Orbán harcostársa kitálalt, ez történt valójában
Semjén Zsolt elárulta miért veszítették el a választást, és Orbánról is megszólalt
Ez elsőre akár őszinte önkritikának is hangozhatna. Aztán az ember végiggondolja az elmúlt éveket, és egyre inkább az az érzése támad, hogy Semjén valójában tökéletesen bemutatja azt a problémát, amely miatt a Fidesz–KDNP végül elvesztette a kapcsolatot a társadalom jelentős részével: még mindig azt hiszik, hogy elsősorban az üzenettel volt baj, nem azzal, amit az emberek a saját szemükkel láttak.
„Nem tudtak újat mutatni a fiataloknak” – hát ez tényleg megfejthetetlen
Semjén egyik legérdekesebb felismerése az volt, hogy felnőtt egy olyan generáció, amely gyakorlatilag egész tudatos életét Fidesz–KDNP-kormányzás alatt élte le. Ezeknek a fiataloknak a „változás” már nem Gyurcsánytól vagy a 2010 előtti világtól való eltávolodást jelentette, hanem pontosan az Orbán-rendszerből való kilépést.
És valóban, szinte felfoghatatlan, miért nem sikerült őket lelkesíteni. Tizenhat év ugyanazzal a miniszterelnökkel, ugyanazokkal a visszatérő arcokkal, ugyanazzal a háborús plakátpolitikával és ugyanazzal az egyre ingerültebb kulturális háborúval valamiért nem hatott friss, fiatalos ajánlatnak.
Aztán jött Bayer Zsolt, és megmutatta, hogyan kell megszólítani az új generációt
Ha valaki tankönyvet akarna írni arról, hogyan kell egy párttól elidegeníteni a fiatalokat, Bayer Zsolt 2025-ös megszólalásait külön fejezetben lehetne tanítani. A koncerteken „Mocskos Fidesz”-t skandáló fiatalokat a dokumentált megfogalmazása szerint „kígyóvállú kis szarjancsiknak” nevezte.
Ez is érdekelhet
A Patriótán aztán arról beszélt, hogy a mai fiataloknak tulajdonképpen semmi komoly bajuk nincs, és odáig jutott: „kijössz a mamahotelből, és éhen döglesz”. Ez után tényleg csak az maradt megfejtésre váró kérdés, miért nem rohant a húszas generáció tömegesen narancssárga pólót vásárolni.
A Fidesz problémája nem az volt, hogy nem beszélt a fiatalokhoz
Beszélt hozzájuk. Csak sokszor úgy beszélt velük, mintha egy sértődött rokon magyarázna a családi ebédnél arról, hogy bezzeg az ő idejében még mindenki rendesen szenvedett, ezért a mostaniaknak sincs joguk panaszkodni.
Ez nem generációs politika, hanem generációs lenézés. Ha egy politikai oldal egyszerre akarja megnyerni a fiatalokat és közben saját meghatározó véleményformálói rendszeresen elkényeztetett, mamahoteles, semmit nem látott kölykökként beszélnek róluk, ott nem kommunikációs finomhangolásra van szükség.
Semjén szerint későn vették észre, hogy a kampány az interneten zajlik
Itt viszont már nehéz eldönteni, hogy sírjunk vagy nevessünk. A Fidesz és teljes kommunikációs holdudvara éveken keresztül olyan mennyiségű pénzt öntött a Facebookra, amelyet egy kisebb ország politikai rendszere is megirigyelhetett volna.
A Meta 2019 áprilisa és 2025 októbere közötti adatbázisának feldolgozása szerint több mint 18 milliárd forint ment el magyar politikai Facebook-hirdetésekre. A száz legnagyobb hirdető elemzésénél a fideszes üzenetek mögött álló körök költését 10–12 milliárdos nagyságrendre tették, miközben a Tiszánál ugyanebben az adatbázisban 64,2 millió szerepelt.
A Fidesz közel hárommilliárdot költött, a Megafon 2,7-et
Ha a számlát fizető szereplőket nézzük, a Fidesz 2 milliárd 953 millió forinttal állt a lista élén. A Megafon 2 milliárd 724 millióval követte, a kormánybarát Mediaworks 2 milliárd 513 milliót, Magyarország Kormánya pedig további 921 milliót költött.
És akkor most halljuk, hogy későn ismerték fel az online tér fontosságát. Nem, az online tér létezését nagyon is ismerték: milliárdokért megvették benne a lehető legtöbb megjelenést. Az, hogy ettől még rossz volt a kampánystratégia, természetesen lehetséges, de akkor a probléma már nem az, hogy nem értették az internet jelentőségét, hanem hogy elképesztő pénzből sem sikerült hiteles politikát csinálni.
A pénz és a stratégia persze nem ugyanaz – és pont ez a legkínosabb
Lehet valaki úgy is rettenetesen rossz az interneten, hogy közben rettenetesen sokat költ rá. Sőt, a Semjén által elmondottakból pontosan ez rajzolódik ki: nem az infrastruktúra és nem a pénz hiányzott, hanem az a képesség, hogy érzékeljék, mi történik a saját kommunikációs buborékukon kívül.
Ez sokkal súlyosabb vádirat, mint aminek Semjén szánhatta. Milliárdokból felépíteni egy digitális gépezetet, majd a választás után azt mondani, hogy későn vettük észre az online kampányt, körülbelül olyan, mintha valaki egy stadion közepén panaszkodna, hogy sajnos nem tudta, hol rendezik a meccset.
És ott volt a Megafon, ahol a pénz eredete sem volt mindig kristálytiszta
A Megafon hosszú éveken át azt állította, hogy magánadományokból működik, miközben a finanszírozási háttere jelentős részben nem volt átlátható. Egy korábbi sajtóperben a bíróság azt is kimondta, hogy valós tényekből levont okszerű következtetésként megfogalmazható: akár közpénz is juthatott a szervezethez.
2025-ben a Megafon mögötti nonprofit cég mindössze 15 millió forint nettó árbevétel mellett 8,6 milliárd forint egyéb bevételt könyvelt el. Ez nem bizonyítja, hogy az egész összeg közpénz volt, de talán érthető, miért lett sok ember kíváncsi arra, ki finanszírozta valójában ezt az elképesztő méretű politikai influenszergépezetet.
Semjén szerint az egészségügy sikereit sem sikerült rendesen elmagyarázni
Na, itt válik igazán szatirikussá a történet. Lehet, hogy nem kellett volna többet magyarázni az egészségügyet, mert azok, akik az elmúlt években betegként vagy hozzátartozóként beléptek egy magyar kórházba, saját élményből is szerezhettek valamennyi információt.
Az egészségügyi rendszerben közben olyan ellenőrzési kultúra alakult ki, amelynek egyik legemlékezetesebb eleme a több milliárd forintos, arcfelismerésre épülő beléptetőrendszer lett. A rendszerrel a dolgozók be- és kilépését, valamint munkaidejét ellenőrizték, több intézményben pedig komoly tiltakozás kísérte a bevezetését.
Négymilliárdos kamerarendszer – mert nyilván ez volt a legégetőbb probléma
A korábbi rendszer nagyjából négymilliárd forintba került, és három kórházban teljes körű tesztüzemben is működött. Az új egészségügyi vezetés 2026 nyarán kikapcsolta az arcfelismerő funkciót, mondván, nem rendőri típusú ellenőrzésre van szükség az egészségügyben.
Persze lehetett volna kampányvideót készíteni arról, milyen nagy eredmény az egészségügyben, hogy egy orvos arcát automatikusan felismeri a kamera. Csak nem biztos, hogy egy várólistán ülő beteg pontosan erre a technológiai áttörésre várt.
A kórházi dolgozók nyilatkozatait is sikerült példásan modernizálni
A koronavírus első hulláma alatt a kórházak önálló nyilatkozási lehetőségét erősen centralizálták, és a sajtó kérdéseit az Operatív Törzs felé terelték. A szigorú gyakorlat éveken át fennmaradt, az új egészségügyi vezetés csak 2026-ban jelentett be lényegesen szabadabb nyilatkozati rendszert.
Így aztán valóban különös arra panaszkodni, hogy nem sikerült megfelelően bemutatni az egészségügy sikereit. A rendszer hosszú időn keresztül éppen azt korlátozta, hogy az ott dolgozó orvosok és szakdolgozók közvetlenül elmondhassák a nyilvánosságnak, ők mit látnak belülről.
Ha pedig számokat akartál látni, néha éveket kellett pereskedni
A kórházi fertőzések intézményekre lebontott adataiért civil szervezeteknek és újságíróknak hosszú jogi csatákat kellett folytatniuk. A Kúria végül kimondta, hogy ezek közérdekű adatok, és nyilvánosságra kell hozni őket.
Az állam még azzal is érvelt korábban, hogy a részletes számok félrevezethetik a betegeket. Utólag tényleg nehéz nem mosolyogni Semjén azon gondolatán, hogy talán csak ügyesebben kellett volna elmesélni az egészségügyi eredményeket: előbb talán magukat az adatokat kellett volna normálisan megmutatni.
És ha már egészségügyi eredmény: ott a 300 milliárdos lélegeztetőgép-történet
2020-ban a Szijjártó Péter vezette külügy mintegy 300 milliárd forint értékben vásárolt járványügyi eszközöket, döntően lélegeztetőgépeket. Több mint 17 ezer készülék érkezett, a gépek jelentős része végül nem került kórházi használatba, tárolásuk pedig önmagában több mint kétmilliárd forintba került.
A 2026-os minisztériumi átvilágítás után feljelentés is született, mert a jelenlegi tárca szerint felmerül a különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés gyanúja. Ez természetesen még nem bizonyított bűncselekmény és nem jogerős felelősségmegállapítás, de talán érthető, miért volt nehéz erre a történetre egy csillogó „egészségügyi sikersztori” kampányt felépíteni.
Az oktatásban is csak a megfelelő kommunikáció hiányzott, nyilván
A magyar egyetemi modellváltás után az Európai Unió 2022-ben összeférhetetlenségi kockázatok miatt megtiltotta új uniós költségvetési kötelezettség vállalását a közérdekű vagyonkezelő alapítványokkal és az általuk fenntartott intézményekkel. Ez több magyar egyetemnél az új Erasmus+ és Horizon Europe finanszírozását is érintette.
Ezt természetesen el lehet magyarázni Brüsszel gonoszságával, és a korábbi kormány éveken át nagyjából meg is próbálta. A fiatal egyetemista szempontjából azonban a történet egyszerűbb volt: egy politikailag kialakított fenntartói modell körüli konfliktus miatt bizonytalanná vált vagy kiesett egy olyan nemzetközi lehetőség, amelyet előtte természetesnek gondolt.
A telefonokat közben országosan korlátozták az iskolákban
2024 szeptemberétől országos rendelet tette használatában korlátozott tárggyá a mobiltelefonokat és más okoseszközöket az iskolai nap jelentős részében. A szabály célja mellett természetesen lehet szakmai érveket felhozni, és más európai országokban is léteznek hasonló korlátozások.
Csakhogy politikai szempontból ez is része annak a képnek, amelyben a fiatalok újabb szabályozást, ellenőrzést és tiltást kaptak. Ha közben azt kérdezzük, miért nem érezték úgy, hogy a kormány kifejezetten az ő szabadságuk és jövőjük nagy bajnoka, talán nem árt ezt a részletet is felidézni.
Iskolaőr is jutott, csak az új politikai ajánlat valahogy nem
Az iskolaőrséget 2020-ban hozták létre rendőrségi irányítás alatt, első körben 491 helyszínen tervezték a rendszer beindítását. Az iskolai erőszak valós probléma, ezért önmagában az intézkedés létét nem lehet úgy kezelni, mintha minden esetben értelmetlen lett volna.
De a politikai összkép ettől még beszédes: rendészeti logika az iskolában, telefonkorlátozás, egyetemek körüli Erasmus-konfliktus, miközben a kormányoldal egyes leghangosabb megmondóemberei azon gúnyolódtak, milyen puhány és elkényeztetett a fiatal generáció. És utána valóban értetlenül álltak a kérdés előtt, miért nem tudtak nekik „újat mutatni”.
Talán nem több szakpolitikai vita kellett volna, hanem jobb szakpolitika
Semjén azt mondja, az egészségügyben és az oktatásban lettek volna érveik, csak nem álltak bele eléggé a vitába. Ez pontosan az a mondat, amelyből látszik, mennyire kommunikációs problémaként értelmezik még mindig a saját politikai bukásukat.
Lehetett volna természetesen több vita. Csak egy beteg várótermi tapasztalatát, egy orvos munkahelyi tapasztalatát vagy egy egyetemista elvesző lehetőségét nem lehet egy jól sikerült televíziós pengeváltással semmissé tenni.
A valóság ugyanis nem egy Facebook-komment, amit le lehet moderálni
A propaganda addig működik igazán jól, amíg a választó személyes tapasztalata nem kerül vele közvetlen konfliktusba. Lehet százmilliókért hirdetni, milyen kiválóan működik egy rendszer, de ha az ember másnap bemegy ugyanabba a rendszerbe és valami teljesen mást tapasztal, akkor egy idő után már nem a reklám nyer.
Ez lehetett a Fidesz egyik legnagyobb 2026-os problémája. Nem az történt, hogy elfogyott volna a kommunikációs pénz, hanem hogy egyre több olyan ember lett, akinél a saját élet erősebb információforrásnak bizonyult a kampányvideóknál.
Semjén mondatai így egészen másképp hangzanak
„Későn ismertük fel az online teret.” Több milliárd forintos Facebook-gépezet után. „Nem tudtuk megszólítani a fiatalokat.” Miközben a saját tábor egyik legismertebb publicistája „kígyóvállú kis szarjancsiknak” hívta őket.
„Nem mutattuk be eléggé az egészségügy eredményeit.” Miközben az arcfelismerő kameráktól a nyilatkozati korlátozásokon át a kiperelt fertőzési adatokig sorra voltak olyan történetek, amelyek éppen arról szóltak, mennyire más valóság létezett a hivatalos kommunikáción kívül.
Lehet, hogy tehát nem a kampány volt amatőr – hanem az önámítás
Semjén Orbán Balázs csapatáról azt mondta: „Ilyen gyenge kampánycsapatunk még soha nem volt”, és amatőrnek nevezte a munkát. Lehet, hogy ebben igaza van, de ez kényelmes magyarázat is: ha a kampánycsapat volt rossz, akkor maga a rendszer lényegében továbbra is rendben van.
Csak le kell cserélni néhány kommunikációs embert, gyorsabban reagálni TikTokon, ügyesebb videókat gyártani, majd minden mehet tovább. Ez viszont pontosan az a következtetés, amely garantálja, hogy a lényegi problémából semmit nem értenek meg.
A Fidesz nem azért veszített, mert nem volt elég propaganda
Ha valamiből biztosan nem volt hiány az elmúlt években, az politikai kommunikáció volt. Plakát, nemzeti konzultáció, állami kampány, Facebook-hirdetés, influenszer, videó, podcast, közmédia, óriásplakát és fizetett poszt olyan mennyiségben ömlött az országra, amiről más pártok legfeljebb álmodhattak.
Az én olvasatomban a vereség egyik legfontosabb oka éppen az lehetett, hogy egy ponton már nem sikerült propagandával felülírni a valóságot. Nem kevés volt az üzenet, hanem túl nagy lett a távolság az üzenet és az emberek tapasztalata között.
Ez az a felismerés, amely még mindig hiányzik
Semjén legalább eljutott odáig, hogy saját hibákról is beszél, ami több annál, mint amikor minden vereséget Brüsszelre, háborúra vagy külföldi összeesküvésre próbálnak rákenni. Csakhogy az önkritika egyelőre továbbra is elsősorban technikai: rossz kampány, lassú reakció, nem megfelelő online stratégia.
A valódi önvizsgálat ott kezdődne, hogy felteszik a sokkal kellemetlenebb kérdést. Mi van, ha az emberek nem azért nem hitték el a történetünket, mert rosszul mondtuk el, hanem azért, mert túl sokszor ütközött azzal, amit nap mint nap átéltek?
Orbán harcostársa tehát tényleg kitálalt – csak talán nem azt árulta el, amit szeretett volna
Semjén Zsolt szerint a Fidesz–KDNP-nek jobb kampányra, gyorsabb online reakcióra és határozottabb szakpolitikai kommunikációra lett volna szüksége. Ebből azonban akaratlanul is kirajzolódik egy sokkal keményebb kép: egy politikai rendszeré, amely elképesztő erőforrásokat fordított arra, hogy elmondja saját magáról, milyen jól működik, majd döbbenten tapasztalta, hogy a választók egy része már inkább a saját szemének hisz.
Talán nem több Facebook-hirdetés kellett. Talán nem még egy influenszer, nem még egy „megnyert” televíziós vita és nem még egy kommunikációs központ kellett volna, hanem olyan valóság, amelyet nem szükséges milliárdokért megszépíteni. Ha a Fidesz–KDNP ezt a mondatot egyszer tényleg megérti, akkor kezdődhet el a valódi önvizsgálat; addig marad a megszokott megfejtés, hogy minden rendben volt, csak sajnos nem sikerült elég jól elmagyarázni.