Na most van bajban a magyar foci: Most érkezett a hír, ami lesúlytotta a focirajongókat
Nagy bajba kerülhet a magyar futball eddigi pénzügyi modellje. Az NB I közvetítési jogainak újraértékesítése körül ugyanis olyan helyzet alakult ki, amely sokak szerint megmutatta, mennyit is ér valójában a magyar bajnokság a piacon, ha már nem az állami média fizet érte szinte automatikusan, milliárdos nagyságrendben.
A Magyar Labdarúgó Szövetség pályázatot írt ki a magyar bajnoki, kupa- és futsalmérkőzések közvetítési és sugárzási jogaira a 2026/2027-es idénytől. A csomag komoly: férfi és női szakágak, kupasorozatok, futsal, valamint egyes válogatott mérkőzések jogai is benne vannak. A legnagyobb figyelem azonban természetesen az NB I-re irányul, hiszen eddig ez hozta a legfontosabb televíziós pénzt a magyar futballnak.
A gond az, hogy az MLSZ a teljes csomagért a sajtóbeszámolók szerint minimum 8 milliárd forintot szeretne kapni. Ez első látásra kevesebb, mint amit az állami média korábban fizetett, mégis úgy tűnik, a piaci szereplők számára ez az ár nagyon magas. A pályázat határidejét több alkalommal is hosszabbítani kellett, ami arra utalhat, hogy nem tolonganak a vevők az eddigi árak közelében.
Eddig az MTVA fizette a nagy pénzt
Az elmúlt években a magyar futballközvetítések egyik legfontosabb finanszírozója a közmédia volt. A korábbi szerződés alapján az MTVA szezononként közel 10 milliárd forintot fizetett a magyar bajnoki és kupameccsek közvetítési jogaiért. Ez hatalmas összeg volt, különösen ahhoz képest, hogy a mérkőzések nézettsége sok esetben elmaradt attól, amit egy ilyen jogdíj piaci alapon indokolna.
A G7 számításai szerint az előző három idény több mint 700 közvetített mérkőzéséből mindössze néhány érte el a 300 ezres átlagos nézettséget, miközben a meccsek jelentős részét egy átlagos percben 100 ezernél is kevesebben nézték. Ez különösen fontos adat, mert a televíziós jogok értékét végső soron az határozza meg, hány nézőt lehet velük elérni, és nekik mennyi reklámot, előfizetést vagy üzleti értéket lehet társítani.
Ez is érdekelhet
A magyar futball eddigi közvetítési bevétele ezért sokak szerint nem tisztán piaci logikára épült. Inkább úgy működött, mint egy központi pénzcsatorna, amely stabil bevételt biztosított a kluboknak, függetlenül attól, hogy a nézői érdeklődés mekkora üzleti értéket teremtett.
Most viszont úgy tűnik, ez a korszak véget érhet.
Szembe jött a piaci valóság
A mostani helyzet lényege egyszerű: ha az állami média már nem fizet automatikusan közel 10 milliárdot, akkor kiderül, hogy a kereskedelmi szereplők mennyit hajlandók adni a magyar bajnokságért. Márpedig a jelek szerint jóval kevesebbet.
Sportközgazdászok szerint az eddigi jogdíj piaci érték feletti összeg volt. Szabados Gábor sportközgazdász az InfoRádióban arról beszélt, hogy nem tartja valószínűnek, hogy bármelyik piaci szereplő vállalná az eddigi csaknem 10 milliárd forintos összeg kifizetését. Ha pedig a közvetítési jogdíj csökken, az közvetlenül érintheti az MLSZ bevételeit, és ezen keresztül a klubok gazdálkodását is.
A G7 elemzése szerint a magyar bajnokság közvetítési jogainak reális piaci értéke inkább 2-3 milliárd forint körül lehet, különösen akkor, ha összevetjük a cseh bajnoksággal. Csehországban az első osztályú csapatok tévés bevétele az elmúlt években éves szinten nagyjából 3,3 milliárd forintnak megfelelő összeg volt, miközben a cseh piac több szempontból is kedvezőbb helyzetben van.
Ez nem apró különbség. Ha a magyar futball eddig közel 10 milliárdos közvetítési pénzhez szokott, de a piac csak ennek töredékét tartja indokoltnak, akkor az egész rendszer finanszírozását újra kell gondolni.
Ki nézi meg, és miből lehet visszahozni az árát?
A közvetítési jogok értékénél nem elég azt mondani, hogy a foci népszerű. A kérdés az, hogy egy adott bajnokság mérkőzései hány embert kötnek le rendszeresen, milyen korosztályt érnek el, mekkora reklámpiaci értékük van, és mennyit lehet belőlük visszahozni üzleti alapon.
Az NB I-ben természetesen vannak népszerű csapatok és erős márkák, mindenekelőtt a Ferencváros, amely jelentősen felhúzza a nézettségi adatokat. De a teljes bajnokság üzleti értékét nem csak a Fradi-meccsek adják. A jogcsomagban ott vannak azok a találkozók is, amelyek kevésbé mozgatják meg a nézőket, és amelyeknél egy kereskedelmi televízió vagy streamingplatform nagyon pontosan kiszámolja: megéri-e a gyártási költség, a stáb, a kamerák, a kommentátorok, a közvetítési infrastruktúra és a jogdíj együtt.
Ráadásul a jogdíj csak az egyik tétel. Egy mérkőzést le is kell gyártani. Kamerákkal, közvetítőkocsival, szakértőkkel, technikával, utómunkával. Ha a jogdíj már önmagában túl magas, akkor a teljes költség még kevésbé térülhet meg.
Ezért fájhat most igazán a magyar futballnak, hogy a piaci szereplők nem politikai szempontból, hanem üzleti alapon nézik a bajnokságot.
A klubok is megérezhetik
Ha a közvetítési bevételek jelentősen visszaesnek, az nemcsak az MLSZ-nek lesz kellemetlen. A klubok gazdálkodását is érintheti, hiszen a központi bevételek eddig fontos részei voltak a rendszernek. A kisebb csapatok számára különösen fájdalmas lehet, ha kevesebb pénz jut ebből a forrásból.
A Ferencváros helyzete ebből a szempontból más. A klub nemzetközi szereplésből, jegybevételből, szponzorációból és erősebb piaci háttérből is több pénzhez juthat, mint a mezőny nagy része. A kisebb klubok viszont sokkal jobban függhetnek a központi forrásoktól.
Ez könnyen kettészakíthatja a bajnokságot. Azok a csapatok, amelyek képesek saját bevételeket termelni, erősebbek maradhatnak. Azok viszont, amelyek eddig főként központi pénzekre és közvetítési bevételekre támaszkodtak, nehezebb helyzetbe kerülhetnek.
A magyar futballban így akár egy egészségesebb, de fájdalmasabb korszak is kezdődhet: ahol a kluboknak valódi nézőket, szponzorokat, üzleti partnereket és piaci bevételt kell szerezniük, nem pedig biztosra venniük a központi pénzcsapot.
Lehet, hogy pont erre volt szükség
Bármennyire fájdalmasnak tűnik a mostani helyzet, hosszabb távon akár tisztulást is hozhat. Ha a magyar futballnak piaci alapon kell működnie, akkor a klubok rákényszerülhetnek arra, hogy jobb terméket állítsanak elő: élvezhetőbb meccseket, erősebb utánpótlást, jobb stadionélményt, átláthatóbb gazdálkodást, valódi szurkolói kapcsolatot.
Eddig sokszor az volt az érzés, hogy a rendszerben akkor is áramlik a pénz, ha a pályán vagy a lelátón nem történik elég vonzó dolog. Ha viszont kevesebb lesz a garantált bevétel, akkor hirtelen felértékelődik minden, ami valódi értéket teremt: a jó játékos, a jó edző, a nézőbarát időpont, a működő klubmodell és a szurkolók megbecsülése.
A magyar foci számára ez most kellemetlen ébresztő. De nem biztos, hogy tragédia. Inkább annak a pillanata, amikor kiderül: mennyit ér a bajnokság akkor, ha nem közpénzből túlárazott szerződések tartják fenn a rendszert, hanem a nézők, hirdetők és szolgáltatók valódi érdeklődése.
Most dőlhet el, merre megy tovább az NB I
A közvetítési jogok ügye jóval több technikai kérdésnél. Nemcsak arról szól, melyik csatornán lehet majd nézni a meccseket, hanem arról is, milyen gazdasági alapokra épül a magyar futball következő időszaka.
Ha az MLSZ végül kénytelen lesz alacsonyabb áron értékesíteni a jogokat, akkor a kluboknak alkalmazkodniuk kell. Ha több szereplő osztozik a csomagokon, akkor a nézők számára is változhat a megszokott rendszer. Ha pedig az állami média mégis benne marad valamilyen formában, akkor az lesz a kérdés, mennyiért és milyen indokkal.
Egy biztos: a korábbi világ, amelyben a magyar foci közvetítési jogaiért szinte természetesnek tűnt a közel 10 milliárdos állami fizetség, megingott. A piac most bekopogott, és nem biztos, hogy azt az árat mondja, amit a magyar futball eddig hallani szeretett volna.
A focirajongóknak ez elsőre rossz hírnek tűnhet. De az is lehet, hogy éppen ez kényszeríti ki azt a változást, amelyre a magyar bajnokságnak régóta szüksége van. Kevesebb biztos pénz, több teljesítménykényszer, nagyobb felelősség. A kérdés csak az, hogy a magyar klubok készen állnak-e erre.