerhelyzetben tett engedménynek tűnhet.
A kérdés már nemcsak Novák Katalinról szól
A kegyelmi ügy eredetileg Novák Katalin és Varga Judit politikai bukását hozta. Most azonban már Sulyok Tamás felelőssége is előkerül, még ha nem is a döntés meghozójaként, hanem jelenlegi államfőként.
A kérdés az: mit tett azért, hogy a magyar társadalom megtudja az igazságot?
Egy köztársasági elnöknek nemcsak aláírási és protokolláris szerepe van. Erkölcsi felelőssége is van. Különösen akkor, ha gyermekvédelmi botrányról, állami felelősségről és kegyelmi döntésről van szó.
Ha Sulyok Tamás valóban a nemzet egységét akarja képviselni, akkor ebben az ügyben már korábban is a teljes nyilvánosság pártján kellett volna állnia.
Magyar Péterék nyomása nélkül ez megtörtént volna?
A mostani fordulat egyik legfontosabb politikai tanulsága éppen ez: nehéz elképzelni, hogy a Sándor-palota magától, külső politikai nyomás nélkül ilyen gyorsan mozdult volna.
A közlemény szövege is árulkodó: „a miniszterelnök kezdeményezésével összhangban” működnek együtt. Vagyis nem Sulyok Tamás indította el ezt a folyamatot, hanem Magyar Péter kormánya.
Ez pedig erősíti azt a Tisza-oldali érvet, hogy Sulyok nem volt valódi kezdeményezője a megtisztulásnak. Inkább csak követi az eseményeket, amikor már nem nagyon van más választása.
Mi lehet az iratokban?
A dokumentumokból kiderülhet, milyen útvonalon haladt a kegyelmi kérelem, kik látták, kik véleményezték, kik támogatták vagy ellenezték, milyen minisztériumi és államfői döntési pontokon ment át, és volt-e olyan politikai vagy személyes lobbi, amely befolyásolhatta az ügyet.
A Blikk friss beszámolója szerint Répássy Róbert, az Igazságügyi Minisztérium korábbi kegyelmi ügyekért felelős államtitkára is reagált az ügyre, miután a neve feltűnt a K. Endre kegyelmi kérvényével kapcsolatos dokumentumokon. Répássy szerint ha volt lobbi az ügyben, az nem az Igazságügyi Minisztériumban volt, mert a kegyelmi főosztály eredetileg nem javasolta K. Endre kegyelmi kérelmének előterjesztését.
Ez különösen fontos részlet lehet, mert ha a szakmai előkészítés nem támogatta a kegyelmet, akkor még súlyosabb kérdés, hogy végül milyen politikai vagy egyéb döntési logika alapján született meg a kegyelmi határozat.
Sulyoknak most már nem elég együttműködnie
A Sándor-palota közleménye fontos fejlemény, de nem oldja fel Sulyok Tamás politikai felelősségét. Az, hogy most átadják a dokumentumokat, nem teszi meg nem történtté az eddigi hallgatást.
A magyar társadalom nem pusztán papírokat vár. Hanem világos választ.
Ki tudott miről?
Ki javasolta a kegyelmet?
Ki vállalja a felelősséget?
Miért kellett ehhez kormányváltás és nyilvános politikai nyomás?
És miért nem állt a Sándor-palota már korábban az áldozatok és a teljes igazság oldalára?
Ezért kellene Sulyok Tamásnak lemondania
Sulyok Tamás most megpróbálhatja azt mutatni, hogy együttműködik. De az államfői méltóság nem akkor kezdődik, amikor már nincs hova hátrálni. Hanem akkor, amikor még kényelmetlen lenne kiállni az igazság mellett.
A kegyelmi ügyben a magyar társadalom nem csak jogi választ vár. Erkölcsi választ is. Sulyok Tamás pedig eddig nem azt az államfői szerepet mutatta, amely egy ilyen súlyú ügyben elvárható lett volna.
Ha valóban tiszta lapot akar az ország, akkor nem elég a dokumentumokat átadni. Azoknak is távozniuk kell, akik az elmúlt rendszer közjogi védőhálójaként működtek, vagy akik csak akkor kezdtek együttműködni, amikor a politikai nyomás már elkerülhetetlenné vált.
A kegyelmi ügy iratainak nyilvánosságra hozatala fontos lépés. De a valódi lezárás csak akkor jöhet el, ha az ország nemcsak a dokumentumokat látja, hanem a felelősséget is.
Sulyok Tamásnak ezért nem magyarázkodnia kellene. Hanem lemondania.